Az Európai Mobilitási Héthez kapcsolódó Autómentes hétvégén, 2014. szeptember 20-án szombaton és 21-én vasárnap képregényt lehet rajzolni 10-12 óráig, illetve 15-17 óráig a lezárt Andrássy úton, a Szív utca magasságában. Résztvevő képregényrajzolók: MacGill Karina, Sárdi Katalin és Erhardt Domonkos

Aleksander Zograf óraműpontosan meghatározott és freudiánusan felfejtett emléktöredéket és képeslapokat ír-rajzol/vezet folyamatosan, már sok kötetbe csokrozva. Csordás Dánielt többször díjazták, blogon vezeti önmaga és családja kommentált élettörténetét, reflektálásait a világra olyan színvonalasan, hogy… Koska Zoltán félfiktívnaplót vezet. Oravecz Gergely időben elvontabb, de személyes, több mint száz napos ihlet- és munkanapló-kísérletével egy csapásra elismert alkotó lett. Egyelőre hiányoznak magyar nyelvű képregényes irodalmunkból a hosszabb terjedelmű és a hosszabb időszakot, éveket-évtizedeket felölelő alkotások.

De néhány ilyen művet már megismerhettünk. A nálunk is megjelent önéletrajzi képregények közül a Maus nem igazi önéletközlés. Az igazi főszereplő az író-rajzoló apja, Vladek Spiegelman. Az önéletrajzi forma keret, nem Art személyiségét, sorsát vagy világról alkotott véleményét ismerjük meg, hanem az apjáét – pár hónap alatt meséli el évek történetét fiának. Marjane Satrapi Persepolisa éveket ölel fel, röviden egy perzsa serdülő lány személyes története a történelem viharában. (Ő maga nem tartja memoárnak kötetét, de a kritikusok igen.)

Ezen művek témáját meghatározza a szereplőket körülvevő politikai/vallási rendszer. A Mausban a hitleri diktatúra (és az amerikai lét), a Persepolisban a világibb Pahlavi-éra után Homeini vallási uralma, és a francia jóléti demokrácia. És Zograf mintha állandó utazással próbálná kiheverni az etnikai-vallási hivatkozású délszláv háború sokkját.

Csordás, Oravecz ebből a szempontból a magyarul most bemutatott a svájci Helene Becquelinnek és a francia Boulet-nak rokonai. Napló jellegű, rövidebb képregényeik témáit nem nagy társadalmi változások határozzák meg, nem az egyén az állammal, a különböző rendszerekkel történő szüntelen konfrontációja, hanem a jóléti társadalom kényelemkultúrájának és elvárásainak, gondjainak tükröződése az alkotón és környezetén. Bár utalás szinten van nemzeti vonatkozása, voltaképp a bemutatott jelenségek nem hordoznak nemzeti jelleget. Mindenhol érthetők, általános harmadik világ-problémákból csinálnak viccet vagy faragnak hangulatot, nem országspecifikusak, nem rétegkulturálisak, hanem középosztálybeli fiatalokon keresztül figuráznak ki mindenki által átélt/átélhető jelenségeket.

Részletes, folyamatosan frissülő információk a Kilencedik.hu portálon.

A rendezvény Facebook eseménye.

Ptiluc jó szokása szerint pár napja felpattant a motorjára, elindult csavarogni Európában, és mivel az útja éppenséggel Budapesten át vezetett, csütörtökön itt dedikálja a néhány évvel ezelőtt magyarul megjelent képregényét.

Helyszín: Castro bistro, 1075 Budapest, Madách tér 3.

Időpont: 2014. augusztus 28., 19 órától

A Titkos Fiók kiadó Facebook eseménye.

A Kilencedik.hu portál összegyűjtötte a képregényről megjelent kritikákat.

Mi pedig előkerestünk az archívumból pár képet Ptiluc 2006-os budapesti és pécsi dedikálásaiból.

Noha nagyobb képregényes események híján nyáron kevés képregény jelenik meg, a szuperhősök kedvelői éppenséggel nem panaszkodhattak, hiszen a Kingpin kiadónak köszönhetően folyamatosan érkeznek újdonságok az újságárusokhoz.

Miután Batman a tavasszal visszatért, most magával hozta a barátait, a teljes Igazságligát is. Érthető kereskedelmi okokból az augusztusban megjelent különszám Batman címen fut, de valójában a JLA (Justice League of America) sorozatból választott egy négyrészes történetet a szerkesztő.

