A tavalyi évhez hasonlóan ismét lesz tombola értékes nyereményekkel. Ha régóta fened a fogad egy egyedi Tondora Judit rajzra vagy egy Stark-skiccre, esetleg régóta nézegeted Vidák Zsolt híres Budapest-sorozatát, vagy a szerencsére bíznád, hogy egy The Walking Dead, Kittenberger, esetleg egy Nahát, Dodó!-képregénnyel térsz-e majd haza, akkor mindenképp érdemes benevezni egy-két szelvényre.

Tombolajegyet venni közvetlenül a bejárat mellett, az információs pultban tudtok majd.

A tombola ára 200 forint.

Sorsolás 14 órakor, érdemes kivárni!

 Válogatás az alkotók és szerzők által felajánlott nyereményekből:

Vidák Zsolt A4-es szignózott print a Budapest-sorozatból

Stark Attila új könyvét, a Kulolandot hozza a Hungarocomixra, aminek kapcsán a majmot leváltó új figuráról, szerkesztésről, és zine-ekről beszélgettünk. (A Hungarocomix programja itt található, infók a helyszínről és időpontról pedig itt.)

Szép Eszter: Először is, mit kell tudni a Kulolandról? Hogyan viszonyul ez a kiadvány a Kulocityhez? Azért is kérdezem ezt, mert a Kulocity mint a kétezres évek hangulatának és terének lenyomata kanonizálódott, 2015-ben pedig arról beszélsz a VS-nek, hogy ezt a világot már magad mögött hagytad. 

Stark Attila: Igen, a Kulocity egy konkrét időszakról szólt, a naplószerű részek, jegyzetek, stb valós helyekre utaltak és valami történetféleség akart belőle összeállni. A Kuloland inkább egy válogatás az utóbbi 4-5 évből: firkákat, posztereket, festményeket összefűző album megtűzdelve néhány képregényszösszenettel, fotóval, egyébbel. A Kulocity személyes jellegű sztorija helyett itt egy képlékenyebb, de szintén a minket körülvevő világról van szó: sorozatok utazásokról, zenéről, bulikról, gépekről, természetről, köztük barátok munkái és közös projektek. A különbségek ellenére ez a Kulocity és a Bélváros szerves folytatása, de a kulofigura és a majom után itt Puss In Booze, a kandúr a kalauz.

Marabu harmadik Dodóskönyve a Hungarocomix egyik nagyon várt újdonsága. Ennek kapcsán beszélgettünk karikatúráról és önismétlésről, fióknak rajzolásról, hosszabb és rövidebb képregényekről, és még a haikuról is. (A Hungarocomix programja itt található, infók a helyszínről és időpontról pedig itt.)

Szép Eszter: A jelenetválasztás ötletessége, frappánssága fog meg engem sokszor a karikatúráiban. A politikai hírek olvasásakor már eleve képekben gondolkodik, képekben asszociál, vagy sokat kell töprengenie, mire egy gondolathoz, amit meg szeretne fogalmazni, megtalálja a megfelelő képet, megjelenítést?

Marabu: Ahány rajz, annyi próbálkozás. Nincs kész recept, ha lenne, én is szívesen használnám. Azt azonban tudnunk kell, hogy (bármennyire is kiábrándító, de) mi, újságrajzoló vicc-karikaturisták, főképpen sablonokban dolgozunk. Nem is nagyon tehetnénk máshogy, mert nem a jövőnek alkotunk, ahol majd egyszer ugye meg fogják érteni a művészetünket, hanem a jelennek: nekünk létfontosságú, hogy a rajz most azonnal érthető, leolvasható legyen. A szokatlan rajzi megközelítés elviszi a figyelmet, a karikatúra, a vicc üzenete, tartalma félresiklik. A zsúfolt, túlpiktorkodott, túlrajzolt kép megintcsak félreviszi a figyelmet. Egy túl bizarr figura, egy nehezen értelmezhető perspektíva már a vicc hatása ellen dolgozik. Ebben a kötöttségben találja meg a maga stílusát minden viccrajzoló. Akinek sikerül, így is izgalmas lehet a rajzának kompozíciója, így is egyéni és ötletes a figuravilága; akinek nem sikerül, annak nem. De fontos tudni: a viccrajzolásnál egy vacak, unalmasan rajzolt kép is lehet nagyon jó, ütős vicc, és a művészi igénnyel készült vicc is lehet lapos, érdektelen. Másutt van a titok. Kevés az olyan karikaturista, aki olyan forradalmian újat tud hozni a karikatúrában, mint például Saul Steinberg, (igaz, hogy ő nem is vicc-rajzoló volt).

