A Szegedi Városi Televízió riportot készített a Call it a Day észt-finn-magyar képregénykiállítás megnyitójáról. A felvétel itt tekinthető meg.

Márkus Virág, a kiállítást támogató Észt Intézet munkatársa.

Fritz Zoltán, a Magyar Képregény Akadémia elnöke, az MKSZ elnökségi tagja, a hét magyar kiállító egyike.

Fritz Zoltán Pilcz Rolanddal, a legismertebb szegedi képregényalkotóval, a Kalyber Joe-sorozat szerzőjével.

A kiállítás április 8-ig tekinthető meg a Belvárosi Kamara Galériában (Szeged, Vaszy Viktor tér 3.)

A Képregény Kedvelők Klubjának következő találkozójára március 28-án este 6-kor kerül sor a szokásos helyen, a kArton galériában (1054 Budapest, Alkotmány utca 18). A téma ezúttal a Füles rejtvénymagazin által 1981-ben és 1988-ban szervezett két képregénypályázat, amelynek a díjazottjai között olyan nevek tűntek fel, mint Hunyadi Csaba, Bán János (Bán Mór), Halasi Éva, Donáczi Tibor, Szendrei Tibor, Topálovits Pál, Csordás László, Dluhopolszky László, Jámbor Lajos, Laczky István, Odegnál Róbert, Sváb József, valamint a beszélgetés két biztos résztvevője, Kiss Ferenc és Verebics János. A meghívott alkotókon kívül - akik közül remélhetőleg sokan eljönnek - a klub vendége lesz Iván Katalin, a Füles akkor és jelenlegi munkatársa.

Az Észt Intézet, a Szegedi Felsővárosiak Civil Egyesülete és a Finnagora szeretettel vár mindenkit a Call it a Day képregénykiállítás megnyitójára 2013. március 19-én kedden 17 órára a Belvárosi Kamara Galériába (Szeged, Vaszy Viktor tér 3.).Köszöntőt mond: Tóth Bogyó István képzőművész, Márkus Virág (Észt Intézet).

A kiállítást megnyitja Fritz Zoltán, a Magyar Képregény Akadémia elnöke, aki a megnyitó után kreatív „Comic Jam"-re invitálja a jelenlévőket.

A kiállítás megtekinthető 2013. március 20-tól április 8-ig, 10-20 óra között.

A kiállítás alapjául szolgáló Call it a Day antológia észt, finn, magyar és lett alkotók képregényeit tartalmazza, a címlap Csordás Dániel munkája.

Ha valakinek olyan jól megy a szuperhősös történetek írása, mint Brian Michael Bendisnek, óhatatlanul lecsap rá a két nagy egyike – az ő esetében történetesen a Marvel – és úgy elárasztja munkával, hogy ki sem lát belőle. Elképesztő, hogy Bendis karrierje közel másfél évtizede tart, és még mindig nem fogyott ki az ötletekből. Ez a különleges képessége menti meg attól, hogy úgy járjon, mint előtte jó pár ügyeletes sztáríró.

Ebben a taposómalomban, amelyet a Marvel és a DC rákényszerít az alkotóira, lehetetlen a tökéletesre törekedni, és ilyen elvárást nem is fogalmaznak meg velük szemben. A feladat nem több és nem is kevesebb, mint az olvasókat megfogó és meg is tartó történetek készítése. Ebben Bendis kétség kívül élen jár, és az általam gyakran emlegetett szórakoztató-olvasmányos-elgondolkodtató követelményrendszerben is kifejezetten jól teljesít. Még akkor is, ha az „elgondolkodtatás” nem pont oda fut ki, amit a legjobban szeretek egy képregényben.

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola könyvtárában (Budapest V., Piarista köz 1.) március 12-én 17.30-kor Tálosi András képregényalkotó előadást tart Keretbe zárt hit: vallási témájú képregények világa címmel. A belépés ingyenes.

Kicsit későn, és szinte véletlenül értesültünk róla, hogy most pénteken és szombaton kisebb képregényfesztivált rendeznek Bécsben, az ottani Francia Intézetben. Ebből az alkalomból nem kevesebb, mint tizenegy franciaajkú alkotóval lehet találkozni és dedikáltatni. A program a bécsi intézet honlapján olvasható (francia és német nyelven).

A vendégek közül minden bizonnyal a legismertebb Achdé, aki megalkotójának, Morrisnak a halála óta rajzolja Lucky Luke történeteit (ezek közül három magyarul is megjelent, az A washingtoni férfi, a Lucky Luke Pinkerton ellen és a Magányos lovasok című epizódok). De Achdé saját munkássága is megérdemli, hogy megismerkedjünk vele.

Szintén egy ismert sorozat folytatója Fabien Vehlmann, ő írja Spirou és Fantasio kalandjainak a legújabb történeteit, sok más, saját sorozat mellett, természetesen.

