A Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet által meghirdetett képregénypályázaton a Magyar Képregény Szövetség szakmai véleménye alapján az 1. különdíj nyertese az "FM - Fledermaus - Team" csapat lett ( Berta András Bernát, Hancsicsák Zoltán, Szigeti Máté - Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola, Budapest, német nyelvi felkészítő tanár: Szigeti Katalin, rajz felkészítő tanár: Opánszki Tamás)
A Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet által meghirdetett képregénypályázaton a Magyar Képregény Szövetség szakmai véleménye alapján a 2. különdíj nyertese a "Huschende Schatten" csapat lett (Buzás Balázs, Szilágyi Eszter, Tóth Szimonetta Roxána - Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola, Budapest, német nyelvi felkészítő tanár: Szigeti Katalin, rajz felkészítő tanár: Opánszki Tamás)
A Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet által meghirdetett képregénypályázaton a Magyar Képregény Szövetség szakmai véleménye alapján a 3. különdíj nyertese a "Tenkei" csapat lett (Fazekas Tímea, Sipkai Elza, Tenkei Anna - Madách Imre Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár Dr. Pantóné Dr. Naszályi Dóra).
A tavalyi évhez hasonlóan idén is képregénykészítő versenyt hirdetett a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, a Magyar Képregény Szövetség szakmai támogatásával.
A feladat angol vagy német nyelvű képregény és munkanapló készítése, majd a zsűri előtti prezentálása volt. A verseny témája "A denevér, aki nem tudott repülni" volt. A teljes kiírás itt található.
A verseny eredménye:
Német:
1. "FM - Fledermaus - Team" ( Berta András Bernát, Hancsicsák Zoltán, Szigeti Máté - Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola, Budapest, felkészítő tanár Szigeti Katalin)
2. "Die Fantastischen Drei" (Bajnóczi Balázs, Krémer Levente, Pataki Krisztina - Kisfaludy Károly Gimnázium, Mohács, felkészítő tanár Segyikné Pohammer Ildikó)
3. "Huschende Schatten" (Buzás Balázs, Szilágyi Eszter, Tóth Szimonetta Roxána - Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola, Budapest, felkészítő tanár Szigeti Katalin)
4. "Csillámpóni" (Kis Titanilla, Poós Alexa, Krucsó Regina - Madách Imre Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár Fischerné Pallanek Éva)
Angol:
1. "Bat babies" (Mag Adrienn, Bende Bernadett, Sitilja Dajana - Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola, Budapest, felkészítő tanár Kajcsos Zsófia)
2. "BAP Bunnies" (Bleicher Csilla, Faragó Éva, Lakatos Patrícia - Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola, Budapest, felkészítő tanár Kajcsos Zsófia)
3. "Butterflies" (Fehér Panna, Kleczli Klaudia, Salamon Bíborka - Nagy László Általános Iskola és Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár Schmidtné Segesdi Judit)
4. "Wolves" (Boncsarovszki Brigitta, Hizskó Alexandra, Kiss Levente - Nagy László Általános Iskola és Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár Patakné Dudás Tünde)
Az összetett versenyen kívül az MKSZ külön díjazta a legjobban sikerült képregényeket, ezek teljes terjedelmükben megtekinthetők, külön bejegyzésben, a csapat nevére kattintva:
1. "FM - Fledermaus - Team" ( Berta András Bernát, Hancsicsák Zoltán, Szigeti Máté - Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola, Budapest, felkészítő tanár Szigeti Katalin)
2. "Huschende Schatten" (Buzás Balázs, Szilágyi Eszter, Tóth Szimonetta Roxána - Schulek Frigyes Két Tanítási Nyelvű Építőipari Szakközépiskola, Budapest, felkészítő tanár Szigeti Katalin)
3. "Tenkei" (Fazekas Tímea, Sipkai Elza, Tenkei Anna - Madách Imre Gimnázium, Budapest, felkészítő tanár Dr. Pantóné Dr. Naszályi Dóra)
Egy év kihagyás után visszatért az Ünnepi Könyvhétre a képregénystand, vagyis a Képregény Nagyker/Képregény.hu kínálata. A képek tanúsága szerint több ismert képregényes is megfordult a standon, többek között Csordás Dániel háromszoros Alfabéta-díjas rajzoló, Juhász Viktor, a Walking Dead fordítója, Ilauszky Tamás, a Besenyő család-képregény rajzolója, Garisa H. Zsolt, a Rejtő-Korcsmáros képregények felújítója, a néhai Kretén munkatársa, Kránicz Bence, a Mozinet és a Papírmozi képregénykritikusa és Lakatos István, a Lencsilány alkotója.
