Részletes, folyamatosan frissülő információk a Kilencedik.hu portálon.

A rendezvény Facebook eseménye.

Ptiluc jó szokása szerint pár napja felpattant a motorjára, elindult csavarogni Európában, és mivel az útja éppenséggel Budapesten át vezetett, csütörtökön itt dedikálja a néhány évvel ezelőtt magyarul megjelent képregényét.

Helyszín: Castro bistro, 1075 Budapest, Madách tér 3.

Időpont: 2014. augusztus 28., 19 órától

A Titkos Fiók kiadó Facebook eseménye.

A Kilencedik.hu portál összegyűjtötte a képregényről megjelent kritikákat.

Mi pedig előkerestünk az archívumból pár képet Ptiluc 2006-os budapesti és pécsi dedikálásaiból.

Noha nagyobb képregényes események híján nyáron kevés képregény jelenik meg, a szuperhősök kedvelői éppenséggel nem panaszkodhattak, hiszen a Kingpin kiadónak köszönhetően folyamatosan érkeznek újdonságok az újságárusokhoz.

Miután Batman a tavasszal visszatért, most magával hozta a barátait, a teljes Igazságligát is. Érthető kereskedelmi okokból az augusztusban megjelent különszám Batman címen fut, de valójában a JLA (Justice League of America) sorozatból választott egy négyrészes történetet a szerkesztő.

Bár sajnálhatjuk, hogy nem a korábbi, Grant Morrison által írt meghökkentő-kizökkentő epizódok egyikét kaptuk, a választás kézenfekvő és helyénvaló, hiszen Batman áll a központban, és az ő főgonoszai közül került ki az ellenség is. Méghozzá az egyik legszemélyesebb ellenlábasa, Ra’s al Ghul, és fontos szerephez jut Ra’s lánya, Talia is – amivel már meg is van a kapcsolódás az aktuális (magyar) sorozathoz.

Batman azért is a legizgalmasabb képregényfigura az amerikai kínálatban, mert kétség kívül az ő ellenségei a legérdekesebbek és legváltozatosabbak. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy milyen széles skálán mozognak, amikor azon révedezünk, hogy Joker mennyire tökéletes ellentéte-kiegészítője-tükörképe-ikerpárja Batmannek – pedig messze nem minden Jokeres sztori jó, és bőven vannak kiváló Jokertelen történetei is a Denevérembernek. És ezek között szerepel jó néhány olyan, amelyben Ra’s al Ghul és lánya, Talia okoz szinte megoldhatatlan fejtőrést Bruce Wayne-nek.

A Nagy Háború blog és a Magyar Képregény Szövetség által meghirdetett képregénypályázat határidejét meghosszabbították (augusztus 24-ről) augusztus 31-ig.

A pályázat kiírása itt olvasható.

Ahogy már évek óta rendszeresen, idén is lehet találkozni ismert képregényrajzolókkal a Sziget-fesztiválon, a kArton galéria sátrában.

A beosztás:

Augusztus 14 csütörtök: Németh Gyula és Ábrai Barnabás
Augusztus 16 szombat: Erhardt Domonkos és Sárdi Katalin
Augusztus 17 vasárnap: Fritz Zoltán és Majer Nóra

Kevesen vitatják, hogy a New 52 egyik legjobban sikerült dobása az Aquaman megújítása volt, amit a DC legtöbbre tartott írója, Geoff Johns vezényelt le. Bár személy szerint továbbra is az első Aquaman széria utolsó szakasza mellett teszem le a garast, a teljes, 1941 óta tartó Aquaman-történelmet tekintve hajlamos vagyok azt mondani, hogy ez az ezüstérmes. Nem minden fenntartás nélkül.

Ízlések és szakértések ide vagy oda, valószínűleg ugyanolyan abszurd gondolat összevetni egy 2011-es szuperhősös képregényt egy 1970-essel, mint egy 1970-est egy 1941-essel. Totálisan megváltozott minden, a stílus, az elvárás, az olvasóközönség létszáma és összetétele, fejlődött a technika, szóval ezer és száz okot mondhatnánk, ami miatt teljesen igazságtalan ugyanazzal a szemüveggel vizsgálni Johns és Reis munkáját, mint a Skeates-Aparo párosét.

Miután ezt ilyen szépen leszögeztük, hasonlítsuk össze mégis a kettőt.

No, nem azért, hogy eldöntsük, melyik a „jobb”, hanem csak hogy rávilágítsunk néhány különbségre.

Az Aquaman első folyamának 50-56-os számát már korábban elemeztem, így most essen pár szó a legújabb („volume 7”) szériának az első 13 számáról.

