A Magyar Képregény Szövetség 2019-ben is meghirdeti a nevezést az Alfabéta-díjra.

Az Alfabéta-díj az előző naptári év legjobb új magyar képregényeit ismeri el. Nevezni két kategóriában lehet:

1. kategória: kép-regény (önállóan, kötetben vagy füzetben megjelent, legalább 20 oldalas történet)

2. kategória: kép-novella (antológiákban, magazinokban, egyben vagy folytatásokban megjelent képregények vagy képsorok, terjedelemtől függetlenül)

A kép-novella kategóriában nevezhetők a kizárólag elektronikusan, az interneten megjelent, ingyenesen hozzáférhető képregények is. A zsűri a nevezések beérkezése és áttekintése után dönt arról, hogy külön kategóriában fogja-e elbírálni a webcomic jellegű képregényeket.

A zsűri fenntartja magának a jogot, hogy valamelyik kategóriában ne hirdessen nyertest.

A nevezés, jelölés és zsűrizés rendje:

1. Nevezés: bárki nevezheti az általa készített, kiadott vagy kedvelt, 2018. január 1. és december 31. között megjelent képregényt. Egy személy több képregényt is nevezhet. A nevezéseket a Képregényblogon és az Alfabéta-díj Facebook-eseményénél gyűjtjük, a listát folyamatosan frissítjük. (Facebook profillal nem rendelkezők ehhez a blogbejegyezéshez hozzászólva tudnak nevezést küldeni.)

A nevezési időszak 2019. február 7.-ig tart.

2. Jelölés: a befutott nevezéseket áttekinti egy 5 tagú, kritikusokból álló előzsűri, és kategóriánként kiválaszt 5-5 művet, amelyet a zsűri figyelmébe ajánl.

Az előzsűri tagjai: Bayer Antal, Farkas Dávid, Kránicz Bence, Szabó Zoltán Ádám és Szép Eszter.

Az előzsűri legkésőbb március 16.-án teszi közé az 5-5 jelölt nevét.

3. Zsűrizés: az előzsűri kiegészül 10 meghívott taggal, akik a képregényes szakma különböző területeit képviselik. A meghívott zsűritagok között nem lehetnek a döntős képregények alkotói. A zsűri titkos szavazással hozza meg döntését, és azt csak a díjátadón hozza nyilvánosságra.

A díjakat a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon adjuk át, 2019. május 12-én.

Kérdések és válaszok:

Bár állítólag megalkotója, Morris nem akarta, hogy az árnyékánál is gyorsabb cowboy valaha is elhagyja  az amerikai kontinenst (Kanadában és Mexikóban már a szerző életében megfordult), Lucky Luke átrándulása az óceánon kifejezetten jól sikerült.

A történetben a Szabadság-szobor megalkotója, Auguste Bartholdi körbejárja Amerikát, hogy népszerűsítse grandiózus elképzelését és némi anyagi támogatást is szerezzen műve megvalósításához. Hogy pontosan miből gondolta, hogy érdemes a vadnyugati indián törzseknél is próbálkoznia, sosem derül ki, mindenesetre a Dalton-testvéreket ikszedszer is éppen elfogó és börtönbe kísérő Lucky Luke kimenti a kellemetlen helyzetből. Hamarosan kiderül, hogy nem mindenkinek tetszik a szobor ötlete, és Luke-nak többször is közbe kell avatkoznia. Mi több, az USA alelnöke hivatalosan is felkéri, hogy kísérje vissza Bartholdit Párizsba, és felügyelje az elkészült szobor Amerikába szállításának biztonságát. (Ebből elvileg kikövetkeztethető lenne, hogy történetünk 1886-ban játszódik, csakhogy a valóságban az előkészítéstől a felavatásig tizenöt év telt el, no de nem is történelemkönyvvel van dolgunk.)

