Csapata, a 5Panels ötéves fennállásának adózik 5Pallos című képregényével Molnár Gábor, akit idén a kép-regény kategóriában jelöltek Alfabéta-díjra.

Elég komolyan nyomod a Facebook-oldalad frissítését, nyilván tudatosan. Ehhez mérten több visszajelzést kapsz, eljut ismeretlenekhez is az 5Pallos? Arra nem gondoltál, hogy egy szinttel feljebb lépve pénzt szánj az oldal, és ezáltal a sorozat hirdetésére?

Szépen lassan szállingóznak olyanok, akiket nem ismerek, és olyanok is, akikről tudom, hogy a tágabb ismeretségi körömből való, de eddig nem érdeklődött a képregényeim iránt. Mindkét eset másért tanulságos. A fizetős hirdetés egy későbbi lépcsőfok, előbb körbejárom az egyéb lehetőségeket. Különböző rajzos, írós, képregényes Facebook csoportokban és a DeviantArt galériámban osztottam meg eddig az 5Pallos oldalát, illetve kiosztottam pár recenziós példányt „nem a megszokott képregényes körökben”, bár utóbbinak eddig minimális hatását érzem.
Ismeretlen terepen egyidejűleg csak egy-két helyen promózok, hogy lássam, melyik közönség hogy reagál rá. Az adott csoport jellegétől függően döntöm el, hogy az oldalam mely tartalmait osszam meg külön-külön ott is. Szeretem lépésről lépésre kitapasztalni az ilyesmit, mert ha egy nap alatt megosztanám harminc felületen, és özönlenének az érdeklődők, nem tudnám, pontosan honnan, így megismételni is, célozni is nehéz lenne a későbbiekben.
Nem hiszek abban, hogy hosszú távon megéri válogatás nélkül mindenhol nyomulni. Meg aztán mire megyek kétezer kedveléssel (a DeviantArtos időkben még bekedvencelésnek hívtam), ha utána csak ötvenen követik aktívan az oldalt, a többi megfeledkezik róla, mert csak „szimpátialájkot” vagy „impulzuslájkot” nyomott? Ha legalább tömeges impulzusvásárlást eredményezne, bár gyanítom, a többségnél az is csak egy szám erejéig tartana ki. Nem kerget a tatár, és úgy érzem, egy sorozatnak idő kell, hogy kialakuljon a közönsége, illetve máshogy is kell hírét kelteni, a közönségkapcsolatot művelni, mint egy egykötetes munka esetében.

Az első rész után az egyik kritikában ezt olvashatjuk: "A másik olvasatban a pusztulat a vélt magyar képregényes élet általában, és jó öt-tíz éve konkrétan. Azaz ez a képregényes élet az egyik szereplõ elméjében, kivetülve valósággá. Van valaki, aki tenni akar, felépíteni valamit a vélt romokon, elindítani egy új irányt, amilyen már régen nem volt elõtte. Vannak rajta kívül még néhányan, akik ugyanezt gondolják, ugyanúgy érzik, csak még nem találják egymást. Aztán a kötet végére páran már összejönnek ugyanazzal a szándékkal és céllal, megcsinálni az új magyar képregényt." Ezzel az értelmezéssel te is egyetértesz? Felfogható így az, amit ti a 5Panelsszel csináltok?

Egyetértek, mert épp ez volt a koncepció: csapatunk ötéves fennállása alkalmából létrehozni egy képregényt, ami rólunk és sikerünkről, bánatunkról szól, de önmagában is élvezhető történetet ad ki. Ehhez viszont egy alternatív közegbe kellett helyezni, sok-sok allegóriával. Valóban ilyen nagy mellénnyel vágtunk bele, és bár a világot megváltani mi sem tudtuk, valami nyomot csak hagyunk magunk után.

A Hungarocomix előtt készült interjúban említed, hogy egy „bõ kétszáz oldalas kötetre kalkulált, önéletrajzi jellegû történetet” tettél félre az 5Pallos kedvéért. Mesélj erről egy kicsit! Vissza fogsz térni ehhez a projekthez? Illetve milyen képregényes terveid vannak még?