Mielőtt belevágnánk, annyit talán érdemes elmondani, hogy a New 52 koncepciója szerint az újrainduló sorozatoknak van is közük az előző 70 évhez, meg nem is. A „kontinuitás” az előzményekkel lényegében megszűnt, de a karaktereknek van múltjuk, és ennek a múltnak a részeként többé-kevésbé adottnak vehetők egyes korábbi történések.

Aquaman 1-4

Az első számban nagyrészt újra megismerkedünk Aquamannel, a képességeivel, némileg a háttérével, és a feleségével, Merával. A négyrészes sztori csak a füzet utolsó pár oldalán indul, amikor a tenger mélyéről ijesztő fejű lények támadnak rá egy halászhajóra. A folytatásban ezekről a lényekről kiderül, hogy még Aquaman számára is ismeretlenek, telepatikus képességei nem hatnak rájuk, és valami rovarszerű kollektív tudatuk van. Az embereket csak tápláléknak tekintik, partra szállva foglyokat ejtenek, és elraktározzák őket későbbre. Valószínűleg azért kényszerültek feljönni a tenger fenekéről, mert odalent fogytán volt az ennivaló. Bár Aquaman és Mera elismerik, hogy a lényeket pusztán a túlélési ösztön hajtja, nem a kegyetlenség, az emberek megmentésére követik őket, és egy vulkánkitörést provokálva elzárják őket a külvilágtól, akaratlanul megölve a királynőjüket is.

"Az előző évek hagyományához hűen idén is megtartjuk a 5Panels nyárbúcsúztató piknikjét a Margitszigeten, a szokott helyen (a Margit híd felőli oldalon, a szökőkút után nem messze, balra). Hacsak nem mos el minket az eső, augusztus 30-án -szombaton- 10-16 óráig lapítjuk a gyepet, vagyis beszélgetünk, jól érezzük magunkat.

A 5Panels tagjain kívül várunk minden kedves érdeklődőt akár egész napra, akár ha csak egy rövid időre is tud kiugrani közénk a szigetre, hogy jól kitárgyalhassuk a magyar képregény felemelkedésének lehetséges útjait, vagy éppen kollektíven temessük azt, egyéni preferenciától függően. Vagy csak úgy, a társaság kedvéért. Pokrócról lehetőleg mindenki gondoskodjon!"

Elég kevés maradt meg bennem a DC pár évvel ezelőtti nagy csinnadrattával bevezetett New 52 sorozataiból. Az egyik az Aquaman első 13 száma volt, aminek a megtartásával egyrészt a szorgalmas Geoff Johnsnak és az átlagon felüli rajzolónak adtam meg a tiszteletet, másrészt pedig a nosztalgiafaktor lépett életbe. Egyik legelső angol nyelvű képregényem az Aquaman 52-es száma volt, 1970-ből, és egyben annak a mindössze kettőnek az egyike, amit azóta is őrzök a gyűjteményemben (a másik a Green Lantern/Green Arrow 78). Azóta is időnként beszerzek egy-egy számot a gyakran megszakadó, gyakran újrainduló sorozatból, és újra meg újra megállapítom, hogy „az” volt az igazi.

Szerencsémet, hogy van egy ilyen régi, eredeti számom, azzal is tetéztem, hogy pár évvel ezelőtt egy amerikai webshopból elfogadható áron megvettem az 52-es szám történetének az előzményét és az azt követő néhány füzetet, egészen az 56-osig, amely az utolsó volt ebből a szériából – még azelőtt tehát, hogy a New 52-őrület miatt a többszörösére ugrott ezeknek az ára.

Nem szívesen mondok ilyet, hisz azzal vádolhatnak, hogy már én is beálltam a „régen mindig jobb volt” táborba, de újraolvasva az Aquaman 50-56-os számait muszáj kijelentenem, hogy ennek a karakternek ez volt a legjobb időszaka.

A Vadonleső Program és a tíz hazai nemzetipark-igazgatóság a Vidékfejlesztési Minisztérium Természetmegőrzési Főosztályával, a Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályával, a Fővárosi Állat- és Növénykerttel, a Magyar Természettudományi Múzeummal és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel karöltve 2014. A KELETI SÜN ÉVE alkalmából „Titokzatos sün-történetek”
címmel mese- és képregényíró pályázatot hirdet.

A mese kategóriában 6-11 évesek, a képregény kategóriában 12-17 évesek jelentkezését várják. Beküldési határidő 2014. szeptember 15.

A részletes kiírás itt olvasható.

Drága Pif!

 Mikor találkoztunk utoljára?

Jó, jó, tudom. Tegnapelőtt a Pif Gadget 152-es számát lapozgattam. Teljesen más okból tettem ezt, mint hogy a kalandjaidat olvassam (hisz franciául se tudok), mégis végignéztem egy történeted, szavak nélkül. A felépítésre, hatásokra voltam kíváncsi, hogyan működik egy kalandos képregény.

