Közel az év vége, szokás ilyenkor összegezni. Elsőként a képregénykiadókat kérdeztük meg erről a rendhagyó évről. A válaszokat beérkezésük sorrendjében, csoportosítva adjuk közre. A második részben a Kingpin, a GooBo, a Frike Comics, a Képes Krónikák és a Fumax kiadó válaszait olvashatjuk.

1) Hány képregényetek jelent meg ebben az évben, és mennyire borította fel a terveiteket a járvány? Volt-e konkrétan olyan kiadványotok, amelyről átmenetileg vagy véglegesen lemondtatok, illetve jövőre halasztottatok?

Kingin (K, Harza Tamás): 62 képregényünk jelent meg, és erősen felborultak a terveink. A két Vertigo-címünk kikerült az újságosoktól, és néhány másik is van, ami csak azért folytatódik tovább, mert bízunk benne, hogy idővel véget ér ez az egész, és visszaerősödnek annyira, hogy érdemes legyen tovább vinni őket. Olyan nem volt, amiről lemondtunk vagy amit elhalasztottunk.

GooBo (GB, Tálosi András): Az idei év nálunk nem tette be a kaput, de ez főleg annak köszönhető, hogy a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény szerkesztése nálunk landolt. Mivel ezt a nagy horderejű munkát alapból beleszámoltam az éves menetbe, idénre nem is terveztem be sok kiadványt. Persze azért az eredeti megjelenési dátumokat rendesen aláásta a vírushelyzet, és a fogyások visszaesése miatt is kénytelen voltam újragondolni a jövőbeni megjelenéseket, de ez inkább a következő évet érinti, nem a mostanit. Amit személyesen nagy megkönnyebbülésnek érzek, hogy a GooBo-előfizetéseket (ha megkésve is) maradéktalanul teljesíteni tudtuk, így az őszi időszakra már úgy fordulhattam rá, hogy ennek az elkötelezettségnek súlya már nem nyomta a vállamat. Természetesen így is maradt olyan kötet, ami nem jelent meg (három Maximum Bonelli, egy Dragonero, a beígért Valiantok és a Zorro további részei), amik közül többet parkolópályára is tettünk.

Frike Comics (FC, Giovanni Gallotta): Három Bonelli-képregényünk volt (Dylan Dog 9, Dampyr 6, Tex), valamint egy Morgan Lost-utánnyomás, és az Anagrammal közösen a Zagor. Ezeken kívül megjelent a Bud Spencer-Terence Hill kötet és Az összetört szív balladája. A járvány miatt nem jelent meg egy-egy Dylan Dog, Dampyr és Morgan Lost kötet, valamint a Sandokan és a második Bud Spencer.

Képes Krónikák (KK, Mészáros János): Két képregényt jelentetett meg a Képes Krónikák Kiadó, a Farkas Lajos-féle Megváltás 1. és 2. részét. Megígértük mindenkinek, hogy idén megjelenik, be is tartottuk a szavunkat. A Királyok és keresztek befejező, 3. részét terveztük még idénre, de ez nem a járvány hatására csúszik, hanem Levi egyéb teendői hátráltatják a rajzolást.

Fumax (Fu, Koncz Ákos): Ha jól számolom, 18 képregényes kiadványunk volt, de ebben benne van a Cyberpunk 2077 világa, ami azért nem kifejezetten az. Ez jóval kevesebb, mint amire az év elején készültünk, jó pár kiadvány lett elhalasztva, áttéve a jövő évre... Van pár „szerelemprojekt” is, aminek a sorsa eléggé bizonytalanná vált, de azért nem mondanám azt, hogy végleg el lettek kaszálva, keressük a lehetőséget arra, hogy mégis megjelenhessenek.

2) Nagyon nehéz még látni, mi lesz 2021-ben, de tételezzük fel, hogy legkésőbb a nyár elejére nagyjából vissza lehet térni a megszokott élethez. Ti is így számoltok, vagy még ennél is óvatosabbak vagytok? Mennyire rugalmas a jövő évi kiadási tervetek, hogy látjátok, több vagy kevesebb kiadványotok lehet, mint 2020-ban?

K: Kevesebb lesz, de nem jelentősen. Nálunk többnyire sorozatok futnak, nem elég egy évre előre tervezni, minimum kettő, de inkább több évvel gondolkodunk előre. A sok sztorit időben is össze kell hangolni, egyszerűen nem működik az, hogy egy sorozatot (vagy számot) kihagyunk, elhalasztunk, mert viszi magával a többit is. Csak annyit vettünk vissza, amennyi még nem borítja fel a piramist. Reméljük, jövő nyárra nagyjából rendeződnek a körülmények, addig még biztosan kitartunk, van annyi tartalékunk.

