Valami megmagyarázhatatlan okból régi kedvenc Marvel-karaktereim közé tartozik Dazzler, magyar nevén Káprázat, az X-Men mutánscsapat holdudvarához tartozó (sőt, időnként csapattag) diszkókirálynő, később rockosabb műfajokban is nyomuló énekesnő. Úgyhogy nosztalgikus örömmel töltött el a látása a Marvel + 11. számának a címlapján, annak ellenére, hogy a roppant idegesítő Deadpool bénázik mellette.

Kellemes meglepetésként pedig ezt a sztorit élveztem a legjobban a lapban, amiért Gail Simone írónőnek tartozom hálával. Ettől persze, Deadpool még nem lett kevésbé irritáló, de újabb bizonyítékot kaptunk (legalábbis én), hogy nem a figura a lényeg, hanem az, hogy ki mit tud kihozni belőle. (Dazzler egyébként a 22-ből mindössze 8 oldalon szerepel, sajnos.)

A szeptember 26-án kezdődött, és vasárnapig tartó 11. belgrádi nemzetközi képregényfesztivál pályázatán négy magyar mű vett részt. Bár díjat egyik sem nyert, valamennyi bekerült a fesztivál kiállítási anyagába. Részletes információk a fesztivál katalógusában találhatók.

A magyar résztvevők:
- Bloodlust Team (Kozmajer Viktor író, Fábián Péter rajzoló, Harsányi Tamás színező): Delirium
- Felvidéki Miklós: Meditation
- Halmi Zsolt: Above you have no power
- Takács Anikó: Bloody island

Szeptember 25-én leleplezték René Goscinny mellszobrát az 1992 óta az Asterix, Lucky Luke és Iznogoud képregények és a Kis Nicolas történetek írója nevét viselő varsó francia gimnázium udvarán. Az apja révén lengyel származású, 1977-ben elhunyt író és munkái a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek. A szoboravatáson jelen volt lánya, Anne Goscinny. A mellszobor Jacek Kowalski lengyel szobrász műve.

Forrás: Le Figaro.fr

Második alkalommal hirdeti meg képregénypályázatát a Passa Porta brüsszeli nemzetközi irodalmi portál.

A jelentkezők közül tíz alkotót választ ki a zsűri, akik két hetet tölthetnek el Brüsszelben, ahol anyagot gyűjthetnek egy 12 oldalas képregény elkészítésére. Megkötés, hogy a történet egyik szereplőjének fel kell keresnie egy létező szállodát Brüsszel belvárosában.

A jelentkezés feltétele:

- Csak azok pályázhatnak, akiknek már megjelent 36 oldalnyi képregényük valamelyik professzionális kiadónál, ami lehet akár egybefüggő képregény, akár több publikáció (rövid képregények, stripek) összesítve.

Jelenkezési határidő: 2013. november 20.

A szakmai zsűri decemberben választja ki a 10 nyertest a jelentkezők közül.

A nyerteseknek 2013 júniusáig kell leadniuk a kész munkájukat.

A jelentkezés módja: levélben, az alábbi címre:

Passa Porta international house of literature
Brussels in Shorts Competition
Dansaertstraat 46
B-1000 Brussels

A levélnek az alábbiakat kell tartalmaznia:

- A történet szinopszisa egy A4-es oldalon, angol, francia vagy holland nyelven
- Jó minőségű vázlatok a történetből
- Két vagy három teljesen kidolgozott, jó minőségű kép a történetből
- Rövid életrajz és bibliográfia
- Egy példány a korábbi, legalább 36 oldalas képregényből

A képregényt mindenkinek a saját anyanyelvén lehet elkészítenie. A holland fordítást az irodalmi portál biztosítja, a holland szöveget a rajzolónak kell beírnia.