A hazai képregénypiac elmúlt két év tele volt szinte hihetetlen szenzációkkal, elképesztő tempóban nőtt a kiadványok száma, olyan sorozatok indultak el, amelyekben nem is reménykedtünk, rég kifogyott, már használtan is aranyárban gazdát cserélő sikerekből készült új kiadás, fantáziát látott a magyar vásárlókban két nagy nemzetközi cég.

De talán a legváratlanabb fejlemény az 1980-as évek nagy kedvencének, a Kockásnak a visszatérése volt. A régi számozást folytatva, a jelleget nagyjából megtartva, és gyakoribb megjelenéssel – no meg sokkal jobb, korszerű nyomdai kivitelezésben – mint valaha.

A Kockás olyannyira fogalom volt, hogy az akkori gyerekek, ma már negyven-ötven éves felnőttek, akik időközben nagyrészt elvesztették a kapcsolatot a képregényekkel, most tömegesen térnek vissza és fedezik fel újra, hogy miért is szerették ezeket annak idején. Persze vannak köztük, akik leginkább ugyanazon karakterek iránt éreznek nosztalgiát, és kicsit nehezükre esik elfogadni, hogy azok ma már nem mindig elérhetők. De még többen vannak, akik örülnek az „újaknak” is – amelyek egyébként nem feltétlenül frissebbek, mint az annak idején a testvérpártok közötti baráti megegyezésnek köszönhetően ingyenesen a Pif-Gadgetből átvettek, csak hát politikai okokból akkoriban a fantasztikusan széles francia képregényválaszték túlnyomó részéhez nem lehetett hozzáférni.

Ma már meg nem mondom miért, de gyerekkorom nagyon szerettem a római történelmet, sokat olvastam róla, a Révai Lexikonból még a császárok sorrendjét is bebifláztam. Talán ott kezdtem elbizonytalanodni, amikor jöttek az alcsászárok meg az ellencsászárok, akik megtörve a szép linearitást nem is feltétlenül végeztették ki elődeiket és riválisaikat. Érdeklődésem mindenesetre még egy ideig kitartott, élvezettel olvastam Suetoniust és nagy élményt jelentett Robert Graves kétrészes Claudiusa. Tetszett, hogy szinte értelmiségiként mindenkit kibekkelt és túlélt.

Gondolom, a Murena-sorozat írója, Jean Dufaux is valami hasonló módon kezdett megismerkedni a korral, bár ő képregénye ihletőjeként fentiek mellett Sienkiewicz Quo vadisát és Dumas egyik kevésbé ismert, Akté című regényét is említi. Annyi mindenesetre biztos, hogy nagyon alapos kutatásokat végzett, mindent megtudott, amit csak lehetett.

Az már más kérdés, hogy a történelmi hitelességet illetően Dumas nyomdokába lépett, és a történet lendülete, érdekessége kedvéért szabadon használta az alapanyagát – és Gravesszel ellentétben meglehetősen ellenszenves figurává tette Claudiust. Amiben lehet, hogy igaza volt, lehet, hogy nem, valójában nem érdekes, hiszen ez „csak” egy képregény, nem tudományos igényű monográfia. Ráadásul Claudius az első epizód végén meg is hal (pardon, ha elspoilereztem, de hát mégiscsak 1965 évvel ezelőtti eseményekről van szó), nem róla szól a sorozat – hanem egy kitalált személyről, Lucius Murenáról, illetve magáról a korról.

A híres Angoulême-i Nemzetközi Képregényfesztiválhoz kapcsolódva a Budapesti Francia Intézet és a Magyar Képregény Szövetség a frankofón képregénynek szentelt napra hív meg minden érdeklődőt.

2019. január 26-án 10 és 16 óra között öt magyar kiadó (Móra, Nero Blanco Comix, Pesti Könyv, Titkos Fiók és a Kockást megjelentető Vitanum) mutatja be a jelenleg Magyarországon kapható francia képregényeket Asterixtől az Incalig, Barbarellán, Pifen és Herkulesen és Bilal Szörny-tetralógiáján át.

Helyszín: Francia Intézet (1011 Budapest, Fő utca 17.) A belépés ingyenes. Francia és magyar nyelvű program.

