Lelkes amatőrökből lelkes profik - interjú Németh Vladimirral, a Fumax kiadó vezetőjével
A 2005-ben alapított Fumax az elmúlt évek során az egyik legnagyobb hazai képregénykiadóvá vált. Az év utolsó nagy képregényes rendezvénye, a Hungarocomix 2023 előtt a kiadó vezetőjével, Németh Vladimirral készített interjút e-mailben Bayer Antal, az esemény egyik szervezője.
Bayer Antal: Milyen év volt 2023? Milyen volt a Fumax szempontjából, konkrétabban a Fumax képregénykiadásának a szempontjából, és hogy alakult szerinted a hazai képregénypiac az idén?
Németh Vladimir: Az elmúlt évek nagy lendülete után sajnos nagyjából idén márciustól úgy éreztük, hogy kezd kifulladni a képregénypiac, és ez a trend azóta is fennáll. Úgy tudom nem csak mi éreztük így, de persze a piaci szereplők közül nem mindenhonnan van visszajelzésünk, és a jelentősen kisebb kiadóknál lehet, hogy nem érezhető annyira a visszaesés, ezt nem tudjuk.
Ettől függetlenül a lehetőségekhez képest még így sem zárunk rossz évet, az beigazolódott, hogy nagyon bölcsen tettük a Marvel kiadványszám jelentős csökkentését, és az újraindult DC is hatalmas jelentőséggel bírt idén, a Sandmanekre továbbra is jelentős érdeklődést tapasztaltunk. Azt sajnáljuk, hogy a Dark Night Metal jövőre csúszott.
BA: 2005-ben indultatok, gyors felfutás után azonban 2011-ben hirtelen felhagytatok a képregénykiadással. Majd 2016-ban visszatértetek, előbb nagyon óvatosan, aztán öt évvel ezelőtt ráléptetek a gázpedálra, és minden korábbinál több képregényt jelentettek meg, ráadásul sokat kifejezetten luxuskivitelben. Hogyan határoznád meg a „régi” és az „új” Fumax közötti különbséget, mi mindenben változott az évek során a kiadó?
NV: A kezdeti években lelkes amatőrök voltunk, akiket segített néhány profi, de időközben lelkes profikká váltunk. A kiadónk mérete és jelentősége sokszorosára nőtt, amit fura módon sok tekintetben a könyvkiadásnak köszönhetünk, és így a lehetőségeink és a tapasztalataink is megvannak ahhoz, hogy többnyire kompromisszumok nélkül megvalósítsuk, amit szeretnénk. A nemzetközi lehetőségeink is teljesen mások most ennyi kiemelkedő cím megjelentetése, és annyi jelentős partnerrel való együtt dolgozás után. A korai Fumax éveiben még nem volt a segítségünkre a közösségi média, az is jelentős segítség volt a fejlődésünkben.
A szuperhősös képregényeket a második világháború alatt sok frontkatona is olvasta, ám az 1950-es évektől – és különösen a Comics Code bevezetése után – egyre fiatalabbaknak szóltak ezek a füzetek, ahogy egyébként a többi amerikai mainstream zsáner is. Bár hivatalos statisztikák nem léteznek, több egyértelmű jel is igazolja, hogy ma már viszont a szuperhősös címek vásárlóinak a többsége (fiatal) felnőtt. Az idáig elvezető folyamat Amerikában Európához képest 10-15 éves fáziskésessel az 1980-as évek közepén indult, olyan, ma már kultikus művekkel, mint Moore és Gibbons Watchmenje, a Frank Miller által végbevitt Batman-megújítás és – utólag visszatekintve már nem annyire jelentős mértékben – John Byrne modernizált Supermanje. Számomra azonban az amerikai szuperhősös képregény „felnövésének” talán a legékesebb bizonyítékát a DC Comics 1989 környékén indított-újraindított sorozatai adták. Ezek közül is kiemelkedőnek tartom a ma is remek olvasmányélményt nyújtó Keith Giffen-féle Legion of Super-Heroest, vagyis az (akkori) új sorozat első 39 számát.
2023. június 26-i közgyűlésén a Magyar Képregény Szövetség elfogadta a 
A 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál vendége lesz: