7. Magyar Képregényfesztivál - kiállítások
A Képregényfesztivál idén igazi nemzetközi esemény; Hollandiából, Finnországból és Észtországból érkeznek hazánkba nemzetközileg elismert, népszerű képregényalkotók, akiknek Budapest több galériájában nyílik kiállítása a Fesztivált megelőző hetekben, a Fesztivál napján pedig magyar alkotókkal kiegészülve a négy nemzet megvívja az első hazai Képregénybajnokságot. A többfordulós, látványos csata résztvevői meghatározott kritériumok alapján, időre készítik el rögtönzött képregényeiket.
A harmadszor is újrainduló Csodálatos Pókember havilap első sztorijának az eredeti címe Frank Capra klasszikus filmjére, a Mr. Smith Goes to Washington-ra utal, ám mivel ez nálunk nem túlságosan ismert, a magyar fordító (jogosan) Washingtoni látogatás-nak egyszerűsítette a Mr. Parker Goes to Washington-t. Minket viszont a film magyar címe – Becsületből elégtelen – ihletett arra, hogy elmondjuk véleményünket a régi-új vállalásról.
Tekintettel arra, hogy én adom ki, rosszat nyilván nem fogok mondani róla, túldicsérni meg illetlenség. Így hát ebben a bejegyzésben főleg a képek beszélnek. A kötet címe Héraklész XII munkája, és újrakiadás, bár összegyűjtve még sosem jelent meg. Eredetileg a Füles közölte heti két oldalban, 2000-2001-ben, majd egy koncepcióváltást követően kitette az alkotókat (csak egy sorozat maradhatott az addigi kettő helyett), akik úgy érezték, eddig s nem tovább, és szakítottak a képregényekkel. A Három Madár Műhely saját értékelése szerint legjobban sikerült képregénye egyben az utolsó is volt.
Ajánlani jöttem, nem szembedicsérni, de azért egy kicsit mégis. Az utóbbi időben különböző okokból ritkábban jelentkező Pinkhell magazinnak jót tett a hosszabb kihagyás, beértek folyamatok, megértek művek, és az alkotócsoport csatlakozása a képregényszövetséghez a csak a bennfentesek számára értékelhető változásokon kívül némi vérfrissítést is hozott. A Pinkhell 7 egyszerre szép és izgalmas kirakata az újkori magyar képregénynek: az eddig is tagadhatatlan magas színvonalú grafika egyre olvasmányosabb és szórakoztatóbb történetekkel párosul.
2010-ben is akadt néhány vállalkozó szellem, aki beszállt a magyarországi képregénykiadásba. Többnyire más profillal már sikeres kiadókról van szó, akik többnyire éppen már létező katalógusokhoz igazodva próbálkoztak, de az év legvégére jött egy teljesen új jelentkező, aki kizárólag képregényekben gondolkodik, és rögtön egy fajsúlyos művel indít. A Berlin nem jutott volna el a magyar olvasókhoz, ha nem lép színre a Comicsmania, már csak ezért is kijár neki a süvegelés. A Berlin szerzője, Jason Lutes nem éppen az az átlagos amerikai képregényalkotó, választott témája sem hétköznapi: a trilógiának tervezett mű 1928 és 1933 között játszódik, a Weimari Köztársaság alkonyán.
Képregénytörténeti szempontból (is) sok párhuzam mutatkozik magyarok és románok között, bár a kommunista időszakban nem teljesen azonos utat jártak be. Míg nálunk az úgynevezett „adaptációs képregény”révén sikerült megtalálni egy kiskaput, amin jó húsz éven át olyan kiváló grafikusok járták be a terepet, mint Zórád, Korcsmáros, Sebők, Gugi és Dargay, odaát nem volt szükség erre a vargabetűre, ellenben talán még kevésbé akadt mód a képregény „felnőtté válására”, és inkább a kisebb gyerekeknek szóló lapokban találtak otthonra a rövid, rajzolt történetek.
Az idén kereken 60 éves Doug Moench fiatalkorában igazi rajongó volt. Tömegesen vásárolta a képregényeket, olvasói meglátásai megjelentek Marvel-lapok levelező rovatában, 15 évesen saját fanzint indított, és részt vett az első „comic convention” jellegű összejövetelen, még jóval 1970, a híres San Diego-i ComicCon létrehozása előtt.