Közel az év vége, szokás ilyenkor összegezni. Elsőként a képregénykiadókat kérdeztük meg erről a rendhagyó évről. A válaszokat beérkezésük sorrendjében, csoportosítva adjuk közre. A harmadik részben a Ciceró Könyvstúdió, az Anagram Comics, a Comicsmania kiadó és Vad Virágok Könyvműhely válaszait olvashatjuk. (Amennyiben esetleg még befutnak további válaszok kiadóktól, frissítjük cikkünket.)

1) Hány képregényetek jelent meg ebben az évben, és mennyire borította fel a terveiteket a járvány? Volt-e konkrétan olyan kiadványotok, amelyről átmenetileg vagy véglegesen lemondtatok, illetve jövőre halasztottatok?

Ciceró Könyvstúdió (CK, Kleinheicz Csilla): Az idei évre tervezett képregényeink közül az Egérőrség: 1152. tél átcsúszott jövő év elejére, illetve egy magyar képregényről kellett lemondanunk, de a Micsoda idő-t, az Ánya kísértetét és a Nővéreket szerencsére sikerült kihoznunk – ha nem is pont akkor, amikor eredetileg akartuk.

Anagram Comics (AC, Horváth Antal): Az Anagram Comics 2020-ban hat képregényt jelentetett meg. Változás annyiban volt a tervhez képest, hogy minden eltolódott három-négyhónappal. Tényleges megjelenés először júniusban került a képbe. Úgy láttam, ez nagyjából a többi kiadónál is így volt. Kellett ennyi idő (és Gyöngy Balázsnak hála egy különleges hangulatú rendezvény), hogy visszajöjjön egy magabiztosság. Ami kimaradt, az a csúszás miatt átlóg a következő évbe. Illetve volt, ami kapacitáshiány miatt végül csak terv szintjén maradt. Ahogy a tavaszi körkérdésnél írtam, az Anagram fontos évnek szánta az ideit, a kínálat szélesítése és mélyítése volt a cél. Vagyis egy közepesen nagy lépés. Ebből lett egy közepes, de legalább lépés..

Comicsmania (CM, Orosz László): 2020-ban a „Comicsmania 10 év” antológiát tudtuk csak kihozni. Különösen frusztráltak voltunk a Szegedi Képregényfesztivál és a Hungarocomix elmaradása miatt. Egyéb esetben biztosan megjelent volna év végén Ghyczy Csongornak egy amerikai képzőművészről szóló életrajzi képregénye. Ez a jövő évi első rendezvényen fog debütálni.

Vad Virágok Könyvműhely (VV, Frank Zita): 11 újdonságunk jelent meg 2020-ban, ezen kívül három omnibus kötet, amely tartalmában nem, csak megjelenésében tér el a 11 kötetbe már beleszámolt kiadványoktól. Ha ezeket is hozzászámolom, akkor 14 kiadványunk jelent meg 2020-ban. A Black Hammer című képregényünk jelent volna meg az augusztusi Comic Conra, ahová sikerült meghívnunk a képregény rajzolóját, Dean Ormstont. A rendezvény elmaradása miatt úgy döntöttünk, hogy a – munkacímén – Fekete Pöröly kiadását is elhalasztjuk a 2021-es rendezvényre.

2) Nagyon nehéz még látni, mi lesz 2021-ben, de tételezzük fel, hogy legkésőbb a nyár elejére nagyjából vissza lehet térni a megszokott élethez. Ti is így számoltok, vagy még ennél is óvatosabbak vagytok? Mennyire rugalmas a jövő évi kiadási tervetek, hogy látjátok, több vagy kevesebb kiadványotok lehet, mint 2020-ban?

CK: Mindenképpen több kiadványunk lesz jövőre, hiszen folytatni szeretnénk az eddigi szerzőket és néhány új nevet is hoznánk melléjük, emellett a társkiadónknál, a GABO-nál is várható néhány képregény. Nagyon reméljük, hogy nyárra már elképzelhetőek lesznek a rendezvények, de a mostani járvány hatása alighanem még sokáig érezhető lesz, biztos, hogy a nehéz helyzetbe került háztartásokban még rajongók esetében is háttérbe szorul a képregény.

