Az öt kritikusból álló előzsűri (Bayer Antal, Farkas Dávid, Kránicz Bence, Szabó Zoltán Ádám és Szép Eszter) az alábbi képregényeket jelöli az idei Alfabéta díjra:

Kép-regény kategória (önálló megjelenések):

- Dia - írta és rajzolta Hegyi Olivér (szerzői kiadás)
- Helka 1: A Burok-völgy árnyai - írta Somogyi György, rajzolta Tebeli Szabolcs, Nyulász Péter regénye alapján (Betűtészta kiadó)
- Kittenberger 2: A hiéna átka - írta Somogyi György, rajzolta Tebeli Szabolcs (OneWay Média)
- Másnap: Felejtés országa - írta és rajzolta Lénárd László (Pesti Könyv)
- Új új képregények - írta és rajzolta Koska Zoltán (szerzői kiadás)
- YKX - Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai 1: A csapda - írta és rajzolta Pilcz Roland (szerzői kiadás)

Kép-novella kategória (antológiákban, magazinokban, online megjelent rövidebb művek):

- Dolgok - írta és rajzolta Oravecz Gergely (Szépirodalmi Figyelő online)
- Dream Diary - írta és rajzolta Tebeli Szabolcs (Szépirodalmi Figyelő online)
- Elsie - írta és rajzolta Nagy Marci (TYA antológia)
- Ősök meséi - írta és rajzolta Kiss Judit (TYA antológia)
- A sorok között - írta és rajzolta Németh Gyula (Szépirodalmi Figyelő)

A webes képregényeket egybevontuk a kép-novellákkal, webcomic-különdíjat idén nem adunk ki.

A díjakról egy 15 tagú szakmai zsűri dönt, tagjainak felkérése folyamatban van.

A díjakat a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál keretében, május 12-én adjuk át, a Dürer-kertben.

Nem méltatni fogom a Nagyszerű nőket, legalábbis nem a témája és megközelítése miatt, ezt meghagyom a tematikus honlapoknak és blogoknak. (A kiadó honlapjáról elérhető néhány ajánló.) Én a képregényekhez értek, nem a feminizmushoz. Inkább arról beszélek örvendezve, hogy jelennek meg ilyen típusú képregények magyarul is.

A norvég alkotók, Marta Breen (író) és Jenny Jordahl (rajzoló) munkáját azért tartom fontosnak, mert felhívja a képregény egy egyre elterjedtebb, nálunk azonban még kevéssé ismert alkalmazási területére. Sőt valójában rögtön kettőre.

Bár a képregények túlnyomó többsége szórakoztató szándékú, ennek a kifejezési formának a felhasználási területei ugyanolyan szélesek, mint a szövegé vagy a filmé: a képregényben is megvan a szépirodalom és a művészfilm megfelelője (bár magyar kifejezés még nincs rá, jobb híján a „szerzői képregényt” használjuk, mert az angol graphic novel-nél még mindig nem dőlt el teljesen, hogy formai vagy tartalmi besorolás), vannak dokumentarista képregények, képregényes életrajzok, a képregényes formát használó szakácskönyvek és egyéb DIY kézikönyvek, a hitoktatásban használható képregényes kiskatekizmusok, képregényes reklámok, pamfletek és promóciós anyagok és tudományos, történelmi, közgazdasági, stb. ismeretterjesztő képregények.

Vegyes társaságban kínos helyzetbe kerül az értelmiségi, ha bedobja a „giccs” szót, és magára vessen, ha pillanatokon belül lesznobozzák. Márpedig a képregényolvasóknál vegyesebb társaságot elképzelni sem lehet, egyaránt vannak köztünk egyetemi professzorok és félalfabéták, és ha létezik is egyáltalán „átlagos olvasó”, azt az egyet biztosan tudni lehet róla, hogy kikéri magának az átlagosságot.

