A világ leghíresebb magyar származású képregényrajzolójának a nevét csak kevesen ismerik nálunk, pedig Alex Toth igazi nagyágyúnak számít a comic book világában. A Wizard szaklap nemrégiben az amerikai képregény tíz legfontosabb rajzolója közé, a hetedik helyre sorolta.

Toth 1928. június 25-én született New Yorkban. Manhattanben, a főleg német és magyar bevándorlók lakta Yorkville munkásnegyedben nőtt fel. Apja, Tóth Sándor cigányzenekarával a magyar közösség képviseletében egyszer még Franklin D. Roosevelt elnök születésnapján is fellépett, de írt és rendezett színdarabokat, sőt, saját rádióműsora is volt. Otthon is gyakran elővette a hegedűt, a gitárt vagy a harmonikát, de a szomszédokra minden bizonnyal cimbalomjátéka gyakorolhatta a legnagyobb hatást. A mama, Mary Elizabeth pedig ilyenkor dalra fakadt. Bár az életrajzokból az ő származása nem derül ki, az ifjú Alex szőke fürtjeiből ítélve vegyes házasságról lehetett szó.

Bár így egymás mellé téve evidens, hogy a két képregény rajzolója egyazon személy, engem bizony meglepett, amikor megtudtam, hogy a kíméletlen bérgyilkos kalandjait és a lassú hétköznapok rácsodálkozásait egyaránt Tanigucsi Dzsiró kezének köszönhetjük. Külön-külön mindkettő meggyőzött, mégsem kötöttem össze őket, amíg valamiért újra a kezembe nem került a Benkei in New York egy epizódját tartalmazó Pulp magazin. Hiába, na, még mindig kicsit nehezen ismerem fel a mangastílusok különbségeit, így hajlamos vagyok a hasonlóságokat maguktól értetődőnek tekinteni…

Itthon még nem sokat hallottunk Tanigucsiról, az Angoulême-i fesztivál 2003-as díjazottjáról, pedig idén töltötte be a hatvanat, és önálló szakmai pályafutása 1970-ben indult. Eleinte erőszakos történetek specialistájaként ismerhette meg a japán olvasó, elsősorban Szekigava Nacuo forgatókönyvei alapján. Ugyanezzel az íróval 1984-ben belekezdett egy történelmi tárgyú ciklus elkészítésébe (Szószeki Nacume 1906-os Boccsan című, magyarul „A kölyök” címen kiadott regénye alapján), amely elnyerte a Tezuka-díjat. Ezt követően fordult Tanigucsi saját, személyes hangvételű művek felé, és ezek 1995-ben elhozták számára a nemzetközi elismerést is, amikor Franciaországban kiadták Aruko Hito ('A sétáló ember') című munkáját. A Dargaud azóta szinte valamennyi jelentősebb művét megjelentette, és 2005-ben végre elkészült a Moebius forgatókönyve alapján készült Ikaru ('Ikarosz') is.

Raul Damonte Botana 1939. november 20-án született Buenos Airesben. A "Copi" (argentínai spanyolul csirke) művésznevet felvevő fiatalember már 16 éves korától képregényeket rajzol a Tia Vicenta című lapban. Apja lapigazgató és antiperonista képviselő, politikai tevékenysége miatt kénytelenek emigrálni, több állomás után végül 1963-ban Párizsban telepednek le. Copi színésznek készül, ám mivel ehhez nem beszéli elég jól a francia nyelvet, ismét karikaturistaként és képregényrajzolóként dolgozik, és több ismert lapnál is rendszeresen megjelennek munkái (Bizarre, Le Nouvel Observateur, Hara-Kiri, Charlie Hebdo).

Kapcsolatba kerül a Roland Topor, Alexandro Jodorowsky és Fernando Arrabal vezette Panique csoporttal, és rövidesen keres már annyit, hogy az akkor még ismeretlen Jérôme Savary rendezésében színre vigye saját darabjait.

A közismerten homoszexuális Copi 1973-ban követi élettársát, a másságát a francia értelmiségiek közül elsőként nyilvánosan vállaló Guy Hocquenghem egyetemi professzort a Libération című laphoz, ahol harciasan védik a melegek és transzszexuálisok jogait. Az akkor már sikeres drámaíró 1987-ben AIDS-ben halt meg, miközben utolsó színdarabját próbálta, amelyben egy AIDS-ben szenvedő beteget alakított.

Mivel Santito a Geekz blogon és Olórin a Kepregeny.neten már két éve mindent megírt, amit csak lehetett a Hellboy kapcsolat- és utalásrendszeréről, igyekszem más szemszögből közelíteni a képregény magyarul nemrég megjelent első epizódjához. Két dologra leszek kíváncsi: miben áll eredetisége az amerikai képregényen belül, és hogyan működik önmagában – elvégre nem minden egyes olvasója járatos Lovecraft, Poe vagy Moorcock világában, és nem is feltétlenül tudja értékelni a hagyományos szuperhősös comic book eszköztárához való viszonyulásának a finomságait.