A szóban forgó képregény azt az időszakot elevenítené fel, amikor egy állatkereskedésben dolgoztam. Az ember bele sem gondol, mennyi minden megtörténhet itt, főleg, ha a bolt egy plázában található, ahol aztán az egyszeri proli kivetkőzik magából a jólét hamis érzetére. Állatkínzó? Pipa. Tolvaj? Pipa. Részegen aranyhalat vásárló? Cukorkát a nyúl bundájába köpködő? Kígyók terráriumát a pánik kedvéért suttyomban kinyitó? Mindhez (vagy munkájának eredményéhez) volt szerencsém, és még több meredek dolgot meséltek kollégáim, akik nem csak hétvégi műszakban jártak be. A kapcsolatom is kárát látta a folyamatos idegeskedésnek, bele is betegedtem, bár szerencsére később mindkét dolog rendeződött (amint kiléptem).
Lehet, hogy később visszatérek a témához, de nagyon nem akarja ez, hogy megírjam. Évek óta tervezem, az 5Pallos előtt fél évet rászántam, de semmit se haladtam. Nem volt nagy áldozat félretenni. Viszont maga az animal welfare téma kapós lenne. Ha akár más formában kerül is megvalósításra, szerintem lehet rá közönséget találni, bár szélsőségesen állatvédős irányba biztos nem mennék el, mert azzal átesnék a ló másik oldalára.
Van pár megvalósításra váró ötletem, többségüknek a váratlan téma és megközelítés is fegyvere, ezért nem beszélek róluk. De azon talán nem lepődik meg senki, hogy egyszer majd szeretnék egy Molnár Gábor (vadászíró) adaptációt írni-rajzolni. Róla kaptam a nevem, szintén mezőgazdasági iskolát végeztem, szintén van közöm (elméleti oldalról legalábbis) a vadászathoz, és szintén foglalkoztam kígyókkal. Írok is, csak épp képregényeket, és egy évvel az után születtem, hogy ő eltávozott. Ezzel talán már tudna valamit kezdeni a marketing gépezet.

Mivel foglalkozol a képregénykészítésen kívül és mennyi idõt vesz el a napjaidból a képregényezés? Hol kutatsz inspirációért, milyen szakirodalmakat olvasol és ehhez kapcsolódva mit ajánlanál azoknak a szakmabelieknek, akik szintén képezni szeretnék magukat?

Minden nap több órát foglalkozok képregénykészítéssel kapcsolatos dolgokkal, amibe a konkrét alkotáson túl a 5Panels dolgainak intézése, a képregényes élet más szereplőivel való kommunikáció, vagy akár a kapcsolódó olvasmányok böngészése is bele tartozik. Mivel a munkahelyem nem mindig forgalmas, ott is akad időm cikkeket olvasni – rajzolásról, írásról, tartalommarketingről, webshop üzemeltetésről, más kultúrákról – mert minden mindennel összefügg. Írással kapcsolatban a Writer’s Digest online cikkeit lapozom a legtöbb haszonnal.
Más forrást nem tudnék konkrétan kiemelni. Abban mélyülök el jobban, ami az aktuális képregényemhez szükséges. Az 5Pallos első részéhez mindenekelőtt a wuxia milliő alapvetéseinek, a Vízparti történet (regény) társadalmi hátterének, régies magyar kifejezéseknek, történelmi szakszavaknak néztem utána, elsősorban interneten. Beiratkoztam ugyan a Néprajzi Múzeum könyvtárába, de csak péntekenként tudnék pár órára beülni, pont, amikorra más ügyek intézését időzítem, kölcsönözni meg nem lehet onnan.
A képregénykészítésen kívül állatokkal foglalkozok, mi említésre érdemes – kígyókkal, teknősökkel mostanság. Összesen öt példánnyal vegyesen, meg a leendő zsákmányaikkal, mivel a képregényezés miatt fel kellett számolnom az állomány nagyobbik részét. Béka- és gőtetenyésztés témában korábban cikkeket írtam különféle oldalakra, egyik az Akvárium Magazinban is megjelent.

Lesz gyűjteményes kiadás a végén? Ha igen, a Facebookra posztolt kontent részét is integrálni fogod?

Olyan messzire még nem tervezek, legyen kész előbb. Elképzelhető, ahogy az is, hogy inkább az interneten éli majd második életét, több nyelven. Az extra kontent magában is kitenne addigra egy kötetet, pár bónusz illusztrációnál több nem hiszem, hogy elférne benne.

Kiss Judit és Halter Andris mellett te lettél a 5Panels egyik vezetője. Milyen feladataitok, felelősségeitek vannak, hogyan kell elképzelni egy ilyen, kiadással is foglalkozó képregényes csoport működését?