AC: Amúgy is igyekszem nem elhamarkodottan közelíteni a saját híradásokhoz, bejelentésekhez és persze magukhoz a megjelenésekhez is. Ez most nyilván még inkább így van. Ezzel együtt nem kevés könyv már fixen a menetrend részét képezi. Ezt szeretném bővíteni az Anagram olasz „fősodrából” kilógó, teljesen más kategóriájú kiadvánnyal.

CM: Alapvetően a fesztiválokra, börzékre szoktuk időzíteni a megjelenéseket. Bízunk abban, hogy már nem jön az x-edik vírus hullám, de ha mégis, tavasszal akkor is kihozzuk a Belzebubs 1-2. részét tartalmazó nagyobb alakú keményfedeles változatot. Egy újabb zenei képregény is érkezik a jövő év első felében, amire – reményeink szerint – sokan fel fogják kapni a fejüket.

VV: 2020-nál lendületesebb 2021-et tervezünk. Természetesen muszáj lesz folyamatosan monitorozni és az aktuális helyzethez igazítani a terveket. A rugalmasság szerintem kifejezetten erősségünk, ha döntés születik róla, nagyon gyorsan elő tudunk állni jó minőségű kiadványokkal. A lendület jegyében két új sorozattal indítjuk az évet. Mindkettő elsősorban a fiatalabb olvasókat célozza, és a könyvesboltok mellett újságárusi terjesztésben is elérhetőek lesznek, Marvel Akcióhősök: Pókember és Geronimo Stilton: A riporter címmel. A Geronimo képregény az azonos című rajzfilmsorozaton alapul, ami még idén év végén kerül adásba az M2-n, így a kiadványhoz kapcsolódó marketing az MTVA-val együttműködésben valósul meg. A Konc biztosan folytatódik 2021-ben, Usagiból a szokásos két kötettel számolunk. (Megjegyzés: az első Pókember kötet már decemberben megjelent.)

3) Ha nem is egyforma mértékben, de minden kiadót sújtott a rendezvények elmaradása, illetve a könyvesboltok tavaszi bezárása. Milyen stratégiát választottatok a kiesések minimalizálásra?

CK: A kiadói webshopunk felpörgött, de természetesen érezhető a rendezvények kiesése, és az is, hogy hiába nyitottak ki tavasz óta a boltok, kevesebben látogatják őket.

AC: Egy rendezvényes jelenlétre és online terjesztésre létrejött minikiadó esetében az érintettség kétirányú, de persze javarészt negatív előjelű. Különösebb változtatásra nem volt lehetőségem. Valódi webshopnak azt tekintem, ahol a kártyás fizetés biztosított, de ilyet indokolatlan lenne fejlesztenem, tehát a korábbi formában működött a kiadói rendelés, és a terjesztőim köre sem változott egyelőre.

CM: Forgalmunk, a szeptemberi, kisebb látogatottságú képregényfesztivált leszámítva, áttevődött terjesztőinkhez. Őket is nagyra becsüljük, és respekt olvasóinknak is, akik érezhetően követték az új trendet.

VV: A webshopunk fejlesztése, modernizálása kb. két éve megtörtént, tehát szerencsére a logisztika adott volt a rendezvények elmaradása miatt más beszerzési forrást kereső vásárlók kiszolgálására. Ez elég jól működött is, megfigyelhető, hogy az elmaradt rendezvényes vásárlások egy része átcsatornázódott a webboltba és a könyvesbolti forgalomba.

4) Melyik saját kiadványotokat tartjátok a legfontosabbnak 2020-ban?

CK: Nehéz választani, de talán David Petersen Egérőrsége és Raina Telgemeier
Nővérek című műve a legfontosabbak – előbbi egy elképesztően jól megrajzolt, minden korosztály számára élményt adó sorozat, utóbbi pedig  az egyik legsikeresebb kortárs ifjúsági képregényalkotó könyve.

AC: A Diabolikban új szintet jelentő, Giuseppe Palumbo által rajzolt különkiadások első kötete kívánkozik ide (Eva Kant: az ártatlanság vége), illetve a Julia sorozat bemutatkozó epizódja (egyébként ott a második kötet lesz a kiemelkedő kiadvány). Az eredeti programban nem csak ez lett volna a lista.

CM: A comicsmániás antológia azért volt fontos, hogy a jubileum évében ünnepeljünk. Egyébként egy sokszínű, változatos kiadvány lett.

VV: 2020 nálunk a Konc éve volt, úgyhogy a nyugtalanító járványhelyzet ellenére remekül szórakoztunk.

5) Melyik képregény megjelenését tartjátok a legfontosabbnak más kiadónál 2020-ban?

CK: Személy szerint a Sandman sorozat folytatását tartom a legfontosabbnak, nagyon jó, hogy végre méltó formában jön ki magyarul, de a Konc megjelenésének is nagyon örülök – külön megjegyezném, hogy mindkettőneknagyon jó a fordítása is.

AC: Még annyi mindent nem volt alkalmam kézbe venni, hogy nem lenne megalapozott a véleményem. De a többi kiadó által felsorolt címeket természetesen én is fontosnak tartom. Jó látni, hogy hazai kötet is egyöntetű méltatást kap.

CM: Elsősorban Orwell 1984-ét, ami minden szinten komoly alkotás.

VV: A Harleent a Fumaxtól.

6) Melyik képregény hazai megjelenése volt a meglepőbb nektek 2020-ban?

CK: Nem is tudom, talán a LovEyes – nagyon jó volt látni, hogy elsőkönyvesként valaki a maga zsánerében egy ennyire jól összerakott, ötletes és bájos történetet hozott.

AC: Most már tényleg szinte bármi felbukkanhat (talán manga a kivétel), tehát kisebb a meglepetésfaktor. Azért a Frike Bud Spencer-kötetére rácsodálkoztam, nem gondoltam volna, hogy ilyen is létezik. Az is meglepő lehet, amikor egy kiadó kínálatában új szín jelenik meg, erre példa számomra a Pókember a Vad Virágoknál. Ha sikerül, előbb-utóbb az Anagramnál is érkezhet előzetesen kevésbé borítékolható kiadvány.

CM: Az 1984 kiadása azért is meglepő, mert – ha jól olvastam – ugyanabban az évben jött ki, mint külföldön, ráadásul angol nyelvterületen csak 2021-ben fog.

VV: A Tokyo Ghost, szintén a Fumaxtól.

7) A statisztikákból kiviláglik, hogy az amerikai képregények kiadását lassította legkevésbé a járványhelyzet, amitől még inkább megnőtt az arányuk a piacon, már közelít a 70 százalékhoz – húsz év óta nem volt ilyen magas. Foglalkoztat titeket ez a kérdés, akár kiadóként, akár olvasóként?

CK: Olvasóként szívesebben látnék több európai vagy ázsiai képregényt, de magam is látom, hogy az amerikai képregények mennek a legjobban. Viszont én kicsit soknak érzem a szuperhősképregények arányát, az angolszász képregények is csak szűk körből kerülnek hozzánk, én örülnék több életrajzi vagy ismeretterjesztő képregénynek, illetve több ifjúsági képregénynek (a Cicerónál nem véletlenül kezdtünk bele a képregénykiadásba, egyszerűen azt éreztük, hogy a gyerekeknek nincs elég kiadvány).

AC: Ha ennyi, akkor ennyi. Igazából azt sem befolyásolja az adat, hogy az Anagram tervez-e amerikai képregényt kiadni (tervez).

CM: Mivel kiadásilag nem a szuperhős vonalon mozgunk – bár olvasóként szeretjük – nem vagyunk „ráutalva” az amerikai kiadókra. Ha már Amerika, akkor mostanság inkább dél-amerikai kapcsolatokat építünk. Az argentin Ian Debiase-nek két rövidebb alkotása is szerepelt az antológiánkban.