Az első kérdésre az első megjelenése óta eltelt 16 év távlatából viszonylag könnyű felelni, még ha nem is lesz rövid a válasz. Közel ötven éven át megrögzült gyakorlat szerint ki kellett találni egy figurát és minél hamarabb elérni, hogy havi sorozatot kapjon. Erre ösztönözte a szakmát nem csak a két óriás (Marvel és DC), de az árnyékukból melléjük felnőni vágyó valamennyi kiskiadó is. Gyökeresen szakított ezzel a szemlélettel az 1986-ban alapított Dark Horse Comics. Noha ez a kiadó a köztudatban elsősorban olyan filmes „franchise”-ok a korábbiaknál jóval keményebb-komolyabb adaptációiról híresült el, mint a Star Wars, a Predator, a Terminátor, az Aliens, a Robotzsaru, Tarzan, Buffy vagy éppen Indiana Jones, Mike Richardson és csapata kezdettel fogva a teljes alkotói szabadság és a sosem látott rugalmasság jelszavaival szerezte meg mind a szerzők, mind pedig a válogatósabb olvasók rokonszenvét.

Nem lehet túlságosan válogatós a francia képregények magyar barátja: minden megjelenésnek örülnie kell, még ha váratlan helyről érkezik is. Az Új Ember katolikus könyvkiadó 2009 tavaszán adta ki az „Auriac, az első keresztények barátja" című kötetet szép, színes, keménytáblás kivitelben, bár az eredetinél jóval kisebb méretben.

A munka profi, nem lehet rá panaszkodni. Jean Hanotte története nyomán a Spirou-ban Jimmy Tousseul népszerű kalandjait is jegyző Benoît Despas írta, a Masquerouge sorozat és egy Zinédine Zidane-ról szól képregény grafikusa, Marco Venanzi rajzolta. Tipikus (szép) példája a hagyományos francia történelmi képregény modern vonulatának. El is nyerte annak idején méltó jutalmát: 2003-ban az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódó díjkiosztáskor elismerésben részesült, a keresztény képregény kategóriában különdíjat kapott. Bár ez nem számít a legnagyobb kategóriák közé, azért jegyezzük meg, hogy a keresztény díjak 1985 és 2003 közötti élete során olyan művek is elismerésben részesültek, mint a Maus és A rabbi macskája, hogy csak a magyarul is megjelenteket említsük. Portugáliában a Sobreda fesztiválon a legjobb külföldi képregény díját kapta.

2009 legjobb képregényei a zsűri döntése alapján:

Kép-regény: Pestblog.hu (Ács Zsolt-Ábrai Barnabás-Mikó Csaba)

Kép-novella: Vasárnap (Lakatos István)

Kép-sor: Dodó (Marabu)

Legjobb adaptáció: Mátyás király és az okos lány (Lanczinger Mátyás)

Legjobb rögtönzés: Gödörben (Brazil)

Legjobb antológia: Pinkhell 6

Legjobb címlap: 12 óra (Ács Zsolt)

Legjobb webcomic: Csordás Dániel képregényes blogja

Az év írója: Kemenes Iván

Az év rajzolója: Lakatos István

A magyar képregény ünnepe, az év legnagyobb képregényes eseménye immár hatodik alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Képregény Szövetség szervezésében. A Fesztiválon a képregénykiadók, képregényboltok és független képregényalkotók által állított standokon bemutatásra kerülnek a legújabb magyar és külföldi képregényes újdonságok, mangák és animék. A számtalan újdonság és a jó hangulat mellett egész napos változatos szakmai-, szórakoztató-, interaktív- és gyermekprogramokkal várja látogatóit a rendezvény délelőtt 10-től este 18-ig.

A fesztivál rangját négy külföldi díszvendég és az Alfabéta-díj átadója emeli, amelyen a tavalyi év legjobb magyar képregényeinek alkotóit jutalmazza a rangos szakmai zsűri. A jeles külföldi vendégek miatt a szervezők a tavalyi 2000 látogatónál jóval többet várnak idén a Gödör Klubba.

