Elkészült a december 10-i rendezvény plakátja, rajzolója Vidák Zsolt, akinek az eseményre új, 150 oldalas képregénye is megjelenik.

A kArton galériában (1056 Budapest, Alkotmány utca 18.) tartott képregényes workshop következő vendége Hegedűs Márton lesz, akinek Slusszkulcs Klán című képregénye 2013-ban Alfabéta-díjat nyert a legjobb kép-regény kategóriában.

Kezdés 18 órakor. A belépés ingyenes.

A rendezvény Facebook-eseménye.

2018 decemberében tervezik bemutatni a Piszkos Fred közbelép című rajzfilmet, amelyet Rejtő Jenő (P. Howard) regénye alapján készít Varsányi Ferenc rendező. Az animációs film látványterveiért két ismert képregényrajzoló, Cserkuti Dávid és Garisa H. Zsolt felelős. Garisa már hosszú évek óta újítja fel az 1960-as és 1970-es években Korcsmáros Pál által rajzolt Rejtő-képregényeket, és aligha véletlen, hogy a sorozat következő része éppen a Piszkos Fred közbelép lesz...

A rajzfilm szinopszisa:

"A mindmáig töretlen népszerűségnek örvendő Rejtő Jenő (P.Howard) egyik legsikeresebb regénye alapján készülő egész estés animációs film. A fergeteges humorú, sodró lendületű történet a nyüzsgő San Franciscóból indulva, a Csendes-Óceánon át, távoli, egzotikus szigetekig repít el minket. A cselekmény nem sokkal a nagy gazdasági világválság után kezdődik, egy olyan korszakban, amikor bármi megtörténhetett, és meg is történt…

A kemény ökle és széles mosolya miatt méltán (al)világhírű Fülig Jimmy, a tapasztalt, bár kissé naiv tengerész, tagja lesz egy expedíciónak, amit a léha életet élő ifjú milliárdos, Mr. Theo szervez. De már az indulás sem zökkenőmentes: váratlanul felbukkan a rettegett Piszkos Fred (aki mindig kavarja), hogy a remélt vérdíj fejében nyomára akadjon egy Quebra nevű mexikói gengszternek, és az sem zavarja, ha ehhez az expedíciót vagy annak résztvevőit kell is feláldoznia. A Quebra elől menekülő gyönyörű Manuéla megjelenésével aztán Theo sorsa is megpecsételődik."

A film Facebook-oldalán folyamatosan frissülnek az információk.

A film trailere:

Stáblista:

Rendező: Varsányi Ferenc
Látványtervező: Cserkuti Dávid és Garisa H. Zsolt
Hangmérnök: Lukács Ferenc
Zeneszerző: Gulya Róbert
Gyártásvezető: György Lea
Producer: Barbalics Péter
Társ-producer: Ambrus Frantisek
Animációs stúdió: Puppetworks Budapest Kft.
Filmelőállító: Art Deco Kft./Piszkos Fred közbelép Kft.

Csoportos kiállítás

Elekes Áron I Felvidéki Miklós I Futaki Attila I Göndöcs Gergely I Hegedűs Márton I Németh Gábor és Varga Péter I Oravecz Gergely I Tondora Judit

Megnyitó: 2016.10.27 csütörtök 18:00 és 21:00 óra között

Helyszín: cARTc space and projects, GRAP, IX. Budapest, Lónyay utca 31.

Nyitva: 2016.10.28 - 2016.11.19.

Kurátor Janicsek Alexandra

A megnyitó Facebook-eseménye

Egy ideje alig-alig követem a Marvel- és DC-képregényeket, nem tudom, mostanában milyenek. De mivel a Kingpin kiadó sem siet utolérni az eredeti amerikai kiadásokat, a hazai megjelenések nagyrészt olyan időszakokra esnek, amelyeket elég jól ismerek. És újra meg újra megbizonyosodik, hogy ami jó, az 5-10-15 évvel később, újraolvasva is jó.

Legjobb példa erre a Marvel + különszámaiban futó, eredetileg a 2000-es évek elejéről származó Daredevil. Az idei Fenegyerek már a harmadik a sorban, és ha tavaly kicsit fanyalogtunk a korábbi színvonaltól elmaradó, kissé töltelék-szagú történet miatt, ezúttal ismét elismerő hangra váltunk. Brian Michael Bendis megint kitett magáért, és mivel rajzolónak visszatért Alex Maleev, kerek lett a világ újból.

