Sztriptíz antológia 1 - kritika
Egészen különleges, egyedi kiadvánnyal jelentkezett a Brody csoporthoz tartozó budapesti ArtYard galéria és stúdió. 2015 végén közzétett felhívásukban kifejezetten közép-európai témájú, rövidebb képregényeket kerestek, angol nyelven. A koncepció egy hagyományteremtő független – „szuperhősök nélküli”, hogy Claudia Martinst, a galéria vezetőjét idézzük – fesztivál létrehozásához kapcsolódott. A kiadvány elkészült, a fesztivál sikeresen lezajlott (bár van még mit javítani, főleg a kommunikáció terén), jöhetnek a következtetések és tanulságok.
Ha fesztiválszervezésben még nem is, vendéglátásban kétségtelenül profi az ArtYard, és a kiadvány küllemén is azonnal látszik a hozzáértés. A stúdió a Risograph nevű nyomdai eljárásra szakosodott, helyben készítik kiadványaikat, nyomataikat, és ugyanezt a technikát alkalmazták az antológiánál is. Jó ránézni, jó kézbe venni, egyedi műtárgy a jellege.
A tartalommal viszont vannak problémák.
A tíz beválogatott szerző – öt magyar, öt külföldi, köztük két román, egy szlovén, egy lengyel és egy angol – közül egyeseknél a közép-európaiság nem több találomra kitett utcatáblánál, másoknál viszont kőkemény rögvalóság. Van köztük történelmi léptékű tanulság és hétköznapi bosszúság, akad szívszorító, aktuális helyszíni riport és a régióra jellemző örök abszurd.
Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy tízen tízféleképpen közelítettek mind a közép-európai témához, mind a formai megvalósításhoz. Ez tulajdonképpen már önmagában is érdekessé tenné a kísérletet, mégsem vagyok elégedett.