Bár rajzolt már Spirou-t, Emile Bravo már sokkal inkább a saját művei alapján ismert. Eredetileg a Joann Sfar és Lewis Trondheim nevével fémjelzett csoporthoz tartozott, ám idővel inkább gyerekeknek szóló képregényeket készített, amelyek több díjat is hoztak a számára.

A további vendégek névsora: Franciaországból még Le Fred Blin, Julie Maroh, Hubert, Marion Montaigne, Libanonból Zeina Abirached, Svájcból Daniel Bosshart és Belgiumból Fabienne Loodts.

A rendezvény alatt is megtekinthető Plantu-nek, a Le Monde karikaturistájának a kiállítása, amely március 11-ig látható a bécsi Francia Intézetben.

Ha nem is lesz olyan hatalmas újdonságdömping, mint némelyik korábbi rendezvényen, most vasárnap is akad majd a börzén debütáló új képregény vagy "ahhoz közeli" kiadvány.

Ezúttal is kiemelkednek a kínálatból a Kingpin kiadó újdonságai. A Marvel-szuperhősök legfőbb hazai kiadója egy év szünet után folytatja a Bosszú Angyalai kötetetek sorát. Az új rész címe Beszivárgás, a New Avengers 33-37. részét és a New Avengers Annual 2-t tartalmazza. Az író szokás szerint Brian Michael Bendis, a történeteket egy kivétellel Leinil Francis Yu rajzolta.

A fényképek a kArton galériában készültek, a 10 svájci képregényalkotó munkáját bemutató kiállítás február 28-i megnyitóján. A kiállítást Daniel Blatter, a Svájci Nagykövetség konzulja és David Boller, a kiállító alkotók egyike nyitotta meg. A fotózásért ezúttal is Lénárd Lászlót illeti köszönet. További fényképek az MKSZ Facebook-oldalán találhatók, köztük valamennyi kiállított mű fotója. A kiállítás március 21-ig tekinthető meg a kArtonban.

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum pályázatot hirdet Szent István halálának 975. évfordulójára, gyerekek (három korosztályban) és felnőttek részére két kategóriában - film és képregény. A teljes pályázati kiírás itt található.

A képregénypályázat főbb paraméterei:

Terjedelem: 3-6 darab A4-es, vagy 4 darab A3-as oldal, oldalanként maximum 6 képpel.

Technika: tetszőleges

Beküldés módja: személyesen vagy postai úton (tehát nyomatokat kell beküldeni, nem elég elektronikusan)

Határidő: 2013. május 17.

Díjazás: tárgynyeremények

Március 7-én két kiállítása is nyílik Kasza Magdolnának Szegeden: 16.30-kor "Mesél az Orákulum" címmel a Somogyi-könyvtárban, a Dóm téren, 17.30-kor pedig képregényeiből mutat be egy válogatást "Kockába zárt históriák" címmel az Agora Gyermekkuckóban (Kálvária sugárút 23).

Néhány kép a február 27-én, a kArton galériában a Svájci Nagykövetség és a Magyar Képregény Szövetség közös szervezésében tartott műhelyfoglalkozásról. A fényképekért Lénárd Lászlót illeti köszönet. További képek az MKSZ Facebook oldalán láthatók.

Óvatos kezdése után szépen belelendült a Marvel +, így második évfolyamát példányszámemeléssel és oldalszámnöveléssel indíthatta. A Marvel Comics „nem Pókemberes” képregényeiből válogató füzetben ezentúl számonként nem két, hanem három történet szerepel, és a tavalyi Bosszú Angyalai-dömpinget követően egy másik szuperhőscsapat, az X-Men kerül a fókuszba.

Tehát visszatér a magyar képregénypiacra az X-Men, és ennek örülni kell, örülök én is, minden fenntartás nélkül. De azt azért nem árt tisztázni, hogy „ez az X-Men nem ugyanaz az X-Men”, mint amelyet az 1991 és 1997 között 36 számot megért szériában megismerhettek az olvasók, és persze nem azonos a 2005-től másfél év alatt 26 számban bemutatott „Újvilági” verzióval sem.

Ez az „új” X-Men leginkább a 2007-ben – eddigi egyetlen magyar nyelvű kötetként – megjelent E mint eltörölni című epizódnak az örököse. A Marvel +-ban az első számtól kezdve futó Astonishing X-Men eredeti, 2004-es indításákor nem is titkolták, hogy Joss Whedon a Grant Morrison által modernizált változatra tervez építkezni.

