Heshtag, like és ismerőseink száma - dolgok, amikkel nap mint nap foglalkozunk. Halter András Kettőskereszt című képregénysorozata a SzIF Online-on jelent meg, így nem meglepő módon a webcomic kategóriában került jelölésre 2016 legjobb képregényének címére.

Mi insipirálta a képregény témáját? Mert az üzenete azért elég egyértelmű, de a koncepción azért még van mit magyarázni

Sokat gondolkodtam azon, hogy mitől váltak a mobil eszközök ennyire befolyásossá az életünkben. Természetesen én is függök tőle, hiszen sok mindenre használom a telefonomat. A történetben azt gondoltam tovább, mi lenne, ha hirtelen itt teremne egy valamiféle megváltó, aki olyan mentális képességgel rendelkezik, amely befolyásolhatná ezeket a szerkezeteket. Hogyan reagálnának az emberek egy ilyen dologra. Először nem is akartam címet adni a történetnek, de mivel szükség volt rá, kitaláltam a Kettőskereszt címet. Ez utal a hashtagre, illetve a kereszténységben belül Krisztus szerepére is. Mindig is szerettem volna rendhagyó módon megjeleníteni a figuráimat. Amikor a Magyar Nemzetnek rajzoltam a Kultembert, akkor is voltak hasonló törekvéseim. Az első képkockák tényleg elég elvontak voltak ott is. Habár a külső megjelenésbe nem szóltak bele, aztán mégis változtattam rajta. Most úgy gondoltam, hogy visszatérek ehhez az expresszívebb és groteszkebb stílushoz, így jobban illeszkednek a történethez is. Hieronymus Boschnak van egy táblaképe, a genti Keresztvitel, ahol Krisztust ilyen karikaturisztikus, eltorzult arcú alakok veszik körül. Ez is megihletett. Illetve nagyon jó volt úgy kezelni az egész képregényt, mintha egy összefüggő nagy festmény lenne. Nagyon élveztem a sok bizonytalanságot, és azt a festői szabadságot, ami pont ezek miatt adódott az egészből. Nem rajzoltam elő semmit. Így nem kellett görcsölni, ha elrontok valamit, ha nem tetszik, akkor újrafestem. De igazából mit nevezhetünk hibának, ha elvárásaink sincsenek? Szóval nagyon sokat bíztam a véletlenre is, figyelve azt, hogy hol bukkannak elő olyan szépségek, amelyek ebből az esetlegességből fakadtak.

Idén több olyan képregény is jelölést kapott, ami külső finanszírozással, megrendelői igényre készült. Az egyik a Fidelióban megjelő Szent Márton-sorozat, ami a legenda életének példaértékű momentumait mutatja be, és a Pannonhalmi Apátság rendelte meg.

Hogyan talált rátok a megrendelő?

SGY: Az ügynökség részéről Ági, aki végül is megkeresett a munkával, egy másik projektem (induló vállalkozás) kapcsán tartott nekünk coachingot. Mivel tudta, hogy képregényt is írok, így hívott fel. Kb. három óra alatt megállapodtunk.

LM: Fogalmam sincs. Egyszerűen csak megtaláltak :) Azt tudni kell, hogy első körben az írás is az én dolgom lett volna, de én rögtön mondtam, hogy már csak a téma miatt is valaki nálam profibbra van szükség, ami a forgatókönyvet illeti. Így keresték fel Somogyi Györgyöt, akivel azelőtt sosem találkoztam/dolgoztam.

Lénárd Lászlót a webcomic kategóriában jelölték 2016 legjobb képregényének címéért a Műútban folytatásokban megjelenő, A fekete mappa című sorozatával. Laci szerencsére a legbátortalanabb kérdésekre is mindig teljeskörűen válaszol, ezért egy igazán teljeskörű interjút olvashattok most vele.

Mennyiben érzed magadénak a kísérleti képregény kifejezést?
L. L.: A képregény három alapeleme elvileg a képkeret (a szünetek közt: ), a karakterek azonosíthatósága és a szövegbuborék. Elvileg minden, ami ettől eltér, kísérleti. Magaménak? Aki nem tud rajzolni (és írni), az vagy megtanul rajzolni (és írni) vagy kísérletezik. Jó esetben a kísérletezés folyamata alatt ráragad valami. Mindig próbáltam oldani a kötött formákat. Lustaság? Unaloműzés? Nem tudom. Most, a Műúton futó A padon című stripsorozatban vagyok a "legkötöttebb", bár itt is kilóg néha egy-egy láb a keretből és nincs szövegbubi. A Semmiben kipróbáltam minden popkulturális utalás és referencia nélkül létrehozni egy történetfélét, hogy lássam, milyen ereje van egy ily módon "kiüresített" műnek. Volt, aki katarzisról értesített, volt, akit teljesen hidegen hagyott a kísérlet. A fekete mappa is úgy néz ki, mint egy experimentális valami. Szeretem a hagyományt, a kötött, a zsánerműveket (pl. kalandképregény), de nehezen alkotok kötötten (erre is volt példa, az Eduárdban megjelent Rejtő-Lénárd-Korcsmáros-Garisa: Levin, 1900. című pároldalasban)