De jogos egyáltalán, ha Robert Rodi és Esad Ribic Loki című képregényéről a „giccs” jut az eszembe? Mivel a kifejezésnek nincs egyetlen egy általánosan (és főleg nem az „átlagos olvasó” által is) elfogadott meghatározása, felütésként javaslom átfutni a magyar wikipédia szócikkét:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Giccs

Más nyelveken is tudók fokozhatják bizonytalanságukat, ha tovább kattintgatnak, és csak vérmérsékletükön múlik, hogy mikor legyintenek bosszúsan és hagyják a fenébe a művelődést a témában.

Egy kicsit frusztrált legyintés után végül hajlamos vagyok felmenteni a Lokit a giccsvád alól, de ennyivel nem ússzák meg a szerzők.

Az eredetileg 2004-ben, négyrészes minisorozatként megjelent történet kilép a Marvel-képregények egyébként is meglehetősen sérülékeny kontinuitásából, és egy nagyon konkrét, elképzelt momentumra koncentrál: Loki, a bajkeverés istene ezer és ezer év után végre sikerrel járt, legyőzte féltestvérét, Thort, letaszította trónjáról nevelőapját, Odint, rabságba ejtette Baldert, Sifet és Heimdallt, akik mindig riválisa mellé álltak, és most készül megkezdeni az uralkodást, amire annyira vágyott. Vagy mégsem?

A nagy amerikai képregényinvázió árnyékában szép csendesen begyűrűzött hozzánk a fumetti. Persze még mindig előbbiből van messze a legtöbb (2018-ban a hazai megjelenések 58 százalékát tették ki, míg a magyar szerzők munkái nem egészen 15 százalékot, az európaiak pedig még a Kockással együtt is alig több, mint 18 százalékot), de a fejlődés egyértelmű. Sőt a statisztikák szerint 1990-ig visszamenőleg csak amerikai és japán, az elmúlt öt évben pedig csak amerikai és francia képregényből jelent meg több magyarul, mint olaszból.

Ez a fellendülés három lelkes kiadónak köszönhető: a Frike Comics 2014-ben kezdte (akkor még a Fumax technikai segítségével), a korábban csak hazai szerzőkkel foglalkozó GooBo és a frissen alapított Anagram Comics pedig tavaly csatlakozott hozzájuk. A Frike immár három Bonelli-sorozatot visz: Dylan Dog, Dampyr és Morgan Lost, a GooBo a Dragoneróval indított, majd egy „vegyes” Bonelli-sorozattal folytatta, míg az Anagram egyelőre csak a Diabolikot futtatja.

Lássuk, hogy állnak ezek most, a címek ABC-sorrendjében.

Dampyr: a vámpírok és egyéb szörnyek elleni harcot háborús eszközökkel vívó Harlan Draka és társai 4 duplakötet után egy különszámot kaptak Az elveszett idő könyve címmel. A Claudio Falco által írt, Fabio Bartolini által rajzolt történet rendesen előre szalad az időben, hiszen megtudjuk belőle Harlan és barátai végzetét. Persze nem kell megijedni, ettől még nyugodtan be lehet majd szerezni a sorozat következő részeit is, ugyanis (nem hinném, hogy nagy „spoiler” lenne, ha elárulom) ez egy amolyan – a DC/Marvel világokból kölcsönözött kifejezésekkel élve – „imaginary story” vagy „what if” jellegű epizód.

Miután elolvastam, sokáig gondolkodtam rajta. És arra a következtetésre jutottam, hogy ez volt a legjobb a képregényben – elgondolkodtatott.

Nem a történet gondolkodtatott el, mert abban nincs igazándiból semmi eredeti. Nem is a karakterek, mert többségükben alig vannak kidolgozva, nem válnak le a sztereotípiáikról, amelyekre épülnek. Hanem sok mindenen, ami eszembe jutott arról, hogy miért is olvasunk-nézünk történeteket regényként, filmként, képregényként, tévésorozatként.