GB: A GooBo helyzete annyiban változott, hogy a kiadói tevékenységből egyre inkább áthelyeződött a hangsúly a kiadványszerkesztésre. Az év során Dorka (a feleségem) is belépett a hazai képregényes élet „színpadára”, és a Bubi Bolt révén átvette a GooBo online értékesítését, valamint ő is belevágott a kiadósdiba; természetesen az ő kiadványait is a GooBo szerkeszti. Ez a tendencia pedig jövőre is folytatódni fog, sőt, azon gondolkoztunk, hogy az újabb Bonelli-kiadványokat, amikre még nincs szerződésünk, már a Bubi Bolt gondozásában jelennének meg, a GooBo pedig teljes egészében szerkesztői stúdióvá alakulna.

FC: Meglátjuk, természetesen, de ami nem volt most, az lehet 2021-ben, plusz par újdonság, ha minden igaz. Szerintem annyi kiadványunk lesz, mint 2020ban.

KK: Mi úgy gondoljuk, a megjelenési tervünk nem változik. Több kiadvány készítése folyik, lényegesen több (5), mint idén.

Fu: Képregények tekintetében nagyjából ugyanennyi vagy kicsivel több kiadvánnyal számolunk, mivel nagyjából mi is úgy látjuk, hogy legkorábban csak nyár elejére rázódhatunk vissza a megszokott kerékvágásba. A mi kiadási tervünk mindig rugalmas, és eléggé jellemző is az, hogy valamilyen esemény hatására „beesik” egy-egy olyan kiadvány, amely nem szerepelt az előzetes elképzelések közt.

3) Ha nem is egyforma mértékben, de minden kiadót sújtott a rendezvények elmaradása, illetve a könyvesboltok tavaszi bezárása. Milyen stratégiát választottatok a kiesések minimalizálásra?

K: Erősítettük a webshopot, és megnyílt a Kingpin képregénybolt is.

GB: Olyan nagy mértékű csökkenést nem éreztünk a Bonellik részéről, de egy kis példányszámú kiadvány esetében a kevés is soknak bizonyulhat. A Valiant címeket viszont (amit húzóágnak reméltünk) sokkal rosszabbul érintette a járvány, a leginkább pedig a Zorro sínylette meg ezt a helyzetet. Az alacsony példányszám miatt nagy mozgásterünk nem volt, viszont a Bubi Bolt egyfajta menekülőutat jelentett, és azt remélem, hogy jövőre is a kiadványok megjelenésének összehangolásán sok fog múlni, erre igyekezni fogunk figyelni is. Nagyon jó látni (és tapasztalni), hogy a GooBo munkáját egyre többen dicsérik (főleg a Marvel-sorozat miatt), és azt is, hogy a Bubi Bolt ennyire jó fogadtatásra talált. Cél volt idén, hogy még jobban ráerősítsünk a különböző közösségi felületeken, személy szerint főleg a GooBo Képregényrajongók facebook-csoportban kialakult közösségnek örülök leginkább.

FC: Igen, webshop, több partner és több kedvezmény, így próbáltunk többet értékesíteni. Mivel nem volt rendezvény, házhoz is szállítottunk képregényeket.

KK: Mi eddig is értékesítettünk minden csatornán, de azért tény, hogy a Megváltás esetében erősen hiányzik a rendezvényes, helyszíni értékesítés lehetősége. A saját webshopot csináljuk, de meg kell mondjam, őrült macerás. Mi kis kiadó vagyunk (ketten vagyunk Levivel, ez a kiadó teljes létszáma), a logisztikai feladatok megölik az időnket. Inkább a book24-gyel szoktunk megállapodást kötni, hogy először ők értékesíthetik a könyveket, és mi a marketinggel „rájuk hordjuk” az érdeklődőket.

Fu: Ahogy az ember öregszik, hajlamos rezignáltan nyilatkozni a rendezvényekkel kapcsolatban, összefolyhat a sok esemény, arc, helyszín, de pont ilyenkor ébredhet rá, mennyire is hiányzik az olvasókkal való közvetlen kontaktus, azok az arcok, akikkel jóformán szinte csak ilyenkor van lehetőség találkozni, pár szót váltani... Szóval bennünket érzelmileg is elég rosszul érintett ezek elmaradása, illetve hogy az a néhány megtartott sem tudta kifutni az igazi formáját – gondolok itt például arra a bizonyos piacos rendezvényre, ami sokkal több látogatót érdemelt volna, és akár komolyabb helyszínné is válhatott volna. Az ezzel járó komoly anyagi hátrányról már nem is beszélve, gondolom, az mindenki számára egyértelmű. Természetesen igyekeztünk ráerősíteni a webshopos eladásokra, de nem ész nélküli leárazással, mint egyesek, hanem inkább azt ösztönözve, hogy az olvasók a kiadóktól vásároljanak elsősorban.

