Alfabéta-interjúk: Lamm Lenke
Egyszerre személyes és univerzális témákat feldolgozó képregényekkel is nevezett Lamm Lenke mindkét kategóriában az Alfabéta-díjra, a jelöltekkel készült interjú sorozatunkat vele folytatjuk. A kérdező Szekeres Nikoletta.
SzN: Két képregényed lett jelölt, mindkét kategóriában. A Nem vagyok ideális leplezetlen őszinteséggel beszél arról, hogy milyen elvárások alapján tekintünk a testünkre, magunkra. Mi inspirált téged abban, hogy erről beszélj és éppen egy képregényben?
LL: A testkép az a téma, ami a mai napig a legjobban foglalkoztat. A Nem vagyok ideális így sokáig érlelődött bennem, ezért szinte egy felszabadító hullámként tört elő belőlem tavaly nyáron. A racionalitás helyett a tudatalattira támaszkodtam a munkafolyamat közben, ez a megközelítés sokkal értékesebbnek bizonyult, mint a görcsös túltervezés.
Az inspiráció egyrészt a saját testemhez fűződő, folyamatosan alakuló kapcsolatomból, másrészt abból a felismerésből fakad, hogy sokaknak van igénye változatos külsejű karaktereket viszontlátni a történetekben. Nem gondolom lerágott csontnak a body positivityt. Bár az előző évtizedben sokszor előkerült, még mindig vannak kevésbé körbejárt kérdései, a Nem vagyok ideálist pedig egy jó alkalomnak éreztem, hogy hozzájáruljak ehhez a számomra fontos kérdéskörhöz. Reprezentáció segítségével az olvasó a saját érzéseit is könnyebben közelíti meg, így mindennél fontosabbnak tartom a testek leplezetlensége mellett az érzelmi világ leplezetlenségét is. Őszintén írni a testünkről egy hihetetlen nehéz folyamat. Legalábbis számomra az volt. A testünket nagyon sokféleképpen lehet megközelíteni és szeretni, ez a történet csak egy példa erre. Remélem, a képregény másokat is egy saját belső utazásra hív és a karakter, aki megjelenik az oldalakon rezonál emberekkel. Azt hiszem, ezért érdemes történeteket mesélni.