Az Orgyilkos Osztály az egyik legkegyetlenebb képregény, amellyel az utóbbi időben találkoztam. Morális szempontból egészen elkeserítő, hogy szereplői nem utasítják el a kereteket, amelyek közé írójuk kényszeríti őket. Rick Remender egy olyan világot tár elénk, amelyben csak a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak és a leggazdagabbak és legönzőbbek léteznek.

Az írói utószóból megkapjuk erre a magyarázatot, és megértjük, miért van szüksége fikció formájában kigyötörni magából a fiatalkori traumát. Ennek a formája azonban meglehetősen szokatlan, nem nagyon láttunk még ilyesmit szórakoztatóipari termékként csomagolva. Persze ez a képregény korántsem önéletrajzi mű, legfeljebb ihletként szolgáltak azok a durvaságok, amelyeket Remender megszenvedett. És aztán sikeres képregényíró lett belőle, ő ugyanis kiszabadult a kényszerítő keretek közül. A való életben tehát ez lehetséges.

Daniel Day-Lewis szomorú mohikánfejével a címlapján indít a Magico Vento, magyar fordításban Suttogó Szél című Bonelli-képregény. Bár az 1990-es évek vége aligha tekinthető a westerndivat csúcsának, a vezető olasz kiadónál úgy érezték, a Tex és a Zagor mellé befér még egy vadnyugati témájú sorozat.

Igaz, a Suttogó Szél nem éppen az a szokványos, John Ford és Howard Hawks filmjeinek világára építő képregény, de a nyitó epizódban még nem sokat látunk a beígért horror és noir elemekből. Gianfranco Manfredi, aki folkénekesi, filmszínészi, regényírói és tényirodalomszerzői tevékenysége mellett még képregényes forgatókönyvek készítésére is talált időt, most még csak a főszereplőket mutatja be, és megadja az alaphangot az izgalmasnak ígérkező folytatásokhoz.

Adott egy amnéziás katona, akit befogad egy indiántörzs, egy új esélyt kapott alkoholista újságíró, aki a megszólalásig hasonlít Edgar Allan Poe-ra és egy mocskos rejtély, amely összeköti a szálakat. Nem túl bonyolult, nem túl eredeti, de kezdetnek tökéletesen megteszi.

2019 februárjában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Könyves forgalmazásban:
Cser kiadó:
- Breen-Jordahl: Nagyszerű nők: A feminizmus rövid története
Fumax:
- Ezüst Utazó: Példabeszéd
- Fenegyerek: Sárga
- Orgyilkos osztály 1: Reagan-nemzedék
Könyvmolyképző:
- Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok
Pesti Könyv:
- Rick & Morty 2

2019 januárjában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Könyves forgalmazásban:
Pesti Könyv:
- Lucky Luke 34: Egy cowboy Párizsban
Szukits kiadó:
- Korra legendája: Hatalmi harc 1

A Spirál után újabb hazai készítésű képregénye jelenik meg Futaki Attilának Franciaországban. Az 56-os forradalom emlékére készült Budapest angyala, amelyet Tallai Gábor, a Terror Háza történész-programigazgatója írt, február 27-én kerül a könyvesboltokba a Glénat kiadó gondozásában.

A hír kapcsán Kemenes Tamás a Vasárnap számára készített interjút az íróval.

A kötet adatlapja a Glénat honlapján.

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár országos képregényalkotó pályázatot hirdet a 14-25 éves korosztály számára.

A pályázattal a Berzsenyi Dániel Könyvtár 2019-ben immár hatodik alkalommal tűzi ki célul irodalmi szövegek más művészeti ágba való átemelését.

A felhívás célja, hogy a kapcsolódó könyvlistából a pályázó egy művet válasszon ki, melynek egy jelenetéből képregényt formál. A választható irodalmi művek válogatásánál a népszerűséget és a közvetített látványvilágot vettük figyelembe. A pályamunkák szabadon választott technikával készülhetnek, pl.: rajz, grafika, fotómontázs, számítógépes grafika, stb.

Egy pályázó több képregénnyel is nevezhet. Az alkotások minimum három, maximum tíz A4-es oldalból állhatnak.

Választható könyvek:

1. R. R. Tolkien: Gyűrűk ura trilógia és A hobbit
2. George R. R. Martin: A tűz és jég dala sorozat
3. J. K. Rowling: Harry Potter kötetek
4. Suzanne Collins: Az éhezők viadala kötetek
5. Veronica Roth: A beavatott sorozat
6. Neil Gaiman: Csillagpor, Sosehol
7. Ernest Cline: Ready Player One
8. Yann Martel: Pi élete
9. Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
10. Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
11. Frank Herbert: A ​Dűne
12. Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, Különvélemény
13. William Gibson: Neurománc
14. Dmitry Glukhovsky: Metro sorozat
15. Orson Scott Card: Végjáték

 Az elkészült képregények eredeti vagy kinyomtatott változatát és a jelentkezési lap aláírt példányát 2019. április 29-ig a Berzsenyi Dániel Könyvtár, 9700 Szombathely, Dr. Antall József tér 1. címre kérjük eljuttatni.

A pályamunkákat 300 dpi felbontásban, pdf formátumban is kérjük elküldeni a konyvhoditobdk@gmail.com email címre.

Kép-regény kategória:
- Koska Zoltán: Új új képregények
- Lénárd László: Másnap - Felejtés országa
- Fábián-Kozmajer: Bloodlust 4: Seraph
- Fintor Gréta:: Cupido
- Somogyi-Dobó-Tebeli: Kittenberger 2: A hiéna átka
- Sváb József: Bunbury
- Somogyi-Tebeli: Helka 1: A Burok-völgy árnyai
- Kondás Péter: Suttyó és Barátai: Harc a Világvége ellen 1-2
- Pilcz Roland: YKX - Yorn Kayrah Xemovrah 1: A csapda
- Galambos Adrienn: A Laetus-bolygó
- Hegyi Olivér: Dia
- Szabó-Fábián: Sötét Kor 8
- Valentiy Tamás: Feine: Hagyjatok aludni 1
- Haui József: Bucó, Szetti, Tacsi: Tacsi, a könyvmoly
- Vörös Andrea Ottília: Saigami 2
- Fekete Dániel: Széles mosoly 15-16
- Szalma Gábor: Deadmob 2-3
- Váradi-Rozgonyi-Pusztai: X-Embörök: Baromfivész 2

Kép-novella kategória:
- Ambrus Izsák: Elkalandozások (SZIF online)
- Lénárd László: Streotrip (Filmvilág)
- Sváb József: A zsaru meg a zsoltár (Füles)
- Sváb József: Az utolsó levél (Füles)
- Sváb-Lajtai: A tavasz normalizálása (SZIF)
- Pádár-Koska: Énkereső (TYA)
- Magyar-Kasza: Ebolúció (TYA)
- Kiss Judit: Ősök meséi (TYA)
- Pádár-Gresz: Rossz kezekben (TYA)
- Kiss-Szebeni: A Komoly és a Kajla (TYA)
- Puskás-Halmi: A szerződés (TYA)
- Tóth Lili: Kerítések (TYA)
- Nagy Marci: Elsie (TYA)
- Madarász Gergely: Jó utat , király (TYA)
- Kóbor-Tebeli: Tom Edison loncsos kutyája (TYA)
- Fazekas-Kiss: Egy tál füge (Perseus)
- Fazekas-Kiss: Agyvihar (Perseus)
- Tuli-Varga: Az utolsó előtti huszár, 0: Füstbe ment terv (issuu)
- Békefi Ákos: Katlan (Képtelen történetek)
- Erhardt Domonkos: Versenyló (SZIF online)
- Madarász Gergely: Gergőről (SZIF online)
- Kovács-Ambrus: Gotthem 1
- Kovács-Vincze: Gotthem 1 epilógus
- Marabu: Záptojás (Hahota 56-58)
- Kim Kelli: Sose kövesd a lidércpintyet (Tapas)
- Németh Gyula: A sorok között (SZIF 2018/6)
- Oravecz Gergely. Dolgok (SZIF online)
- Tebeli Szabolcs: Dream diary (SZIF online)
- Koska Zoltán: Menedék (SZIF online)
- Sárdi Katalin: Betonlépcső (SZIF online)
- Wajzer-Békefi: A vég (Képtelen történetek)
- Farkas-Juhász: Szertartások (SZIF 2018/2)