A 86. születésnapját ünneplő Rusz Líviával, a magyar képregény nagyasszonyával beszélget életéről, munkásságáról, a kolozsvári Napsugárról és híres mesefigurájáról, Csipikéről Kiss Ferenc, a Képregény Kedvelők Klubjának vezetője.

Időpont: 2016. október 27. (csütörtök) 18 óra
Helyszín: kArton Galéria (Budapest, V. ker. Alkotmány u. 18.)

Szokásunkhoz híven bemutatjuk röviden a vasárnapi (október 16-i) képregénybörze eddig bejelentett újdonságait.

Már csak az illendőség is úgy kívánja, hogy a börzét szervező Kingpin kiadóval kezdjük, amely ezúttal is több kiadványának tartja itt a premierjét, de egy váratlan meglepetéssel is szolgál.

A börze egyik biztos slágerének ígérkezik az idei első Batman különszám, amely Joker első megjelenését meséli el újra. A nevető ember című képregényt a thriller képregények modern mestere, Ed Brubaker igazította hozzá a Batman: Az első évben Frank Miller által megkezdett új eredettörténethez. A Doug Mahnke által rajzolt sztori kiemelten foglalkozik a Denevérember és a rendőrség viszonyával, ezen belül is a Batman és Gordon felügyelő között kialakuló bizalommal.

Nem állítom, hogy minden egyes képregény elhelyezhető egy skatulyarendszerben, de időnként felbukkan egy-egy olyan mű, amivel tényleg nem nagyon tudok mit kezdeni. Ilyen most A vérbíró Haynó és a bot-csinálta táltos, amelyből írójától, Szendrő Ivántól kaptam tiszteletpéldányt.

A kategorizálást nehezíti, hogy a 20 oldalas füzet 9 fekete-fehér képregényoldalt és ugyanannyi oldalnyi kísérőszöveget tartalmaz. Maga a képregény valójában csak egy részlet vagy felvezetés egy tervbe vett jóval hosszabb műhöz, és önmagában, a szöveges referencia nélkül nem könnyen érthető/követhető. A kísérőszövegből kiderül, hogy a történet alapja egy szájhagyomány útján terjedő legenda, amelyet Szendrő 46 évvel ezelőtt ismert meg, amikor egy véletlen folytán a Nagygéc nevű falut elpusztító árvíz szemtanúja volt. Az akkoriban magyar vándorszínész, ma Amerikában élő „mitológus, gyógyító táltos és filmproducer” Szendrő fő küldetésének tekinti Nagygéc helyreállítását, erre szánja a képregény eladásából származó hasznot.

A kArton galériában (1056 Budapest, Alkotmány utca 18.) tartott képregényes workshop vendége ezúttal a ZSIGER.hu kiadó csapata lesz.

Kezdés 18 órakor. A belépés ingyenes.

A rendezvény Facebook-eseménye.

Immár hagyomány,hogy szeptemberben a Képregény Kedvelők Klubjának keretén belül ünnepli születésnapját az idén hatéves 5Panels alkotócsoport.

A csapat tagjaival beszélgető klubvezető, Kiss Ferenc az alábbi témákról fogja faggatni a vendégeket:

- Koska Zoltán legújabb önálló, önéletrajzi ihletésű munkája
- Pádár Ádám és Szebeni Péter készülő közös kötete, a Céltalan című misztikus bosszúsztori
- Molnár Gábor 5Pallos című sorozata, amely, az EpicLine magazinban fut
- több csapattagnak egy tematikus antológiába szánt rövid történetei

Időpont: szeptember 29., csütörtök, 18 óra

Helyszín: kArton Galéria, 1054 Budapest, Alkotmány u. 18,

Az esemény Facebook-oldala.

Egy év kihagyással negyedik alkalommal látogattam el Lausanne-ba a remek BD-Fil képregényfesztiválra. Mivel David Boller svájci rajzoló haverom ezúttal nem vett részt, nem állított standot, ahová be "szokott" fogadni árusítani, ezúttal csak nézelődtem és hallgatóztam, beszélgettem és ismerkedtem alkotókkal, kiadókkal és más szakmabeliekkel.

