2020 júniusában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Magyar képregények:
- Hullámtörés (5Panels)
- Korcsmáros Pál irodalmi klasszikusai 11: Monte Cristo grófja (Képes Kiadó)
- Pilcz Roland: YKX 3: Szökésben (OneWay Media)
- A Szent Jobb és a Torinói Lepel titkos kalandjai (Gyáni Levente)

 Európai képregények:
- Dampyr 6: A boszorkányok szigete (Frike Comics, olasz)
- Judge Dredd: Dredd bíró aktái 1 (Fumax, brit)
- Lucky Luke 39: Lucky Luke menyasszonya (Pesti Könyv, francia)
- Zagor 2: Menekülés az ősvilágból (Anagram, olasz)

A mintegy harminc évvel ezelőtt gombamód szaporodó független amerikai képregénykiadók egyikének támadt egy jó ötlete: ahelyett, hogy létrehozna egy új szuperhős-univerzumot, ami sokkal ütősebb lenne, mint az elkényelmesedett Marvel és DC világa, egy egészen más témát választ magának. A fiatalembert Todd Lorennek hívták, az általa alapított kiadót szerényen Revolutionary Comicsnak, és első képregénye az akkoriban fénykorát élő Guns N’ Roses „nem engedélyezett történetét” mesélte el.

Az ötlet remekül bevált, hiszen a zenekar ügyvédje azonnal felszólította Lorent, hogy ezt itt és most hagyja abba, aminek a hírére a botrányt szimatolók két hét alatt felvásárolták az összes példányt. Perre végül nem került sor, és a Rock ’N’ Roll Comics további részeinél már csak azon kellett vitatkozni, hogy a sorozat sérti-e az egyes együttesek merchandising jogait. Az amerikai alkotmánynak a szólásszabadságot rögzítő első kiegészítésére hivatkozva Lorenéknek sikerült elérniük, hogy a bíróság kimondja, életrajzot képregény formában is lehet készíteni bárkiről az illető hozzájárulása nélkül is, ellenben a zenekarok jogvédett logóját nem használhatták a füzeteken.

Loren a későbbiekben sem változtatott a munkamódszerén: mindig alapos kutatásokat végzett, de sosem kérte ki az érintettek engedélyét. Voltak, akik örültek, hogy képregényt szenteltek nekik, és voltak mufurcabbak is, de amikor Lorent 1992-ben San Diegó-i otthonában egy ismeretlen halálra késelte, egy pillanatig sem merült fel, hogy valamelyik rocker fejezte volna ki ilyen módon elégedetlenségét. A Revolutionaryt még egy ideig életben tartotta Loren apja és egyik társszerzője, de miután a zene csillagjai után sportsztárokról is hasonló képregénysorozatot próbáltak indítani, gyorsan kiderült, hogy erre a témára nem elegendő az érdeklődés, és a kiadó pillanatok alatt csődbe került.

Lehet, hogy ennek a történetnek az ég világon semmi köze nincs a Faith No More-ról szóló új magyar képregény megjelenéséhez – főleg, hogy az író, Dudich Ákos megszerezte a zenekar egyik alapító tagjának a hozzájárulását, aminek köszönhetően kigyomlálhatott a történetből mindenféle városi legendákat, és így lényegében „hivatalos” életrajznak minősül – de nem csak az ötlet, hanem a fekete-fehér, egyszerű kivitelezés is emlékeztet Lorenéékre. Ha az eredeti füzeteket nem is, a néhány évvel ezelőtt a Bluewater kiadó által megjelentetett gyűjteményes újrakiadásokat láthatták a szerzők. Ami nem von le semmit az érdemeikből, sőt talán nem alaptalan abban reménykedni, hogy lesz ennek a kötetnek kiadása más nyelveken is, hiszen tökéletesen beleillene a sorba. (Illetve az utóbbi félmondatot annyiban árnyalnám, hogy Oravecz Gergely sokkal jobb rajzoló, mint a Revolutionary által foglalkoztatottak többsége. Annak idején volt szerencsém birtokolni néhány részt a sorozatból, és nem véletlen, hogy túladtam rajtuk.)

