Elég kevés maradt meg bennem a DC pár évvel ezelőtti nagy csinnadrattával bevezetett New 52 sorozataiból. Az egyik az Aquaman első 13 száma volt, aminek a megtartásával egyrészt a szorgalmas Geoff Johnsnak és az átlagon felüli rajzolónak adtam meg a tiszteletet, másrészt pedig a nosztalgiafaktor lépett életbe. Egyik legelső angol nyelvű képregényem az Aquaman 52-es száma volt, 1970-ből, és egyben annak a mindössze kettőnek az egyike, amit azóta is őrzök a gyűjteményemben (a másik a Green Lantern/Green Arrow 78). Azóta is időnként beszerzek egy-egy számot a gyakran megszakadó, gyakran újrainduló sorozatból, és újra meg újra megállapítom, hogy „az” volt az igazi.

Szerencsémet, hogy van egy ilyen régi, eredeti számom, azzal is tetéztem, hogy pár évvel ezelőtt egy amerikai webshopból elfogadható áron megvettem az 52-es szám történetének az előzményét és az azt követő néhány füzetet, egészen az 56-osig, amely az utolsó volt ebből a szériából – még azelőtt tehát, hogy a New 52-őrület miatt a többszörösére ugrott ezeknek az ára.

Nem szívesen mondok ilyet, hisz azzal vádolhatnak, hogy már én is beálltam a „régen mindig jobb volt” táborba, de újraolvasva az Aquaman 50-56-os számait muszáj kijelentenem, hogy ennek a karakternek ez volt a legjobb időszaka.

A Vadonleső Program és a tíz hazai nemzetipark-igazgatóság a Vidékfejlesztési Minisztérium Természetmegőrzési Főosztályával, a Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályával, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, a Magyar Természettudományi Múzeummal és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel karöltve 2014. A KELETI SÜN ÉVE alkalmából „Titokzatos sün-történetek”
címmel mese- és képregényíró pályázatot hirdet.

A mese kategóriában 6-11 évesek, a képregény kategóriában 12-17 évesek jelentkezését várják. Beküldési határidő 2014. szeptember 15.

A részletes kiírás itt olvasható.

Drága Pif!

 Mikor találkoztunk utoljára?

Jó, jó, tudom. Tegnapelőtt a Pif Gadget 152-es számát lapozgattam. Teljesen más okból tettem ezt, mint hogy a kalandjaidat olvassam (hisz franciául se tudok), mégis végignéztem egy történeted, szavak nélkül. A felépítésre, hatásokra voltam kíváncsi, hogyan működik egy kalandos képregény.

Előtte lévő héten egy Kockás volt a kezemben, téged átlapoztalak, azelőtt pár hónappal egy Hahotát a kedvedért – és főleg Herkules miatt – vettem le a polcról. Aztán egy nyári Pif-PajtásMagazin idézte fel a régmúltat.

Évente párszor még találkozunk, Pif. De mikor találkoztunk igazán legutóbb?

Ismét meghirdeti hagyományos képregénypályázatát az Avana Egyesület. Az "Állatok a jövőben" című pályázatra SF témájú, 2-8 oldalas képregényeket várnak, 2014. szeptember 14-ig.

A részletes kiírás itt található.

Az alábbi interjú 2014. március 9-én készült a 27. Képregénybörzén Elekes Áronnal, az akkor újdonságnak számító Wynter című képregény rajzolójával. Hosszú idő után, a Wynter 2. részének ComiXology-n való megjelenésének napján, azaz ma bemutatjuk.

A Wynter hirtelen robbant be a szerzői képregények piacára a - szintén fiatalnak számító - New Worlds Comics kiadó égisze alatt, melyet Guy Hasson alapított és kizárólag digitális képregényekkel foglalkozik. Vele rövidesen szintén készül egy rövidebb bemutatkozó interjú, ami a következő hete valamelyikében jelenik meg.
A Képregény.blog.hu-n február elején már megjelent egy interjú Áronnal, a lentebb olvasható sok esetben arra reflektál, ezért érdemes azt is elolvasni!

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (a továbbiakban: NHKKA) és a Magyar Képregény Szövetség (a továbbiakban: MKSZ) pályázatot hirdet képregények készítésére az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából.

A Nagy Háború Blogot működtető alapítvány és a szövetség tagjaiból álló zsűri által kiválasztott nyertes művek pénzdíjazásban részesülnek. A legjobb pályaműveket a nagyhaboru.blog.hu elektronikusan közzéteszi, és későbbi tervei között szerepel egy nyomtatott kiadvány megjelentetése is.

Részletes kiírás

Pályaművek

A pályázat témája az I. világháború kitörési körülményeinek feldolgozása - történelmi források alapján vagy fiktív történet formájában.

Csak magyar nyelvű vagy szöveg nélküli képregénnyel lehet pályázni.

A képregények minimális terjedelme 3, maximális terjedelme 5 oldal lehet.

A képregényt kérjük szabványos, álló A4-es arányra tervezni.

A pályázatra fekete-fehér, szürkeárnyalatos és színes képregényeket egyaránt várunk.

 A pályázati anyag

1) Rövid bemutatkozó levél valamennyi szerző nevének és szerepkörének (író, rajzoló, beíró, stb.) a feltüntetésével.

2) Közlésre kész képregényoldalak JPG formátumban, képernyőn jól olvasható méretben, 100 dpi felbontásban. A képregényoldalak ajánlott szélessége 700-800 pixel. Egy képregényoldal mérete ne haladja meg az 1 MB-t.

Megjegyzés: A reménybeli nyomtatásbeli megjelenés érdekében kérjük a pályázati anyagokat nyomtatható minőségben is archiválni.

A beküldés módja

A pályaműveket e-mailben, a palyazat@nagyhaboru.hu címre kérjük beküldeni.

A rajzanyagokat JPG formátumban kérjük csatolni ehhez az e-mailhez, akár egyenként (nem beágyazva), akár egyetlen fájlba tömörítve ZIP vagy RAR kiterjesztéssel.

Az anyagot arról az e-mail címről kérjük elküldeni, amelyen a zsűri el tudja érni a pályázót értesítés céljából.

Határidők

Beküldés: 2014. augusztus 24.

Eredményhirdetés: 2014. szeptember közepe.

Zsűrizés

A zsűri a három általa legjobbnak ítéltet művet részesíti pénzdíjazásban. A zsűri fenntartja magának a jogot, hogy – a pályaművek színvonalának megfelelően – eltérjen ettől, és több vagy kevesebb díjat adjon ki.

A zsűri 5 tagját az NHKKA és az MKSZ delegálja. A zsűri elnöke Pintér Tamás, az NHKKA kuratóriumának elnöke, tagjai Babos Krisztina és Pollmann Ferenc az NHKKA részéről, illetve Szép Eszter és Vass Róbert az MKSZ részéről.

Díjazás

Az első három helyezetett a zsűri az alábbiak szerint díjazza:

I. helyezett: nettó 80 ezer forint

II. helyezett: nettó 50 ezer forint

III. helyezett: nettó 30 ezer forint

A Magyar Képregény Szövetség ügyvivői és tagjai az alábbi felhívást teszik közzé a Hungarococomix új koncepciójának a kidolgozására.

Kedves Barátaink!

Amint azt sokan közületek már tudják, a Magyar Képregény Szövetség idén jelentős szervezeti átalakuláson ment keresztül. Az új felállással már magunk mögött tudhatunk egy sikeres májusi Képregényfesztivált. A következő lépés az év végén már megszokott Hungarocomix megrendezése.

A Hungarocomix az évek során több, gyakran kényszer szülte koncepcióváltást ért már meg, és úgy érezzük, szükség van arra, hogy levonjuk a következtetéseket, és új alapokra helyezzük a rendezvényt, meghatározva, hogy mik azok a tulajdonságok, célok, amelyek egyedivé teszik azt.

A Hungarocomix az utóbbi években elsősorban „A karácsony előtti képregényvásár”-ként definiálta magát – több-kevesebb sikerrel. A visszaesés fő okának azt látjuk, hogy kevés újdonság jelenik meg ebben az időszakban, így mind a rendezvényt eredetileg kezdeményező kiadók, mind a vásárlók szemében elvesztette a jelentőségét.

Ezért úgy döntöttünk, hogy radikális változásra, a rendezvény újrapozícionálására van szükség. Ezzel kapcsolatban szeretnénk kikérni a véleményeteket, illetve várunk tőletek javaslatokat.

Kérjük, hogy fogalmazzátok meg észrevételeiteket az alábbi szempontok, illetve bármely egyéb szerint, ami az alábbi felsorolásban nem szerepel, de szerintetek fontos lehet:

Amikor kiderült, hogy a jogtulajdonos a magyar piachoz képest irreális magasságba emelte a belépési küszöböt (értsd: az előlegként, egy összegben kifizetendő összeget), és így a Képes Kiadó tíz önálló és két Supermannel társbérletes kötet után kénytelen volt leállni a Batman hazai kiadásával, bizton állíthatom, hogy kevesen sajnálták jobban ezt a kedvezőtlen fordulatot, mint én – hiszen fordítója és szerkesztője voltam valamennyinek, és nagyon szerettem is csinálni. Aztán eltelt pár év, és a Kingpin kiadó gondolt egy nagyot, és újságos terjesztésben hozta vissza a Denevérembert. Úgyhogy most az irigység beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy…

Dehogy mondom. Örülök Batman visszatérésének, felhőtlenül örülök, és megtisztelő, hogy legalább „szakértőként” bekerültem az impresszumba, néhány ponton olyan tanácsot tudtam adni Benes Attila egyébként kiváló fordításához, amely bekerült a végső szövegbe. Úgyhogy most az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy…

Szóval eddig egy-egy: lenne okom a kiadvány leszólására és felmagasztalására egyaránt. Úgyhogy nem teszem egyiket sem, hanem maradok inkább a szokásos, amennyire csak lehetséges, tárgyilagos hangvételnél.

A kéthavi lap első története nagyjából egyidős az utolsó magyar nyelvű kötettel (Hush szíve), ami különösen jó hír, hiszen ezúttal nem kell hosszú „ez történt közben” magyarázatokkal élni. A valódi életben 2006-ban járunk, amikor a DC Comics egy bátor húzással Grant Morrisonra bízta Batmant. A lépés bátor volt, de akkor már nem teljesen váratlan, hiszen a korábban leginkább a saját ötleteivel tündöklő Morrison ezt megelőzően éveken át írta a JLA-t és az X-Ment, méghozzá az igényes rajongók általános megelégedésére. Míg az 1990-es évek elején csak olyan szuperhőst volt szabad Morrisonra bízni, akinek a sorsáról nem volt különösebb elképzelése a kiadónak, így nem is kapott szívbajt, ha egészen elképesztő irányokba fordult a történet (lásd Animal Man, Doom Patrol), vagy csak egyetlen, utólag gond nélkül „alternatívnak” minősíthető sztorikat írhatott (Batmanről az Arkham Elmegyógyintézetet), tíz-tizenöt évvel későbbre megváltozott az író – de az olvasó is.

Morrison időközben vérprofi íróvá vált, méghozzá abból a kivételes fajtából, aki képes egyszerre tiszteletet mutatni az előzmények iránt és egészen új elemekkel és gazdagítani a hagyományokat. Nézőpontjai szokatlanok, kiszámíthatatlanok, ugyanakkor mindig a kötelező keretek között tud maradni. De a páratlan sikerhez – hét évig maradhatott Batman kalandjainak a krónikása, amihez hasonlót kevesen mondhatnak el magukról – szükség volt arra is, hogy megváltozzanak a rajongói elvárások. A Batman olvasói ugyanis megöregedtek, a mai történetek jóval idősebb, jellemzően huszon- és harmincéves férfiak érdeklődésére számíthatnak.