A 10 kiválasztott jelentkező 1000 eurós nyereményben részesül. Amennyiben a zsűri 2014. júliusában úgy dönt, hogy az elkészült képregény eléri a közölhetőség szintjét, további 1200 eurós nyereményt itél meg nekik.

Az összesen 2200 eurós összeg tartalmazza a holland és esetleg francia és angol nyelvű kiadás teljes jogdíját.

A kiválasztott jelentkezőknek egy heti szállást biztosítanak a kiírók Brüsszelben, megtérítik az utazási költségeiket, és heti 200 eurós általános költségtérítésben is részesítik őket.

További részletek és technikai feltételek az eredeti - angol nyelvű - kiírásban olvashatók.

Nemzetközi fotó-, karikatúra- és képregénypályázatot hirdet a CEEweb for Biodiversity és a Bolgár Alapítvány a Biológiai Sokféleségért.

Tudnivalók röviden a képregényesek számára:

Feladat: 2-9 kockából álló képregény elkészítése.

Téma: Megmutatni a természet megóvásának az előnyeit a jövő számára, vagy a természet károsításának a katasztrofális következményeit.

Határidő: 2013. november 30.

Pályázati feltétel: bárki pályázhat, de kizárólag saját munkával.

Beküldés módja: JPG e-mailben, a kiírásban megadott címre és méretben/felbontásban.

Nyeremény: 150 euró értékű könyvutalvány mindkét témában (előnyök illetve következmények)

Közönségdíj: a Facebookon legtöbb felhasználónak tetsző képregény készítője dedikált fényképalbumot kap.

Eredményhirdetés: december 9-én a http://www.ceeweb.org honlapon.

Megjegyzés: a Kilencedik.hu portálra kikerült kiírásban szerepel a nyeremények között bulgáriai utazás is. Mi ennek nyomát az eredeti kiírásban nem találtuk, érdeklődni feltehetően az ott feltüntetett e-mail címen lehet. (Vilimaite Kristina, kvilimaite@ceeweb.org).

A Mondo magazin 2013. augusztusi számában Boros Csabát, a MangaFan kiadó vezetőjét kérdezték a hosszabb ideje szünetelő sorozatok sorsáról, amiből megtudjuk, miért éppen hattal osztható sorszámnál akadt el a közlésük (Vampire Knight és Love.Com 6, Nana és Ruróni Kensin 12, Naruto 18). A jó hír röviden: az októberi MondoConon várhatóan mindegyik folytatódik! Kattintásra olvasható méretűre növelhető a kép.

Az ötödik Dampyr-kötet – A kőhíd alatt – több újítást hozott. Ez az első olyan rész, amely egy nagyon konkrét és valós helyszínen játszódik (Prágában), és amelyben nem vámpírok Harlan Draka ellenségei. Mindkét változás kifejezetten jót tesz a történetnek, és ez még csak a kezdet.

Az alkotópáros megegyezik a harmadik epizódéval, tehát Mauro Boselli az író, Luca Rossi a rajzoló. Utóbbi stílusa nem a kedvencem a Dampyron belül, de el kell ismernem, hogy ehhez a ködös sztorihoz jobban passzol, mint az előző résznél megtapsolt Dotti.

Harlan ismét szólóban szerepel, tehát Tesla és Kurjak nélkül, akiket csak egy rövid visszatekintésben láthatunk, amikor az előző részhez kapcsolódva moszkvai szállodájukban felfedeznek egy látszólag ott felejtett, ám valójában ki tudja, ki által elhelyezett üzenetet, amely Prágába hívja Harlant. Az üzenet küldője bizonyos Caleb Lost, aki azt állítja, hogy ismeri Harlan apját, bár nem a fajtájukhoz tartozik. Kölcsönös hasznot húznának a találkozásból, írja, és ez felkelti Harlan érdeklődését.

Lénárd László fotósorozata a cseh-magyar Komixxx kiállítás megnyitójáról (szeptember 12, kArton galéria). A kiállítás október 4.-ig tekinthető meg.