Hosszú ideje készülő merengés az elektronikus képregénykiadásról, akár vitaindítónak is tekinthető.
A nyomtatott képregények fogynak (amennyiben minden egyes vásárlással eggyel kevesebb marad a kiadónál, terjesztőnél, és több csak akkor lesz megint, ha a nagy sikerre való tekintettel újranyomáshoz folyamodik), a digitálisan terjesztettek viszont nem fogynak (nem lesz belőlük kevesebb, ugyanannak a fájlnak a másolatait kapja mindenki, sokszorosítási költség nélkül), akár ingyenesen hozzáférhetők, akár nem.
A fogyás a könyvszakmában eladást jelent. A nem ingyenes elektronikus példány értékesítését lehet ugyan szintén eladásnak nevezni, de valójában ebben az esetben a vevő nem egy terméket vásárol meg, hanem a termék felhasználásának az engedélyét szerzi meg, fogyás helyett pontosabb a felhasználói bázis növekedéséről beszélni, ahogy azt a szoftvercégek már régóta teszik. Az elektronikus könyv üzleti modellje egészen más – annyira más, hogy még nagyon is alakulóban van.
Ahogy arról már korábban hírt adtunk, június 13-án csütörtökön kiállítás nyílik klasszikus és modern magyar képregényekből Párizsban, a Balassi Intézetben.
A kiállítás plakátját Felvidéki Miklós tervezte, Korcsmáros Pál művének a felhasználásával.
A klasszikus szekcióban Korcsmáros Pál A nyomorultak, A három testőr és Jeanne d'Arc, Sebők Imre A sziget, Till Eulenspiegel és Híd a Kwai folyón, valamint Zórád Ernő Sztrogoff Mihály, A majmok bolygója és Cyrano de Bergerac című képregényadaptációinak néhány eredeti oldala lesz látható. A műveket az alkotók örökösei, illetve a kArton galéria bocsátotta rendelkezésre.
A modern szekció a Magyar Képregény Szövetség 25 tagjának a munkáiból válogat. Rajzolók: Budai Dénes, Cserkuti Dávid, Csordás Dániel, Dudás Győző, Fábián Péter, Fábián István, Fehér Zoltán, Felvidéki Miklós, Fórizs Gergely, Fritz Zoltán, Halmi Zsolt, Halter András, Haránt Artúr, Huszka Zsombor, Kasza Magdolna, Lanczinger Mátyás, Mlinkó Zoltán, Pilcz Roland, Szécsi Zoltán, Vass Róbert, Vincze Nóra, Zabos Csaba, Zsoldos Péter. Bayer Antal és Szabó Jenő írók tagtársak és külső alkotók által megrajzolt képregényoldalakkal vesznek részt a tárlaton. Ugyancsak láthatók lesznek a kiállítás alkalmából az MKSZ tagjai által készített animációk.
A kiállítás kurátora Zsigó Bianka.
A kiállítás július 13-ig tekinthető meg.
Koska Zoltán rendkívül markáns rajzi világgal jelentkezett, már 2008-ban, egészen fiatalon. Ritka ez a képregényes szcénában, általában másolással kezdik az alkotók, hogy aztán sok gyakorlattal kialakuljon egy sajátos stílus. Elég Korcsmáros Pál, Zórád Ernő kezdeti és fénykori rajzait megnézni, ne is beszéljünk John Romita jr.-ról. Koska Zoltán képi eredetisége csak fokozódott, ahogy - az iskola mellett - otthoni, természetbeni tanulmányokkal csiszolódtak a rajzok. Ez jelen kötetben nagyon erősen látszik, nem csak a plasztikus ceruza-képkockákon, hanem az egész hátterezésen, előterezésen, kép- és oldalszerkesztésen. A korai, üresebb felületek eltűntek, telítetté váltak. Az emberi ábrázolások finomodtak, az egész oldal közeli képek nagyon érzékenyek, ahogy a kötet utolsó három oldala is rendkívül erős hatású, saját képregényművészet-történetem emlékezetes klasszikusai közé került. A szerző animáció szakra jár, de képregényei képregények, nem storyboardok, ízig-vérig kitart elképzelései mellett.
Amikor még jelentek meg itthon Batman-kötetek, és azokról jelentek meg vélemények, újra meg újra felsóhajtottak a kritikusok: jó, jó, de miért pont ezt adták ki? Akkor, mint a sorozat akkor nekem kellett magyaráznom a bizonyítványt, ezért elvárható tőlem, hogy némi empátiával viseltessek más kiadók iránt, akik szintén szembesülnek azzal, hogy bármit is válasszanak a több száz lehetőség közül, mindig lesznek bírálók, akik fanyalognak a döntés miatt.
A Kingpin első Vasember-köteténél szerencsére könnyen megtaláljuk a választ: ha valamikor érdemes volt megpróbálkozni ezzel a figurával, az bizony pont most volt, az Iron Man 3 mozifilmhez kapcsolódva, márpedig annak a története az Extremis című epizódhoz köthető. Tulajdonképpen csak az lehetett a kérdés, hogy magát az Extremist, vagy az azt követő Execute Program című hatrészes sztorit vállalja be a kiadó. Mindkét változat mellett és ellen is szólhattak érvek, de csak egy maradhatott, és az utóbbi lett a befutó, Gyilkológép címen jelent meg magyarul pár hete.
A napok óta tartó tiltakozó megmozdulások Isztambulban kihatottak a hét végén megnyitott Istanbulles képregényfesztiválra is. Bár a rendezvényt a beszámolók szerint sikerült különösebb gond nélkül lebonyolítani, az események nyilvánvalóan befolyásolták a részvételt és a hangulatot. A fesztivál honlapján a francia társszervező bemutat néhány "csata utáni" képet, köztük a fesztivál egyik megrongált plakátját, és a rendezvényt támogató Francia Intézet telefirkált bejáratát.
A flamand parlamentben kiállítást szerveztek eredeti képregényoldalakból. Az esemény plakátjához és a kiállítás katalógusához az egyik legismertebb belga rajzoló, François Schuiten egyik képét választották a szervezők. Ám amikor a katalógus tervezete a flamand parlament elnökének, Jan Peumansnak (a Flandriát Belgiumból fokozatosan kivezetni szándékozó Új Flamand Szövetség párt egyik vezetőjének) a kezébe került, a politikus felháborodott azon, hogy a képen látható szövegbuborék francia nyelvű, és határozottan kérte a szervezőket, hogy cseréljék le. Mivel az anyag már nyomdakész volt, a határidők pedig szorosak, a szervezők úgy döntöttek, hogy kitörlik a szöveget.
Az eset nagy felháborodást okozott. Schuiten, akivel nem egyeztettek a módosítás előtt, teljesen értetlenül áll előtte, hiszen a képregény megjelent flamandul is, tehát adta volna magát a megoldás, hogy egyszerűen arra a verzióra cseréljék le a franciát. A szervezők a parlament elnökére mutogatnak, az meg vissza rájuk, hogy a döntést ők hozták meg, áll a bál. Az egyik kiállító, Kamagurka tiltakozásképpen visszavonta a művét a tárlatról.
A részletes hír angol nyelven itt, hosszabb cikk franciául itt olvasható.