A múlt szombati képregénypiacon vásároltam meg a legújabb magyar nyelvű Bonelli-kötetet, a Lukas első részét. Negyven oldalon keresztül teljesen átlagos képregénykedvelőként haladtam az olvasásával, háttérbe tolva magamban a kritikust, az izgalmas cselekménynek köszönhetően egy pillanatig sem álltam le elemezgetni, nem gondolkodtam azon, hogy fogok-e majd róla írni, és ha igen, mit.

Aztán elkezdtek benne vámpírkodni. Namármost rendszeres olvasóim tudják rólam, hogy a zombi-vámpír-vérfarkas triót halálosan unom, és nagyon magasan kell átugrania a lécet annak a képregénynek, amely ilyen figurák szerepeltetése dacára elnyeri a tetszésemet. (Igen, van ilyen, például a Dampyr, és igen, van olyan is, amit nem szeretek, de nagyra tartok, például a Walking Dead.)

Nem mondhatom persze, hogy teljesen felkészületlenül ért ez a fordulat, már amennyiben az elejétől kezdve voltak jelei annak, hogy ebben a képregényben szupernaturális dolgok történnek. De valahol a lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy nem fentnevezettek egyikét húzza elő feneketlen tarsolyából az általam egyébként nagyra becsült Michele Medda író.

Ezen a ponton felébredt addig csendesen szundikáló másik énem, rögtönzött olvasó-kritikus találkozót kezdeményezve. Hamar eljutottunk arra a szerencsés felismerésre, hogy ilyenkor több mindent is tehet az ember.

„Tetszik az is, hogy egy vékonyabb füzet formájában jelent meg az első rész, így sokkal valószínűbbnek látom, hogy elég gyorsan követi majd a második.” Ezzel zártam két évvel ezelőtt az YKX első epizódjának szentelt rövid kritikámat, és most már tudjuk, hogy reményem sajnos nem vált valóra: évente egy füzetnyire futja Pilcz Roland idejéből saját munkára. Aminek örülni kell, hiszen azt jelenti, hogy vannak folyamatosan megbízásai, hiszen szerelemprojektekből nem él meg egy képregényrajzoló sem.

És annak is örülni kell, hogy ha lassan is halad előre a dolog, de abba az évi kb. 24 oldalba mindent belead a szerző, a második és a harmadik résszel is tartja az első kapcsán megdicsért színvonalt. Kay kalandjai még mindig lendületesek és szórakoztatók, a rajzok még mindig dinamikusak és látványosak.

Az YKX egyszerű kalandképregény, nem politizál, nem ideologizál, nem tematizál, egy lépésnyit sem távolodik el a zsáner alkotóelemeitől. A hős bátor és szerény, a lány szép és elérhetetlen, a gonosz utálatos és fondorlatos. A sorozat csak kellemesen játszik a közhelyekkel, nem fordítja ki sarkaiból a ponyva világát. Ebben áll talán legfőbb erénye: nem vállalja túl magát, de amit ígér, azt maradéktalanul megtartja.

Csak hát ez a csigatempó… Amikor megkaptam az új részt, először önmagában olvastam el, és próbáltam felidézni emlékeimben az előzményeket. Nemigen sikerült. Úgyhogy elővettem szépen az elsőt és a másodikat, és egymás után olvasva egészen más élmény. Viszont így még inkább kidomborodik, hogy a múltból beszúrt jelenetek nagyrészt továbbra is a levegőben lógnak, csak találgatni lehet, hogy milyen összefüggések fognak kiderülni. Találgatni jó, szereti az ember, de már két éve találgat, és ki tudja, meddig kell még… Nem illik így frusztrálni a derék olvasót.

Bayer Antal

YKX más kritikusokat is írásra késztetett:

Pusztai Dániel: Eszement eszképizmus (Kilencedik.hu)

Pongrácz Máté: Indiana Jones szerepében: Yorn Kayrah Xemovrah (Roboraptor)

Benke Éva: Egy kotnyeles kalandor az elveszett ereklyék nyomában (Ectopolis)

Galamb Zoltán ajánlója (Ekultura.hu)

Az elmaradt-elhalasztott tavaszi képregényes rendezvények legalább részleges pótlására, a Kockás képregényeket kiadó Vitanum kezdeményezésének köszönhetően a képregény egy napra megszállja a Budaörsi Virágpiac egyik asztalsorát, a Budai Zsibvásár keretén belül.

A 60 asztalon kiadók, alkotók és egyéni árusok várják az érdeklődőket reggel 9 és délután 3 óra között. A kínálatban szerepelnek eredetileg a márciusi börzére és a májusi fesztiválra tervezett kiadványok, amelyek személyes beszerzésére most nyílik először alkalom. A rendezvényre a belépés ingyenes.

Biztosan részt vevő kiadók és alkotók: 5Panels, Anagram Comics, Books & Stuff, Ciceró könyvstúdió, Comicsmania, Frike Comics, Fumax, GooBo, Infinity, Képes Kiadó, Képes Krónikák, Kingpin, Nero Blanco Comix, Panel Kalandor, Pesti Könyv, Pilcz Roland, Red Line Cinema, Szépirodalmi Figyelő, Vad Virágok Könyvműhely, Vitanum, Windom. Kereskedők és magánárusok: Képregénymarket, Molnár István, Mr. Sci-Fi & Fantasy, Szabó Miklós. (A lista folyamatosan bővül.)

Cím: 1112 Budapest, Budaörsi út 172-178.

Forrás: a rendezvény Facebook-eseménye.

(A kép csak illusztráció, a 2019-es képregényfesztiválon készült.)

2020 májusában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Európai képregények:
- Dragonero 8 (GooBo, olasz)
- Maximum Bonelli 10: Lukas 1 (GooBo, olasz)
- Megváltás 1: A hit zsoldosai (Képes Krónikák, francia)
- Történelmet írtak: Nagy Sándor (Aion Publishing, francia)
- Történelmet írtak: Nagy Szulejmán (Aion Publishing, francia)
- Történelmet írtak: Napóleon (Aion Publishing, francia)

A zsűri döntése szerint 2019 legjobb új, önálló kötetben megjelent magyar képregénye:

Vízitündér, 1. rész, írta Maria Surducan, rajzolta Benczédi Anna Júlia. Kiadó: Illustrart.

A zsűri döntése szerint a 2019-ben megjelent, de a "kép-regény" kategória korlátain kívül eső kiadványok közül "extra" Alfabéta-díjban részesül:

Oravecz Gergely: Minden belefér című gyűjteményes kötete, kiadója a Szépirodalmi Figyelő.

A kötet több, az elmúlt évek során különböző folyóiratokban vagy online megjelent és néhány új képregényt tartalmaz.

A járványhelyzet miatt a Magyar Képregény Szövetség videocsatornáján hirdetett eredményt. A díjak tényleges átadására később kerül sor.

2020 áprilisában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Európai képregények:
- Képregényes kalandok: Fogságban (Gémker, francia)
- Képregényes kalandok: Hókusz & Pókusz: A fabulinmesterek próbatétele (Gémker, francia)
- Képregényes kalandok: Lovagok (Gémker, francia)
- Képregényes kalandok: Sherlock Holmes: Négy rejtély (Gémker, francia)
- Az ördög jobb és bal keze: San Joaquin völgye (Frike Comics, olasz)

Ha nehezen is, de végre befejeződött az egyik leghíresebb francia kalandképregény, a XIII első ciklusának magyar nyelvű kiadása.

Harmadik nekifutásra sikerült. Az első epizód – még fekete-fehérben, amerikai comic book méretre kicsinyítve – 1995-ben a kérészéletű X-07 akciómagazinban jelent meg, ám mivel az eladások elmaradtak a reményektől, az ADOC-Semic kiadó gyorsan leállította.

2004-ben három, Budapesten élő francia fiatalember összefogásából kifejezetten a XIII magyarországi megismertetésére jött létre a KRAK! kiadó, azzal az ambiciózus tervvel, hogy kéthavonkénti megjelenéssel hamar utoléri az akkor még diadalmasan futó francia kiadást. Az első rész (Fekete Nap) 2004 decemberében jött ki, és elsősorban a francia érdekeltségű Cora és Match üzletláncok terjesztésére igyekezett építeni, illetve a szinte ugyanekkor induló más képregénykiadókkal szövetkezve keresett további lehetőségeket, mint például az 576 kbyte játékboltokban és némelyik nyitottabb könyvesbolthálózatnál. A hazai képregényes szcéna erősödő mocorgásának jeléül a Magyar Képregénykiadók Szövetsége (amely öt alapítója között ott volt a KRAK! is) 2005 áprilisában megrendezte az első budapesti képregényfesztivált, és a XIII 2., erre az alkalomra időzített kötete (Kövesd az indiánt) lett ennek az egyik legnagyobb slágere. Rá két hónapra már jött is a 3. rész (A pokol összes könnye), abban a reményben, hogy tartható lesz a tervezett ritmus, de legalább az évenkénti négy kötet. Ezt követően azonban megtört a lendület. Noha a Mozinet által a Sziget-fesztiválra szervezett képregényes napon a kiadói kerekasztal-beszélgetésben Pascal Merucci még arról beszélt, hogy 2006-ra új sorozatban is gondolkodnak, valójában a 2005. decemberi Hungarocomixra kiadott 4. XIII-epizód (SPADS) volt a KRAK utolsó kiadványa. A leállás okai összetettek, de két momentum döntőnek bizonyult: a Cora-Match páros nem volt megelégedve a bolti fogyásokkal, és már a harmadik kötetet sem forgalmazta, és mivel a korábbi részekből származó bevétel nem volt elegendő a következő részek finanszírozására, a tulajdonosok úgy döntöttek, nem vállalnak újabb tagi pénzbefizetést a folytatás érdekében.

Ezután még volt egy kísérlet a sorozat életben tartására. A 2007-től jelentős kiadványszám-növelésbe kezdő Képes Kiadó egy háromoldalú egyezség keretében a jogtulajdonos Dargaud hozzájárulásával felvásárolta a KRAK! megmaradt készleteit, és bejelentette szándékát a következő kötetek megjelentetésére, úgy kalkulálva, hogy jól illeszkedne Jean Van Hamme két másik sorozata, a Largo Winch és a Sörmesterek mellé. Ám időközben kiderült, hogy a francia-belga képregények hazai piaca még nem áll elég erős lábakon, és az elszámolás közben azzal is szembesülnie kellett a kiadónak, hogy a Cora-Match terjesztés nélkül a XIII sem menne jobban, mint a másik kettő. Így a szerződés aláírása halasztódott, aztán meg jött a gazdasági válság, és elsöpörte a Képes Kiadó valamennyi „nem-Korcsmáros” tervét.

A következő fordulatot a Kockás újraindulása hozta el. A Vitanum 2017 decembere óta egyre gyorsabb csapásszámmal igyekszik bepótolni (némi túlzással) mindazt, ami a magyar képregényolvasók számára kimaradt, főleg a francia-belga vonalon. Ehhez a koncepcióhoz kapcsolódik, hogy az addig túlnyomórészt újságos terjesztésre támaszkodó kiadó megpróbálkozzon más formátumokkal. Így jelenhetett meg 2019 végén az 5. XIII-rész, a Vörös Kód – az első néggyel azonos kivitelezésben, több száz magyar gyűjtő és rajongó örömére.

Az elmúlt évtizedek legnépszerűbb olasz képregénye, a Dylan Dog hat évvel ezelőtt mutatkozott be végre magyarul, és a sorozat azóta is tart – még ha hazai kiadója, a Frike Comics nem is diktál eszeveszett tempót. Igaz, nincs is miért, hiszen az eredeti még mindig fut, havonta jön ki új epizód az alapsorozatból, pár hónapja lépte túl a 400. számot. Mivel a „teljes sor” magyarítása ebben az esetben nyilvánvalóan irreális elvárás lenne, Giovanni Gallotta és barátai a legjobb és legismertebb részek bemutatására koncentrálnak. A tavaszi képregénybörze sajnálatos elmaradása miatt a nyilvános premierről is le kellett mondani, így hát a 9. magyar kötet egyelőre csak online szerezhető be – gondolom, az igazi rajongók ezt már meg is tették.