Bár sajnálhatjuk, hogy nem a korábbi, Grant Morrison által írt meghökkentő-kizökkentő epizódok egyikét kaptuk, a választás kézenfekvő és helyénvaló, hiszen Batman áll a központban, és az ő főgonoszai közül került ki az ellenség is. Méghozzá az egyik legszemélyesebb ellenlábasa, Ra’s al Ghul, és fontos szerephez jut Ra’s lánya, Talia is – amivel már meg is van a kapcsolódás az aktuális (magyar) sorozathoz.

Batman azért is a legizgalmasabb képregényfigura az amerikai kínálatban, mert kétség kívül az ő ellenségei a legérdekesebbek és legváltozatosabbak. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy milyen széles skálán mozognak, amikor azon révedezünk, hogy Joker mennyire tökéletes ellentéte-kiegészítője-tükörképe-ikerpárja Batmannek – pedig messze nem minden Jokeres sztori jó, és bőven vannak kiváló Jokertelen történetei is a Denevérembernek. És ezek között szerepel jó néhány olyan, amelyben Ra’s al Ghul és lánya, Talia okoz szinte megoldhatatlan fejtőrést Bruce Wayne-nek.

A Nagy Háború blog és a Magyar Képregény Szövetség által meghirdetett képregénypályázat határidejét meghosszabbították (augusztus 24-ről) augusztus 31-ig.

A pályázat kiírása itt olvasható.

Ahogy már évek óta rendszeresen, idén is lehet találkozni ismert képregényrajzolókkal a Sziget-fesztiválon, a kArton galéria sátrában.

A beosztás:

Augusztus 14 csütörtök: Németh Gyula és Ábrai Barnabás
Augusztus 16 szombat: Erhardt Domonkos és Sárdi Katalin
Augusztus 17 vasárnap: Fritz Zoltán és Majer Nóra

Kevesen vitatják, hogy a New 52 egyik legjobban sikerült dobása az Aquaman megújítása volt, amit a DC legtöbbre tartott írója, Geoff Johns vezényelt le. Bár személy szerint továbbra is az első Aquaman széria utolsó szakasza mellett teszem le a garast, a teljes, 1941 óta tartó Aquaman-történelmet tekintve hajlamos vagyok azt mondani, hogy ez az ezüstérmes. Nem minden fenntartás nélkül.

Ízlések és szakértések ide vagy oda, valószínűleg ugyanolyan abszurd gondolat összevetni egy 2011-es szuperhősös képregényt egy 1970-essel, mint egy 1970-est egy 1941-essel. Totálisan megváltozott minden, a stílus, az elvárás, az olvasóközönség létszáma és összetétele, fejlődött a technika, szóval ezer és száz okot mondhatnánk, ami miatt teljesen igazságtalan ugyanazzal a szemüveggel vizsgálni Johns és Reis munkáját, mint a Skeates-Aparo párosét.

Miután ezt ilyen szépen leszögeztük, hasonlítsuk össze mégis a kettőt.

No, nem azért, hogy eldöntsük, melyik a „jobb”, hanem csak hogy rávilágítsunk néhány különbségre.

Az Aquaman első folyamának 50-56-os számát már korábban elemeztem, így most essen pár szó a legújabb („volume 7”) szériának az első 13 számáról.

Mielőtt belevágnánk, annyit talán érdemes elmondani, hogy a New 52 koncepciója szerint az újrainduló sorozatoknak van is közük az előző 70 évhez, meg nem is. A „kontinuitás” az előzményekkel lényegében megszűnt, de a karaktereknek van múltjuk, és ennek a múltnak a részeként többé-kevésbé adottnak vehetők egyes korábbi történések.

Aquaman 1-4

Az első számban nagyrészt újra megismerkedünk Aquamannel, a képességeivel, némileg a háttérével, és a feleségével, Merával. A négyrészes sztori csak a füzet utolsó pár oldalán indul, amikor a tenger mélyéről ijesztő fejű lények támadnak rá egy halászhajóra. A folytatásban ezekről a lényekről kiderül, hogy még Aquaman számára is ismeretlenek, telepatikus képességei nem hatnak rájuk, és valami rovarszerű kollektív tudatuk van. Az embereket csak tápláléknak tekintik, partra szállva foglyokat ejtenek, és elraktározzák őket későbbre. Valószínűleg azért kényszerültek feljönni a tenger fenekéről, mert odalent fogytán volt az ennivaló. Bár Aquaman és Mera elismerik, hogy a lényeket pusztán a túlélési ösztön hajtja, nem a kegyetlenség, az emberek megmentésére követik őket, és egy vulkánkitörést provokálva elzárják őket a külvilágtól, akaratlanul megölve a királynőjüket is.

"Az előző évek hagyományához hűen idén is megtartjuk a 5Panels nyárbúcsúztató piknikjét a Margitszigeten, a szokott helyen (a Margit híd felőli oldalon, a szökőkút után nem messze, balra). Hacsak nem mos el minket az eső, augusztus 30-án -szombaton- 10-16 óráig lapítjuk a gyepet, vagyis beszélgetünk, jól érezzük magunkat.