A Rácskertet ezentúl Hegedűs Mártonnak, a Slusszkulcs Klán c. Alfabéta-díjas képregény szerzőjének a festménye díszíti. Ünnepélyes avatás június 21-én este 6-kor, a művet méltatja Cserkuti Dávid illusztrátor.

Egy pécsi képregényes témájú program ajánlóját kaptuk a Szemem Fénye Alapítványtól.

A „Képregény és akciójátékok” napját június 16-án, hétfőn, a Szemem Fénye Alapítvány klubhelyiségében rendezzük meg. Mindenkit szeretettel várunk, aki érdeklődik a képregények iránt, esetleg saját gyűjteménnyel is rendelkezik, hiszen a program keretein belül lehetőséget biztosítunk a csereberére is. Szervezetünk már egy jelentős készlettel rendelkezik, amiket adományok fejében bárki megvásárolhat. X-Men babákkal és klasszikus kiadványokkal várjuk a látogatókat.

A kreatívabbak elkészíthetik saját képregényüket is, amiben hozzáértő kezek segítik majd. Találd ki a történetet, tervezd meg a figurákat és vesd papírra, a program végén pedig bemutathatod művedet!

Az esemény részét képezi még egy képregényes előadás, amiben megismerhetjük a műfaj sajátosságait, a leghíresebb készítők munkáit, és a nagy klasszikusokba is belelapozhatunk!

Helyszín: a Dóri Ház klubhelyisége (Pécs, Rácvárosi út 37.)

Időpont: június 16., hétfő, 14.00 – 17.00

Az előző magyar nyelvű Lucky Luke-epizód John Ford vadnyugati történetei előtt tisztelgett, a legutóbbi viszont a spaghetti westernnek piszkál oda egyet, de olyan finoman, ahogy arra csak René Goscinny volt képes. A két rész eredeti megjelenése között nyolc év telt el (1964, 1972), és pont erre az időszakra esnek Sergio Leone munkásságának legemlékezetesebb filmjei, amelyeknek a főszereplői, Clint Eastwood és Lee Van Cleef ikonná válásukat köszönhetik.

Hihetetlen népszerűsége ellenére az új alzsánernek nem csak rajongói voltak, és főként a klasszikus western rajongói aggodalmaskodtak azon, hogy a leginkább John Wayne által alakított, modorukban kissé pokróc, de velejéig becsületes, morális iránytűként alkalmazott hősök helyét átveszik az olyan figurák, akik csak akkor használják a közjót, amikor az egybeesik saját érdekükkel, legyen az anyagi haszonszerzés vagy személyes bosszúállás.

A Dupuis kiadó Aire Libre sorozatában jelent meg az Omaha Beach, 6 juin 1944 című képregényalbum, amely a normandiai partraszállást dokumentáló magyar származású fotóművész, Robet Capa felvételei alapján készült.

A kiadvány társkiadója a négy társával együtt Capa által alapított Magnum fotóügynökség. Az 52 oldalnyi képregény 40 oldal archív fotóanyag egészíti ki. A 70 évvel ezelőtti eseményt felelevenítő képregényt Jean-David Morvan írta, Dominque Bertail rajzolta.

A kiadó honlapján a címlap melletti + jelre kattintva bele lehet lapozni a képregénybe.

"A 2008-ban a Moholy-Nagy Művészeti egyetem grafika szakán legjobb diploma díját elnyert grafikus, Vidák Zsolt munkáit Magyarországon kívül már több európai és afrikai(!) országban bemutatták. Számos csoportos kiállításon szerepelt már, de nagyobb lélegzetű önálló kiállítására még nem került sor. A kArton galériában ezt a hiányt kívánjuk pótolni, és bemutatni az elmúlt években készült alkotásait.