Ismerve a képregények iránti rajongásomat, egyeseket meglephet, hogy mindössze másodszor vettem részt nemzetközi képregénykonferencián – míg másokat az lephet meg, hogy egyáltalán léteznek nemzetközi képregénykonferenciák. A magyarázat részben abban rejlik, hogy a képregénykutatás a mai napig nem intézményesült igazán. Bár amikor a szakdolgozatomat írtam, bő harminc évvel ezelőtt, már találtam néhány referenciaként használhat könyvet, a korai tanulmányok nagyrészt csak történeti áttekintések és elemzések voltak, néhány úttörő munkától eltekintve elmélyültebb elméleti művek valójában csak az 1980-as évek derekán kezdtek megjelenni, és még a terület legelismertebb szakértői is alig több, mint húsz éves kutatói múltat tudhatnak maguk mögött. Az északi országok egyetemeit átfogó NNCORE közös kutatói program pedig egészen páratlan kezdeményezés.
Képregénytanszéket, persze, egyetlen felsőfokú oktatási intézmény sem tart fent. A képregény tanulmányozása új dolog, ahogy az volt még nem olyan régen a filmé is, nehéz kimutatni a „hasznosságát”, márpedig ez a követelmény világszerte egyre erőteljesebben jelentkezik. Különösen igaz ez a gazdasági válság óta: a konferencia valamennyi résztvevője egyhangúan megerősítette, hogy a források csökkentése elsőként a humán területeket érinti, így újabb területek megnyitása finoman szólva nem szerepel a napirenden.
De ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lehetne foglalkozni a képregénnyel egyetemi szinten. Csak hát nem valami önálló stúdium keretében, hanem egy befogadó rokonterület berkein belül, amihez persze szükségeltetik az érintett egyetem, kar, tanszék, professzor nyitottsága a téma iránt. A helsinki konferencián irodalommal, történelemmel, filozófiával, vizuális művészetekkel, médiával és kommunikációval, valamint a társadalmi nemek kutatásával (gender studies) foglalkozó oktatók és posztgraduális képzésben részt vevő diákok vettek részt, néhány magamfajta kósza „független” társaságában.
A három nap alatt négy hosszabb plenáris, valamint három szekcióban ötven 20-25 perces előadás hangzott el a legkülönbözőbb témákban. A párhuzamosan futó szekciók között válogatni kellett, és mivel előzetesen vajmi keveset tudtam az előadók túlnyomó többségéről, inkább témák szerint válogattam, de még így is muszáj volt lemondanom olyan érdekesnek ígérkező prezentációkról, mint az extratextualitás és az intertextualitás Alan Moore V for Vendettájában (ez speciel a saját előadásommal ütközött), a jó és a rossz ábrázolása az iráni képregényekben, Joe Sacco képregényei, és így tovább. De volt, ahol már maga a cím is jelezte, hogy a szemiotika olyan szintjére emeli az előadó az elemzést, amely már meghaladja az érdeklődésemet („A Peirce-i tipológia kiterjedt használata a képregényelmezésben”), sőt, bevallom, a tájékozottságomat is.
Pádár Ádám és Molnár Gábor már találkoztak egy kiadványban, igaz, nem párosban, hanem egy-egy önálló alkotással. 2010-ben, a Nero Blanco Comix 6-os számában az Agarak és a Szusi husi megjelentekor már körvonalazódhatott a szorosabb együttműködés, hiszen A munka gyümölcse témája kutyás (agaras), és Molnár Gábor keleti stílusban rajzolta meg a füzetet, mint egykori ötletes művét (csak máshogy).
Nagyjából ezzel egy időben jött létre a 5Panels csoport, amelynek mindketten alapító tagjai, így a közös munkára jóval több lehetőség adódott, például "csapatképregényekben" mint amilyen a busós-sorozat.
A 9. Képregényfesztiválra megjelent közös kiadványuk, az ötletes című A munka gyümölcse. (Pádár Ádám egyébként is szeret szólásokat adni kötetcímnek: Majd ha fagy, Árral szemben, Kísért a múlt. Ez eddig a leginkább találó, szimbolikus cím.)
Közhely, hogy azt kell leírni, amit átéltünk, és hiteles lesz a történet. Hogy azok lesznek a legjobb írások. Mindkét alkotó állatok közelében él, személyes élmények, benyomások öltöttek különösen kerek formát a képregényben. A füzet végén az ember felhajt, ajh, de jó volt. S jön a következő gondolat: de jó lenne még több ilyen.
A 5 Panels csapat két új kiadvánnyal köszöntötte a 9. Képregényfesztivált. Az immár elmaradhatatlan közös, Kísért a múlt című kötetben harmadszor sorakoznak fel előttünk a Busók, míg A munka gyümölcse című fekete-fehér füzetet egyedül Molnár Gábor rajzolta, mindkettőnek az írója Pádár Ádám. Két képregény, egészen különböző műfajban, különböző hangvétellel, egyazon szerzőtől. Valamint új, egyéni képregénnyel jelentkezett a csapatnak egy további tagja, Lénárd László is (Semmi).
A Busó-járás konceptje Pádár Ádám ötlete volt, amelyet a teljes 5 Panels csapat lelkesen tett magáévá. Eleinte csak képsorokat gyártottak, azzal a dicséretes céllal, hogy mind az alkotók, mind az olvasók megismerjék a karaktereket. Amikor aztán a csapat tagjai elérkezettnek látták az időt, hogy hosszabb történetekben is kipróbálják a busók működését, az eredmény felemásra sikerült, amiből azt a következtetést vonták le, hogy jobb lenne, ha a történetírás egy kézben összpontosulna, és csak a rajzolók váltják egymást a jól ismert stafétamódszerrel. Az elképzelés jó is lenne, ám érzésem szerint azon bukik meg, hogy Pádinak túl sok elmesélnivalója van teremtményeiről, szeretne egyszerre mindent megosztani velünk, és közben bizony, hajlamos elszaladni mellettünk.
A harmadik Busó-kötetben új és alig ismert szereplők egész sorával találkozhatunk, lassan többen vannak, mint az X-Men vagy a Bosszú Angyalai, márpedig a világhírű szuperhős-csapatoknál évekbe, évtizedekbe telt ekkora kavalkád kialakítása. Kicsit hasonlónak érzem ezt a lendületet az Image Comics húsz évvel ezelőtt diktált tempójához, amikor a WildCATs, a Youngblood vagy a Cyberforce tagjairól, ellenségeiről, kapcsolataikról tudtunk meg egyszerre túl sokat ahhoz, hogy követni tudjuk, és túl keveset ahhoz, hogy kötődni tudjunk hozzájuk. Ez most odavezetett, hogy a négy busó jól felépített egyediség is kezd eltűnni, összemosódni.
Érdemes lenne ezen elgondolkodni, és visszatérni egy lassabb ritmushoz, rövidebb, zártabb sztorikkal dolgozva egyenként felépíteni a pozitív, negatív és ambivalens karaktereket, és csak akkor összeereszteni újra őket, amikor már szinte saját magukat írják, és az olvasó is kényelmesen el tud helyezkedni a viszonyrendszerükben.
Az Irodalmi Diszkónak két, a PTE Művészeti Karán végzett képregényalkotó lesz a vendége június 13-én, 20.30-tól. Színpadon Csordás Dániel (háromszoros Alfabéta-díjas képregényblogger, a legendás Burzsoá Nyugdíjasok egykori basszusgitárosa); és Gróf Balázs (korábban az Est Lapok, jelenleg a pécsiSTOP.hu képregényrajzolója, animációs videoklipek alkotója). Maksa Gyula (a PTE Kommunikációs tanszékének oktatója) kérdezi őket a munkájukról, hatásaikról, a képregények és a társművészetek kapcsolatáról. A beszélgetés után diszkó, a vendégek kedvenc zenéivel.
A helyszín: Tititá, Pécs, Líceum utca 4. Facebook esemény itt