4) Melyik saját kiadványotokat tartjátok a legfontosabbnak 2020-ban?

K: A Hihetetlen Pókember 54-est, a nyitó Marvel Kapitányt és a végre megjelenő Stan Lee kötetünket.

GB: Minden Dragonero-megjelenés öröm, de kifejezetten annak örültem, hogy végre kijött a Dragonero: Eredet. Határmezsgye a Köpeny és Kard meg a Kitty Pryde és Rozsomák, elvégre családon belül jelent meg, ha nem is a GooBo neve alatt, de mindkettőt hiánypótlónak gondolom.

FC: Bud Spencer-Terence Hill és Tex.

KK: Abból a kettőből? Örülünk, hogy így a sorozat mindkét része elérhető lett, az olvasóknak nem kell várni a folytatásra éveket.... De igazából a Királyok és keresztek 1. részére vagyunk büszkék, mert abból az első körben kinyomtatott négyezer darab elfogyott, és utánnyomást kellett csinálnunk. Amiben Levi kijavította azokat a rajzokat, amelyeket nem szeretett, és a színbeállítás is jobb lett.

Fu: Egyértelműen a Transmetropolitant, ami egy kiemelten fontos képregény, erősen hiánypótló a hazai piac egészét tekintve, és azt hiszem, sikerült is méltó köntösben megjelentetnünk. Megemlíteném még a Harleent, ami részint lányokat is bevonzhat ebbe a sajnos jobbára fiúközönség által uralt világba, részint pedig egy egészen friss megjelenés volt, szorosan követve az eredeti kiadást – bízom benne, lesznek még hasonlók.

5) Melyik képregény megjelenését tartjátok a legfontosabbnak más kiadónál 2020-ban?

K: Sandman 3.

GB: Sajnos nem követem más kiadók megjelenéseit, mert egyszerűen nincs rá időm, viszont új belépőként a Bone magyar megjelenését tartom az idei év hírének, magyar vonalról pedig A nagy CSÉ-t.

FC: Julia, Walking Dead.

KK: Rejtő-Hobo Decameron. Érdeklődéssel várom, milyen lesz a fogadtatása.

Fu: Tőlünk talán meglepő, de magyar alkotókat emelnék ki elsősorban, hisz lassan itt az ideje, hogy közülük is egyre többen kapcsolódjanak bele a formálódó mainstreambe... Koska Zoltán képregényét elsősorban, aztán Az utolsó előtti huszárt, illetve Pilcz Rolit, aki egyre jobb. Külföldi megjelenések közül a Kockást, mert erősen hiánypótló, és végre van egy masszív fóruma az európai képregénynek is.

6) Melyik képregény hazai megjelenése volt a meglepőbb nektek 2020-ban?

K: Talán az Egérőrség.

GB: Idén már semmi nem tudott meglepni, ami azt jelenti, hogy oda jutottunk, hogy anélkül szélesedhet a paletta, hogy meglepődnénk, egyes címek hogyan jöhetnek be. Ez persze főleg az amerikai címekre vonatkozik.

FC: Az utolsó előtti huszár 1.

KK: A Szent Jobb és a Torinói lepel.

Fu: Sok meglepő választás volt, néhányat közülük bevallom, nem is értek... Meglepő, de izgalmas kísérlet a Chameleon Comix játékkönyvei, a piacra került rengeteg olasz képregénynek örülök is, meg nem is, a mangák kihullása meg elkeserítő. Több, képregényt eddig nem igazán publikáló kiadó vágott bele a műfajba, majd a jövő eldönti, milyen eredménnyel.

7) A statisztikákból kiviláglik, hogy az amerikai képregények kiadását lassította legkevésbé a járványhelyzet, amitől még inkább megnőtt az arányuk a piacon, már közelít a 70 százalékhoz – húsz év óta nem volt ilyen magas. Foglalkoztat titeket ez a kérdés, akár kiadóként, akár olvasóként?

K: Hát hogyne, hiszen ez a fő profilunk. Mondanám, hogy felénk lejt a pálya, de sajnos a valóság ennél kicsit egyszerűbb, mint minden statisztika: nem a mi olvasótáborunk nőtt meg, hanem mivel idén jószerével csak amerikai képregények jelentek meg a Kockáson kívül, a többieké csökkent. Ahogy a miénk is csökkent, hiába a százalékos növekedés, de szerencsére nem túlzottan nagyon.

GB: Nem meglepő az amerikai képregények térnyerése, vagy legalábbis uralkodása a piacon. A vírushelyzet azt hozta, hogy mindenki kénytelen a kísérletezgetést félretenni, és a biztosra menni. Most jött el az az idő, amikor nem bedőlt a piac, hanem realizálódni látszik.

FC: Nem nagyon, mert mi inkább olasz képregényekkel foglalkozunk, de ki tudja, mi lehet jövőre. Talán pár jó ötlet jöhet Amerikából is.

KK: Mi (sajnos) nem versenyzünk az amerikai képregényekkel. Számunkra az ő olvasótáboruk kevéssé elérhető (szintén sajnos). Ez egy kicsit olyan, mint a mobiltelefonoknál: az amerikai almásat csak a lényegesen olcsóbb, de hasonló minőségű, hasonlóan erős marketing költségvetéssel rendelkező távol-keleti gyártók tudják megszorítani. De egy kelet-európai gyártó telefonját senki nem veszi meg...

Fu: Hogyne foglalkoztatna, hisz mi is érintettek vagyunk... Nyilván figyelnünk kell a trendeket, és azt, mivel lehet leginkább az olvasók kedvében járni úgy, hogy közben ne menjünk egy bizonyos szint alá sem. Személy szerint örülnék annak, ha egyre jobban szélesedne a spektrum, és az olvasók is bátrabban mernének kísérletezni..

8) A járványt különösen megsínylették a hazai készítésű képregények, feleannyi sem jelent meg 2020-ban, mint 2019-ben, sőt a tíz évvel ezelőtti szintre esett vissza ez a szegmens, az eredetik műveknél még inkább szembetűnő a csökkenés. Szükség lenne-e szerintetek a hazai készítésű képregények ösztönzésére, és ha igen, kinek a feladata lenne? Közvetlen vagy közvetett állami támogatás, a közösségi finanszírozás felpörgetése, esetleg valamilyen hozzájárulás a kiadói szakma részéről?

K: Ennek egyértelműen a képregényes rendezvények idei nemléte az oka, hisz a hazai készítésű képregények fő piaca ott van. A közösségi finanszírozás kezd jól működni, azt lehetne erősíteni, működik ez külföldön is. Az állami részvétel sokat elvenne az alkotói szabadságból.

GB: Erre most nem tudok válaszolni. Túl sokrétű a válasz, és ehhez – érintettként – nem is szeretnék hozzászólni.

FC:  Amit tudtunk, már megtettük, kiadtunk két magyar képregényt, a DeadMobot és a Céltalant. Még fogunk ilyeneket csinálni, ha van rá lehetőség. Jó lenne valami központi program, amelyben lehet a magyar alkotókat támogatni. Talán a börzén és a fesztiválon egy külön területet vagy színpadot kellene nekik biztosítani.

KK: A magyar képregény valószínűleg soha nem fog tudni kikeveredni a „méretgazdaságosság – globálizációból adódó magas költség – kis piac” Bermuda-háromszögből. Ismertebb rajzolóink jelentős része külföldre rajzol, külföldi árakon, amit a magyar piacon eladható pár száz, esetleg pár ezer darab képregény nem tud visszahozni. Támogathatjuk államilag a képregénykészítést (bár ennek a piactorzító hatása nem elhanyagolható), attól még nem veszik többen.. Szerintem a másik oldalról kellene megközelíteni a dolgot, a kulturális kormányzatot egy „Olvass képregényt” kampányra kellene rávenni. Ha ezzel el tudnánk érni, hogy a könyvolvasók a kezükbe vegyék a képregényt, az értékesítési számok megnőnének, és akkor már más lenne a helyzet.

Fu: Nem tudom, az mennyire lenne szerencsés, ha az állam, mint tényező belépne erre a piacra... Jó irány lenne ugyan a hazai alkotók támogatása, de a cserében támasztott elvárások valószínűleg eléggé megosztanák mind a készítőket, mind a befogadókat. A községi finanszírozás már látszik, hogy nem fogja megoldani ezt, bár működhet egy-két kiadványnál. Gondolom, az MKSZ-nek lennének feladatai ez ügyben... Ha lesz olyan felfutó alkotó, bővülő táborral, akibe érdemes invesztálni, egészen biztosan a szakma (némelyik kiadó) is meg fogja tenni a magáét.