Digitális táblák és kreatív szoftverek a Hungarocomixon
Tavaly először a rendezvény hivatalos partnere a Trans-Europe Kft. volt, akik digitalizáló táblákat és kreatív szoftvereket hoztak bemutatásra, kipróbálásra a Hungarocomix-ra. Sőt, két látványos bemutató keretében a 2016-os Alfabéta-díjat nyert Kittenberger rajzolója, Tebeli Szabolcs Brazil mutatta meg, hogy működnek avatott kézben ezek az eszközök.
Sikeres együttműködésünket mutatja, hogy a cég ismét kint lesz a Hungarocomixon, így ha valaki tavaly lemaradt, most ismét leülhet az asztalukhoz, hogy kedvére alkosson és próbálkozzon a legfrissebb és legkorszerűbb rajztáblákon!
S ha mindez nem lenne elég, a cég egy meglepetéssel is készül a rendezvényre: egy rajzverseny keretében a szerencsés nyertes egy Wacom Intuos Comic rajztáblát is berakhat majd a karácsonyfa alá!
A játék menete a következő:
- Keresd fel a Hungarocomixon a Trans-Europe Kft. standját és rajzolj valamit maximum 10 percben az egyik digitális rajztáblán!
- A neved bekerül egy adatbázisba, ahonnan a nap végén a nyerteseket kisorsolják!
- Sorsolás 16:30-kor a nagyszínpadon!
Az öt legjobbnak ítélt rajzról és alkotójáról pedig egy-egy rövid cikk fog megjelenni a szoftver.hu portálon.
A Spawn sosem jött be nekem, és az új magyar nyelvű sorozat első két száma sem győzött meg arról, hogy felül kellene bírálni korábbi véleményemet. Amikor azonban megtudtam, hogy kijön külön kötetben az Alan Moore által írt és Bart Sears és Greg Capullo által rajzolt Violátor minisorozat, a kíváncsiság erősebbnek bizonyult. Gondoltam, biztos nem egy Watchmen vagy egy V for Vendetta, de ha Moore egy kicsit is komolyan vette a felkérést, nagyon rossz csak nem lehet. Döntésemet a kiadvány meglepően barátságos ára is elősegítette.
A Pesti Könyv Lucky Luke-sorozatának 30. albuma egyben a legrégebbi történet. Az Irány Oklahoma! (Ruée vers l’Oklahoma) eredetileg közel hatvan éve, 1958-ban futott a Journal de Spirou-ban, kötetben 1960-ban jelent meg, a sorozat 14. részeként. Ez volt a negyedik epizód, amelyet a Morris által segítségként hívott René Goscinny írt. Bár a történet remekül élvezhető ma is, és a poénok még mindig ellenállhatatlanok, kétségtelenül érződik rajta a kora. Különösen igaz ez a „kisebbségiek” (indiánok és mexikóiak) ábrázolására, bár Goscinny sosem volt olyan durva a sztereotípiák alkalmazásában, mint egyes kortársai. Mindenképpen feltűnik, hogy Lucky Luke ekkor még sokkal inkább megfelel a „szegény, magányos, otthonától távol lévő cowboy” figurájának. Lovával, Jolly Jumperrel sem folytat még csak egyoldalú beszélgetéseket sem, és különleges kunsztokra sem kéri meg a hátasát.
Váratlanul érkezett meg hozzánk Blacksad, és váratlanul nagy sebességre váltott. Nem egészen egy év alatt kapott a magyar olvasó három teljes albumot, három remekül megrajzolt, izgalmas történetet.
A Fenegyerek-képregényekkel az a legnagyobb baj, hogy egy teljes évet kell várni a folytatásra. Igaz, az öt-hat epizódot tartalmazó vastag füzetek elég jól megállnak önmagukban is. Az idei, 2017-es sztori különlegessége, hogy ráépül az előzőkre, eredetileg egy ugyancsak éveken át tartó ciklusnak adja (ideiglenes) lezárását.