Budapesti Képregény- és Karika-túra

A rendezvényhez kapcsolódóan május 5-én indul a Budapesti Képregény- és Karika-túra, aminek keretében a város 6 különböző helyszínén tekinthetők meg képregényes kiállítások. A Gödör Klub Teraszgalériája a Fesztivál ex-Jugoszláv díszvendégeit (Darko Macan, Igor Kordey, Aleksandar Zograf), a Kossuth Klub (VIII. Múzeum u. 7.) az indiai Walt-Disneyként emlegetett Pran képregényeit, a kArton Galéria (V. Alkotmány u. 18) az Alfabéta-díj kép-sor kategóriájának jelöltjeit (Gróf Balázs, Marabu, Pásztor Tamás "Tomster"), a Szimpla (VII. Kazinczy u. 14) Merényi Dániel kultikus Napirajz sorozatát, a Pótkulcs (VI. Csengery utca 65/b) Balázs László karikatúráit, a Roham Kávézó (VIII. ker. Vas utca 16) pedig a Roham magazin képregényes gárdája alkotásait mutatja be.

Külföldi díszvendégek:

• Igor Kordej horvát rajzoló, Amerikában X-Men, Cable, Tarzan, Star Wars, Soldier X, Star Trek, Black Widow és más sorozatok grafikusa, az Unknown Soldier címlaptervezője, Franciaországban a L'Histoire Secrète, a La Saga de Vam és más sorozatok rajzolója.
• Darko Macan horvát író és rajzoló, azon ritka nem angolszász alkotók egyike, akit forgatókönyvíróként is alkalmazott a Marvel Comics és a Dark Horse Comics.
• Aleksandar Zograf szerb alkotó, akinek már a második kötete jelenik meg magyarul. Zograf visszatérő vendég hazánkban, több képregényes rendezvényen is részt vett, valamint a Titanic Filmfesztivál plakátját is ő rajzolta 2007-ben.
• Pran Kumar indiai illusztrátor és képregényalkotó, hazája legismertebb képregényszerzője, akit "az indiai Walt Disney" néven tisztelnek. Pran kelet-európai körútja részeként látogat el a fesztiválra.

Négy különböző nemzetiség képviselője lesz az asztalnál: a kanadai jugoszláv, a román nagyasszony, a keleti vallási vezető és több üveg cseh sör. Mindez a Képregénybörzén, 2010.március 21.-én, vasárnap 11 és 12 óra között, a Komikon képregénybolt standján. Itt dedikálja Fujkin István, Rusz Lívia és Kiss Ferenc a "Szekfű Sanya, a puszták réme" című képregénykötetet.

Két titokzatos harcos vándorol a pusztaságban, majd betérnek egy fogadóba. Khugai határvidékén járunk, ahol nem tart sokáig, hogy belekössenek az ártatlan utazóba. A két vándor azokban nem akárki, az egyikük Yarang, egy különleges erőkkel bíró harcos, úgynevezett mansin, a másik pedig hű szolgája, a hatalmas és erős Batu, akit ugyancsak nem kell félteni, ha verekedésről van szó. A király parancsára érkeztek erre a vidékre, és küldetésük célja, hogy megállítsanak egy harcost, aki feltehetően az új rend ellen tör. Hamarosan azonban rá kell jönniük, hogy nem egyszerű kocsmai verekedés áldozatai voltak, ugyanis később újabb csapatok támadnak rájuk, akik kifejezetten Yarangot veszik célba. Bár két igen tapasztalt harcosról van szó, a tömegekkel még nekik is meggyűlik a bajuk, és az egyik ellenfélben még Yarang is emberére talál. Egy mérgezett nyílnak köszönhetően nagy mértékben romlanak a hősök esélyei, míg végül úgy döntenek, hogy szétválnak, és Yarang utolsó erejével, különleges képességei felvonultatásával száll szembe az ellenséggel. De vajon ki volt az, aki a kiváló mansin harcos életére tört, arra a harcoséra, aki segített megszilárdítani Khugai királyságát? És mi lesz Batuval, akit mestere élete legfontosabb feladatával bízott meg, az utóda védelmével?

Mindenféle történik. Például december végén, a Kretén magazin századik születésnapján elhunyt. Sity-suty. Nem lesz többé már százegyedik Kretén magazinunk.
Idézek a Szeretetkesztőség könnyes búcsúszavaiból:
"Öhgrxp!"
"Broáf"
"Köszönjük az Önök eddig velünk történő levését!"

Pedig mennyi mondanivaló lett volna még. (Broáf, broáf, broáf) De hát ha az olvasók nem hajlandók pénzt adni dolgokért, akkor azok a dolgok bizony megszűnnek. Ez legyen nagy tanulság a humoréletünkre. Ahogy nemzetünk bölcs tanítója, Gyurcsány kormányzó úr fejtette ki nemisolyanrég: "Nincs ingyenleves." Párhuzamot alkotva: nincs ingyenhumor sem. Vonatkozik ez a Kreténre is. Mert most már nincs. A fene a smucig olvasókba. Pedig mennyi mondanivaló lett volna még!

Marabu blogbejegyzése a Kretén humormagazin 100., utolsó számáról.