Részletes műsor:

Kránicz Bence írása a Buborékhámozó szaklap 13. számában jelent meg, 2015. októberben.

A Saga fantasy-világa tele van ötletekkel és meglepetésekkel, de a hétköznapi, intim pillanatok teszik különlegessé.

Brian K. Vaughan író és Fiona Staples rajzoló sorozata az utóbbi évek egyik legnagyobb sikertörténete. Az Image kiadónál megjelenő Saga az elmúlt három évben nyolc Eisner-díjat nyert, a szekérderéknyi egyéb elismerésről nem is beszélve. Indulása után szinte azonnal a kiadó vezető címei közé került – igaz, hogy nem adnak el belőle annyit, mint a Walking Deadből, de a gyűjteményes kötetek rendre kikötnek valamelyik amerikai bestseller-listán. Ha arról a folyamatról írnánk, amely során az Image a harmadik legjelentősebb – a szerzői, creator-owned sorozatok számát tekintve pedig a legfontosabb – amerikai képregénykiadóvá vált, a Saga minden bizonnyal önálló bekezdést érdemelne.

A népszerűség részben azzal magyarázható, hogy a sorozat egyszerre képes megszólítani a kalandos, akciódús történetek rajongóit és az intim, személyes drámákat kedvelő olvasókat egyaránt. Fantasztikus alaphelyzetéből – a Star Warshoz hasonlóan egy messzi-messzi galaxisban játszódik, ahol két faj áll háborúban egymással nemzedékek óta – nem a csatatéren játszódó háborús sztori, vagy a bolygóközi konfliktus megoldása felé haladó cselekmény bomlik ki, hanem egy családtörténet. Lehet, hogy mire véget ér a széria, a Landfall bolygó szárnyas emberei vagy a Wreath holdjának népe győzni fog, de egészen biztos, hogy nem ez lesz a lényeg. Hanem az, hogyan alakul Marko és Alana, illetve kislányuk, Hazel sorsa.

2018 decemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Könyves forgalmazásban:
Books & Stuff:
- Walking Dead 19: Hadak útján
Delta Vision:
- George R.R. Martin: Rejtélyes lovag
Fumax:
- Ha/Ver (Kick-Ass) 1
- Locke & Key 1: Kulcs a zárját
OneWay Média:
- Kittenberger 2: A hiéna átka
Pesti Könyv:
- Murena 1: Bíbor és arany
- Saga 1
Szépirodalmi Figyelő:
- Vincze Ferenc (szerk.): Intézményesülés, elbeszélések, médiumok
Szukits kiadó:
- Star Wars: Doktor Aphra 2: Doctor Aphra és az óriási profit
- Star Wars 7: Jedha hamvai

2018 novemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Könyves forgalmazásban:
Fumax:
- Moore-Llloyd: V mint Vérbosszú (egyelőre csak a kiadónál kapható)
Libri:
- Art Spiegelman: Maus
Pesti Könyv:
- Lénárd László: Másnap
- Minyonok 3: Éljen a főnök!
Szukits kiadó:
- Predator: Élet és halál
- Star Wars 6: Csillagok között
- Star Wars: Darth Vader 5: Birodalmi gépezet
- Witcher/Vaják 3: Varjak átka
Vad Virágok Könyvműhely:
- Hellboy 4: Különös helyek

A hétvégén jelenik meg az Akasztottak balladája című képregény. Fred Duval és Jean-Pierre Pécau története egy olyan francia középkorba kalauzolja el az olvasót, ahol kissé máshogy alakult a történelem. Az eredetileg a Delcourt francia kiadónál két részben megjelent művet egy magyar rajzoló, Farkas Lajos illusztrálta, ennek kapcsán beszélgetett vele Oroszlány Balázs. Farkas Lajos a december 2-i Hungarocomixon dedikálja a kötetet.

Oroszlány Balázs: Hogyan lesz valaki képregényrajzoló?