A Magyar Képregény Szövetség 2019-ben is meghirdeti a nevezést az Alfabéta-díjra.

Az Alfabéta-díj az előző naptári év legjobb új magyar képregényeit ismeri el. Nevezni két kategóriában lehet:

1. kategória: kép-regény (önállóan, kötetben vagy füzetben megjelent, legalább 20 oldalas történet)

2. kategória: kép-novella (antológiákban, magazinokban, egyben vagy folytatásokban megjelent képregények vagy képsorok, terjedelemtől függetlenül)

A kép-novella kategóriában nevezhetők a kizárólag elektronikusan, az interneten megjelent, ingyenesen hozzáférhető képregények is. A zsűri a nevezések beérkezése és áttekintése után dönt arról, hogy külön kategóriában fogja-e elbírálni a webcomic jellegű képregényeket.

A zsűri fenntartja magának a jogot, hogy valamelyik kategóriában ne hirdessen nyertest.

A nevezés, jelölés és zsűrizés rendje:

1. Nevezés: bárki nevezheti az általa készített, kiadott vagy kedvelt, 2018. január 1. és december 31. között megjelent képregényt. Egy személy több képregényt is nevezhet. A nevezéseket a Képregényblogon és az Alfabéta-díj Facebook-eseményénél gyűjtjük, a listát folyamatosan frissítjük. (Facebook profillal nem rendelkezők ehhez a blogbejegyezéshez hozzászólva tudnak nevezést küldeni.)

A nevezési időszak 2019. február 7.-ig tart.

2. Jelölés: a befutott nevezéseket áttekinti egy 5 tagú, kritikusokból álló előzsűri, és kategóriánként kiválaszt 5-5 művet, amelyet a zsűri figyelmébe ajánl.

Az előzsűri tagjai: Bayer Antal, Farkas Dávid, Kránicz Bence, Szabó Zoltán Ádám és Szép Eszter.

Az előzsűri legkésőbb március 16.-án teszi közé az 5-5 jelölt nevét.

3. Zsűrizés: az előzsűri kiegészül 10 meghívott taggal, akik a képregényes szakma különböző területeit képviselik. A meghívott zsűritagok között nem lehetnek a döntős képregények alkotói. A zsűri titkos szavazással hozza meg döntését, és azt csak a díjátadón hozza nyilvánosságra.

A díjakat a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon adjuk át, 2019. május 12-én.

Kérdések és válaszok:

Bár állítólag megalkotója, Morris nem akarta, hogy az árnyékánál is gyorsabb cowboy valaha is elhagyja  az amerikai kontinenst (Kanadában és Mexikóban már a szerző életében megfordult), Lucky Luke átrándulása az óceánon kifejezetten jól sikerült.

A történetben a Szabadság-szobor megalkotója, Auguste Bartholdi körbejárja Amerikát, hogy népszerűsítse grandiózus elképzelését és némi anyagi támogatást is szerezzen műve megvalósításához. Hogy pontosan miből gondolta, hogy érdemes a vadnyugati indián törzseknél is próbálkoznia, sosem derül ki, mindenesetre a Dalton-testvéreket ikszedszer is éppen elfogó és börtönbe kísérő Lucky Luke kimenti a kellemetlen helyzetből. Hamarosan kiderül, hogy nem mindenkinek tetszik a szobor ötlete, és Luke-nak többször is közbe kell avatkoznia. Mi több, az USA alelnöke hivatalosan is felkéri, hogy kísérje vissza Bartholdit Párizsba, és felügyelje az elkészült szobor Amerikába szállításának biztonságát. (Ebből elvileg kikövetkeztethető lenne, hogy történetünk 1886-ban játszódik, csakhogy a valóságban az előkészítéstől a felavatásig tizenöt év telt el, no de nem is történelemkönyvvel van dolgunk.)