Bábel verme

Az első kérdés, amit fel fogok tenni Kemenes Ivánnak és Varga Péternek december 10-én, amikor a Komikonban dedikálják második közös művüket, hogy családi kapcsolat fűzi-e valamelyiküket Stromfeld Aurélhoz, illetve ha nem, akkor miért pont a zavarosan ellentmondásos Tanácsköztársaság nem-kommunista tábornokának a neve köti össze az Alfabéta-díjas Stroboscopát a pár hete megjelent Bábel vermével. Igaz, egy tavaszi interjúban Iván már utalt arra, hogy az (akkor még) reménybeli repetázás nem igazán folytatása, hanem amolyan testvére lesz a szerzői kiadásban megjelent misztikus thrillernek.

És valóban: a Stroboscopa egyik főszereplője, Stromfeld nyomozó nem jelenik ugyan meg a Bábel vermében, ám utóbbi történetben Sulyok Máté apósára „Stromfeld bácsiként” utalnak, akinek Klára lánya Aurél nevű fiúgyermeket szült a megboruló elméjű építőmunkásnak. De lehet, hogy ennek nincs semmi különös jelentősége, és csak mindenhol összefüggéseket kereső bölcsészeknek dobták oda csontként a képregény alkotói, akik amolyan bónusz-olvasmányként blogjukban a keletkezés folyamatát is dokumentálták (http://vojtekodon.blogspot.com/)

Bábel verme fizikailag a Milleniumi Földalatti építkezése mélyén található, és a referenciaként idézett Einstürzende Neubauten dalszövege megdöbbentően passzol a közelgő évszázadváltás reménykedő és aggódó várakozásához. A szebb jövőt jelképező technológiai csodán dolgozó munkások felemelkedés helyett külön bejáratú poklok irányába haladnak, és többnyire el is érnek rendeltetési helyükre.

Érzékeny, pesszimista, hátborzongató, intelligens képregényt kaptunk, „kerek” történettel, kidolgozott, esendő karakterekkel. Mindössze 29 oldalon ez nem kis dolog.

A rajz nem „szép”, de erőteljes, kifejező. Kifogásom talán csak annyi lehet, hogy valamivel határozottabban kellene eldönteni, hogy a témához jobban illő naturalista vagy a grafikust (az 5 órás közös képregényrajzolásokon rögtönzött „gödrös” és „álomutazós” munkái által bizonyítottan) vonzó groteszkebb vonalvezetést részesíti előnyben. De akárhogy is: egy képregényrajzoló számára a legkeményebb kihívás minden egyes kockán azonosíthatóan megismételni a karaktereket, és ebben most – helyesen – főként másodlagos jellemzőkre támaszkodott. Külön elismerés jár még a színek használatáért, pláne, hogy első kísérletről van szó.

Marketing stratégia

A Roham magazin helyenként invenciózus, helyenként már-már dühítően kísérletező képregényféle-tengerében üde színfoltként üdvözöltem Dorcsinecz Jánosnak a modern francia iskolát idéző munkáját a 6. számban (Végállomás), és bár a következőnél (Gödör), amely már Mikó Csaba forgatókönyve alapján készült, némileg aggódni kezdtem, mégis nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy a Roham másik Hungarocomixos újdonságát ettől a szerzőpárostól kapjuk. Az előzetes különösen ígéretesnek látszott, a kötet formátuma és a fekete-fehérség ténye megmelengette szívemet, és elsők között tettem magamévá a rendezvényes szerzemények közül.

A véleményezés előtt leszögezem, hogy az év legfontosabb képregényének tartom a Marketing stratégiát, amennyiben formájában és formátumában egyértelműen követhető utat jelöl ki. Nagyon remélem, hogy ez az első „magyar graphic novel” iskolát teremt, és évente akár több hasonló méretű és állagú kötetet állíthatunk mellé a polcra.

Úttörői minőségében is vizsgálva a művet – bármennyire is megbocsátásra hajt fenti bevezető – „biztató félsikernek” pontoznám. Kétségtelen előítéleteimet nem leplezve (Dorcsinecz rajzai már első látásra vonzottak, Mikó írásai többszöri nekifutásra is taszítanak, mind prózában, mind képregényben) mondom azt, hogy egy majdnem profi, szinte azonnal akár Amerikában, akár Franciaországban „bevethető” rajzoló találkozott egy sokkoló-kukkoló-kísérletező dramaturggal. (Természetesen a „majdnem” profit kizárólag a képregényrajzolásra értem, hiszen grafikusként képzett alkotóról van szó.) Néhány panel nehezen megfejthető, néhány oldal talán összevonható lett volna, de a képi narráció jól követhető, magabiztos kezekre utal. A döccenéseket maga a történet okozza: indokolatlanul beiktatott jelenetek, tárgyak és szereplők bonyolítják a sztorit, noha az írói szándék szerint valószínűleg rétegezni lettek volna hivatottak azt. Komplex vagy komplikált – nem ugyanaz.