Előtte lévő héten egy Kockás volt a kezemben, téged átlapoztalak, azelőtt pár hónappal egy Hahotát a kedvedért – és főleg Herkules miatt – vettem le a polcról. Aztán egy nyári Pif-PajtásMagazin idézte fel a régmúltat.

Évente párszor még találkozunk, Pif. De mikor találkoztunk igazán legutóbb?

Ismét meghirdeti hagyományos képregénypályázatát az Avana Egyesület. Az "Állatok a jövőben" című pályázatra SF témájú, 2-8 oldalas képregényeket várnak, 2014. szeptember 14-ig.

A részletes kiírás itt található.

Az alábbi interjú 2014. március 9-én készült a 27. Képregénybörzén Elekes Áronnal, az akkor újdonságnak számító Wynter című képregény rajzolójával. Hosszú idő után, a Wynter 2. részének ComiXology-n való megjelenésének napján, azaz ma bemutatjuk.

A Wynter hirtelen robbant be a szerzői képregények piacára a - szintén fiatalnak számító - New Worlds Comics kiadó égisze alatt, melyet Guy Hasson alapított és kizárólag digitális képregényekkel foglalkozik. Vele rövidesen szintén készül egy rövidebb bemutatkozó interjú, ami a következő hete valamelyikében jelenik meg.
A Képregény.blog.hu-n február elején már megjelent egy interjú Áronnal, a lentebb olvasható sok esetben arra reflektál, ezért érdemes azt is elolvasni!

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (a továbbiakban: NHKKA) és a Magyar Képregény Szövetség (a továbbiakban: MKSZ) pályázatot hirdet képregények készítésére az I. világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából.

A Nagy Háború Blogot működtető alapítvány és a szövetség tagjaiból álló zsűri által kiválasztott nyertes művek pénzdíjazásban részesülnek. A legjobb pályaműveket a nagyhaboru.blog.hu elektronikusan közzéteszi, és későbbi tervei között szerepel egy nyomtatott kiadvány megjelentetése is.

Részletes kiírás

Pályaművek

A pályázat témája az I. világháború kitörési körülményeinek feldolgozása - történelmi források alapján vagy fiktív történet formájában.

Csak magyar nyelvű vagy szöveg nélküli képregénnyel lehet pályázni.

A képregények minimális terjedelme 3, maximális terjedelme 5 oldal lehet.

A képregényt kérjük szabványos, álló A4-es arányra tervezni.

A pályázatra fekete-fehér, szürkeárnyalatos és színes képregényeket egyaránt várunk.

 A pályázati anyag

1) Rövid bemutatkozó levél valamennyi szerző nevének és szerepkörének (író, rajzoló, beíró, stb.) a feltüntetésével.

2) Közlésre kész képregényoldalak JPG formátumban, képernyőn jól olvasható méretben, 100 dpi felbontásban. A képregényoldalak ajánlott szélessége 700-800 pixel. Egy képregényoldal mérete ne haladja meg az 1 MB-t.

Megjegyzés: A reménybeli nyomtatásbeli megjelenés érdekében kérjük a pályázati anyagokat nyomtatható minőségben is archiválni.

A beküldés módja

A pályaműveket e-mailben, a palyazat@nagyhaboru.hu címre kérjük beküldeni.

A rajzanyagokat JPG formátumban kérjük csatolni ehhez az e-mailhez, akár egyenként (nem beágyazva), akár egyetlen fájlba tömörítve ZIP vagy RAR kiterjesztéssel.

Az anyagot arról az e-mail címről kérjük elküldeni, amelyen a zsűri el tudja érni a pályázót értesítés céljából.

Határidők

Beküldés: 2014. augusztus 24.

Eredményhirdetés: 2014. szeptember közepe.

Zsűrizés

A zsűri a három általa legjobbnak ítéltet művet részesíti pénzdíjazásban. A zsűri fenntartja magának a jogot, hogy – a pályaművek színvonalának megfelelően – eltérjen ettől, és több vagy kevesebb díjat adjon ki.

A zsűri 5 tagját az NHKKA és az MKSZ delegálja. A zsűri elnöke Pintér Tamás, az NHKKA kuratóriumának elnöke, tagjai Babos Krisztina és Pollmann Ferenc az NHKKA részéről, illetve Szép Eszter és Vass Róbert az MKSZ részéről.

Díjazás

Az első három helyezetett a zsűri az alábbiak szerint díjazza:

I. helyezett: nettó 80 ezer forint

II. helyezett: nettó 50 ezer forint

III. helyezett: nettó 30 ezer forint

A Magyar Képregény Szövetség ügyvivői és tagjai az alábbi felhívást teszik közzé a Hungarococomix új koncepciójának a kidolgozására.

