Lucky Luke 28: Az ígéret földje - kritika
Lucky Luke-ot nálunk is mindenki ismeri, a sorozat új írójáról, Julről azonban nem sokan hallhattak Magyarországon. Ami nem is meglepő, hiszen a francia alkotó fő specialistása a társadalmi-politikai szatíra és paródia, Silex and the City című, roppant népszerű képregénye amolyan őskorba helyezett valóságshow, amely a lefordíthatatlan szójátékok és az aktualitások miatt nemigen képes átlépni a frankofón kultúrkör határait. Bár minden hasonlat sántít, az új párosítás kicsit olyan, mintha a dr. Sör Kálmán alkotójára bíznák a következő Bucó, Szetti és Tacsit forgatókönyvét.
Ám ahogy Göndöcsnek is vannak kifejezetten gyerekeknek szóló munkái, Jul is tisztában volt az első pillanattól kezdve azzal, hogy ezúttal egészen más regiszterben kell dolgoznia. Ami annyira nem is esett nehezére, hiszen bevallotta, gyerekkorában unalmas órákon legyártott a pad alatt jó néhány Lucky Luke-kalandot. Nem csoda, hogy a Morris halála óta a rajzolói teendőket ellátó Achdével rögtön megtalálták a közös hangot, hiszen amikor a kis Hervé Darmentontól megkérdezték, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, osztálytársaival ellentétben nem az orvosi vagy rendőri pályát jelölte meg, hanem határozottan kijelentette, hogy Lucky Luke-ot akarja rajzolni.