Ugyancsak zavaró a szerzői távolságtartás valamennyi szereplőtől, akik jól oldalba rúgott patkányként futkároznak doktor Mikó laboratóriumában. Amennyire virtuózak és átgondoltak a bevágások, annyire keveset adnak hozzá a karakterek jellemzéséhez, amit szolgálniuk illett volna – elvégre a történet ezek nélkül is folyna a maga medrében. Valahogy a „tudom, hogy így kell ezt csinálni, tehát így is csinálom” érzését erősíti az olvasóban, aki úgy véli, a túszdráma ürügy csupán valami átfogóbb mondanivaló közléséhez. Az üzenet azonban nem érkezik meg, a hangulat megmarad – de maradhatna tovább is, ha a gyakorlott író az érzékenység és az empátia eszközeit is elővette volna a tokból.

Az engem zavaró hibái ellenére is nagyon örülök ennek a kiadványnak, és várom a folytatást. Különösen kíváncsi lennék arra, hogy Dorcsinecz mire jutna más, véleményem szerint az itt bemutatott nyers, húsba-idegekbe vágó grafikai világhoz jobban illő témával, karakterekkel, netán szerzőtárssal. Akár egy magyar Alack Sinner megalkotását is kinézem belőle – eleve jó lenne, ha végre visszatérő figurákat és sorozatokat kapnák a magyar képregényesektől.

Kalyber Joe 5: Angyalok a pokolban, második rész

Amilyen a Kalyber Joe, vághatnák rá előző felvetésemre Pilcz Roland karakterének elkötelezett hívei. Így igaz, válaszolom nekik, még ha folyamatos vitáimat a Roli által választott irányokat illetően ez a rész sem fogja lezárni. De bátorságát és kitartását nem lehet nem tisztelni ennek a roppant rokonszenves alkotónak, és a szegedi képregényfesztiválon igazán megható volt tapasztalni a barátaiból és rajongóiból áradó őszinte szeretetet.

(Tagadhatatlan) fejlődés ide vagy oda, a Kalyber Joe erényei és hiányosságai nem változtak drámaian az előző részhez képest. Köszönettel adózom Rolinak, hogy egyes korábbi fejezetekkel ellentétben ennek a szövege már szemüveg nélkül is olvasható fáradó szememnek, és emelem kalapom a hátterei és kellékei előtt, sokat ügyesedett a megrajzolásukban. A túlzottan highlight-olt színezés is valamelyest visszafogottabb lett – még egy-két rész, és teljesen meg leszek vele elégedve. Az oldalak felépítésével, a jelenetek kidolgozásával korábban sem volt gond, és bár rajtam speciel némileg elvesznek a szerző kedvenc kalandfilmjeiből és képregényeiből származó utalások, tudom, hogy másoknak éppen hogy ezek jelentik a szórakozás savát és borsát.

A két fő problémám még mindig ugyanaz. Emberrajzolásban a színvonal egyenetlen (egyes testrészek ott hajlanak, ahol nem igazán tudnak a valóságban, másoknak oldalról oldalra változik a vastagságuk) – továbbra is úgy vélem, hogy legalább a kihúzásban egy rajzolótárs kooptálása jót tenne a produktumnak. Másrészt pedig Kalybernek, mint karakternek semmi keresnivalója sincs az egzotikus tájakon: nem hagy nyomot maga után. Persze, egy sorozat címszereplőitől el is várjuk, hogy túlélje az egyes epizódokat, de valahogy még Kalyber kartörése sem tud „fájni” az olvasónak. Az sem túl szerencsés, hogy ezen a 36 oldalon Kalyberen és két társán kívül szinte alig bukkan fel más szereplő – ahhoz viszont a két haver nem elég súlyos, karakteres és differenciált figura, hogy ez egy percig se legyen unalmas, repetitív.

Még mindig visszasírom azokat az időket, amikor Kalyber Joe főiskolán tanított, és egy olyan környezetben mozgott „magabiztosan”, amelyet szerzője remekül ismer és ábrázol. No de hátha idővel visszakanyarodik oda...

2009. november 19-án átadták a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Képregénykiadók Szövetsége által közösen kiírt első katonai képregénypályázat díjait.

Képregény –csíkok (comic strip) kategória:
Beérkezett pályaművek száma: 12

1. díj: Haragos Péter

Magabiztos rajz, jól felvezetett, a témához illő hangvételű poénok, szimpatikus főszereplő.

Különdíj: Kasza Magdolna

Eredeti közelítés a missziós tevékenységhez, mintegy a hátország szemszögéből nézve.

A zsűri a 2. és a 3. díjat nem adta ki, mert úgy ítélte meg, hogy a többi pályamű nem érte el a kívánt színvonalat, vagy nagyon eltért a kiírástól. Ilyen eltérés volt többek között a negatív illetve a rasszizmust súroló üzenet vagy a katonaságról csak általánosságban szóló képcsík.

