2019. december 31-én lezárult a rendszerváltás utáni harmadik évtized. Ez a magyar képregénykiadásban is jelentőséggel bír, hiszen az állami monopólium megszűnésével újra piaci viszonyok jöttek létre a sajtóban és a könyvkiadásban, illetve megnyílt a legális lehetőség alternatív terjesztési módok kialakítására. (A fordulat pontos dátuma valójában 1989. június 16, amikor a Németh-kormány a sajtótörvény végrehajtási rendeletében az „engedélyezés” szót lecserélte a „nyilvántartásba vétellel”.)

Az alábbiakban a három évtized számait vetjük össze.

Önálló kiadványban megjelent összes képregény:

1990-es évek: 1203 db

2000-es évek: 1725 db

2010-es évek: 2145 db

Azt állítani, hogy önálló képregénykiadványok a rendszerváltás előtt nem voltak, kissé túlzás, de a kepregenydb.hu nyilvántartása alapján az 1980-as években a számuk alig haladta meg a 600-at (és ennek a fele 1988-ban és 1989-ben jelent meg, amikor már elindultak a képregényeket kiadó vegyes vállalkozások). Egyáltalán nem túlzás viszont azt kijelenteni, hogy ezt megelőzően a képregények túlnyomó részt nem önálló kiadványban jelentek meg, hanem különböző sajtóorgánumok rovataiban.

Az 1990-es évtized mindenesetre átmenetinek tekinthető, hiszen az első éveiben még néhány korábbi képregényközlő lap fenn tudott maradni, illetve rengeteg tiszavirágéletű újság is próbálkozott képregények megjelentetésével. Viszont ezzel párhuzamosan magasabb fokozatba kapcsolt a Semic és az Egmont, és jelentősen növelte az önálló képregénykiadványok számát. Ezek is túlnyomó részben újságos terjesztésben jelentek meg. Az újságosoknál kapható képregények aránya a kilencvenes években végig meghaladta a 90, sőt többnyire 95 százalékot.

A 2000-es években nagy ugrás tapasztalható az előző évtizedhez képest, méghozzá 2005-től, az új képregénykiadók színre lépésétől kezdve. Ezek a kiadók voltak az elsők, amelyeknek sikerült betörniük a könyvesbolti terjesztésbe. 2006-tól beindult a limitált példányszámú szerzői kiadás is, amit pedig a képregényes rendezvények számának és látogatottságának emelkedése tett lehetségessé.

A gazdasági válság természetesen utolérte a képregénykiadókat is, és részben ezzel függött össze a két legnagyobb kiadó sorsa is. Az ADOC-Semic csődbe ment, az Egmont pedig drasztikusan csökkentette a kiadványai számát. A mélyponton az újságos terjesztésű képregények számaránya 25 százalék alá zuhant. 2012-ben aztán a korábban könyves és alternatív terjesztésben gondolkodó Kingpin elkezdte betömni az így támadt lyukat, és az évtized végére új szereplők (Eaglemoss, Hachette, Vitanum) belépésével ez az arány 44-47 százalékra módosult.

Amerikai képregények önálló kiadványként:

1990-es évek: 912, ebből Marvel 180, DC 95

2000-es évek: 942, ebből Marvel 183, DC 38

2010-es évek: 1059, ebből Marvel 318 (Star Wars nélkül), DC 177

A rendszerváltás utáni magyarországi képregénykiadás legerősebb szegmense az amerikai: volt, hogy a 85 százalékot is meghaladta, és leggyengébb évében sem ment 37 százalék alá. A legnagyobb növekedés az elmúlt három évben volt tapasztalható, és rövid távon mindenképpen úgy tűnik, hogy a tendencia folytatódik. 2019-ben a magyarul megjelent képregények közel 62 százaléka volt amerikai import.

Európai képregények és vegyes antológiák önálló kiadványként:

1990-es évek: 145 + 77 = 222

2000-es évek: 369 + 47 = 416

2010-es évek: 266 + 60 = 326

Vegyes antológia alatt azokat a képregénygyűjteményeket értjük, amelyekben különböző országokból származó művek szerepelnek. Ezek között adódnak amerikai és ázsiai, valamint hazai készítésű képregények is, de legnagyobb részben európaiak, ezért módszertanilag úgy láttuk helyesnek, ha a teljességükben európai képregényeket tartalmazó kiadványokkal vizsgáljuk őket együtt.

Ebben a szegmensben a 2000-es évtized volt a legerősebb, ami azonban lényegében két sűrű megjelenésű kiadványnak volt köszönhető, a német Mozaik havilapnak és az olasz WITCH-nek, amely szintén havonta, egy ideig azonban kéthetente jelent meg. Mindkettő 2010-ben állt le véglegesen.

A 2010-es években az európai vonalon belül a legerősebb a francia 101 tétellel, és nagyrészt ezt erősítik a vegyes antológiák is, kiváltképp a nagy többségében francia-belga képregényeket tartalmazó Kockás. A második helyen a magyar piac által végre felfedezett Bonelli (és hasonló) képregényeknek köszönhetően az olaszok állnak 73-mal, harmadikok a németek (43), a negyedik helyre pedig idén felértek a britek (14).

Magyar képregények önálló kiadványként:

1990-es évek: 38

2000-es évek: 137

2010-es évek: 557

A leglátványosabban a hazai készítésű képregények száma növekedett az elmúlt évtizedekben. Itt természetesen vissza kell utalnunk a bevezetőben leírtakra: a rendszerváltás előtt (és utána is még néhány évig) a képregények elsődleges közlési helye a sajtó volt, és a különböző napilapok és magazinok főként magyar képregényeket adtak közre. Az elmúlt harminc évben jelentősen megcsappant a sajtótermékek száma, a fennmaradtak pedig jóval kisebb példányszámban fogynak. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal a tendenciával, hogy egyre kevesebb új magyar képregény jelenik meg az újságokban.

A 2000-es évek közepétől a képregényalkotók felismerték, hogy a beszűkült lehetőségek miatt műveik bemutatására a szerzői kiadáshoz és a közvetlen értékesítési formákhoz kell fordulniuk.

A 2010-es években könyves forgalmazásba 37, újságos terjesztésben 76 magyar képregény került, a többi 444 rendezvényeken, webshopokban vagy más alternatív csatornákon jutott el az olvasóihoz.