Először is itt lesz Pipien Molestus… az a Pipien Molestus, aki a Symposion Sínbusz című különkiadásaként megjelent szürreális nyelvjátékokból felépített történeteinek főhőse (nota bene: nem csak illusztrálta, írta is Vidák Zsolt).

Lesz több (két-vagy többoldalas) képregény a Last Trip és a vendégszeretős-hentesbárdos Greetings from Hungary. Lesz itt békebeli bélyeg(portré)sorozat híres emberekről (Hajdú Farkas-Zoltán Békebeli 1913 c. kötetéből) és Zsolt kedvtelésből készített portrésorozata kedvenc híres kultúr-személyeiről (Bulgakov, Kafka, Georg Grosz…) készült portréi. Lesz sűrű kompozíciójú, mindigvalamiújatfelfedezős fekete-fehér giga-grafika, meg Budapest, szabadkézzel. Ilyesvalamik. Ave Pipien Molestus!"

Vidák Zsolt honlapja. Vidák Zsolt képregényei megjelentek a Roham magazinban és a Népszabadság hétvégi mellékletében is.

Megnyitó: 2014.június 12. 19 óra
Megnyitja: Pálfi György grafikusművész
Megtekinthető: 2014. június 13-július 4.
Helyszín: kArton Galéria, 1054 Budapest, Alkotmány u. 18.

"Habár a kilencedik művészet a mozgóképnél legalább egy fél évszázaddal idősebb, kanonizálása és kiemelkedése a lenézett szórakozási formák közül csupán a huszadik század utolsó évtizedeiben kezdődött meg. Az arányaiban máig kisszámú magyar nyelvű kiadások változatosak ugyan és egyaránt találunk köztük nagykiadós klasszikusokat (Sandman, Batman: Arkham Asylum), mint szerzői és személyes graphic novelt (Maus, Persepolis) vagy formabontó elméleti munkát (A képregény felfedezése), egyelőre csupán a médium egy szűk szegmensét tették itthon láthatóvá. Így a comiXconnection nemzetközi vándorkiállítása (ami Budapesten május 8. és június 5. között látható a kArton galériában és a Müsziben) úttörő kezdeményezés: nem csupán bemutatja a kortárs kelet-európai alkotókat, de ezzel együtt a kiállított hazai művészek munkáit is nemzetközi kontextusban értelmezi.

A PopJak és a comiXconnection által közösen szervezett záróeseményen a meghívott művészekkel és esztétákkal beszélgetünk a különböző intézményi keretek (mainstream, indie, underground), a képregényen belüli formák és műfajok (graphic novel, comic strip) sajátosságairól, a társművészetekkel való viszonyáról és egy hibrid médium lehetőségeiről kortárs európai kultúrában.

Résztvevők: Maksa Gyula (PTE, kutatási területei a médiaelmélet és kultúraköziség), Jakatics-Szabó Veronika (képzőművész), Rónai-Balázs Zoltán (költő, író), Szöllősi Géza (képzőművész, a Roham magazin művészeti vezetője). Moderál: Sepsi László."

Helyszín: Roham (Budapest VII. Dohány utca 22), idő: 2014. június 5, 19 óra

Rekordösszegért, nettó 2,5, bruttó 3,4 millió euróért kelt el egy eredeti képregényoldal egy párizsi árverésen. Az Hergé által 1937-ben készített rajzot eredetileg 700-900 ezer euróra becsülte az Arcturial aukciósház. Valójában nem is képregényoldalról, hanem egy úgynevezett előzékről (a kötetek belső borítóját díszítő rajzokról) van szó, amely húsz éven keresztül szerepelt a Tintin-albumokban, és a száguldó riporterfiú egyes kalandjaira utaló részleteket mutatott be. Forrás: Libération.