Livingstone – gondolatok egy képregény kapcsán
Az idei év egyik első meglepetése a Hit Gyülekezete kiadócsoportjának visszatérése a hazai képregénypiacra (néhány évvel ezelőtt az igencsak vitatható és felejthető Action Bible volt az első próbálkozásuk). Külön meglepetés a meglepetésen belül, hogy ezúttal sikerült egy igazán színvonalas művet (is) választaniuk.
A visszatérést három kötettel jelzik, mindhárom az egyik legnagyobb francia kiadó, a Glénat választékából származik. Bevallom őszintén, hogy a „Történelmet írtak” című sorozat két része (Julius Caesar és Luther élettörténete) sem első ránézésre, sem belelapozva nem keltette fel igazán az érdeklődésemet, csupán rendes iparosmunkának látszanak, számomra ismeretlen alkotóktól. Lehet, hogy egyszer majd elolvasom őket, ha hozzájuk jutok ingyen. A „Felfedezők” sorozathoz tartozó Livingstone: Egy misszionárius kalandos élete szerzőinek a neve azonban igen jól cseng, a mintaoldalak is meggyőzően hatottak, így hát jobban szemügyre vetem egy könyvesboltban, és végül a megvásárlása mellett döntöttem.
Nem bántam meg, noha kicsit más élményt kaptam, mint amire számítottam, de ennek általában inkább örülni szoktam, felfedezni mindig jó dolog.
A történelmi (tárgyú) képregényeknél óhatatlanul felmerülnek mindig ugyanazok a kérdések: mennyire hiteles a történet, milyen célból választották a szerzők az adott kort, személyiséget, eseménysort, vannak-e benne többé-kevésbé burkolt üzenetek a mának, értelmezik-e a múltat, és ha igen, milyen szemszögből. Bármennyire is tudja (elvileg) az olvasó, hogy nem történelemkönyvet fog a kezében, ismeretei nagy valószínűséggel hézagosabbak, mint a szerzőéi, és hacsak nem botlik bele valami teljesen nyilvánvaló tévedésbe vagy csúsztatásba, ösztönösen rábízza magát a mesélőre, hajlamos elfogadni igaznak és kereknek, amit kap tőle.
Lezárult a nevezés az idei Alfabéta-díjakra.
Amerikai képregények:
Egy képregény csak egy képregény. Egy történelmi tárgyú mű mindig több önmagánál.
Másodszor rendezi meg közös képregényes eseményét a Francia Intézet és a Magyar Képregény Szövetség, az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódva.
Ismét megérkezett Magyarországra az underground képregény.
Új Fazekas-képregény jelent meg a Hungarocomixra, és ez nagy dolog, hiszen korunk legtermékenyebb rajzolójától az utóbbi időben ritkábban kerül ki nagyobb lélegzetű munka – ha jól emlékszem, legutóbb hat évvel ezelőtt (A Jedi visszatér). Hogy mégsem tűnt ilyen hosszúnak a szünet, annak köszönhető, hogy Fazekas és tisztelői folyamatosan ápolják az életművét, évente többször jön ki tőle kiadvány korábbi munkáiból a gyűjtők számára, néha újabb oldalakkal vagy kiadatlan részekkel kiegészülve.