A hazai képregénypiac elmúlt két év tele volt szinte hihetetlen szenzációkkal, elképesztő tempóban nőtt a kiadványok száma, olyan sorozatok indultak el, amelyekben nem is reménykedtünk, rég kifogyott, már használtan is aranyárban gazdát cserélő sikerekből készült új kiadás, fantáziát látott a magyar vásárlókban két nagy nemzetközi cég.

De talán a legváratlanabb fejlemény az 1980-as évek nagy kedvencének, a Kockásnak a visszatérése volt. A régi számozást folytatva, a jelleget nagyjából megtartva, és gyakoribb megjelenéssel – no meg sokkal jobb, korszerű nyomdai kivitelezésben – mint valaha.

A Kockás olyannyira fogalom volt, hogy az akkori gyerekek, ma már negyven-ötven éves felnőttek, akik időközben nagyrészt elvesztették a kapcsolatot a képregényekkel, most tömegesen térnek vissza és fedezik fel újra, hogy miért is szerették ezeket annak idején. Persze vannak köztük, akik leginkább ugyanazon karakterek iránt éreznek nosztalgiát, és kicsit nehezükre esik elfogadni, hogy azok ma már nem mindig elérhetők. De még többen vannak, akik örülnek az „újaknak” is – amelyek egyébként nem feltétlenül frissebbek, mint az annak idején a testvérpártok közötti baráti megegyezésnek köszönhetően ingyenesen a Pif-Gadgetből átvettek, csak hát politikai okokból akkoriban a fantasztikusan széles francia képregényválaszték túlnyomó részéhez nem lehetett hozzáférni.

Ma már meg nem mondom miért, de gyerekkorom nagyon szerettem a római történelmet, sokat olvastam róla, a Révai Lexikonból még a császárok sorrendjét is bebifláztam. Talán ott kezdtem elbizonytalanodni, amikor jöttek az alcsászárok meg az ellencsászárok, akik megtörve a szép linearitást nem is feltétlenül végeztették ki elődeiket és riválisaikat. Érdeklődésem mindenesetre még egy ideig kitartott, élvezettel olvastam Suetoniust és nagy élményt jelentett Robert Graves kétrészes Claudiusa. Tetszett, hogy szinte értelmiségiként mindenkit kibekkelt és túlélt.

Gondolom, a Murena-sorozat írója, Jean Dufaux is valami hasonló módon kezdett megismerkedni a korral, bár ő képregénye ihletőjeként fentiek mellett Sienkiewicz Quo vadisát és Dumas egyik kevésbé ismert, Akté című regényét is említi. Annyi mindenesetre biztos, hogy nagyon alapos kutatásokat végzett, mindent megtudott, amit csak lehetett.

Az már más kérdés, hogy a történelmi hitelességet illetően Dumas nyomdokába lépett, és a történet lendülete, érdekessége kedvéért szabadon használta az alapanyagát – és Gravesszel ellentétben meglehetősen ellenszenves figurává tette Claudiust. Amiben lehet, hogy igaza volt, lehet, hogy nem, valójában nem érdekes, hiszen ez „csak” egy képregény, nem tudományos igényű monográfia. Ráadásul Claudius az első epizód végén meg is hal (pardon, ha elspoilereztem, de hát mégiscsak 1965 évvel ezelőtti eseményekről van szó), nem róla szól a sorozat – hanem egy kitalált személyről, Lucius Murenáról, illetve magáról a korról.