A fesztivál idei díszvendége Derib volt, akinek Yakari nevű figuráját a magyar tévénézők is ismerhetik rajzfilmekből - természetesen eredetileg ez is képregény. Derib egyébként is főleg vadnyugati témában készít képregényeket (bár mint bevallotta, sosem járt Amerikában, eddig egyszer sem jött össze az utazás). A legnagyobb kiállítást is az ő munkásságának szentelték, és amikor az alkotó személyesen tartott tárlatvezetést, akkora zsúfoltság volt a teremben, amelyet még nem sokszor láttam.

De mivel engem mostanság nem különösebben érdekelnek a gyerekképregények, nem ott fotózgattam, sőt szemlesütve bevallom, hogy a minden bizonnyal impozáns Tintin-kiállítást meg sem néztem. Az alábbi képekből kiderül, hogy mik foglalkoztattak inkább.

Legjobban az underground mozgalom "nagy öregjeinek", a már bőven 70 felett járó amerikai Gilbert Sheltonnak és a holland Willemnek a beszélgetése érdekelt, amelyet a lausanne-i városi könyvtár hatalmas képregényszekciójának a kurátora, Cuno Affolter vezetett.

Shelton többek között felidézte, hogyan kedveltette meg a rhythm'n'blues-t egykori lakótársával, Janis Joplinnal, aki addig kizárólag folk dalokat volt hajlandó énekelni, Willem pedig mosolyogva mesélte el, hogy ifjú holland anarchistaként harcostársaival megrongálták a cigarettákat reklámozó plakátokat - ma már dicséretet kapnának érte, és nem előzetes letartóztatást, mint akkoriban. Mindketten egyetértettek abban, hogy a világ megváltoztatása (többek közt) a képregények révén nem sikerült. Sőt most már meg is ölhetik érte az embert, tette hozzá Willem, aki csak azért úszta meg a Charlie Hebdo szerkesztőségében véghez vitt mészárlást, mert későn indult el otthonról, Bretagne-ból, és már a vonaton érte a hír, hogy barátait lelőtték. (Egy másik túlélő, Catherine Meurisse is a fesztivál vendége volt, de őt csak futólag láttam.)

A beszélgetéshez kapcsolódott egy jó kis kiállítás is "Flower Power?" címmel, amely sok régi kedvencem mellett bőven tartalmazott olyan "relikviákat", amelyekről még csak hallottam. A kiállítás erősen explicit jellegéből fakadóan nem mutatok meg mindent.

Minden underground képregények őse, a Zap

Ezzel kapcsolatban Shelton elmondta, hogy némelyik korai underground füzet mindössze 50 példányban készült, ráadásul fénymásológéppel, és mivel egy fénymásolatot nem könnyű megkülönböztetni egy fénymásolat jó minőségű fénymásolatától, immár elszaporodtak az "eredetik", amelyekért gátlástalan ügyeskedők akár 10 ezer dollárt is elkérnek...

Örömmel fedeztem fel az anyagban két olyan füzetet, amelyről én is írtam a blogon ill. a Buborékhámozóban.

Alul Fat Freddy, Shelton egyik legismertebb figurája

A V magazine ugyan nehezen nevezhető undergroundnak, de a szexuális forradalom jegyében készült képregényei (Barbarella, Scarlet Dream, Blanche Épiphanie) hatalmas hatást gyakoroltak a hatvanas évek Franciaországára.

Nem tudom, miért nem vették be a beszélgetésbe Nikita Mandrykát, aki szintén jelen volt a fesztiválon, igaz, csak az első napra tudott eljönni dedikálni. Annak idején az általa szerkesztett L'Echo des Savanes-ban megjelentek Shelton képregényei is. A világ múló dicsőségére jellemző, hogy messze nem nála álltak legtöbben sorba...

Szintén érdekes volt a német-svájci Strapazin 124. számának a bemutatója, amin tucatnyi közreműködő vett részt - de ezen nem fotóztam, mert túl hátul ültem. A harminc éve létező zürichi magazinnak nagyon különleges a működési modellje. Egy 300 nm-es irodát bérelnek közösen, amelyben mindenki végzi a saját dolgát, de közben ez a szerkesztőség székhelye is. A negyedévente 80-96 oldalon megjelenő lap minden számát más és más szerkeszti, aki lényegében szabad kezet kap, hogy kiktől kér be/fogad el anyagot. A példányszám 2500, ami nem éppen eget verő, ha figyelembe vesszük, hogy a teljes német nyelvterületen kapható (jobb újságárusoknál és szakboltokban), de el tudják tartani magukat, ami részben annak is köszönhető, hogy befogadnak hirdetéseket - bár a reklámot is egyedi módon kezelik, ugyanis ők maguk rajzolják meg a megrendelőknek. Fontos még kiemelni, hogy senki sem dolgozik ingyen, bár az elhangzott tarifák nagyon barátiak a helyi viszonyokhoz képest.

A fesztivál alkalmából franciául is megjelent a lapszám, de arra a kérdésre, hogy miért nem adják ki mindig franciául is, a kiadó (Edition Moderne) vezetője azt válaszolta, hogy az túl nagy falat lenne nekik, mert a francia nyelvterületen még nehezebb a lapterjesztés, mint Németországban.

Volt egy másik beszélgetés is a "mikrokiadókról", amelyen két francia és egy svájci kiadóvezetőn kívül egy mindenkitől független amerikai szerző is részt vett. Ebből kiderült, hogy ezen a szinten az 500 példány még a hatalmas francia-belga-svájci piacon is szép eredménynek számít, ugyanis szinte lehetetlen megoldani a "rendes" terjesztést. A Hoochie Coochie nevű kis kiadó vezetője elmondta, hogy jellemzően 30 százalékban rendezvényeken, 70 százalékban könyvesboltokban és webshopon keresztül adják el a képregényeiket. Ebből kifolyólag rengeteget utaznak, ősztől tavaszig minden második hétvégét valamilyen fesztiválon töltik - de mégis nagyon szeretik ezt az életformát, mert így közvetlen kapcsolatban vannak az olvasóikkal. A könyvesboltokkal egyébként az a fő gond, hogy a nagy kiadók túltermelése miatt alig jut hely a kicsiknek, és az is csak nagyon rövid ideig - utána már bekerülnek a polcok mélyére, ahol csak az találja meg, aki kifejezetten keresi. De mindannyian hangsúlyozták, hogy ezért nem a boltokat hibáztatják, hiszen azok is az eladásokból élnek.

A szokatlanul hideg és esős idő miatt idén nem lehetett kellemes a "small press" szekcióban üldögélni egész nap...

A fesztiválon kiadók nem állítottak standot, a Payot könyvesbolt vonult ki képregényes részlegével. Csak az itt vásárolt képregényeket lehetett dedikáltatni, ahogy ez nyugati fesztiválokon sokszor szokás.

A dedikálásra vadászók dolgát megkönnyítették azzal, hogy külön kiemelték a jelenlévő szerzők albumait

Természetesen idén is jelen volt fél tucat helybéli és francia képregénybolt rengeteg használt képregénnyel, köztük ritka, méregdrága kincsekkel és olcsó prédákkal

Végül az utolsó kerekasztalról pár kép: öt genfi rajzoló, Exem, Peggy Adam, Tom Tirabosco, Pierre Wazem és Alois válaszolt egy fiatal hölgy kérdéseire, aki két éve a "képregény és politika" témában írta a diplomamunkáját. Elsősorban plakátokról beszéltek, de néhányan "elkövettek" kampányképregényeket is.

Tavalyi budapesti fesztiválvendégünk, Pierre Wazem éppen magába szállva igyekszik bizonygatni, hogy csak egyetlen egyszer, először és utoljára rajzolt képregényt választási hadjárathoz (és annak is már közel 15 éve). Alois amolyan "hiszi a piszi" képet vág hozzá.