VV: Mi erre a folyamatra globális jelenségként tekintünk. Ahogy kb. 10-15 évvel ezelőtt a mangák jöttek divatba a japán popkultúra mainstreambe emelésével, most ugyanez zajlik az amerikai képregényekkel. A filmgyártók, streamingszolgáltatók ontják a képregényadaptációkat, és még a bébizoknikon is akcióhősök feszítenek. Szerintünk most divat az amerikai képregény, a kiadók pedig érzékelik a trendet.

8) A járványt különösen megsínylették a hazai készítésű képregények, feleannyi sem jelent meg 2020-ban, mint 2019-ben, sőt a tíz évvel ezelőtti szintre esett vissza ez a szegmens, az eredetik műveknél még inkább szembetűnő a csökkenés. Szükség lenne-e szerintetek a hazai készítésű képregények ösztönzésére, és ha igen, kinek a feladata lenne? Közvetlen vagy közvetett állami támogatás, a közösségi finanszírozás felpörgetése, esetleg valamilyen hozzájárulás a kiadói szakma részéről?

CK: Anyagilag biztosan nem éri meg a magyar szerzőknek képregényt írni és rajzolni, ha azt nézzük, mennyi munkával jár, és problémát jelent az is, hogy az olvasótábor is jellemzően kisebb. Állami támogatásról fölösleges beszélni szerintem, a közösségi finanszírozás pedig azokat mozgatja meg, akik amúgy is megvennék a kész művet (bár igényfelmérésre még jó lehet). Az idei visszaesés oka egyértelműen a rendezvények hiánya, a magyar képregényalkotók nagy többsége ezeken szokta értékesíteni a képregényeit – talán jövőre ebben is jobb lesz a helyzet.

AC: Az állami támogatás szélesebb körű megjelenésének vélhetően nem csak pozitív hatása lenne erre az alapvetően derűs, magát jól érezni szerető közösségre. Vannak rossz példák más művészeti ágakban. Az alkotók első néhány műve minden piacon szerelemből születik, nálunk még valószínűleg a sokadik is. A közösségi finanszírozás éppen ezért megkerülhetetlennek látszik. De elképzelhető olyan név, témaválasztás, projekt, amiben egy jelentős kiadó is lát annyi potenciált, hogy forrást biztosít rá. De több milliós külföldi jogdíj helyett több milliós rajzolói munkadíjba beruházni akkor reális, ha az a projekt olyan is. Kérdés, hogy a hazai képregényalkotók akarnak-e és tudnak-e ennek megfelelni, mennyire éreznék kompromisszumnak az elvárásokat, stb.

CM: Ez egy jó felvetés. A hazai képregények közül kevés újdonság futott be. Úgy gondolom, ennek pénzügyi okai is vannak, hiszen sok a tehetséges rajzoló. Fontosnak tartanám a következő lépést is, hogy amely alkotás Magyarországon bizonyít, azt külföldön is adják ki. Ezt Nyugat-Európában az adott ország kulturális, könyves alapjai támogatják. Hazánknak is követni kellene ezt a trendet.

VV: Feltételezem, hogy a rendezvények elmaradása ezt a szegmenst különösen rosszul érinti. A közösségi finanszírozás jó ötlet, ha átlátható az így gyűjtött pénzek felhasználása. Más kiadói területeken (például a gyerekkönyvek esetében) vannak jó példák a hazai alkotók pályáztatására, majd a legjobb művek megjelentetésére. Több remek kortárs gyerekkönyvszerző kapott így lehetőséget. Talán meg lehetne valósítani ezt valamilyen formában a képregények esetében is. A témához kapcsolódva szeretnénk ezúton is gratulálni László Márknak az általa rajzolt Hellboy-történethez. Nagy öröm számunkra, hogy hosszú idő után újra magyar alkotó művét tudtuk megjelentetni.