Ismerve a képregények iránti rajongásomat, egyeseket meglephet, hogy mindössze másodszor vettem részt nemzetközi képregénykonferencián – míg másokat az lephet meg, hogy egyáltalán léteznek nemzetközi képregénykonferenciák. A magyarázat részben abban rejlik, hogy a képregénykutatás a mai napig nem intézményesült igazán. Bár amikor a szakdolgozatomat írtam, bő harminc évvel ezelőtt, már találtam néhány referenciaként használhat könyvet, a korai tanulmányok nagyrészt csak történeti áttekintések és elemzések voltak, néhány úttörő munkától eltekintve elmélyültebb elméleti művek valójában csak az 1980-as évek derekán kezdtek megjelenni, és még a terület legelismertebb szakértői is alig több, mint húsz éves kutatói múltat tudhatnak maguk mögött. Az északi országok egyetemeit átfogó NNCORE közös kutatói program pedig egészen páratlan kezdeményezés.

Képregénytanszéket, persze, egyetlen felsőfokú oktatási intézmény sem tart fent. A képregény tanulmányozása új dolog, ahogy az volt még nem olyan régen a filmé is, nehéz kimutatni a „hasznosságát”, márpedig ez a követelmény világszerte egyre erőteljesebben jelentkezik. Különösen igaz ez a gazdasági válság óta: a konferencia valamennyi résztvevője egyhangúan megerősítette, hogy a források csökkentése elsőként a humán területeket érinti, így újabb területek megnyitása finoman szólva nem szerepel a napirenden.

De ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne lehetne foglalkozni a képregénnyel egyetemi szinten. Csak hát nem valami önálló stúdium keretében, hanem egy befogadó rokonterület berkein belül, amihez persze szükségeltetik az érintett egyetem, kar, tanszék, professzor nyitottsága a téma iránt. A helsinki konferencián irodalommal, történelemmel, filozófiával, vizuális művészetekkel, médiával és kommunikációval, valamint a társadalmi nemek kutatásával (gender studies) foglalkozó oktatók és posztgraduális képzésben részt vevő diákok vettek részt, néhány magamfajta kósza „független” társaságában.

A három nap alatt négy hosszabb plenáris, valamint három szekcióban ötven 20-25 perces előadás hangzott el a legkülönbözőbb témákban. A párhuzamosan futó szekciók között válogatni kellett, és mivel előzetesen vajmi keveset tudtam az előadók túlnyomó többségéről, inkább témák szerint válogattam, de még így is muszáj volt lemondanom olyan érdekesnek ígérkező prezentációkról, mint az extratextualitás és az intertextualitás Alan Moore V for Vendettájában (ez speciel a saját előadásommal ütközött), a jó és a rossz ábrázolása az iráni képregényekben, Joe Sacco képregényei, és így tovább. De volt, ahol már maga a cím is jelezte, hogy a szemiotika olyan szintjére emeli az előadó az elemzést, amely már meghaladja az érdeklődésemet („A Peirce-i tipológia kiterjedt használata a képregényelmezésben”), sőt, bevallom, a tájékozottságomat is.

Pádár Ádám és Molnár Gábor már találkoztak egy kiadványban, igaz, nem párosban, hanem egy-egy önálló alkotással. 2010-ben, a Nero Blanco Comix 6-os számában az Agarak és a Szusi husi megjelentekor már körvonalazódhatott a szorosabb együttműködés, hiszen A munka gyümölcse témája kutyás (agaras), és Molnár Gábor keleti stílusban rajzolta meg a füzetet, mint egykori ötletes művét (csak máshogy).

Nagyjából ezzel egy időben jött létre a 5Panels csoport, amelynek mindketten alapító tagjai, így a közös munkára jóval több lehetőség adódott, például "csapatképregényekben" mint amilyen a busós-sorozat.

A 9. Képregényfesztiválra megjelent közös kiadványuk, az ötletes című A munka gyümölcse. (Pádár Ádám egyébként is szeret szólásokat adni kötetcímnek: Majd ha fagy, Árral szemben, Kísért a múlt. Ez eddig a leginkább találó, szimbolikus cím.)

Közhely, hogy azt kell leírni, amit átéltünk, és hiteles lesz a történet. Hogy azok lesznek a legjobb írások. Mindkét alkotó állatok közelében él, személyes élmények, benyomások öltöttek különösen kerek formát a képregényben. A füzet végén az ember felhajt, ajh, de jó volt. S jön a következő gondolat: de jó lenne még több ilyen.

