Szebeni Péternek ez az első Alfabéta-jelölése, képregényeiért azonban már eddig is számos pozitív kritikát bezsebelt. Most a Testvérek kapcsán beszélgettem vele, amit a zsűri a "kép-regény" kategória öt legjobbja közé válogatott be.

 A Testvérekről az interneten szinte csak pozitív visszajelzéseket lehet olvasni, de a Pádár Ádámmal közös képregényed is bekerült a hat legjobb közé a Nagy Háború képregénypályázatán. Ez az első év, hogy Alfabéta-díjra jelöltek, de ha ilyen tempóban folytatod, biztosan nem az utolsó. Mekkora utat jártál be ahhoz, hogy idáig eljuss?

Elég régóta foglalkozom képregényezéssel, először 2010-ben a Kingpin 11 történet című kiadványban jelentek meg rajzaim. Nem sokkal a csapat alakulása után csatlakoztam a 5Panels-hez, főként Pádár Ádám hatására, azóta is vele vagyok a legközelebbi viszonyban a tagok közül. Mivel a többiekkel ellentétben sosem tanultam művészetet, így elég sok mindent kellett bepótolnom, és tanulnom, így én lettem a csapat első „Padavan”-ja.

Először a csapatban kellett kivívnom az elismerést, hogy már ne csak tanulóként tekintsenek rám, ebben minden segítséget megkaptam. Nagyjából ezzel párhuzamosan jött az a szakasz, hogy egy szűk közönség tetszését is sikerült elérnem az akkori rajzaimmal. Részt vettem a busós kiadványokban, néhány antológiában, és megjelentettem két szerzői képregényt is, az Isten Ostora első és második részét. Ekkor még igazából eléggé amatőr voltam, és olyan nagyon profinak most sem érzem magam, de már idén ezzel az öt év kemény munkával sikerült a nagy képregényes szakma figyelmét is felkeltenem.

Mind a Nagy Háború pályázaton elért eredmény, mind az Alfabéta jelölés nagyon jóleső elismerések nekem, és én is remélem, hogy mostantól sikerül hasonlóan jó minőségű munkákat megjelentetnem.

A Testvérek végén írsz a képregény lehetséges értelmezési módjairól, háttértörténetéről. Miért gondoltad szerencsésnek mindezeket megosztani az olvasóval?

Alapvetően mindig úgy gondolkozom, hogy nekem mi tetszik egy-egy kiadványban, nem feltétlenül tudom beleélni magam az olvasó nézőpontjába. Én szeretek arról olvasni, hogy egy képregény, könyv, film, zenei album stb. elkészítésében hogyan viszonyult az alkotó a művéhez, mi a háttér honnan jött az ötlet. Ez volt az első képregényem, amire ennyi visszajelzést kaptam, mind kritikusoktól, mind „átlag” olvasóktól.

Utólag nem feltétlenül tűnik szerencsésnek ennyit írni a történet hátteréről, hiszen ezzel befolyásolom az olvasót. Nem is ezzel a képregényemmel, hanem egy másikkal kaptam olyan kritikát, hogy nem jó mindig elmondani, hogy mi minden ötlet volt, amit nem tettem végül bele a kész műbe, hiszen ez visszásan hathat. Elképzelhető, hogy a jövőben ezt kicsit másképpen fogom kezelni, valahogy úgy, hogy az olvasónak lehetősége legyen eldönteni, hogy ezekre kíváncsi-e vagy sem.

Még mindig elégedett vagy a képregényeddel, vagy - akár a kritikákat megfogadva - utólag változtatnál rajta még valamit? Az alkotói folyamatban van egyáltalán olyan, hogy "kész"?

Az első forgatókönyvtől a kész változatig mindig alakul a történet, ha egy kicsit szándékosan is, de mindig meghúzom a határt, hogy itt kész. De nincsen olyan, hogy mindent ugyanúgy valósítana meg az ember. Elégedett vagyok a képregényemmel, mert akkor ott mindent beleadtam, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen, de ha most kezdeném el, egészen biztos, hogy nem lenne ugyanilyen. Utólag így is találtam benne egy kis logikai bukfencet, amit az angol verzióra korrigáltam, de talán senki sem vette észre (vagy legalábbis senki sem jelezte).

Mindig benne van a képregényben az, hogy az ember mikor készítette, és minden képregény készítése közben tanulok valami újat, ami csak a következő kiadványnál derül ki, hogy működik-e vagy sem.

A képregényrajzoláson kívül mivel foglalkozol?

Szakmám szerint villamosmérnök vagyok, és ilyen munkakörben dolgoztam két évig. Nemrég kerültem át egy másik céghez, ahol a munkám sokkal közelebb áll a hobbimhoz. Most egy műszergyártó cég marketing részlegén dolgozom, a cég műszerkönyvein és reklámkiadványain. Ez legalább ugyanannyira megköveteli a műszaki tudást, mint a kiadványszerkesztésben szerzett tapasztalataimat. Az állásinterjúra vittem is pár képregényemet. :) Remélem, még nagyon sokáig itt fogok dolgozni.

Amúgy igazi geek hobbijaim vannak, videojátékokkal játszom, figurákat gyűjtök, ilyesmik, és rajongom a 80-as évekért (a zenéiért, főként rock és metal, filmjeiért, öltözködéséért).

Van olyan az idei nemzetközi vendégek közül, akit kifejezetten vársz? Követed a hazai/nemzetközi megjelenéseket?

A vendégek közül azt hiszem Fabio Celoni-ra vagyok a leginkább kíváncsi, mivel az eddig itthon megjelent Dylan Dog köteteket olvastam és a Magyarországon járt alkotókat is sikerült elcsípnem egy rajzolásra. De az az igazság, hogy nem igazán vagyok képben az európai képregényesekkel kapcsolatban, így szinte semmit sem tudok a vendégekről, de ilyenkor azért igyekszem megvenni a köteteiket, mert amúgy nagyon tetszik ez a kezdeményezés.

Főként amerikai képregényeket bújtam gyerekkoromban (Pókember volt a kedvenc), és ez a rajongás a mai napig megmaradt, attól függetlenül, hogy látom a műfaj hibáit (egy szuperhős képregényben képtelen valaki meghalni, és majdnem minden nő biodíszlet stb.). Az egyéb szerzői irányokat csak az utóbbi pár évben kezdtem el felfedezni, így bőven van bepótolni valóm ilyen téren. A magyar szerzők műveit pedig igyekszem mindig elolvasni.

Min dolgozol most, illetve mik a terveid az idei/következő évre?

Nemrég fejeztem be nagypapám legújabb könyvének szerkesztését és illusztrációit, ez volt az első ilyen típusú munkám. Ez egy, a 2. világháborúval és érintőlegesen vallással foglalkozó novella-gyűjtemény. Ezen kívül jó pár régebbi képregényemet lefordítottam angol nyelvre, hogy szélesebb közönség elé tárhassam.

Most Pádár Ádámmal tervezek egy nagyobb volumenű történetet, ami a Testvérekhez hasonlóan elég személyes hangvételű lesz. Ő az író, de megbeszéltem vele, hogy csak úgy vállalom a rajzolást, ha jelentősen beleszólhatok a történetbe is. Egyelőre úgy néz ki, hogy működni fog ez a munkamegosztás.

Plusz egy bónuszkérdés: van olyan irodalmi mű, amit ha tehetnéd, képregényre adaptálnál?

Ezen még sohasem gondolkoztam el. Majdnem minden könyv, amit olvasok, igazából már összefügg valamilyen vizuális művészettel, így már jó eséllyel túl van az adaptáláson. Most például éppen Dalton Trumbo-tól a Johnny Got His Gun-t olvasom, amiből már volt film és Metallica videoklip. A kedvenc íróim, Neil Gaiman, Clive Barker, Chuck Palahniuk mind olyan írók, akinek a regényeiből már vannak filmek, képregények.

Érdekes, hogy a Testvéreket sokan csupa olyan neves irodalmi műhöz hasonlítják, amiket nem olvastam, habár így is egyértelmű, hogy közvetve hatottak rám, és legalább így utólag mindenképpen szeretnék megismerkedni velük.

 //Komornik Eszter//