1 oldalas képregény kategória:
Beérkezett pályaművek száma: 11

1. díj: Domonkos Attila

Remek rajz, képregényes eszközökkel jól felépített oldalkompozíció. Az üzenete pontosan megfogalmazza azt a megnyugtató, béketeremtő képet, ami a missziós tevékenység alapvető célja. Pozitívum még a konkrét helyszín választás és a magyar zászlós címer kiemelése.

Különdíj: Jámbor Lajos

Nem igazán képregény, de egyszerű és mozgósító üzenetei roppant pozitív hatást fejtenek ki, amellyel jól tükrözi a kiíró szándékát.

A zsűri a 2. és a 3. díjat nem adta ki, mert úgy ítélte meg, hogy a több pályamű nem érte el a kívánt színvonalat, vagy nagyon eltért a kiírástól.

Több oldalas képregény kategória:
Beérkezett pályaművek száma: 28

1. díj: Haránt Artúr

A szépen megfestett, a kerettörténet és a mese hangulatait harmonikusan elkülönítő képregény jól elegyíti a feszültséget és a megnyugvást, a kőkemény valóságot és a fantáziaelemeket. Üzenete erős, pozitív.

2. díj: Szigetvári Csaba

Remekül megrajzolt képregény, helyenként kicsit kevésbé sikerült szövegezéssel. Erénye, hogy a pályaművek közül a leginkább törekszik történetmesélésre. Figurái valóságosak, kerülik a sztereotipizált hős jellemzőit. A történet tanulsága direkt és lényeges, bár némileg súrolja a szájba rágást. A banális veszélyekre koncentrálva hozza közelebb a missziós tevékenység hétköznapjait.

3. díj: Domonkos Attila

Az 1 oldalas kategóriában nyertes pályázó ezzel a munkájával is igazolja elsőrangú rajztudását. A történet kicsit rövid, kicsit túl egyszerű, és tartalmaz dramaturgiai hibákat, de üzenete megfelel a kiírásnak.

Különdíj: Sarlós Endre

A megadott 5 oldalas határt 1 oldallal meghaladó képregényt azért kívánja különdíjjal jutalmazni a zsűri, mert lenyűgöző rajztudásról tanúskodik, különös gonddal ügyelve a grafikai részletekre. A történet feszültségét szétszakítja azonban a túlmagyarázott és túlságosan részletes szöveg, emiatt helyenként inkább illusztrált történetnek, mint képregénynek tekinthető.

A zsűri tagjai voltak: Bayer Antal (MKSZ), Cserkuti Dávid (illusztrátor), Kocsi László alezredes (HM) és Vujity Tvrtko (újságíró)

A Magyar Képregénykiadók Szövetsége év végi képregényes seregszemléjére a legfrissebb képregény-megjelenésekkel és színes programokkal várja a képregény rajongókat és az érdeklődőket.

Időpont: 2009. november 29-én, vasárnap 10-18 óráig.
Helyszín: Budapest, V. Erzsébet tér, Gödör klub.

A programokról:

5 óra/5 oldal Képregény-kismaraton

Immár hagyomány, hogy a Magyar Képregénykiadók Szövetsége rendezvényein a látogatók megfigyelhetik, hogy zajlik élőben néhány képregényoldal elkészítése. 5 óra áll az ismert és amatőr képregényrajzolók rendelkezésére, hogy elkészítsenek 5 oldalnyi képregényt, melyhez a témamegjelölést a helyszínen, a kismaraton indulásakor ismertetnek a szervezők a résztvevőkkel. A rendezvény zárásaként az elkészült oldalakat a közönség egy vetítés keretében megtekintheti, miközben a szakmai zsűri értékel. A képregény-kismaratonon a részvétel bárki számára nyitva áll, a nevezés díjtalan, jelentkezni az info@kepregeny.info címen lehet.

Képregény Kedvelők Klubja

A novemberi KKK rendhagyó módon a Hungarocomix keretein belül kerül megrendezésre.
Témája: “Képregény, képtörténet, képeskönyv, gazdagon illusztrált regény”
Az előadás azt boncolgatja, hol húzódik az a vékony határmezsgye, mely elválasztja egymástól ezeket a produktumokat.
Kertész Sándor képregényszakértővel és Gréczi Krisztián (Grogi) gyűjtővel Kiss Ferenc beszélget.

Anilogue

Az idei Hungarocomix kiemelt partnere az Anilogue animációs fesztivál. A rendezvény ideje alatt az Anilogue tavalyi díjnyertes animációs filmjeit is megtekinthetik a látogatók.