A 5 Panels csapat két új kiadvánnyal köszöntötte a 9. Képregényfesztivált. Az immár elmaradhatatlan közös, Kísért a múlt című kötetben harmadszor sorakoznak fel előttünk a Busók, míg A munka gyümölcse című fekete-fehér füzetet egyedül Molnár Gábor rajzolta, mindkettőnek az írója Pádár Ádám. Két képregény, egészen különböző műfajban, különböző hangvétellel, egyazon szerzőtől. Valamint új, egyéni képregénnyel jelentkezett a csapatnak egy további tagja, Lénárd László is (Semmi).

A Busó-járás konceptje Pádár Ádám ötlete volt, amelyet a teljes 5 Panels csapat lelkesen tett magáévá. Eleinte csak képsorokat gyártottak, azzal a dicséretes céllal, hogy mind az alkotók, mind az olvasók megismerjék a karaktereket. Amikor aztán a csapat tagjai elérkezettnek látták az időt, hogy hosszabb történetekben is kipróbálják a busók működését, az eredmény felemásra sikerült, amiből azt a következtetést vonták le, hogy jobb lenne, ha a történetírás egy kézben összpontosulna, és csak a rajzolók váltják egymást a jól ismert stafétamódszerrel. Az elképzelés jó is lenne, ám érzésem szerint azon bukik meg, hogy Pádinak túl sok elmesélnivalója van teremtményeiről, szeretne egyszerre mindent megosztani velünk, és közben bizony, hajlamos elszaladni mellettünk.

A harmadik Busó-kötetben új és alig ismert szereplők egész sorával találkozhatunk, lassan többen vannak, mint az X-Men vagy a Bosszú Angyalai, márpedig a világhírű szuperhős-csapatoknál évekbe, évtizedekbe telt ekkora kavalkád kialakítása. Kicsit hasonlónak érzem ezt a lendületet az Image Comics húsz évvel ezelőtt diktált tempójához, amikor a WildCATs, a Youngblood vagy a Cyberforce tagjairól, ellenségeiről, kapcsolataikról tudtunk meg egyszerre túl sokat ahhoz, hogy követni tudjuk, és túl keveset ahhoz, hogy kötődni tudjunk hozzájuk. Ez most odavezetett, hogy a négy busó jól felépített egyediség is kezd eltűnni, összemosódni.

Érdemes lenne ezen elgondolkodni, és visszatérni egy lassabb ritmushoz, rövidebb, zártabb sztorikkal dolgozva egyenként felépíteni a pozitív, negatív és ambivalens karaktereket, és csak akkor összeereszteni újra őket, amikor már szinte saját magukat írják, és az olvasó is kényelmesen el tud helyezkedni a viszonyrendszerükben.

Az Irodalmi Diszkónak két, a PTE Művészeti Karán végzett képregényalkotó lesz a vendége június 13-én, 20.30-tól. Színpadon Csordás Dániel (háromszoros Alfabéta-díjas képregényblogger, a legendás Burzsoá Nyugdíjasok egykori basszusgitárosa); és Gróf Balázs (korábban az Est Lapok, jelenleg a pécsiSTOP.hu képregényrajzolója, animációs videoklipek alkotója). Maksa Gyula (a PTE Kommunikációs tanszékének oktatója) kérdezi őket a munkájukról, hatásaikról, a képregények és a társművészetek kapcsolatáról. A beszélgetés után diszkó, a vendégek kedvenc zenéivel.

A helyszín: Tititá, Pécs, Líceum utca 4. Facebook esemény itt

Ha igazi gyűjtő lennék, bosszankodnék, mert Budai Dénes képregényének a második része jóval nagyobb méretű az előzőnél, esetleg még azt is felrónám neki, hogy ha már egyszer az első epizódban sárgák voltak az oldalak, akkor illett is volna tartania magát ehhez. De nem vagyok igazi gyűjtő, ezek a különbségek feltűntek ugyan, de cseppet sem zavarnak. Sőt, a sárgaság elhagyását kifejezetten üdvözlöm. A nagyobb méretet illetően inkább nem foglalok állást, egyes, látványos oldalak miatt megértem a döntést, máshol kevésbé tartom indokoltnak, de ez sokadrangú kérdés.

