Zökkenőmentesen - Interjú Dudás Győzővel új képregényéről
Dudás Győző régi motoros a képregények világában (link a honlapjára): a Három Madár Műhely tagjaként a kilencvenes évek végén számos képregényt készítettek. Legújabb, Perisztaltikhoszeia c. nagyobb lélegzetű, vagy ahogy ő fogalmaz, egészestés képregénye egy 2000-ben megfogalmazott ötlet kidolgozása, amely a Hungarocomixra jelenik meg a Szépirodalmi Figyelő Alapitvány kiadásában. A megjelenésre és a magyar képregényesek ünnepére hangolódva kérdeztem Győzőt egyrészt a nyelvtörőnek is beillő képregényének keletkezéséről, másrészt a kiadás körülményeiről.
Sz. E.: Miről szól a Perisztaltikhoszeia?
D. Gy.: A képregény egy naplopó, szoknyavadász, szélhámos filozófus története, aki véletlenül az olümposzi istenek kiválasztottja lesz: hőssé kell válnia. Ezért kalandos útra indul, bejárja az antik görög világot, és eközben átbukdácsol jónéhány – a történetben egymással logikus füzért alkotó – ismert, és kevésbé ismert antik görög mondán. Együtt hajózik az aranygyapjú nyomában az argonautákkal és Héraklésszel. Thészeusz oldalán megküzd az amazónokkal az athéni csatában, főszereplőként részt vesz a kentauromakhia véres nászán, megszökteti Szép Helénát, és szerencsésen megjárja az alvilágot is.
Sz. E.: Mennyi ideig csináltad? És hogyan kapcsolódik a korábbi munkáidhoz?
D. Gy.: A történet már rég megvolt: 2000-ben írtam, rögtön a Fülesben megjelent Héraklész XII munkája után. Nem akarózott Héraklész kalandjai után elhagyni a görög mítoszok világát. Aztán a történet csak várt, mert egyszerűen túl nagy munkának éreztem belefogni a megvalósításba. Illetve esélyét sem láttam, hogy valahol megjelenhetne. 2015 végén aztán végre elhatároztam magam, mert úgy éreztem, ha ebből még szeretnék valamit megvalósítani, akkor nincs mire várni! Átírtam (mert persze ennyi idő alatt az ember stílusa alaposan megváltozik), elkészítettem a forgatót, ezek után 2016 tavaszán nekiültem végre a rajzolásnak. Eredetileg két éves munkára számítottam, de valahogy úgy belelovaltam magam, hogy szinte pontosan egy év alatt elkészült. Főleg éjjelente dolgoztam rajta, meg amikor munka mellet csak belefért.
A Spawn sosem jött be nekem, és az új magyar nyelvű sorozat első két száma sem győzött meg arról, hogy felül kellene bírálni korábbi véleményemet. Amikor azonban megtudtam, hogy kijön külön kötetben az Alan Moore által írt és Bart Sears és Greg Capullo által rajzolt Violátor minisorozat, a kíváncsiság erősebbnek bizonyult. Gondoltam, biztos nem egy Watchmen vagy egy V for Vendetta, de ha Moore egy kicsit is komolyan vette a felkérést, nagyon rossz csak nem lehet. Döntésemet a kiadvány meglepően barátságos ára is elősegítette.
A Pesti Könyv Lucky Luke-sorozatának 30. albuma egyben a legrégebbi történet. Az Irány Oklahoma! (Ruée vers l’Oklahoma) eredetileg közel hatvan éve, 1958-ban futott a Journal de Spirou-ban, kötetben 1960-ban jelent meg, a sorozat 14. részeként. Ez volt a negyedik epizód, amelyet a Morris által segítségként hívott René Goscinny írt. Bár a történet remekül élvezhető ma is, és a poénok még mindig ellenállhatatlanok, kétségtelenül érződik rajta a kora. Különösen igaz ez a „kisebbségiek” (indiánok és mexikóiak) ábrázolására, bár Goscinny sosem volt olyan durva a sztereotípiák alkalmazásában, mint egyes kortársai. Mindenképpen feltűnik, hogy Lucky Luke ekkor még sokkal inkább megfelel a „szegény, magányos, otthonától távol lévő cowboy” figurájának. Lovával, Jolly Jumperrel sem folytat még csak egyoldalú beszélgetéseket sem, és különleges kunsztokra sem kéri meg a hátasát.
Váratlanul érkezett meg hozzánk Blacksad, és váratlanul nagy sebességre váltott. Nem egészen egy év alatt kapott a magyar olvasó három teljes albumot, három remekül megrajzolt, izgalmas történetet.
A Fenegyerek-képregényekkel az a legnagyobb baj, hogy egy teljes évet kell várni a folytatásra. Igaz, az öt-hat epizódot tartalmazó vastag füzetek elég jól megállnak önmagukban is. Az idei, 2017-es sztori különlegessége, hogy ráépül az előzőkre, eredetileg egy ugyancsak éveken át tartó ciklusnak adja (ideiglenes) lezárását.
