Jacques Ferrandez francia képregényalkotó a május 13-i 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál kiemelt vendége, akivel a fesztivál előtti napokban is több alkalom lesz találkozni a Latitudes francia könyvesboltnak, a Francia Intézetnek és magyarországi kiadójának, az Athenaeumnak köszönhetően.
A fesztivál előtt válaszolt néhány kérdésünkre, amelyek elsősorban a nemrég megjelent, Az idegen című, Albert Camus regénye alapján készült kötetéhez kapcsolódnak. A kérdező a képregény fordítója, Bayer Antal.
Bayer Antal: Dolgozott már együtt forgatókönyvírókkal, készített képregényt saját kútfőből, adaptált irodalmi műveket – melyik a kedvenc módszere, mik az egyes lehetőségek előnyei és hátrányai?
Jacques Ferrandez: Egyedül dolgozni a totális szabadság élménye, és minden bizonnyal pont ezért a kényelmetlen, hiszen az ember saját maga választja a témát és az elbeszélés módját szövegek és képek útján. Honnan tudhatnám, hogy a történet eléggé érdekes ahhoz, hogy igazolja a ráfordított időt. (Egy képregényalbum átlagban egy évet képvisel az életemből. Forgatókönyv, rajzok, színezés…) Az adaptáció előnye az, hogy az ember biztos lehet benne, hogy egy olyan történetnek szenteli az idejét, amely már bizonyított, hiszen én magam is szenvedélyes olvasója voltam az eredeti műnek, és meg szeretném osztani a lelkesedésemet azáltal, hogy egy képekbe foglalt változatát kínálom az olvasóknak. Jelenleg Jean Giono Zeng a világ című regényének az adaptációján dolgozom, amely 2019 októberében jelenik meg, ugyancsak a Gallimard-nál.
BA: Egy statisztika szerint az irodalmi feldolgozások az új francia-belga képregények 5 százalékát teszik ki, ami a korábbi évekhez képest növekedés. Ez azért érdemes nekünk, magyaroknak, mert a kommunizmus idejében szinte kizárólag irodalmi adaptációs képregények megjelenését engedélyezték. Ön szerint ez egy valós tendencia, létezik erre igény a francia közönség részéről?
JF: Lehetséges, hogy van ilyen tendencia a kiadók részéről, de ami engem illet, már elég régóta foglalkozom ilyesmivel. Elsőként Pagnol két művét (Jean de Florette, Manon des Sources, magyarul csak az ezekből készült filmeket mutatták be A paradicsom... és …És a pokol címen) dolgoztam fel, még 1996-ban és 1997-ben. Dolgoztam együtt forgatókönyvírókkal (elsőként Rodolphe-fal, már 40 évvel ezelőtt), és regényírókkal, például a krimi zsánerben, mint például Patrick Raynal, Tonino Benacquista és Maurice Attia.