A kritika ott kezdődik, hogy egy első képregénnyel elnézőbb az ember, a második kötetnél azonban óhatatlanul megvizsgálja, hogy történt-e előrelépés. Jó hírem van: a grafika terén igen, nem is akármilyen. A gépezetek tekintetében az első részt is csak dicsérni lehetett, és a második még erre is rá tudott erősíteni. Ami pedig igazán fontos: az emberábrázolásban, az arckifejezésekben, a figurák dinamizmusában nagyon is látszik a fejlődés.

2013. május 25-én este a Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központban előadást tart a magyar képregény történetéről és mai helyzetéről Bayer Antal, az MKSZ alapítója, a Képregényblog szerkesztője. Az előadást a Finnországi Magyarok Egyesülete támogatja.

Ezt megelőzően Bayer Antal a Nordic Network for Comics Research háromnapos konferenciáján vesz részt, ahol mintegy 60 egyetemi és független kutató számol be kutatási eredményeiről számos képregényelméleti területen: történetmesélési stratégiák, intertextualitás és adaptáció, identitás és közösség, politika és ideológia. A konferencia teljes programja itt tekinthető meg.

24 sztár rejtélyes portréja címmel kiállítás nyílik Vass Mihály grafikusművész, képregényrajzoló munkáiból a budapesti Örökmozgó Filmmúzeumban (Erzsébet körút 39). A május 30-án, csütörtökön délután 5 órakor sorra kerülő megnyitó egyben a Képregény Kedvelők Klubjának májusi rendezvénye, amelyen Kiss Ferenc, a klub vezetője köszönti a művészt 50. születésnapja alkalmából, és bemutatja Altera című képregényalbumát. A szerző több munkáját összegyűjtő kötet a Linea Comics gondozásában jelent meg, és a 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egyik újdonsága volt.

A kiállítás június 30-ig tekinthető meg. Június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján Vass Mihály portrékat rajzol az Örökmozgóban a jelentkezőkről.

A 9. Budapesti Képregényfesztiválon bemutatott, "A Lengyel képregény állást foglal - történelem és társadalom" című anyag mától május 17-ig megtekinthető a Platán galériában (1061 Budapest, Andrássy út 32).

A képanyagból néhány részlet és a leírás itt található.

Lengyel klasszikusok magyar képkockákon címmel a Varsói Könyvvásár és Képregényfesztivál alkalmából a Varsói Magyar Intézet képregénykiállítással tiszteleg a lengyel irodalom előtt. A kiállítást május 18-án nyitja meg a kurátora, Zsigó Bianka művészettörténész. A kiállítási anyag egy hónap keresztül lesz látható az intézetben. A fesztiválon workshopot tart Fritz Zoltán, az MKA elnöke.

Más képregénykultúrákhoz képest a magyar képregény megszületésekor, 1957-től sokáig egy előre meghatározott funkciót töltött be. Ez a legritkább esetben volt könnyed, humoros szórakoztatás. A szerkesztők a korabeli viharos politikai körülményekre való tekintettel, külföldi mintára ártalmatlannak számító szépirodalmi művek adaptációit készíttették el figyelemelterelés céljából vagy épp pedagógiai célzattal. A nyugati és magyar klasszikusok mellett olykor lengyel írók alkotásai is feldolgozásra kerültek. A képregény forgatókönyvek döntő többségét ebben az időben Cs.Horváth Tibor készítette, aki a kiállításon szereplő művekben is közreműködött. Neki volt köszönhető, hogy pár magyar képregény megjelent a határon túl, de a vasfüggönyön innen, így Lengyelországban is.

A tárlat a három legjelentősebb magyar képregénymester egy-egy munkáját mutatja be, mindegyik alapja egy lengyel irodalmi klasszikus:

Május 14. és június 23. között ismét látható Szegeden a Call it a day észt-finn-magyar képregénykiállítás, ezúttal a Kass galériában. Megnyitó május 14-én, kedden 17 órakor. Köszöntőt mond Márkus Virág programvezető és Bodgán Lilla projektvezető, a kiállítást megnyitja Váradi A. Gábor. A kiállítás támogatója az Észt Intézet és a Finnagora.