A december 10-i Hungarocomix plakátja megosztotta a véleményeket: egy görnyedt, kevéssé szimpatikus kontyos nő szatyrokat cipel, egy kutya vicsorog, telefon zörög, a nő azt mondja hogy "ehhh," és egy holló azt, hogy "aaaaa." A világoskék, ámde mégis borongós jelenetet többen próbálták a képregény és a rendezvény szempontjából értelmezni, direkt és sugallt összefüggéseket találni. A plakát Vidák Zsolt munkája, aki a rendezvényre Pipien Molestus címmel új képregénnyel is készül: a Rohamról, stílusváltásról, kényes témák gyerekkönyvbeli megjelenítéséről beszélgettünk. (A Hungarocomix programja itt található, infók a helyszínről és időpontról pedig itt.)

Szép Eszter: Idén te készítetted a Hungarocomix arculatát. Más grafikáidon is feltűnik a kézitáskás nyugdíjas alakja, de mi köze van neki a képregényekhez? Miért őt tetted meg a rendezvény címlaplányának?

Vidák Zsolt: A új képregényem egyik mellékszereplőjét emeltem át a plakátra és ott kicsit továbbdolgoztam, hogy plakátként működjön. Direkt kerültem a didaktikus bemutatást, mert szerintem fontosabb, hogy a plakát megállítsa az embert.

A képregényes rendezvény előtti elmaradhatatlan újdonság-beharangozó: ezeket a kiadványokat keresd (elsősorban) a december 10-i Hungarocomixon!

A cikk a kiadóktól, szerzőktől kapott információkon alapul. Amennyiben befutnak kiegészítések, frissítjük a listát.

Új magyar képregények

Marabu: Nahát, Dodó!

A harmadik dodóskönyv ugyanolyan, mint az előző kettő, mégis egészen más. Időközben ugyanis megszűnt a Kretén magazin, és bár egy ideig Marabu úgy gondolta, ezzel a Dodók élete is lezárult, hamar meggondolta magát, és a Párkocka blogon megjelentek a 200-as sorszám fölötti újabb stripek. Ám mivel már nem kellett megfelelni a magazin méretéből következő kötöttségeknek, az új képsorok más alakúak, ebből következik a formátumváltás. Mivel pedig a második kötet kiadója is beszüntette tevékenységét, ez most a Nero Blanco Comix égisze alatt jelenik meg, 200 példányos, korlátozott kiadásban. A 64 oldalas kiadvány ára 2.000 forint, a Hungarocomixon 1.500 forint. A rendezvényen jelen lesz az alkotó, és dedikálja művét. Előzetes a Papírmozi blogon.

A december 10-i Hungarocomixra, a magyar képregények és képregényesek napjára többen is készülnek újdonsággal, különböző stílusban és terjedelemben. Friss megjelenése kapcsán elsőként Ambrus Izsákot kérdezte Szép Eszter stílusokról, képregényekről a főiskolán, Izsáknak az őszi börzén debütáló Lucas Grande című képregénye a Hungarocomixon is bemutatkozik, a Zsiger.hu kiadó standjánál. (A rendezvény programja itt található, infók a helyszínről és időpontról pedig itt.)

Szép Eszter: Kezdjük a Lucas Grandével. Mit kell erről a képregényről tudni, miről szól, és ki Lucas Grande?