A 5Panels tagjain kívül várunk minden kedves érdeklődőt akár egész napra, akár ha csak egy rövid időre is tud kiugrani közénk a szigetre, hogy jól kitárgyalhassuk a magyar képregény felemelkedésének lehetséges útjait, vagy éppen kollektíven temessük azt, egyéni preferenciától függően. Vagy csak úgy, a társaság kedvéért. Pokrócról lehetőleg mindenki gondoskodjon!"

Elég kevés maradt meg bennem a DC pár évvel ezelőtti nagy csinnadrattával bevezetett New 52 sorozataiból. Az egyik az Aquaman első 13 száma volt, aminek a megtartásával egyrészt a szorgalmas Geoff Johnsnak és az átlagon felüli rajzolónak adtam meg a tiszteletet, másrészt pedig a nosztalgiafaktor lépett életbe. Egyik legelső angol nyelvű képregényem az Aquaman 52-es száma volt, 1970-ből, és egyben annak a mindössze kettőnek az egyike, amit azóta is őrzök a gyűjteményemben (a másik a Green Lantern/Green Arrow 78). Azóta is időnként beszerzek egy-egy számot a gyakran megszakadó, gyakran újrainduló sorozatból, és újra meg újra megállapítom, hogy „az” volt az igazi.

Szerencsémet, hogy van egy ilyen régi, eredeti számom, azzal is tetéztem, hogy pár évvel ezelőtt egy amerikai webshopból elfogadható áron megvettem az 52-es szám történetének az előzményét és az azt követő néhány füzetet, egészen az 56-osig, amely az utolsó volt ebből a szériából – még azelőtt tehát, hogy a New 52-őrület miatt a többszörösére ugrott ezeknek az ára.

Nem szívesen mondok ilyet, hisz azzal vádolhatnak, hogy már én is beálltam a „régen mindig jobb volt” táborba, de újraolvasva az Aquaman 50-56-os számait muszáj kijelentenem, hogy ennek a karakternek ez volt a legjobb időszaka.

A Vadonleső Program és a tíz hazai nemzetipark-igazgatóság a Vidékfejlesztési Minisztérium Természetmegőrzési Főosztályával, a Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályával, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, a Magyar Természettudományi Múzeummal és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel karöltve 2014. A KELETI SÜN ÉVE alkalmából „Titokzatos sün-történetek”
címmel mese- és képregényíró pályázatot hirdet.

A mese kategóriában 6-11 évesek, a képregény kategóriában 12-17 évesek jelentkezését várják. Beküldési határidő 2014. szeptember 15.

A részletes kiírás itt olvasható.

Drága Pif!

 Mikor találkoztunk utoljára?

Jó, jó, tudom. Tegnapelőtt a Pif Gadget 152-es számát lapozgattam. Teljesen más okból tettem ezt, mint hogy a kalandjaidat olvassam (hisz franciául se tudok), mégis végignéztem egy történeted, szavak nélkül. A felépítésre, hatásokra voltam kíváncsi, hogyan működik egy kalandos képregény.

Előtte lévő héten egy Kockás volt a kezemben, téged átlapoztalak, azelőtt pár hónappal egy Hahotát a kedvedért – és főleg Herkules miatt – vettem le a polcról. Aztán egy nyári Pif-PajtásMagazin idézte fel a régmúltat.

Évente párszor még találkozunk, Pif. De mikor találkoztunk igazán legutóbb?

Ismét meghirdeti hagyományos képregénypályázatát az Avana Egyesület. Az "Állatok a jövőben" című pályázatra SF témájú, 2-8 oldalas képregényeket várnak, 2014. szeptember 14-ig.

A részletes kiírás itt található.

Az alábbi interjú 2014. március 9-én készült a 27. Képregénybörzén Elekes Áronnal, az akkor újdonságnak számító Wynter című képregény rajzolójával. Hosszú idő után, a Wynter 2. részének ComiXology-n való megjelenésének napján, azaz ma bemutatjuk.

A Wynter hirtelen robbant be a szerzői képregények piacára a - szintén fiatalnak számító - New Worlds Comics kiadó égisze alatt, melyet Guy Hasson alapított és kizárólag digitális képregényekkel foglalkozik. Vele rövidesen szintén készül egy rövidebb bemutatkozó interjú, ami a következő hete valamelyikében jelenik meg.
A Képregény.blog.hu-n február elején már megjelent egy interjú Áronnal, a lentebb olvasható sok esetben arra reflektál, ezért érdemes azt is elolvasni!