Mint kiderült, valamennyien csak baloldali és környezetvédő pártoknak és mozgalmaknak dolgoztak, és olyanról nem is hallottak, aki jobboldali pártnak készítene plakátot vagy képregényt. Egyikük sem párttag, és nagyon kevés kivétellel csak konkrét ügyekhez adták a nevüket, rajzaikat, olyat elvétve csinálnak (és aki igen, soha többé), hogy egy vagy több jelölt mellett kampányoljanak. Még azt is hozzátették, hogy kizárólag olyasmiben vesznek részt, amiben hisznek, és ilyen esetekben hajlandók szokásos honoráriumok töredékéért dolgozni. (Ha nem hisznek benne, mondanak egy olyan árat, amit biztosan nem fog elfogadni a megrendelő, és így meg tudják őrizni szuverén alkotói integritásukat...)

A kArton galériában (1056 Budapest, Alkotmány utca 18.) tartott képregényes workshop vendége ezúttal Huszka Zsombor, aki elsősorban külföldi képregényes és animációs projektjeiről fog beszélni.

A találkozó másik témája a Brüsszeli Képregényfesztivál,amelyről a magyar résztvevők (Cserkuti Dávid, Erhardt Domonkos, Fritz Zoltán, Komornik Eszter és Sárdi Katalin) számolnak be.

Kezdés 18 órakor. A belépés ingyenes.

A rendezvény Facebook-eseménye.

Tegnap, augusztus 28-án volt a nyilvános képregényolvasás világnapja. Számos fotót kaptunk a Facebook-eseményünk oldalán, ezeket most itt is bemutatjuk összegyűjtve.

Tizenhét évesen bevallottam a magyar különbözetire felkészítő irodalomtanárnőnek, hogy jobban szeretem a helyzetkomikumot az általa magasabb szintűnek tartott jellemkomikumnál. De ha belegondolok, ez már akkor sem volt teljesen igaz. És erre teljesen jó példa a Lucky Luke-sorozat egyik legjobb epizódja, A zöldfülű. Meg sok más, René Goscinny által írt képregény.

A zöldfülű (Le pied-tendre) eredetileg 1967-ben jelent meg a Spirou magazinban, majd rá egy évre albumban, amit azonnal be is szereztem. Gyakorlatilag egyszerre olvastam a Postakocsival és a Pilote-ban heti folytatásokban ekkoriban induló Dalton Cityvel. Mindegyiket imádtam, de talán mégis ez volt közülük a kedvencem.

A vadnyugatra újonnan érkező európaiak beavatása gyakori és hálás téma a westernekben, főleg a humoros hangvételűekben. A valóságban az áldozatoknak nehezükre eshetett megérteni, mi a vicc a mai gólyatáboros szertartásoknál lényegesebb durvább próbatételekben. De mi lenne, ha a szórakozni vágyó helyiek egy olyan alannyal találkoznának, akit nem izgatnak a zaklatások? Például egy neveltetésétől fogva szinte flegmatikusan hidegvérű angol lorddal?

Szeptember 2. és 4. között ismét megrendezi hagyományos képregényfesztiválját a brüsszeli turistahivatal. A hetedik alkalommal megszervezett, százezernél is több látogatót vonzó eseményen tavaly után ezúttal is jelen lesz a magyar képregény, az európai nemzeti kulturális intézeteket tömörítő EUNIC közös standján.

A hat főből álló magyar küldöttség (Bayer Antal, Cserkuti Dávid, Erhardt Domonkos, Fritz Zoltán, Komornik Eszter és Sárdi Katalin) francia, angol és magyar nyelvű magyar kiadványokat mutat be a standon, a rajzolók szokás szerint Comic Jam rögtönzést tartanak és részt vesznek más országok alkotóival közös improvizációban is, a kerekasztalokon pedig szó esik az érintett országok (Magyarországon kívül Észtország, Lengyelország, Románia, Törökország és Baszkföld) jelenleg legnépszerűbb képregényeiről illetve a hétköznapokat megelevenítő önéletrajzi és dokumentarista képregényekről. A standon kis kiállítás is megtekinthető a jelenlévő és más alkotók munkáiból. A magyar csapat jelenlétét a Balassi Intézet támogatása teszi lehetővé.

A fesztivál részletes programja (angol, francia és holland nyelven) itt tekinthető meg. Fővendég Kanada Québec tartománya, a száznál is több dedikáló francia anyanyelvű alkotók között pedig olyan közismert neveket találunk, mint François Boucq, Derib, Cosey, Turk és De Groot, Olivier Grenson, Janry, Nob, Charles Berberian, Dany, Ben Radis és Philippe Bercovici.