Szintén a legjobb webcomic kategóriájában lett jelölt Dudás Győző két alkotáa, a Káli-medanszié és a Megrendelő blues - mindkettőt a Szépirodalmi Figyelő Online közölte. Győzőt - remélhetőleg még - idén megjelenő képregényéről és a tavalyi workshop-sorozatunkról is kérdeztem, ő pedig készségesen válaszolgatott.

Önéletrajzi ihletésű a két jelölt képregényed? Mi a háttérsztori?
Demus Zsófi kért fel a SzIFonline számára egy négyoldalas képregény készítésére, ami oldalanként, folytatásokban jelent volna meg, négy egymást követő héten. Megkötés, vagy téma nem volt, teljesen szabadkezet kaptam. Némi töprengés után arra jutottam, nincs frappáns ötletem egy folytatásos négyoldalasra. Viszont szívesen kipróbáltam volna ezt az egyoldalas én-képregény, vagy napló-képregény dolgot, mert ilyet még korábban nem csináltam. Zsófi nyitott volt a kísérletre, így elkészültek ezek az emeletes sztrippek. Mindig pénteken készítettem el az előző hétvége és az adott munkahét történései/hangulata alapján. (Persze két héttel előrébb jártam rajzban, mint a megjelenés: november közepén éltem át és rajzoltam meg, ami december elején jelent meg.) Szóval, ennél önéletrajzibbak nem is lehetnének, ha csak tehetjük, valóban mindig a Káli-medencében lógunk, és valóban ciciknek néz ki az a két domb a kékkúti útról, és hát a szabadúszó létemben sem ritkák az ilyen ügyfélreakciók (szerencsére rajzokkal kapcsolatban ritkább, de grafikai tervezés esetében állandóan ez van). A megrendelő blues idején meg különösen sűrű hetem volt…
 

Május 14-én a budapesti képregényfesztivál egyik külföldi vendége lesz az osztrák Leopold Maurer, akinek ebből az alkalomból jelenik meg először magyar nyelvű képregénye. A Csatorna egy politikai szatíra, amelyben egy meg nem nevezett ország kancellárja egy nagy dobással akarja javítani esélyét a közelgő választások előtt.

A 100 oldalas, fekete-fehér képregényt a szerző a helyszínen dedikálja. A kiadványból 100 példány lesz kapható a rendezvényen. Teljes ára 2.000 forint, a rendezvényes ára 1.600 forint. Kiadja a Nero Blanco Comix, melynek weboldalán még több mintaoldal megtakinthető!

Készített már képregényt, karikatúrát, animációt és illusztrációkat is. Melyik terület áll legközelebb a szívéhez?

A hozzám legközelebb álló terület a karikatúra és a képregény, mert ezek a leggyorsabb kifejezésmódok – „csak” rajzolnod kell, míg az animáció kicsit tovább tart, amíg elkészül. Animálni kell természetesen, aztán a hangfelvétel és a hangvágás és a klip megvágása következik, és így tovább... Habár animációval el lehet mondani olyan történeteket, amiket képregényekkel nem tudsz, de nagyon sok munka.

És szeretek illusztrációkat csinálni, de azokat leginkább a pénzért készítem, be kell vallanom.

A jó szokásokat szeretjük megtartani, ezért idén is végigkérdezzük az Alfabéta-jelölteket képregényeikről, aktuális munkáikról, terveikről. Kezdjük a sort Csordás Danival, aki az Életben maradnának kampányhoz készített versadaptációjával van versenyben 2016 legjobb webcomic-jának címéért.

Hogyan kerültél a projektbe? Sok megkötés volt?

Felhívtak a DeepInsight ügynökségtől, ők csinálták ezt a kampányt a NYugdíjasok Országos Szövetsége részére. Ezt a verset választották nekem, a feldolgozást teljesen rám bízták, csak a terjedelem (4 oldal) volt kötött.

Miben látod a képregény sikerét? Sok visszajelzés volt képregényes körökön kívülről is? Voltak, akik elkezdtek politizálni, vagy pont ez volt a cél?

Ahogy Arany korában, most is van aktuálpolitikai áthallása a versnek, amire a megvalósításnál rá is játszottam. Néhány nagyon egyértelmű utalást kivetettek belőle, pl az eredeti verzióban a lakoma egy futballstadion gyepén zajlik. Lehet, hogy majd publikálom a hardcore verziót. De azt hiszem enélkül is teljesen egyértelmű, hogy Orbán Viktorról szól. Talán emiatt is futott be a Facebookon elég szép karriert. Magán a weboldalon több, mint 100 000 egyedi látogató volt, de minden csatornát egybevéve közel 4 millióan találkoztak a képregényekkel. Az online sajtóban is foglalkoztak vele: többek között Index, NLCafé, Blikk, Vs.hu, de még a Kuruc.info is. :)

Idén igazi kihívás interjúkat készíteni az alkotókkal, hiszen nem véletlen jelölték őket Alfabétára: népszerűségüknek hála többször elmeséltek már mindent a szóban forgó alkotásukról. Vagy azért nem mindent? Következzék egy extra hosszú interjú a kép-regény kategóriában versengő Kittenberger alkotóival!

Hogy áll a következő rész, mikor fog megjelenni?

TSZ: Egyelőre sokkal gördülékenyebben folyik a munka, mint legutóbb és ha saccolnom kellene, azt mondanám hogy november-december körül már lehet olvasni a kályha mellett az új kalandokat.

SGY: Dolgozunk rajta, azon vagyunk, hogy még az idén megjelenjen.

Milyen együttműködések találtak rátok az első rész megjelenése óta?

TSZ: Nehéz összeraknom,  mi volt előtte és mi jött utána,  de a Kittenbergernek köszönhetően hamarosan nagyon belemerülök a Helka képregényadaptációjába is. A Kitty nélkül ez nehezen jött volna össze.

SGY: A Szent Mártonos képregényeket írtam, valamint a Helka könyvsorozatból készítünk Brazillal képregényt. Emellett a Budapest Pont kulturális központból is megkerestek, hogy csináljunk képregényes bemutatót, a Kittenberger lenne az első, és később más kiadványoknak is készülne hasonló könyvbemutató – nemcsak képregényeseknek. Ez a program, ha minden jól megy, május 24-én lesz, a Budapest Pontban.

Már látható a Műcsarnokban a "Körülöttünk. Nemzeti Szalon 2017. Iparművészet és Tervezőművészet" című kiállítás keretében a Piszkos Fred-rajzflimhez készült rajzok egy része, Garisa H. Zsolt és Cserkuti Dávid munkái.

A kiállítás augusztus 13-ig tekinthető meg.

A kiállítás honlapja.

A Magyar Képregény Szövetség és a Képes Kiadó 13. alkalommal rendezi meg a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált - idén a Dürer-kert valamennyi termét kihasználva. Keressétek az extra vásárteret, a workshoptermet, a Rejtő-szabadulószobát, a gyerekfoglalkozást, és az alkotói falat - na meg a már jól ismert nagy vásárteret, nagyszínpadot, és comic jamet.

A helyszín tehát a Dürer kert (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21), az időpont 2017. május 14.
Nyitás reggel 10, zárás este 6 órakor. Belépő díj 990 forint, 10 év alatt ingyenes.

Kedvet kaptam a Kilencedik.hu-tól "minikritikák írására, és mivel most adódott rá egy kis időm, megírtam többet egyszerre. És ha már megvannak, egyben posztolom is őket.

Batman különszám: Csak egy fadarab

Nagyon jó, hogy van kéthavi Batman-magazin, de egy igazi rajongónak fél fogára sem elég, pláne, hogy a Denevérember osztozni kénytelen a füzeten egy másik sorozattal. Szerencsére évente legalább egyszer van belőle különszám, amiben aztán jóval több helyet kap. (Nem feledkezem meg persze az Eaglemoss-féle DC-gyűjteményről sem, de abban eddig többnyire csak olyan Batman-sztorik jelentek meg, amelyeket nemrég már olvashattunk magyarul.)

A valójában Igazság Ligája-történet Bábel tornya, a Karácsonyi ének és a Nevető ember után most egy talán kevésbé ismert sztorira esett a Kingpin kiadó választása, de szerintem igen jól tette. Ed Brubaker az egyik kedvenc comics-íróm, és eddig sajnálatosan kevés munkája jelent meg nálunk – egészen pontosan ez a második, a fent említett Nevető ember után. Az (eddig) hatszoros Eisner-díjas Brubaker specialitása a hagyományos krimi és a noir, bár nem egyszer bizonyította már, hogy akkor sem jön zavarba, ha szuperhősökkel kell kezdenie valamit. Most is ez a helyzet, hiszen Batman és Gordon felügyelő párhuzamos nyomozásához az eredeti Zöld Lámpás (Alan Scott) asszisztál, és szükség esetén beveti a képességét.

Nem szokásom tartalomismertetőket írni kritika gyanánt, és itt nem is nagyon tudnék pár sornál többet mondani, hiszen szinte azonnal elrontanám a remekül pergő, izgalmas történet élvezetét. Persze nem ez a legnagyobb rejtély, amit „a világ legjobb detektívje” megoldott karrierje során, de nincs benne egyetlen unalmas, „kitöltő” oldal sem, igazi profi munka, amely igazán nem tolakodó módon ütköztetni a türelmes nyomozást és a szuperhősökre túl gyakran jellemző találomra odacsapást.

Teljesen rendben vannak Patrick Zircher rajzai is, a Kingpintől megszokott a szép kivitelezés is, legfeljebb azon bosszankodom, hogy a képregény első és utolsó oldala (feltehetően gazdaságossági okokból) a belső borítókra került. Ja, és Tim Sale címlapja is remek.

"Előrendelhetőként" már megjelent a nagy könyvterjesztőknél Futaki Attila rajzoló és Tallai Gábor író 1956-os képregénye, a Budapest angyala - az egyik webshop szerint április 28-tól lesz kapható. A néhány héttel ezelőtti hivatalos bemutatót követően néhány szerkesztőség kapott belőle recenziós példányt.

Eddig négy kritika látott napvilágot:

- "Budapest angyala - csalódás luxuskivitelben" (Bayer Antal, Nero Blanco blog)

- "Budapest angyala - bosszúvágy történelmi kulisszák között" (Nagy Krisztián, Geekz blog)

- "Kurzusképregény" (Baski Sándor, Magyar Narancs 2017/15)

- "Egy Molotov-koktél lobbantott lángra" (PLZ, Nullahategy)

Frissítés: kiegészítve két újabbal:

- Budapest angyala (Szabó Dominik. ekultura.hu)

 - Magyar hősök szóbuborékokkal (Nagy Koppány Zsolt, Magyar Idők)

A Képregény Kedvelők Klubjának soron következő beszélgetése 2017. április 27.-én, csütörtökön 18 órától lesz a kArton Galériában (Budapest, V. ker. Alkotmány u. 18.) Címe: Képregény a Galaktikában.

Meghívott vendégek:  Németh Attila, a Galaktika irodalmi szerkesztője, Fedina Lídia író, valamint Vincze Nóra, Matheika Gábor és Vass Mihály képregényrajzolók. A beszélgetést a klubvezető, Kiss Ferenc vezeti.

A beszélgetésen szó esik a Kuczka Péter főszerkesztői időszakának képregényekről, a meghiúsult 2009-es steampunk pályázatról, az új Galaktika képregényeiről, valamint a meghívott vendégek pályafutásáról és terveiről, amibe (természetesen) a magazin jövője is beletartozik.

Ez a cikk eredetileg nyomtatásban jelent meg, a Buborékhámozó képregényes fanzin 8. számában, 2010-ben.

Noha hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni Marvel/DC és szuperhősös zsáner között, valójában jóval színesebb palettát kínált egykor mindkét kiadó – és kínál még időnként ma is, bár különböző köntösökbe öltöztetve. Különösen igaz ez a DC Comics-ra, amely szép katalógust halmazott fel az évek során a western, a humor és a horror területén, és egy időben húzóágazatnak számított a háborús téma is. Az olyan címek, mint Our Army at War, Our Fighting Forces, G. I. Combat és Star Spangled Comics főleg az 1950-es években számítottak, de némelyik fontosabb szereplőjük később is gyakori visszatérő volt, köztük Sgt. Rock, Enemy Ace, a Haunted Tank és az egyik legkülönlegesebb, az Unknown Soldier, avagy az Ismeretlen Katona. Ennek a figurának – vagy inkább konceptnek – az átfogalmazása a tavalyi Eisner-jelölt új sorozat, amelyet Joshua Dysart író szinte kortárs környezetbe, a 2000-es évek elejének Ugandájába helyezett át.