Farkas Lajos: Eredetileg szobrász vagyok, korábban nem is gondoltam volna, hogy valaha képregényt fogok rajzolni. A főiskola elvégzése után, a kilencvenes évek közepén az Uborka című szatirikus politikai tévéműsor figuráit közösen terveztem Tonió (Tóth Antal) barátommal, illetve azokat mintáztam egy darabig. Azóta sem dolgoztam szobrászként. A képregényes szakmában azért nem gondolkodtam, mert nem volt még benne akkoriban a köztudatban. Amikor elvégeztem a főiskolát, sem a mesterek, sem a tanítványok között nem került szóba. Jele sem volt, hogy ez a művészeti ág létezik.

OB: Olvastál képregényeket?

FL: Amennyire tudtam, figyelemmel követtem a szakmát, olvastam. Ha Nyugat-Európában járva véletlenül képregénybolt közelébe kerültem, bementem lapozgatni a köteteket. Ami megtetszett, azt meg is vettem és hazahoztam. Egyszer Budapesten is volt szerencsém. A Vörösmarty téren ültünk és rajzoltunk, amikor megjelent egy francia fiatalokból álló csapat. Egy vagonnyi képregényt terítettek ki a térre, rengeteget, és elkezdték árulni. Jó vásárlójuk voltam, sokat megvettem.

Kaposvári általános iskolás koromban kerültem kapcsolatba a képregénnyel. Élénken él bennem, hogy volt egy nap, amikor nem kellett iskolába menni. Valamiért tanítási szünet volt, de nem akarták, hogy a városban csellengjünk, ezért bevittek minket a somogyi könyvtárba. Nézelődhettünk szabadon. Ekkor akadtam rá a Pif újság bekötött változatára. Több tucat volt egy kötetben. Lenyűgözött, hogy belelapozok a könyvbe, és egymást követik a képregények. Főleg Rahan ragadott meg, teljesen lenyűgözött. Ez az élmény elég volt ahhoz, hogy a magam szerény kis tudásával elkezdjek képregényt rajzolni. Pár oldallal el is készültem, amit aztán mutogattam fűnek-fának.

Farkas Lajos a Jour J eredeti első kötetével a Brüsszeli Képregényfesztiválon (fotó: Balassi Intézet)

Merényi Dániel, akit legtöbben mint Grafitembert, a Napirajz alkotóját ismerik, nagy cipőkről, bringavázakról és japán gyártmányú tűfilcekről mesélt nekünk, meg arról, hogy van nélküle is elég Coelho itthon.

Szekeres Nikoletta: Pár évvel ezelőtt markánsan megváltoztattad az életed. Mi volt a legnehezebb az átállásban, és mi volt benne a legjobb?

Merényi Dániel: Nem tudom, itt most melyik ilyen eseményre gondolsz, mert több is volt ilyen. Azt gondolom, hogy az élet tele van keresztutakkal, ahol alkalom adódik venni egy kanyart. Nem mindig van persze lehetőség rá, de tapasztalatom szerint sokan inkább nem mernek más irányba indulni. Aztán az emberben benne marad, hogy igen ott, akkor lett volna alkalom, de inkább sodródtam tovább. Én tizenkét évvel ezelőtt kiszálltam a reklámból, ami jó döntésnek bizonyult. Szerintem jobb vázakat készítek, mint reklámokat. :) De nem ez volt a cél, úgy éreztem váltanom kell. Pár évre rá az egész magyar reklámszakma összeomlott, felizzott és egy teljesen más nőtt ki belőle. Már nélkülem. Win-win.

SzN: A bringaváz készítés, és az egész olaszországi út tisztára mesébe illő szál, de gondolom, azért volt sok szívás is ezekben az években. Milyenek voltak az inas évek?

MD: Ezt nehezen lehet pár sorban összefoglalni. Négy év volt, tele sok keserves, szomorú, végtelenül vidám és gyönyörű pillanattal. Nemcsak szakmát tanultam, hanem rengeteg emberi dolgot is. Milyen a migráns lét, milyen beilleszkedni egy kis helyen, ahol mindenki mindenkit ismer. Milyen az, elfogadtatni magad, elsősorban a tetteiddel, mert kamuzni sokan tudnak. Nehéz csoda volt.

A december 2-.i Hungarocomixon mutatkozik be első képregényével Hegyi Olivér, aki az idei Primanima elsőfilmes animációs fesztiválon elnyerte a nagydíjat. A rendezvény előtt válaszolt Komornik Eszter kérdéseire.

 Komornik Eszter: Megtennéd, hogy röviden bemutatkozol? 

Hegyi Olivér: Hegyi Olivér vagyok, jelenleg szabadúszó animációs filmrendező.

KE: Miért az animációs pályát választottad? Mi az, amit a leginkább kedvelsz az alkotásban?  

HO: Kiskoromban én is nagyon imádtam a Cartoon Networkön és a Nickelodeonon futó rajzfilmeket, ahogy általában mindenki. És tatámmal együtt néztük a Tom és Jerryt, és ő sokat rajzolt velünk. Utána gimiben a graffiti kapcsán kerültem ismét közel a rajzoláshoz. Az érettségi évében, amikor le kellett adni a jelentkezést, túl későn vettem észre, hogy egyáltalán létezik olyan szak, ami rajzfilmkészítéssel foglalkozik.

Egyébként Felvidéki Miklós blogjáról szereztem róla tudomást, és nagyon megihlettek az ő, illetve az általa linkelt egyéb momés animációsok munkái. Elkezdtem a médiatechnológus asszisztens szakot 2008 szeptemberében Szegeden, de két hónap után abbahagytam, mert ekkor már biztos voltam benne, hogy nekem animációt kell tanulnom. Egy évre rá elkezdtem az Illyés akadémián az animációt.

A december 2-i Hungarocomix előtt ismét megkérdeztük tagjainkat, mely újdonságokat ajánlják elsősorban a vásárra érkezőknek. Ezúttal Szécsi Zoltán, Kóbor Róbert, Bayer Antal és Orosz László írt néhány újonnan megjelenő képregényről.

Szécsi Zoltán: Én ezúttal két kissé „retróízű” képregényt ajánlanék, engem legalábbis mindenképpen gyermekkorom, a nyolcvanas évek kiadványaira emlékeztetnek.

Annak idején sokunknak jelentettek meghatározó élményt Zórád Ernő színes füzetekben megjelent történelmi- és kalandregényeket feldolgozó képregényei (melyek többnyire Cs. Horváth Tibor adaptációiból készültek). Ezek a történetek az utóbbi években újra kiadásra kerültek Bayer Antal kiadója, a Nero Blanco Comix jóvoltából. A Winnetou immár a 12. darabja a fekete-fehér Zórád-sorozatnak, a mester dinamikus rajzai és oldalkompozíciói pedig így is ugyanolyan élvezetesek, mint színesben.

Gyermekkorunk kedvenceinél maradva, pontosan egy éve, a tavalyi Hungarocomixon tért vissza a Kockás magazin negyedszázadnyi szünet után. Egy ekkora hagyományokkal bíró brandet természetesen nem egyszerű „rebootolni” ilyen hosszú idő után, de a legutóbbi számokat elnézve mostanra egész biztosan sikerült. A Blueberry történet igazi klasszikus, egyszerűen lebilincselő, ráadásul sikeresen visszahozza a magazin „aranykorát” is jellemző egyensúlyt a könnyedebb, fiatalabbnak szóló képsorok (Herkules, Spirou és Fantasio, Leonard, stb.) mellett.

A Magyar Képregény Szövetség hagyományos karácsony előtti képregényvására.

Belépő: 600 forint,
6 és 12 év között 100 forint,
6 év alatt ingyenes.

A rendezvény hivatalos támogatója a Wacom és az Adobe magyarországi disztribútora, a Trans-Europe Kft.