Attól függ, melyik korszakunkról beszélünk – mert ilyenjeink is vannak ám! Legelőször mindent Tálosi András / Spuri, a csapat alapítója intézett, mi csak az anyagot adtuk hozzá. Blog frissítése, a képregények kiadványba szerkesztése, nyomdai ügyintézés, a termék szállítása, tárolása, rendezvényeken asztalfoglalás, kommunikáció külsős érdeklődőkkel – nagyjából ezek a főbb, nem kifejezetten közös brainstormingon és szavazáson alapuló feladatok. Apránként alakult ki, ahogy egyre ambiciózusabb tervekkel álltunk elő, és egyre több lett a tennivaló, hogy mely feladatokat ki vállalja át. Én például mindenféle kinevezést megelőzően megnyertem a nyomdatermékek egy részének tárolását és szállítását, illetve a csapattagnak jelentkezők diplomatikus visszautasítását, ha épp nem találtuk meg az illető munkáiban azt a valamit, amit kerestünk.
A csapat jelenlegi életében, mivel a közös, antológiaszerű kiadványokról egyre jobban áttértünk az egyéniekre, a vezetői címnek kisebb a terhe. Elsősorban a kifelé irányuló kommunikációt fedi, mert a külvilág igényel valamiféle kapcsolattartó személyt, frontembert. Magyarán ha valaki a 5Panels csapatával venné fel a kapcsolatot, az a vezetőkhöz lesz irányítva, akiknek van egy „céges”, közös levelesládája is, bár az egyéni megkeresés gyakoribb. Bizonyos kérdésekben egyeztetünk egymással és a csapattagokkal, más ügyekben erre nincs szükség. Valójában nagyrészt mindenki azt csinálja, amit a kinevezés előtt, és ha bizonyos külső kapcsolatok konkrét személyeken keresztül futottak eddig, nincs értelme átirányítani csak azért, mert most mi vagyunk a vezérek, sejj! Ami működik, ahhoz nem szabad hozzányúlni. Sok mindenről lehetne itt még beszélni, de talán majd máskor, máshol.

A képregény elkészítésekor, illetve előmunkálataikor mi volt a legnehezebb részfeladat? És mi az, amit a leginkább szeretsz? Mennyire nehéz balanszírozni a közérthetőség és a belső poénok, utalások között? (hogy azoknak is élvezhető legyen, akik nem ismernek titeket)

A legnehezebb talán a jelenetek, párbeszédek kidolgozása és papírra vetése úgy, ahogy elképzelem. Ebből következik, hogy a legkönnyebb a kihúzás, mert ott már „csak” megerősítem a már lefektetett vonalakat. Talán azért szeretem ezt a fázist a legjobban, mert itt van leginkább látszatja a munkának, itt a leglátványosabb a haladás, illetve itt érzem igazán képregényrajzolónak magam. Persze csak ha tussal, papírra megy, digitálisan majdnem ugyanolyan nyűg, mint a vázlatolás. Az utólagos digitális buborékozás és beírás mondjuk könnyebb, de sokkal monotonabb.
A balanszírozás belsős gegek és közérthetőség között egyszerű, mert rendszeresen felidézek egy fiktív flegma olvasót, aki kegyet gyakorolva néz rá az 5Pallosra, mint kis magyar képregényre a kedvenc külföldi sikercímei között. Ha rinyálni kezd, hogy mit érdekli őt a 5Panels, hisz csak szórakozni akar, akkor kalapálni kell még a jelenetet. És akkor is értenie kell, mi történik a mű neki szóló olvasatában, ha eljátszom, hogy soha senkinek nem említettem még, hogy a képregény a 5Panelsről szól. Néha pont a belsős poénok közönségéhez nehéz célzottan szólni, mert ha már számítanak az utalásokra, hajlamosak mindent annak értelmezni, a „fan-teóriák” pedig elterelik figyelmüket a valódi utalásokról.

Melyik (akár magyar, akár külföldi) képregénykészítő bőrébe bújnál bele, ha lehetőséged lenne rá, és miért?

Ohba Tsugumi észjárásával és Taniguchi Jiro átélhető képeivel érzek valamiféle rokonságot. Az előbbi akár írhatna is egy képregényt arról, hogy egy imposztor helyet cserél vele, az utóbbi pedig megrajzolná hozzá, ahogy felszabadultan sétál Ohba a parkban, miközben én valahol Japánban belerokkanok a munkába.

//Komornik Eszter//