A „régi” magyar X-Men a híres Chris Claremont-korszakból válogatott, a 131. és a 250. szám, vagyis 1980 és 1989 közötti időszakból. Valójában még ennél is hosszabb időn át határozta meg Claremont az X-Ment, hiszen még 1975-ben vette át a Stan Lee által teremtett, majd Len Wein által újraértelmezett csapat krónikáját, és egészen 1991-ig, vagyis 17 éven át alig volt olyan X-Men történet, amelyet ne ő jegyzett volna, legalább társszerzőként. A „társat” azért lényeges kiemelni, mert bizony, a 17 év egyenetlenségeit nagyrészt magyarázza, hogy Claremont igen nagy teret engedett néhány rajzolójának, leginkább John Byrne-nek. Bár nincs rá bizonyítékom, merem feltételezni, hogy Claremont nem egészen saját maga döntött arról, hogy mikor távozik a sorozattól, hanem inkább az egyre követhetetlenebb ingadozás miatt kellett átadnia a helyét Fabian Niciezának és Scott Lobdellnek (akiknek azonban nem feltétlenül az X-Menen végzett munkájuk a legemlékezetesebb).

Ugyanakkor Claremont regnálása messze nem csak a hosszúsága miatt marad emlékezetes. Bár lehet, hogy ma, amikor félévenként dicsőítenek az egekig majd minősítenek kiégettnek írókat, Claremont nimbusza is megtépázódott, ahhoz nem fér kétség, hogy munkásságát nagyobb távlatban vizsgálva az egyik legfontosabb írónak számít a szuperhősös képregények történetében.

Chris Claremont érdemeinek a sorolását itt meg is szakítjuk, hiszen semmi köze a Marvel +-hoz. Csak azért hoztuk szóba, mert azoknak a magyar olvasóknak, akiknek a számára teljesen vagy nagyrészt kimaradt az elmúlt 16 év X-Men termése, nyilván fel fog tűnni, hogy itt valami jelentős fordulat történt, és mintha nem is ugyanazok a karakterek mozognának egy totálisan megváltozott térben és viszonyrendszerben.

Újabb pályázati felhívást tett közzé a poznani Ligatura fesztivál. Ezúttal szöveg nélküli képregények készítése a téma, terjedelmi megkötés nélkül. Részletes (angol nyelvű) kiírás a Ligatura honlapján. Az első díj 1000 zloty (kb. 240-250 euro). Határidő: március 31.

A teljes versenyszabályzat itt olvasható.

A negyedik poznani Ligatura képregényfesztivál ismét felhívást hirdet képregények prezentálására. Az előzetes jelentkezésekből 18-at választanak ki és hívnak meg a 2012. április 18-21.-i fesztiválra, ahol az alkotók egy nemzetközi zsűri előtt mutathatják be tervüket. A zsűri által legjobbnak ítélt művet megjelentetik nyomtatásban. További információk angolul és a jelentkezési lap a Ligatura honlapján találhatók. Beküldési határidő: 2013. március 15.

A tavalyi kiírásban két magyar résztvevőt, Csordás Dánielt és Kondor Tamást is meghívtak a szervezők. Fontos információ a tavalyi tapasztalatok alapján, hogy leginkább már (majdnem) kész projekteket érdemes megküldeni, bemutatni.

A svájci képregénykiállítás alkalmából látogat Budapestre David Boller, a tárlaton bemutatkozó tíz alkotó egyike. Az 1968-ban született Boller egészen egyedi pályát tudhat magáénak, hiszen huszonévesen kiköltözött Amerikába, hogy beiratkozhasson Joe Kubert híres képregényiskolájába, és ezzel párhuzamosan igen hamar kapott munkát a Marvel Comics-tól, Pókember, X-Men, Nova, Night Thrasher képregényeken dolgozhatott. Egészen 2007-ig élt az Egyesült Államokban, amikor is visszaköltözött Svájcba, és jelenleg saját kiadójánál jelenteti meg a munkáit. David Bollerrel e-mailben készített interjút Bayer Antal, a Képregényblog szerkesztője.

Bayer Antal: A mélyvízbe ugrottál 24 évesen, amikor kimentél Amerikába, ami valószínűleg nagyon szokatlan volt egy európai képregényrajzolótól. Miért döntöttél így? A Marvel képregények iránti imádatból, vagy egyszerűen úgy érezted, hogy az a fajta képregény, amit csinálni szeretnél, nem működne a francia piacon?

David Boller: Az internet elterjedése előtt nem volt más módja annak, hogy egy amerikai kiadótól munkát kapjunk. Személyesen kellett ott lenni, hiszen bizalmi kérdés is volt, hogy a havi megjelenésű füzetek megjelenhessenek. Az, aki jó személyes benyomást tett, nagyobb eséllyel jutott megbízásokhoz. Gyerekkoromban szerettem a Marvel képregényeit, ám ez a szeretet hamar elmúlt, amikor elkezdtem dolgozni nekik. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez az időszak kreativitás tekintetében mélypont volt a francia képregényben. A Delcourt kiadó éppen akkor kezdett fejlődni, de az 1980-as évek kiváló alkotói vagy feladták, vagy mást csináltak. A Métal Hurlant által gerjesztett izgalom egyértelműen eltűnt addigra.

BA: Tapasztalataid szerint mik a fő különbségek az amerikai és az európai képregények között?