Hivatalos program

10:30 - Beszélgetés Farkas Lajossal

Farkas Lajost sokáig karikaturistaként ismerhettük, ám 2014 óta rendszeresen dolgozik francia képregénykiadóknak. A Jour J című sorozatban két albuma is megjelent, amelyek most egy kötetben magyarul is olvashatók. A rajzolóval és a kiadványt fordító és közreadó Bayer Antallal az MKSZ ügyvivője, Dudás Győző beszélget. Az Akasztottak balladája a Hungarocomixon lesz először kapható a Nero Blanco Comix standjánál, ahol Farkas Lajos dedikálást is tart.
(Fotó: VS.hu/Zagyi Tibor)

11:00 - Beszélgetés Merényi Dániellel

Merényi Dániel életpályája már magában is jó sztori (reklámszakemberből lett karikaturista, aki alkalomadtán még képregényeket is csinál, emellett saját cége égisze alatt biciklivázakat készít), munkáival pedig nap mint nap találkozhat bárki, aki az index.hu-ra kattint. A szerzővel Vass Róbert képregényrajzoló, az MKSZ tagja beszélget, az érdeklődők pedig dedikálhatják kedvenc Napirajz-köteteiket a Titkos Fiók standjánál.
Fotó: est.hu

Több körben kérdeztük meg a magyar képregényes szcéna résztvevőit az elmúlt évről és a jövőről. Jó néhány alkotót is megkérdeztünk, tizenhárman válaszoltak.

Képregényblog: 2018-ban kiugróan sok képregény jelent meg, ám magyar szerzőkből kevesebb, mint az elmúlt három év bármelyikében. Mit gondolsz, megtorpanásról van szó, vagy arról, hogy most éppen többen hosszabb képregényeken dolgoznak?

Pilcz Roland: Kivétel erősítő szabály vagyok, hisz hosszú szünet után végre új képregényem jelent meg idén, (de lesz itt még Kittenberger, és az új X-Embörök is kijött már a Szegedi Fesztiválra). Amúgy lehet, hogy átrendeződésről van szó, hisz sokan, akik eddig képregényeket csináltak, nem ebből élnek, és inkább grafikávalvagy egyébbel foglalkoznak. Ki tudja, talán afelé közelítünk, hogy ez ne így legyen, és ez csak egy vihar előtti csend.

Tebeli Szabolcs: Nagyon remélem, hogy többen hosszabb képregényen dolgoznak.

Halter András: Sajnos nem látom át a teljes hazai piacot, így nem nagyon tudok erről érdemben mit mondani, de a 5Panels tagjairól biztosan tudom, hogy többen dolgoznak hosszabb képregényen. Én is.

Molnár Gábor: A megtorpanáson sem csodálkoznék, de tudom, hogy többen hosszabb munkán dolgoznak épp.

Sváb József: Nem tudom, mások milyen képregényeken dolgoznak. Inkább úgy vélem, megtorpanásról van szó. Talán a megélhetés miatt más munkákkal foglalkoznak az alkotók.

Dudás Győző: Arra tippelnék, hogy terjed az olvasóbarát képregényezés, és hosszabb, kerek, lezárt történetekben/kötetekben gondolkodnak az alkotók. 

Szebeni Péter: Én az utóbbi években egy nagyobb köteten dolgoztam, a többiek nevében nem tudok nyilatkozni.

Somogyi György: A többiek nevében nem tudok nyilatkozni. Mi Brazillal egészen biztosan sokat dolgoztunk idén. Amúgy el tudom képzelni, hogy sokak számára riasztóan hat a sok külföldi megjelenés, vagy pedig a képregényesek ráébredtek arra, hogy ha komolyabb művel jelentkeznek, akár nagyobb közönséget is elérhetnek. De az is lehet, hogy az egész csak véletlen, és ez az év pont így jött össze.

Lanczinger Mátyás: Azt mondanám, hogy is-is. Egy csomóan felnőttek, kinőttek ebből, dolgoznak, családjuk van, stb. A képregénykészítés, mint hobbi, kvázi luxus, de azért itt-ott feltűnik az instán, fb-on néhány rejtélyes képregényoldal, még a végén bármi megtörténhet, jön a NY+Z saga következő kötete, stb.