A kiállító művészek: Jan Chlup, Juliána Chomová és Pavel Pražák (Csehország), Haránt Artúr, Stark Attila és Szabó Levente (Magyarország).

Holnap ünnepli harmadik születésnapját a messze legaktívabb magyar képregényalkotó csoport, és az alkalmat illő módon nagy durranás kíséri: végre kézbe vehetjük az EpicLine magazin első számát!

Tálosi „Spuri” András és társai olyasmire vállalkoztak, amire Magyarországon még senki – legfeljebb hasonlóra, és azt sem éppen tegnap – országos újságos terjesztésű, kizárólag magyar, színes és folytatásos képregényeket tartalmazó havilapot adnak ki szeptembertől. A 36 oldalas (elektronikus verzióban extrákkal duplájára dagadó) magazinon azonnal látszik, hogy épít a három év alatt szerzett tapasztalatokra, és nem túlzás kijelenteni, hogy minőségi ugrást jelent a korábbi, néha erősen kísérletezgetésnek tűnő kiadványokhoz képest.

Nagyon okosan és helyesen a csapat védjegyének tekinthető Busókat helyezték a középpontba, az ő kalandjaik előreláthatólag minden számban jelen lesznek. A Pádár Ádám által kitalált karakterek tökéletesen alkalmasak egy „tini titán teknőcök” jellegű franchise megalapozására, és a 5 Panels tagjai minden lehetőséget meg is ragadnak a figurák megismertetésére. Képregényes, animés és könyves rendezvényeken beöltöznek Tűznek, Savnak, Fagynak és Zöldnek, valamint gyártottak busós kártyákat és bizsukat is.

A magazin első száma a korábban Majd ha Fagy! címen megjelent közös történetnek az első húsz oldalát közli újra, ám jelentősen átdolgozva. Az eredeti, stafétában készült (a rajzolók Pádár Ádám, Koska Zoltán, Papp Imre és Vári Tamás voltak) kiadványnak jellegéből fakadóan óhatatlanul számos szerkezeti hibája volt. A 5 Panels különböző felületein már hetek óta láthattuk az átalakítás fázisait, és a kiadvány extrái között még több műhelytitok is kiderül. A leglényegesebbnek azt látom, hogy Spuri valódi szerkesztőként dolgozhatott, amihez szabad kezet kapott az alkotótársaktól is. Helyenként hozzátett a szöveghez, ahol kellett, törölte belőle a pongyolaságokat és a belterjes poénokat, így az átfogalmazásoknak és a betoldásoknak köszönhetően szinte új, és mindenképpen következetesebb és könnyebben követhető történet keletkezett.

Augusztus 8-án, pont a tizedik születésnapján elsötétült a kepregeny.net honlapja, és megköszönte olvasóinak a hűséget. Szerencsére hamar kiderült, hogy nem végleges búcsúról van szó, és a hónap végén elkezdődött egy visszaszámlálás, aminek a vége felé már látszott, hogy ezúttal nem egyszerű ráncfelvarrás történt a legnépszerűbb hazai képregényes portálon, hanem a vadonatúj külső és az átszerkesztett tartalom új címet is kapott: megszületett a kilencedik.hu. A változás/váltás okairól a portál egyik fő szerkesztőjét kérdeztük.

Bayer Antal: Alapvetően miben különbözik a kilencedik.hu a kepregeny.nettől?