Bár a valódi fumetti-gyűjtők biztos megmosolyognák (a magyarokon kívül) alig 40 darabból álló Dylan Dog-kollekciómat, szerencsére a most megjelent két epizód éppenséggel megvan nekem, úgyhogy elég volt lekapni a polcról és újra elolvasni őket.

A két sztori közül egyértelműen a címadó történet a nagyobb falat, hiszen egy kiemelkedő szereplő (Morgana) első megjelenése, világos, hogy ez nem maradhatott ki a válogatásból. Az eredeti sorban ez volt a 25. kötet, vagyis ekkor már két teljes éven volt túl Dylan Dog Itáliában, és ezt egy különleges számmal akarta megünnepelni a karakter kitalálója és a sorozat gondozója, Tiziano Sclavi, aki egyben a legfőbb írója is volt (az első 30 részből 27 fűződik az ő nevéhez). Az alkalom fényét növelte a legelső kötet rajzolójának, a Budapesten is járt Angelo Stanónak az első visszatérése a címhez.

2020 márciusában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Európai képregények:
- Asterix 29: Rózsa és kard (Móra, francia)
- Dylan Dog 9: Morgana (Frike Comics, olasz)
- Maximum Bonelli 9: Greystorm 1 (GooBo, olasz)
- Morales-De Cubellis: Visszatérés Berlinbe (Nero Blanco Comix, olasz)

A döntős mezőnyök kialakulása után megtörtént a zsűritagok megkeresése is. Az öttagú előzsűri minden tagja két-két további zsűritagot ajánlott, akik valamennyien elfogadták a felkérést, így az alábbi 15 fő dönt az Alfabéta-díj(ak) sorsáról.

A nyertesek ismertetésére és a díjak átadására hagyományosan májusban, a budapesti képregényfesztiválon szokott sor kerülni. Ez az idén egészen biztosan másképp lesz, de pontosat erről egyelőre még nem tudunk mondani - a járványhelyzet alakulásától függ.

Nob rajza

Elhunyt Albert Uderzo, a világ egyik leghíresebb képregényének francia rajzolója és társalkotója, egy hónap híján 93 évet élt. Az 1927-ben, olasz bevándorlók gyermekeiként született Uderzo autodidakta volt, Walt Disney-képregényeken nőtt fel. Bátyja bátorítására nagyon fiatalon dolgozni kezdett egy kiadónál, ahol megtanulta a szakma alapjait. Első rajzai 14 éves korában jelentek meg, 18 évesen végre képregényt is rajzolhatott. A háború utáni években egy fiatal rajzoló viszonylag könnyen talált munkát, de a kiadók nagyon keveset fizettek, így folyamatosan rengeteget kellett dolgoznia, méghozzá egyszerre több helyre.

A felkért szakmai zsűri javaslata alapján a Korcsmáros Pál örökségét ápoló Képes Kiadó úgy döntött, hogy 2019-es képregényes teljesítményéért idén Sarlós Endrét részesíti Korcsmáros Pál-díjban. A díjat a májusra tervezett képregényfesztiválon adja át a Korcsmáros-család képviselője. 

Sarlós Endre a Mecseki láthatatlanok egyik oldalával (forrás: Esti Újság)

A Korcsmáros Pál-díjat a 2012-ben hozta létre a Képes Kiadó a Magyar Képregény Szövetség közreműködésével. A díjazott olyan aktív magyar alkotó lehet, aki az előző évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott, akár hazai publikációkkal és egyéb tevékenységgel, akár külföldi megjelenésekkel.

Az öt kritikusból álló előzsűri szavazásával lezárult a jelölési folyamat az idei Alfabéta-díjakra. Az előzsűri tagjai: Bayer Antal, Farkas Dávid, Kránicz Bence, Szabó Zoltán Ádám és Szép Eszter.

A következő napokban a zsűri 15 tagúvá bővül, és a jelölt művek elolvasása után dönt a díjakról. A díjakat előreláthatóan a 16. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon adjuk át. Ennek tervezett időpontja egyelőre változatlanul 2020. május, de ez a járványügyi helyzet alakulása szerint változhat.

A "kép-regény" kategóriában 24 műre futott be nevezés. Az előzsűri az alábbi ötöt jelölte (ABC sorrendben):