Felvidéki Miklós: Nem hiszem, bár nem figyelem a számokat. Gondolom, vannak ilyen és olyan évek is. Ha idén kicsit kevesebb is volt, jövőre lehet megint több lesz. Szerintem a legtöbb esetben nem a piac diktálja a magyar rajzolók munkakedvét, inkább egyéni ambíciók. 

Halmi Zsolt: Szerintem azért nem jelent meg több magyar képregény, mert olyan dömping van, amivel egy magyar alkotó nem tud versenyezni. Magamon tapasztaltam, hogy inkább azokat veszem meg, és magyar szerzők műveire nem költök. Idén nem is vásároltam egy magyar alkotók által készített képregényt sem, kivéve Fazekas Attila Star Wars albumát. Ezzel a nagy képregénydömpinggel szemben egy magyar szerzőnek esélye sincs eladni a képregényét. Nem tudok róla, hogy bárki is nagyobb volumenű munkán dolgozna. A másik, hogy a legtöbb magyar képregény rajzolónak van rendszeres munkája, állandó állása, és mellette, amikor szabad ideje van, akkor rajzol képregényt. Amíg Magyarországon egyetlen kiadó sem hajlandó magyar alkotók műveit országosan terjeszteni, és az alkotó nem tud ebből megélni, nem lesz magyar képregény kiemelkedő számban a piacon.  Az az 1-2 darab nem számottevő. 

Németh Levente: Nem hiszem, hogy megtorpanásról lenne szó. Magamból tudok csak kiindulni, azt látom, hogy ez az évünk elment a Királyok és Keresztek menedzselésével, és nem jutott elég idő, energia a folytatáshoz. Remélem más is így van ezzel. A Kittenbergeren látom, hogy egy-egy projekt készülése 2-3 évet emészt fel, így remélem többen is a folytatásokon dolgoznak.

Madarász Gergely: Én azt vettem észre, hogy az utóbbiról van szó. Jelenleg én is ebben a cipőben járok. Gyanítom, hogy ez amolyan vihar előtti csend, de a pozitív értelemben. Ahogy követem nagyszerű kollégáim híreit, megosztásait, abból is azt tudom leszűrni, hogy mindenki dolgozik a művein, ahogyan ideje és ereje engedi, tehát csak alkotói időszak van most.

Több körben kérdeztük meg a magyar képregényes szcéna résztvevőit az elmúlt évről és a jövőről. Most azoknak a kiadóknak a válaszait adjuk közre, amelyeknek a legtöbb kiadványuk kapható országos terjesztésben is.

Képregényblog: 2018-ban kiugróan sok képregény jelent meg, 301 darab. Ennél több csak 2008-ban, a válság előtt volt. Hitted volna ezt egy évvel ezelőtt? A te kiadód is rendesen kivette belőle a részét. Volt valami előzetes stratégiád erre az évre?

Simon István (Pesti Könyv): A kiadványok nagy számában szerintem benne van a DC és a Marvel gyűjtemények megjelenése is. A fellendülés egyébként érezhető volt már 2017-ben is, valószínűleg ezt mások is érzékelték. Stratégia: a stabil sorozatok folytatása, a kifutók pótlása, esetleg óvatos bővítés.

Tóth József (Vad Virágok Könyvműhely): Igen, már 2017-ben is voltak jelei, hogy sokan egyre aktívabbak leszenk az évben. Talán mi voltunk az első fecskék a májusi Takarók és
Hellboy-indulással. A Vad Virágoknál a legfontosabb változás az volt,  hogy családi vállalkozásból egy professzionálisabb céggé váltunk. Ez nem csak cégformaváltozást jelent, a mindennapi működésünk is jelentősen átalakult.

Németh Vladimir (Fumax): Nem hittem volna, hogy ekkora felfutás lesz. Csak a Sarah Andersent és a három nagy DC/Vertigo címet terveztük be első körben.