Ambrus Izsák: Körülbelül két éve találtam ki a főszereplő karaktert, aki amolyan magányos farkas és a maga útját járja. Folyton iszik, dohányzik, szalonba jár, vagyis egy vadnyugati fickó. Az egyetlen társa a lova, aki persze néha beszól neki, hogy tegye magát kicsit szalonképesebbé. Mindig tetszettek a western attribútumai, mint a kalap, a pisztoly vagy a cigaretta, és ezek nem csak formailag gazdagítják a figurát, de a történetben is segítenek. Így pár hónapja kitaláltam hozzá ezt a most is megjelenő történetet, amiben Lucas Grande-t felkéri egy múzeumi kutató, hogy segítsen neki megkeresni egy ősi indián szobrot. Ebből lett egy rövid kis humoros képregény.

Szép Eszter: Ez mennyire Lucky Luke-ihletette mű, vagy esetleg tisztelgés?

Ambrus Izsák: Csak annyiban, hogy ez is a vadnyugaton játszódik és beszél a lova, konkrétan nem fűződik semmihez. Tetszett a figura és ez a gyerekrajzszerű stílus, a többi pedig jött magától.   

A következő sorokban a bécsi VIECC Vienna Comic Con nevű képregényfesztivál tavalyi és idei tapasztalatait fogom összegezni. A rendezvény helyszíne változatlan volt a tavalyihoz képest, ugyanakkor idén egy hangárral kibővítették a lefedett területet. Ez abból a szempontból előnyös volt, hogy egy hangárban már nem fért volna el minden, hiszen a tavalyihoz képest jelentősen nőtt a fesztivál. Ugyanakkor hátránya, hogy a második hangárt viszont még nem töltötte ki a fesztivál volumene. Ennek eredményeképpen az Artist’s Alley, tehát a rajzolók, a meghívott képregényes szupersztárok, illetve az egyéb különböző alkotók nagyon szellősen voltak elhelyezve. Hatalmas kihasználatlan területek voltak a második hangárban. Továbbá én úgy vettem észre, hogy lényegesen kevesebb ember jutott el a második hangárig. Ellenben akár hányszor megfordultam az elsőben, ott kényelmetlenül nagy tömeg gyűlt össze. Tehát látszik, hogy van a fejlődésre és a növekedésre hajlam, illetve szándék, ugyanakkor az egyes standok elhelyezése még hagy némi kívánni valót maga után, hiszen a meghívott képregényesek mondhatni „száműzve voltak” a második hangár végébe.

Emberként viselkedő állatokból sosem volt hiány a képregény világában, ám ezek túlnyomó részben humoros figurák voltak, legalább is kinézetükben, Mickey egértől és Donald kacsától Tapsi Hapsin át a Tini Nindzsa Teknőcökig. Szatirikus mondanivalóját antropomorf erdőlakókkal illusztrálta Walt Kelly a Pogóban, Herriman egy abszurd világot ábrázolt a Krazy Kat szereplőivel, Art Spiegelman a holokausztot mesélte el egerekkel, macskákkal, disznókkal. Az első ránézésre vicces Usagi Yojimbónál nem tréfadolog a kaszabolás, Robert Crumb Fritz macskája pedig veszedelmesen szexmániás. De nem csak Amerikában, Európában is komoly hagyománya van ennek a képregényes ábrázolási eszköznek, megemlíthető például Belgiumból Chlorophylle (Vakarcs), Németországból Fix és Foxi, Olaszországból Lupo Alberto, Magyarországról Borzas és Csacsóka, és folytathatnánk a sort úgyszólván bármeddig.

"Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre. Költőóriások, vitathatatlanul bérelt helyük van a magyar irodalomtörténet legnagyobbjai között. Van azonban még valami, ami összeköti őket: mindegyikük tüdőgyulladásban halt meg (igen, még Ady is: ugyan szifilisztől szenvedett és elkapta a spanyolnáthát is, azonban a halála előtt közvetlenül 5 tüdőgyulladáson esett át).

A novemberi Tüdőgyulladás Világnapja kiváló alkalom arra, hogy végezzünk egy gondolatkísérletet. Nem tudjuk, hogy nagy költőink pontosan milyen típusú tüdőgyulladásban haltak meg, de mivel gondolatkísérletről van szó, ez most nem is fontos. Tegyük fel hogy ők öten napjainkban élnének. Másképp alakulna a sorsuk? Bizonyára. Nagy valószínűséggel nem kellene meghalniuk tüdőgyulladásban, hiszen a leggyakoribb, bakteriális tüdőgyulladás típus ma már védőoltással megelőzhető, és a betegség minden változata sokkal hatékonyabban kezelhető. Egyszóval életben maradnának…"

Az Életben maradnának kampány keretében a szervezők öt vers képregényes feldolgozására kértek fel ismert hazai alkotókat. A projekt gazdája a Nyugdíjasok Országos Szövetsége. A képregények ezen a linken érhetők el.