Szabó Zoltán Ádám: Alapvetően semmiben. Mondhatnánk, hogy sima névcseréről van szó. Persze, ez így nem egészen igaz. A Kepregeny.nettől leginkább technikai okokból váltunk meg, de az is fontos, hogy kicsit beleuntunk abba, hogy képtelenek vagyunk előrébb jutni. Sokáig sorolhatnám, hogy a KN-nel kapcsolatban miben voltam én, vagy volt mano elégedetlen, de saját erőből nekünk ennyire telt. Hogy csak egy példát említsek: a legjobb képregényes cikkírókat pofonegyszerű lenne meggyőzni, hogy nálunk írjon, ahogy nagyon sokan itt vagy az offline Panel fanzine-ben kezdték, de honorárium nélkül hosszú távon rájuk építeni nem lehet. Nekem sincs időm úgy szerkeszteni az írásokat, ahogy az elvárható lenne. A váltás kapcsán átgondoltunk sok mindent, és igyekszünk megvalósítani néhány régi elképzelésünket. Az új oldal újabb lelkesedést hozott, és reméljük, ez az új lendület segít átlépni néhány régi akadályt.
A Kilencedik kicsit nyitottabb lesz a képregényhez lazán kapcsolódó területek irányában: könyvek, mozi, játék, dvd stb. Persze, jó lenne elkerülni az ezzel járó veszélyeket... És régi elmaradásunkat, a mangát is szeretnénk pótolni. A Kilencedikkel ugyanazt a szerepet akarjuk betölteni, mint eddig a Kepregeny.net. Szerkesztői ugyanazok maradtak, mint eddig, de a stábunkat újra átgondoljuk. Azzal együtt, hogy a KN a hazai képregényes szcéna katalizátora, helyzetünk nagyban összefügg utóbbi állapotával. Az, hogy évek óta csökken a kiadási kedv, vagy hogy a rendezvények szervezői legalább akkora gondokkal küzdenek, mint mi, mind azt eredményezi, hogy alig marad, aki képes lenne reklámozni.

BA: A KN egyelőre továbbra is elérhető, át is veszi a Kilencedik új tartalmait, valamint innen érhetők el az aloldalak, és szélesebb körből is válogat. Hosszú távon is így marad ez? Netán már csak automatikusan frissül?

A negyedik Dampyr-kötetet megint mások készítették: a két társalkotó közül ezúttal Maurizio Colombo írta egyedül a történetet, az új rajzoló neve Maurizio Dotti. Szögezzük le gyorsan, hogy ettől az ég világon nem változott semmi, bár annyit el kell ismernem, hogy eddig ennek a grafikáját tartom a legjobbnak. Ezzel valószínűleg nem állok egyedül, hiszen a Dampyr alkotólistája szerint eddig Dottira bízták a legtöbb történet megrajzolását.

Ha jobban belegondolunk, a váltásban nincs is semmi meglepő, elvégre havonta 100 oldalt senki sem lenne képes szállítani, egészen biztos, hogy több sztorin dolgoznak egyszerre különböző stábok. Ahogy a többi Bonelli-képregény, a Dampyr sem folytatásos a szó szoros értelmében, így az sem jelenthet nagy gondot, ha változtatni kell a menetrenden. Jó dolog, ha az embernek van egy képregénygyára.

A Vérvörös szonáta című részben Harlan oldalán ismét üdvözölhetjük Teslát és Kurjakot, méghozzá megint új helyszínen, illetve helyszíneken: a felvezetés Németországban és egy pontosan meg nem nevezett ex-szovjet háborús övezetben, a történet nagyobbik része pedig Moszkvában és a környékén játszódik. Harlanék természetesen ismét vámpírra vadásznak, de ezáltal belekeverednek az orosz maffia belharcaiba is.

Ahogy arról már beszámoltunk, idén október 24-én a világpremierrel egy időben magyarul is megjelenik az Asterix és a piktek című képregény, az első olyan epizód, amelyet már nem az eredeti alkotók készítenek. Ennek kapcsán foglaljuk össze röviden a képregény történetét, kitérve a magyar nyelvű megjelenésekre. A fenti illusztráció az első hivatalos kép a magyar verzióból, rajzolója Didier Conrad.

Asterix véletlenek sorozatának köszönheti a megszületését. 1959-ben René Goscinny, Albert Uderzo Jean-Michel Charlier egy reklámszakemberrel együtt úgy gondolták, elfér még egy heti képregénymagazin a francia piacon, és a Radio Luxembourg pénzügyi támogatásának és egy páratlanul ötletes és erős hirdetési kampánynak köszönhetően útnak indították a Pilote című lapot. A három képregényalkotónak akkor már volt neve a szakmában, és több tapasztalt társat is át tudtak csábítani magukhoz, ám tudták, hogy új sorozatokat, új figurákat kell létrehozniuk, és hogy különösen nagy szükségük lesz egy olyan húzónévre, mint Tintin és Spirou. Goscinny és Uderzo előbb a középkori Rókamese képregényes adaptációjára gondoltak, és néhány oldalt el is készítettek belőle, amikor kiderült, hogy egy újságban már meg is jelent egy másik változat. Alig két hónappal a Pilote indulása előtt lázas ötletelésbe kezdtek, ekkor merült fel, hogy a francia történelem valamely emlékezetes korszakában játszódjon az új sorozat. Mivel akkoriban a történelemtanítás „gall őseinkkel” kezdődött Franciaországban, az időt elég hamar el is döntötték. A főszereplő fizikumát illetően azonban vita bontakozott ki: Uderzo egy daliás, izmos hőst képzelt el, Goscinny azonban meggyőzte, hogy egy töpszli, ravasz figura jobban megfelel egy humoros sorozathoz.

Az ötlet bevált, azonnal Asterix lett a Pilote legnépszerűbb sorozata, ám ez a siker még nem volt jelentős. 1960-ban kiadták kötetben is az első epizódot – bármennyire is hihetetlen ez ma már, csak 6 ezer példányban. A következő történeteknél már két és félszeresére nőtt a példányszám, az Asterix, a gladiátor 60 ezerben jelent meg, 1965-ben az Asterix és Kleopátra érte el elsőként a 100 ezres nyomást. Ekkor indult be igazán az „Asterix-jelenség”: a francia olvasók magukra ismertek a „gallokban”, Goscinny szellemes és finom társadalomkritikájának köszönhetően. Még az abban az évben felbocsátott első francia műholdnak is az Asterix nevet adták.

Innentől pedig már nem volt megállás. A hetedik rész 600 ezres, a kilencedik egy millió feletti példányszámot ért el, és 1967-ben bemutatták a mozikban az első Asterix-rajzfilmet. A következő években a sorozat sikere állandósult, 10 év alatt 13 új epizód látott napvilágot, és két újabb rajzfilmet is leforgattak, az egyiket teljesen új forgatókönyvvel.

Maratoni, négyrészes interjúnk Huszka Zsombor képregényrajzolóval, a Kickstarteren jelenleg is futó R.E.M., valamint Saint Chaos című képregények vizuális alkotójával a végéhez ér.
Előző részek a megfelelőre kattintva: 1, 2, 3. rész

Köszönjük azoknak, aki kitartottak és végigolvasták az interjút. Hamarosan a Sötét Kor (Dark Age) alkotóival készül hasonló – ámbár rövidebb – interjú.

Kovács Milán: Elolvasva a Saint Chaos első részét, felmerül bennem a kérdés, hogy mennyire bírja jól a gyomrod az ilyen jeleneteket? Mennyire írja le ezeket részletesen Noah Dorsey, a képregény írója?

Huszka Zsombor: (nevet) Kellett valahogy azonosulnom ezzel, tehát amikor elküldte nekem a scriptet, akkor bőven voltak benne durva jelenetek. Nem volt titok, hogy ez egy horror lesz és beteg dolgokat szeretne ábrázolni.

KM: Ráadásul ilyen slaughterhouse-horror típus.