A zsűri döntése alapján 2012 legjobb új magyar képregényei:

Kép-regény kategóriában (önállóan megjelent képregény): Slusszkulcs Klán, írta és rajzolta Hegedűs Márton (Libri kiadó)

Kép-novella kategóriában (sajtóban, antológiában megjelent vagy online publikált képregény: Csordás Dániel képregényblogja.

Gratulálunk a győzteseknek!

Díjátadó:

Interjú Hegedűs Mártonnal:

Interjú Csordás Dániellel:

A videointerjúkat az ekultura.hu készítette.

A Magyar Képregény Szövetség 9. alkalommal rendezi meg az ország legnagyobb képregényes rendezvényét, a Millenáris Teátrumban várja a gyűjtőket, érdeklődőket, családokat május 12-én, vasárnap 10 órától 18 óráig.

Belépti díj 500 forint, 10 év alatti gyerekeknek felnőtt kísérővel ingyenes. Pénztárzárás 17 órakor.

Az elsőnek érkezők értékes képregénycsomagot kapnak ajándékba, előreláthatólag 200-300 csomagot tudunk összeállítani.

A rendezvény a képregény minden területét egyesíti: vásár, kiállítások, szakmai és szórakoztató programok, vetítések, játékok, képregényes rögtönzések.

A fesztivál egyik lengyel rajzolóvendége Michał 'Śledź' Śledziński, aki volt kedves e-mailben válaszolni néhány kérdésünkre.

Bayer Antal: A legnépszerűbb képregényednek a címe Osiedle Swoboda (’A szabadság fejlesztése’). Elmondanád nekünk, akik nem tudunk lengyelül, hogy miről szól?

Michał Śledziński: Öt srác története, akik egy tömbházakkal teli környéken nőttek fel (ahogy én is). Nincs fő szála a cselekménynek, anekdoták, helyzetek, kalandok, szellemes párbeszédek, szociológiai megfigyelések keveréke. Valamint lehetővé teszi különböző zsánerek vegyítését, legyen az horror, thriller vagy romantika. A lényeg, hogy nem egy sötét, erőszakos történet a tömbházakról (bár időnként azért folyik némi vér), hanem inkább egy meleg hangvételű történet a létező körülményekről, a pénztelenséggel, a munkanélküliséggel és a hétköznapok valóságával való küzdelmekről.

BA: A másik képregény, amelyet kiemelten látok a honlapodon, a „Vörös Pingvin”. Kicsoda ő, és miért kell meghalnia, ahogy a címben áll?

MS: Azért kell meghalnia, mert egy gonosz dög. Kalóz és gyilkos. Komolyabbra fordítva a szót: a Vörös Pingvin még csak meg sem jelenik a sorozat első kötetében (bár a másodikban már biztosan színre fog lépni). Ez a sorozat számomra új irányt jelent a szokásos munkáimhoz képest. Ez egy klasszikus fantasy-kalandtörténet, kozmikus csempészekről. Nagyot markol a popkultúra tárházából, az animékből, a videójátékokból és persze a képregényekből. Grafikailag valószínűleg ez az eddigi legjobb munkám.

BA: 1999 és 2004 között megjelentettél egy saját képregénymagazint, Produkt címmel. Mennyire volt népszerű, és miért döntöttél a leállítása mellett?

Bemutatunk néhány képet a május 12-én, a 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon látható képregénykiállítás anyagából.

A jeruzsálemi fekete harcos (írta és rajzolta Śledziu). Egy zsidó fiú fellázad a hagyomány ellen, amely azt a sorsot szánja neki, hogy tudós legyen, mint a felmenői. Ő azonban arról álmodik, hogy nindzsa legyen, miután titokban meglesett egy számítógépes játékot. Készít is egy surikent, ám a dobócsillaggal véletlenül megöl egy turistát, ami globális botrányhoz vezet. A történet végén a fiú végül hazatér, és elfogadja a sorsát, még ha nyugtalanul is.

Egy Budapesten élő olasz képregényrajongónak köszönhetően kisebb kiállítás lesz látható a május 12-i 9. Képregényfesztiválon. Az olasz nyelvű kötetek és az ismert karaktereket - főleg Zagort és Texet - ábrázoló rajzok a galérián lesznek megtekinthetők, a Sebők Imre és lengyel képregényoldalak, valamint a különleges Walking Dead példányok mellett. Sőt, a kapott képek között felfedeztünk egy olasz Walking Dead-példányt is.