Az új Unknown Soldier gyökeresen más, mint a II. Világháború idején kémfeladatokat ellátó, bebugyolált arcú amerikai elődje, és az „érett olvasóknak” szánt Vertigo-sorozatok gyakorlatának megfelelően nem is várható különösebb kapcsolódás sem előzményekhez, sem más szerzők által vitt címekhez, ám pár szóban mégis érdemes kitérni a korábbi figurára. Természetesen nálunk is létezik az „ismeretlen katona” tisztelete, de ennek a mértéke és fontossága összehasonlíthatatlan a hadtörténetileg jóval sikeresebb nagy országokéval (mint például Franciaország és az ex-Szovjetunió), és főként az USA európai szemmel már-már naiv patriotizmussal párosuló kultuszával. Az Ismeretlen Katona a nagy hazafias hős, akinek totális önzetlenségét jelképezi arctalansága, névtelensége. Külön emlékműve áll az arlingtoni katonai temetőben, nagy megtiszteltetés, ha valakit kiválasztanak az 1937. július 2. óta félóránként váltott őrszolgálatra. Nem véletlen, hogy az Unknown Soldiernek az első megjelenésekor (Star Spangled War Stories 151, 1970) a bevezető mottója ez volt: „az ember, akit senki sem ismer – és mégis mindenki számára ismerős”.

A vietnami háború egyik közvetett következményeként végleg leáldozott a hagyományosan hősies katonai képregények csillaga, de a nagy kiadókról közismert, hogy sosem mondanak le egy már bevezetett „franchise”-ról, és akár totális profilváltás révén is életben akarnak tartani címeket, figurákat. Az Unknown Soldier esetében erre előbb Garth Ennis révén tettek kísérletet 1997-ben egy Vertigo-minisorozat erejéig. Ez már jóval sötétebb hangulatú, horrorba hajló történet volt: a CIA megbízta egy ügynökét, hogy kutassa fel az eltűnt Ismeretlen Katonát, aki pedig közben saját magának keresett utódot.

A tavalyi sikeres debütálást követően idén is lesz Ukmukfukk Zinfeszt, amely ezúttal már nemzetközivé bővül. A rendezvényen részt néhány hazai (Nero Blanco Comix, Zsiger.hu) és külföldi (Centrala, Stripburger, Tonto) képrgénykiadó is.

"A renegát-fénymásolt szamizdat anarchista szelleme és a papírpornó becsúszott zabigyereke a zine. A formátum a maga nyers erejével bemutat a magazinoknak és olyat hoz, amit egészen biztosan nem látott még nyomtató, sőt olyan vérbeli nyomdászok sem, mint Vágási Feri. Áprilisban második alkalommal jönnek össze a fanok egy zine-szemlére az Anker’t-ben, csak úgy, ukmukfukk."

Időpont: 2017. április 30. (12-19 óra) és május 1. (15-19 óra).

Helyszín: Anker't (1061 Budapest, Paulay Ede utca 33.)

A fesztivál Facebook-eseménye.

Résztvevők:
Artpool Art Research Center / Blank-a-Book / BPZines / Centrala (PL/GB) / Csodaceruza / Depi fanzine / Deposit / Eden_zine / Erreur Humaine / Gondnok / Hurrikan Press / Hüvelygomba femzine / Icipici Press / Intim Hulladék / KimikoZines / Klorofill / Komikaze (HR) / KudlaWerkstatt (CZ) / László Márk / Lollosaurus / Mama photobooks / Meet Lab / Miracle (FRA) / Nero Blanco Comix / Novo Doba Festival (SRB) / Plágium2000 / Posthuman Productions / Rundgång (SWE) / Soybot (AUT) / Stripburger Comix (SVN) / Symposion (SRB) / Szily Ferenc / Szurcsik Erika / Tonto (AUT) / Vidák Zsolt / XIbalba / Vulkán / Zina / Zsiger.hu

40 nappal a május 14-i képregényfesztivál előtt bemutatjuk a rendezvény három külföldi vendégét: a francia Jult, az osztrák Leopold Maurert és a román Victor Drujiniut.

Jul: A francia karikaturista és képregényrajzoló 12 évesen nyerte első díját az Angoulême-i Képregényfesztiválon. Habár eredetileg kínai történelemből szerzett diplomát, hamarosan főállású grafikusként kezdett tevékenykedni olyan francia lapoknál, mint a Le Monde vagy a Nouvel Observateur, 2005-ben pedig megjelent első képregényalbuma, a "José Bovét meg kell ölni" (Il faut tuer José Bové). Igazán ismertté a Silex and the City-vel vált, amelyből animációs tévésorozat is készült 2012-ben. Jul magyar kiadója, a Pesti Könyv és a Latitudes francia könyvesbolt vendége a fesztiválon, részvételét a Francia Intézet támogatja.