 A belépés ingyenes!

A rendezvény árusainak listáját ide kattintva találjátok!

A rendezvényen vetített animációk listájához pedig katt ide!

A rendezvény hivatalos támogatója a Wacom és az Adobe magyarországi disztribútora, a Trans-Europe Kft.

A Hungarocomixon összesen 7 animációs kisfilm lesz megtekinthető a Dot & Line válogatásában, melyek vagy témájukban kapcsolódnak a képregényhez, vagy pedig olyan alkotó jegyzi a művet, aki mindkét médiumban alkot.

Bárány Dániel: Házibuli (4:08) Egy szolid iszogatós-cseverészős házibuliból állati ereszdelahajam kerekedik, a tivornya pedig őrületes lendületet vesz, amit még a szomszéd néni sem zavarhat meg.

10 órától 16 óráig képregényvásár és -kiállítás, valamint találkozási lehetőség alkotókkal, kiadókkal a K11-ben (a Deák tértől két percre, Király utca 11.).

A Képregény Kedvelők Klubja "Górcső alatt" című sorozatának következő vendége Lukáts Péter, aki Kiss Ferenc klubvezető kérdéseire válaszolva elmondja, hogyan nem lett belőle képregényrajzoló.

Lukáts Péter a Füles legendás forgatókönyvírójának, Cs. Horváth Tibornak az utolsó tanítványaként kezdett képregényeket készíteni, ám idővel más pályákra lépett: a Gorilla zenekar énekes-gitárosaként lett ismert, jelenleg a HírTV kreatív kommunikációs igazgatója.

Időpont: 2016. november 24., csütörtök 18 óra.
Helyszín: kArton Galéria (1054 Budapest, Alkotmány utca 18.)

Mindig is meglepett, hogy éppen egy meglehetősen introvertált, félénk, gátlásoktól sem mentes fiatalember tárulkozik ki a legmerészebben a hazai képregényalkotók közül. Koska Zoltán ezúttal sem okoz csalódást, legfeljebb újabb meglepetést. Két évvel a kezdő rajzoló serdülőkorának krónikáját végigkísérő Firka Comics lezárása után tért vissza az önéletrajzi témához, és az egyszerűen Új képregények címet viselő gyűjteményt úgy tudnám legtalálóbban jellemezni, hogy „Magyarország legjámborabb képregényrajzolójának dühterápiája”.

Koska Zoli, a képregényfigura szinte mit sem változott, mióta utoljára láttuk, alkotója, Koska Zoltán azonban fölöttébb termékeny éveket tud maga után, és az ösztönös tehetségből a képregényes narráció eszköztárának tapasztalt alkalmazója vált belőle. Miközben nem egy rajzolónk megfontoltabbra vette a tempót, ritkábbra fogta a megjelenéseket, arra bizton lehetett számítani, hogy Zolinak minden évben lesz két-három kiadványa. Csak úgy potyogtak egymás után: Killer kaller (Pádár Ádámmal), Szekerce és Szemerce az EpicLine-ban (Tálosi Andrással), A halál és az iránytű Borges nyomán, majd még saját magához képest is durván begyorsulva a Titkos Társaság öt fejezete. Egyikre sem mondhatni, hogy remekmű, de mindegyiken érződik a növekvő magabiztosság, az egyre jobb ütemérzék, a kísérletezés korlátlan öröme.

A szegedi Somogyi-könyvtár idén is megrendezi hagyományos képregényfesztiválját. Újdonság, hogy ezúttal a fesztiválhoz kapcsolódik egy börze is, egy közeli helyszínen.

A rendezvény programja a könyvtár honlapján.

A rendezvény Facebook-eseménye.

A fesztivál plakátja, amelyet most is Pilcz Roland készített: