Asterix története Franciaországban és itthon
Ahogy arról már beszámoltunk, idén október 24-én a világpremierrel egy időben magyarul is megjelenik az Asterix és a piktek című képregény, az első olyan epizód, amelyet már nem az eredeti alkotók készítenek. Ennek kapcsán foglaljuk össze röviden a képregény történetét, kitérve a magyar nyelvű megjelenésekre. A fenti illusztráció az első hivatalos kép a magyar verzióból, rajzolója Didier Conrad.
Asterix véletlenek sorozatának köszönheti a megszületését. 1959-ben René Goscinny, Albert Uderzo Jean-Michel Charlier egy reklámszakemberrel együtt úgy gondolták, elfér még egy heti képregénymagazin a francia piacon, és a Radio Luxembourg pénzügyi támogatásának és egy páratlanul ötletes és erős hirdetési kampánynak köszönhetően útnak indították a Pilote című lapot. A három képregényalkotónak akkor már volt neve a szakmában, és több tapasztalt társat is át tudtak csábítani magukhoz, ám tudták, hogy új sorozatokat, új figurákat kell létrehozniuk, és hogy különösen nagy szükségük lesz egy olyan húzónévre, mint Tintin és Spirou. Goscinny és Uderzo előbb a középkori Rókamese képregényes adaptációjára gondoltak, és néhány oldalt el is készítettek belőle, amikor kiderült, hogy egy újságban már meg is jelent egy másik változat. Alig két hónappal a Pilote indulása előtt lázas ötletelésbe kezdtek, ekkor merült fel, hogy a francia történelem valamely emlékezetes korszakában játszódjon az új sorozat. Mivel akkoriban a történelemtanítás „gall őseinkkel” kezdődött Franciaországban, az időt elég hamar el is döntötték. A főszereplő fizikumát illetően azonban vita bontakozott ki: Uderzo egy daliás, izmos hőst képzelt el, Goscinny azonban meggyőzte, hogy egy töpszli, ravasz figura jobban megfelel egy humoros sorozathoz.
Az ötlet bevált, azonnal Asterix lett a Pilote legnépszerűbb sorozata, ám ez a siker még nem volt jelentős. 1960-ban kiadták kötetben is az első epizódot – bármennyire is hihetetlen ez ma már, csak 6 ezer példányban. A következő történeteknél már két és félszeresére nőtt a példányszám, az Asterix, a gladiátor 60 ezerben jelent meg, 1965-ben az Asterix és Kleopátra érte el elsőként a 100 ezres nyomást. Ekkor indult be igazán az „Asterix-jelenség”: a francia olvasók magukra ismertek a „gallokban”, Goscinny szellemes és finom társadalomkritikájának köszönhetően. Még az abban az évben felbocsátott első francia műholdnak is az Asterix nevet adták.
Innentől pedig már nem volt megállás. A hetedik rész 600 ezres, a kilencedik egy millió feletti példányszámot ért el, és 1967-ben bemutatták a mozikban az első Asterix-rajzfilmet. A következő években a sorozat sikere állandósult, 10 év alatt 13 új epizód látott napvilágot, és két újabb rajzfilmet is leforgattak, az egyiket teljesen új forgatókönyvvel.