Muto (Olaszország) r: Blu
Lovesick (Németo.) r: Spela Cadez
Cracks (Franciao.) r: Nicolas Pawlowski
KJFG No.5 (Magyaro.) r: Alexei Alexeev
Weiss (Németo.) r: Florian Grolig

Külföldi vendégek:

Az idei Anilogue díszvendégei, a világhírű Kazuyoshi Katayama anime rendező és Hitoshi Suzuki, az egyik legnagyobb távol-keleti animációs rendezvény, a Tokyo Anime Fair igazgatója ellátogatnak a Hungarocomixra, hogy egy kerekasztal beszélgetés keretében beavassák az érdeklődőket az anime műfajának, készítésének, iparának rejtelmeibe. Az előadás közben az Anilogue-on tartott több napos workshop eredményeit is megtekinthetik az érdeklődők.

A Képregény felfedezése

Korcsmáros Gábor az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen bemutatott, vetítéssel egybekötött előadását a Hungarocomix közönsége előtt is megismétli.

Csodaceruza gyermekprogramok

A Hungarocomix partnere, a Csodaceruza magazin egész nap várja a családokat, kicsiket és nagyokat változatos gyermekprogramokkal; Képregényes témájú jelmezverseny, játékos képregényiskola, arcfestés, rajzfilmvetítés.

Anime vetítés

Kicsiknek: Kukucska Kalandjai

Doktor Tudor, a felfedező egy napon egy tojásra bukkant Angyalsziget egyik barlangjában. Láss csodát, a tojás kikelt, és megszületett Kukucska, a kismadár! Onnantól együtt utazták körbe a világot, mígnem hazafelé tartva egy viharban elvesztették egymást, és madarunk egyedül érkezett vissza szülőföldjére. Így kezdődik a történet, melyben Kukucska és új barátai hihetetlen kalandokat élnek át együtt!

Nagyoknak: Nauszika – A szél harcosai

Ezer évvel azután, hogy a Hétnapos Tűz megsemmisítette szinte az egész bolygó emberi lakosságát, a Földnek csak kis részén maradtak túlélők. A rettegett erdő, Átokfölde elborított szinte mindent, gyilkos óriásrovarok nyüzsögnek benne, s gigantikus fái halálos méregspórákat termelnek. Az emberlakta terület zsugorodik, s a megmaradt városok öldöklő háborúkat vívnak. A Szél Völgyében, melynek hercegnője a fiatal és talpraesett Nauszika, még béke uralkodik…

Holdfény Fantasy Team „release celebration”

A november 21.-én megjelenő World of Warcraft kártyák a Hungarocomixon lesznek megvásárolhatóak először! A különböző kártyaújdonságok bemutatóját, és a versenyt a Holdfény saját standjánál tartja.

Tombola

A nagy sikerre való tekintettel ismét lesz tombola, így a megvásárolt belépő egyben tombolajegy is. Számos értékes ajándékcsomag kerül kisorsolásra a látogatók között!

Konzoljáték és táncszőnyeg

Az előadások, szakmai programok és vetítések között van lehetőség a játékra is; a Hungarocomix látogatóit táncszőnyeg és két Nintendo Wii játékkonzol várja, ahol a legújabb, képregényes témájú játékok tesztelhetők.

Új magyar megjelenésekről:

Az 5. Magyar Képregényfesztiválon Alfabéta-díjban részesült Kemenes Iván és Varga Péter Bábel verme címmel új, ezúttal a XIX. századi Budapesten játszódó képregénnyel jelentkeznek, Dorcsinecz János és Mikó Csaba közös, Marketing stratégia című lélektani túszdrámájának megjelenését pedig a rendhagyó, kortárs képregények rajongói üdvözölhetik.
A Pulitzer-emlékdíjas és többszörös Alfabéta-díjas Marabu kultsorozatának újabb kötete, a Mi van, Dodó? ismét a rekeszizmokat támadja, akárcsak a Napirajz 3. része, mely Merényi Dániel rendszeresen frissülő, képregényes blogjának idei termését gyűjti össze.
A Nero Blanco Comix antológia ötödik része ismét számos hazai tehetség legfrissebb képregényeit tartalmazza. A füzetben megtalálhatóak Haránt Artúr, Szabó Jenő, Vass Róbert, Vincze Nóra, Kovács Péter, Koska Zoltán, Süli Andrea, Göndöcs Gergely és Pásztor Tamás „Tomster” alkotásai.
A Kretén magazinban indult, majd a Füles rejtvényújságban folytatódó, Szekfű Sanya, „az első magyar képregényhős” Kiss Ferenc által írt, Fujkin István, Rusz Lívia és Podmaniczky Ferenc által megrajzolt kalandjai gyűjteményes kötetben jelennek meg a Hungarocomixra.
A magyar képregény aranykorának kiemelkedő alakja, Fazekas Attila is számos újdonsággal jelentkezik a Hungarocomixra. Specialitása, a történelmi képregények közül a Botond sorozat újabb epizódja, valamint a Petőfi Sándort megidéző, Kiskunsági Szentmiklósnak ifjú népe örvendezteti meg a klasszikus stílus kedvelőit. Fazekas filmes képregényadaptációit pedig a Fekete-fehér képregénymúzeum hatodik kötete foglalja össze.
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, hazai képregényhős, Kalyber Joe újabb izgalmas kalandjait Pilcz Roland, sorban ötödik kötetében mutatja be.

Az MKSZ tagkiadóinak várható új képregénymegjelenései:

• Pókember: A másik #1
• Kázmér és Huba #6
• A vízisten menyasszonya #4
• Bábel verme (Kemenes Iván-Varga Péter)
• Marketing stratégia (Dorcsinecz János-Mikó Csaba)
• Roham #9 Irodalmi és művészeti magazin
• Szekfű Sanya (Kiss Ferenc-Fujkin István-Rusz Lívia-Podmaniczky Ferenc)
• Buborékhámozó #7
• Nero Blanco Comix #5
• Napirajz #3 (Merényi Dániel)
• Mi van, Dodó? (Marabu)

További újdonságok:

• Fekete-fehér Képregény múzeum #6: Rajzolt Mozi (Fazekas Attila)
• Kalyber Joe #5 (Pilcz Roland)
• Kiskunsági Szentmiklósnak ifjú népe (Fazekas Attila)
• Botond #16 (Fazekas Attila)

(Az újdonságok listáját folyamatosan frissítjük)

Dedikálások
A helyszínen az alábbi művészek dedikálják újdonságaikat:

• Fazekas Attila
• Kemenes Iván és Varga Péter
• Dorcsinecz János és Mikó Csaba
• Marabu
• Pilcz Roland
• Garisa H. Zsolt és Varga "Zerge" Zoltán

És még sokan mások…

Program:

10:00: Kapunyitás
10:15: Az “5 óra/5 oldal képregény-kismaraton” startja.
11:00: Képregény Kedvelők Klubja
11:00: World of Warcraft “release celebration”: kártyaverseny a Holdfényteam standjánál
11:30: Anime vetítés gyerekeknek: Kukucska Kalandjai (1 epizód)
12:00: Tombola, képregény újdonságok bemutatója
12:00: Anime vetítés: Nauszika – A szél harcosai
14:00: Az anime világa (kerekasztal beszélgetés az Anilogue külföldi vendégeivel)
15:00: Anime vetítés gyerekeknek: Kukucska Kalandjai (1 epizód)
15:30: Tombola, újdonságok bemutatója
16:00: A Képregény felfedezése
17:00: Tombola, újdonságok bemutatója
17:30: A képregénymaraton értékelése

Belépti díj és egyben tombolajegy: 300 forint.

Független alkotók az info@kepregeny.info címen igényelhetnek limitált számú standot november 22-ig.

A Vad Virágok Könyvműhely szeretettel vár minden érdeklődőt november 12-én, csütörtökön 18.00 órakor a Francia Intézetben Joann Sfar: A kis herceg című képregényének könyvbemutatóján.

Cím: Francia Intézet Budapest I. Fő utca 17. / franciaintezet.hu

A kötetről véleményt mond Dunajcsik Mátyás műfordító és Bayer Antal képregényszakértő.

A résztvevőket faggatja: Nagy Krisztián, kritikus

A kötet a helyszínen 25%-os kedvezménnyel megvásárolható.

A nyári Animeconra megjelent újdonságok közül elsőként a Sámánharcost vettem szemügyre, elvégre a többi kötet már futó sorozatok folytatása. A Sámánharcos (eredeti címén Dan Gu, angolul Shaman Warrior) magyarországi bevezetésére a Delta Vision vállalkozott, és ezzel harmadikként csatlakozott a koreai képregényekkel, másnéven manhwákkal is foglalkozó kiadók sorához.

Koreai képregényt sokkal könnyebb és idegnyugtatóbb megjelentetni, mint japánt. Ellentétben ugyanis a japán jogtulajdonosokkal, akiknek az akár több évig is elhúzódó tárgyalások során az európai vagy amerikai partner életét és vérét, valamint ingét és gatyáját kénytelen felajánlani, ha jutni akar valamire, a koreaiak jóval gyorsabbak, rugalmasabbak, szerényebb feltételekkel állnak elő, és úgy általában nagyon örülnek, hogy lesz egyáltalán idegen nyelvű kiadás a sorozataikból. Sajnos, ez a körülmény a magyar otakuk (manga-rajongók) hadát hidegen hagyja, és bár az eddigi hazai megjelenésű manhwák tisztes eredményeket értek el, nem vetekedhetnek az igazzy mangákat körülvevő imádattal.