Kedves Barátaink!

Amint azt sokan közületek már tudják, a Magyar Képregény Szövetség idén jelentős szervezeti átalakuláson ment keresztül. Az új felállással már magunk mögött tudhatunk egy sikeres májusi Képregényfesztivált. A következő lépés az év végén már megszokott Hungarocomix megrendezése.

A Hungarocomix az évek során több, gyakran kényszer szülte koncepcióváltást ért már meg, és úgy érezzük, szükség van arra, hogy levonjuk a következtetéseket, és új alapokra helyezzük a rendezvényt, meghatározva, hogy mik azok a tulajdonságok, célok, amelyek egyedivé teszik azt.

A Hungarocomix az utóbbi években elsősorban „A karácsony előtti képregényvásár”-ként definiálta magát – több-kevesebb sikerrel. A visszaesés fő okának azt látjuk, hogy kevés újdonság jelenik meg ebben az időszakban, így mind a rendezvényt eredetileg kezdeményező kiadók, mind a vásárlók szemében elvesztette a jelentőségét.

Ezért úgy döntöttünk, hogy radikális változásra, a rendezvény újrapozícionálására van szükség. Ezzel kapcsolatban szeretnénk kikérni a véleményeteket, illetve várunk tőletek javaslatokat.

Kérjük, hogy fogalmazzátok meg észrevételeiteket az alábbi szempontok, illetve bármely egyéb szerint, ami az alábbi felsorolásban nem szerepel, de szerintetek fontos lehet:

Amikor kiderült, hogy a jogtulajdonos a magyar piachoz képest irreális magasságba emelte a belépési küszöböt (értsd: az előlegként, egy összegben kifizetendő összeget), és így a Képes Kiadó tíz önálló és két Supermannel társbérletes kötet után kénytelen volt leállni a Batman hazai kiadásával, bizton állíthatom, hogy kevesen sajnálták jobban ezt a kedvezőtlen fordulatot, mint én – hiszen fordítója és szerkesztője voltam valamennyinek, és nagyon szerettem is csinálni. Aztán eltelt pár év, és a Kingpin kiadó gondolt egy nagyot, és újságos terjesztésben hozta vissza a Denevérembert. Úgyhogy most az irigység beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy…

Dehogy mondom. Örülök Batman visszatérésének, felhőtlenül örülök, és megtisztelő, hogy legalább „szakértőként” bekerültem az impresszumba, néhány ponton olyan tanácsot tudtam adni Benes Attila egyébként kiváló fordításához, amely bekerült a végső szövegbe. Úgyhogy most az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy…

Szóval eddig egy-egy: lenne okom a kiadvány leszólására és felmagasztalására egyaránt. Úgyhogy nem teszem egyiket sem, hanem maradok inkább a szokásos, amennyire csak lehetséges, tárgyilagos hangvételnél.

A kéthavi lap első története nagyjából egyidős az utolsó magyar nyelvű kötettel (Hush szíve), ami különösen jó hír, hiszen ezúttal nem kell hosszú „ez történt közben” magyarázatokkal élni. A valódi életben 2006-ban járunk, amikor a DC Comics egy bátor húzással Grant Morrisonra bízta Batmant. A lépés bátor volt, de akkor már nem teljesen váratlan, hiszen a korábban leginkább a saját ötleteivel tündöklő Morrison ezt megelőzően éveken át írta a JLA-t és az X-Ment, méghozzá az igényes rajongók általános megelégedésére. Míg az 1990-es évek elején csak olyan szuperhőst volt szabad Morrisonra bízni, akinek a sorsáról nem volt különösebb elképzelése a kiadónak, így nem is kapott szívbajt, ha egészen elképesztő irányokba fordult a történet (lásd Animal Man, Doom Patrol), vagy csak egyetlen, utólag gond nélkül „alternatívnak” minősíthető sztorikat írhatott (Batmanről az Arkham Elmegyógyintézetet), tíz-tizenöt évvel későbbre megváltozott az író – de az olvasó is.

Morrison időközben vérprofi íróvá vált, méghozzá abból a kivételes fajtából, aki képes egyszerre tiszteletet mutatni az előzmények iránt és egészen új elemekkel és gazdagítani a hagyományokat. Nézőpontjai szokatlanok, kiszámíthatatlanok, ugyanakkor mindig a kötelező keretek között tud maradni. De a páratlan sikerhez – hét évig maradhatott Batman kalandjainak a krónikása, amihez hasonlót kevesen mondhatnak el magukról – szükség volt arra is, hogy megváltozzanak a rajongói elvárások. A Batman olvasói ugyanis megöregedtek, a mai történetek jóval idősebb, jellemzően huszon- és harmincéves férfiak érdeklődésére számíthatnak.