HZs: Igen igen, az elején a döglött macskával indul, és az egyik panel külön kívánsága volt, hogy kerüljön megrajzolásra, mert egy cukorkagyárban (candy factory) dolgozott és „nőtt fel.” Elmesélte, hogy ez a típusú cukorkagyártó gép például rendszeresen okozott baleseteket. Letépte valakinek a karját, és a sztoriban szereplő pszichopatának is ez lett az egyik kedvenc módszere. Egyszerűen letépeti, és bedaráltatja az emberek karját.

KM: Nagyon durván hangzik. Főleg, hogy ennyire a valóságból merít eszközöket.

HZs: Ez a gép alapvetően csavarja a cukrot. Leírta a gép nevét, és nekem fogalmam sem volt róla, hogy mi ez. Be kellett írnom a YouTube-ra, hogy lássam működés közben, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit is kellene nekem ábrázolnom.

KM: Ezeket az érdekességeket mindenképp megkérdezem tőle is egy interjúban.

HZs: Azt hiszem, a karóba húzott nő az én ötletem volt...

KM: Az meg békaperspektíva egy kis halszemmel keverve.

HZs: Igen, a következő rész pedig még durvább lesz. Volt egy olyan jelenet a forgatókönyvben, amikor meg kellett állnom, hogy ezt nem lehet papírra vetni, és nyomdafestéket nem tűrő rajz lesz. (mindketten nevetnek) De aztán amikor elkezdem rajzolni, már nem azzal foglalkozom, hogy mi az üzenete, hanem például, hogy az árnyékok jó helyen legyenek. Akkor már túl vagyok azon, hogy mit rajzolok. Leginkább akkor kell a gyomrommal megbirkózni, amikor felvázolom.

Ellentétben a különlegesség ígéretét csak részben teljesítő nyári különszámmal, a Hihetetlen Pókember legújabb „rendes” száma tökéletesen kielégíti minden igényünket.

A Kingpin kiadó lassan átnevezhetné a Marvel-kiadványait „Peter David életműsorozatnak”, de ezzel nincs semmi baj, ha már egy írót favorizál kiemelten, a választás kitűnő. David azon ritka szerzők közé tartozik a szuperhősös műfajban, aki tökéletesen érti a comic book lényegét: nem olcsó szórakozás hülye gyerekeknek, de nem is művészetpótlék a komolyabb mondanivalóktól kínzó fejfájással szenvedőknek. Peter David intelligens és rutinos író, tökéletesen ismeri a szuperhősös képregények dinamikáját, univerzumát és olvasóközönségét, tudja, mi kell nekünk, és ezt mindig megbízhatóan le is szállítja.

A Maszk nélkül ciklus témája az a hatalmas, részben váratlan problémahalmaz, amellyel Peter Parkernek szembesülnie kell, miután Tony Stark unszolására a Polgárháború kitörése előtt nyilvánosa leleplezte kettős identitását. Arra számíthatott ugyan, hogy veszedelmes ellenségei minden korábbinál elszántabban törnek a vesztére, és hogy közvetlen hozzátartozóira fokozottabban kell vigyáznia (pláne, hogy miután Vasember oldaláról átállt Amerika Kapitány csapatához, megszűnt a Stark által szavatolt biztonságuk), de ki gondolta volna, hogy előkerül egykori barátnője, Debbie Whitman, és mindenféle szemétségekkel vádolja egy botránykönyvben?

Ezen a hétvégén tartják Brüsszelben a belga képregény legnagyobb éves eseményét, a képregény ünnepét. A hatalmas, ingyenes rendezvény fényjátékkal, kiállításokkal, jelmezes felvonulással, dedikálásokkal, előadásokkal és különleges lufikkal fogadja a helybélieket és a látogatókat.

Szintén ebből az alkalomból adják itt az egyik legrégebbi európai képregényes díjat, az 1971-ben alapított Prix Saint-Michelt. Ebben az évben a nagydíjat Geluck, a világhírű Macska sorozat rajzolója kapta. A Macska-stripek és -karikatúrák Magyarországon egy időben a Kreténben jelentek meg.