Dylan Dog 9 - Sclavi, a posztmodern képregényíró
Az elmúlt évtizedek legnépszerűbb olasz képregénye, a Dylan Dog hat évvel ezelőtt mutatkozott be végre magyarul, és a sorozat azóta is tart – még ha hazai kiadója, a Frike Comics nem is diktál eszeveszett tempót. Igaz, nincs is miért, hiszen az eredeti még mindig fut, havonta jön ki új epizód az alapsorozatból, pár hónapja lépte túl a 400. számot. Mivel a „teljes sor” magyarítása ebben az esetben nyilvánvalóan irreális elvárás lenne, Giovanni Gallotta és barátai a legjobb és legismertebb részek bemutatására koncentrálnak. A tavaszi képregénybörze sajnálatos elmaradása miatt a nyilvános premierről is le kellett mondani, így hát a 9. magyar kötet egyelőre csak online szerezhető be – gondolom, az igazi rajongók ezt már meg is tették.
Bár a valódi fumetti-gyűjtők biztos megmosolyognák (a magyarokon kívül) alig 40 darabból álló Dylan Dog-kollekciómat, szerencsére a most megjelent két epizód éppenséggel megvan nekem, úgyhogy elég volt lekapni a polcról és újra elolvasni őket.
A két sztori közül egyértelműen a címadó történet a nagyobb falat, hiszen egy kiemelkedő szereplő (Morgana) első megjelenése, világos, hogy ez nem maradhatott ki a válogatásból. Az eredeti sorban ez volt a 25. kötet, vagyis ekkor már két teljes éven volt túl Dylan Dog Itáliában, és ezt egy különleges számmal akarta megünnepelni a karakter kitalálója és a sorozat gondozója, Tiziano Sclavi, aki egyben a legfőbb írója is volt (az első 30 részből 27 fűződik az ő nevéhez). Az alkalom fényét növelte a legelső kötet rajzolójának, a Budapesten is járt Angelo Stanónak az első visszatérése a címhez.

A döntős mezőnyök kialakulása után megtörtént a zsűritagok megkeresése is. Az öttagú előzsűri minden tagja két-két további zsűritagot ajánlott, akik valamennyien elfogadták a felkérést, így az alábbi 15 fő dönt az Alfabéta-díj(ak) sorsáról.

Az idei év egyik első meglepetése a Hit Gyülekezete kiadócsoportjának visszatérése a hazai képregénypiacra (néhány évvel ezelőtt az igencsak vitatható és felejthető Action Bible volt az első próbálkozásuk). Külön meglepetés a meglepetésen belül, hogy ezúttal sikerült egy igazán színvonalas művet (is) választaniuk.
Amerikai képregények:
Egy képregény csak egy képregény. Egy történelmi tárgyú mű mindig több önmagánál.

Másodszor rendezi meg közös képregényes eseményét a Francia Intézet és a Magyar Képregény Szövetség, az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódva.