Alois Nebel, egy cseh képregény magyarul - kritika
Ha egy országban rengeteg híres külföldi képregény jelenik meg, a hazai alkotóknak valami igazán különlegest és egyedit kell felmutatniuk. Csehországban ezt eddig a legnagyobb sikerrel Jaroslav Rudiš író és Jaromír 99 rajzoló tette meg az Alois Nebellel.
A művel tizenhárom évvel ezelőtt találkoztam először egy kiállítás formájában, a budapesti Cseh Centrumban. Első látásra meggyőzött, és tudtam, hogy ezt majd egyszer el akarom olvasni. Sajnos csehül nem tudok, angolul pedig csak egy része jelent meg, úgyhogy a „majd egyszer” nem tűnt valami közelinek. És akkor hirtelen kiadta magyarul a Szépirodalmi Figyelő, amiért nem lehet eléggé dicsérni.
Már olvasás közben rájöttem, hogy ez nem az, amire számítottam, de erről legalább részben én magam tehetek. Valamiért azt hittem, hogy a kiállításon látott tablók mind a képregényből vannak, de tévedtem, azok valójában kiegészítések, háttéranyagok, előzmények. Beismerem, hogy ez egy kicsit csalódást jelentett nekem, mert úgy gondoltam, a közel 400 oldalba Közép-Európa teljes huszadik századi történelme beleférne. (Persze nyilván nem.)