Október végén egy párizsi árverésen több mint 100 ezer euróért kelt el az első olyan album borítójának az eredeti rajza, amelyen a Hupikék Törpikék szerepeltek. A Johan et Pirlouit sorozathoz tartozó történet, amely magyarul A Hupikék Törpikék és a csodafurulya címen jelent meg (más címlappal), 1958-ban keletkezett.

Az aukción Peyo többi sorozatából (Benoît Brisefer, Poussy) származó képek és oldalak is kalapács alá kerültek, valamivel szerényebb áron.

Oldalt az album borítója, lent az eredeti rajz, alatta pedig az az eredeti oldal a 'Fekete Törpikék' című kötetből, amelyért a legtöbbet fizettek az aukción, bruttó 85 ezer eurót.

November 2-én éjjel 1 órakor ismeretlen tettesek Molotov-koktélt dobtak a Charlie Hebdo nevű francia szatirikus hetilap párizsi székházába. A keletkező tűzben a teljes berendezés megsemmisült. A támadás valószínű oka a ma magjelenő szám címlapja, amely az aktuális líbiai és tunéziai eseményekre reagálva "Charia Hebdo"-nak nevezte át a lapot. Az 1970-ben alapított Charlie Hebdo humora már számtalanszor kiverte a biztosítékot, hol a francia hatóságoknál, hol különböző fundamentalista vallási csoportoknál. A lap fő profilja a karikatúra, ám alkalmanként képregényeket is megjelentet, korábban munkatársai közé tartoztak olyan ismert képregényalkotók is, mint Gébé és Cabu, jelenlegi főszerkesztője Charb. A támadást a francia közélet és sajtó képviselői és az iszlám közösség vezetői is elítélték. A Libération nevű napilap felajánlotta, hogy átmenetileg befogadja a szerkesztőséget. Források: index, Libération, Le Monde.

A nemrég megjelent Besenyő család képregény kapcsán kereste meg riporterünk, Nagy Krisztián Szászi Mónit, a L'art pour l'art társulat tagját, aki már öt éve valamennyi Besenyő-poén felelőse és a képregény írója, és Ilauszky Tamást, aki a kötet grafikáját követte el.

NK: Hogyan lesz valaki egy abszurd humorral operáló társulat geg-görlje, hogyan találkoztál a többiekkel?

SzM: A dolog úgy történt, hogy épp horgásztam, és a kezem tele volt halakkal, és a társulat (Dolák-Saly Robi, Laár András és Pethő Zsolt) is pont horgászott, és az ő kezük is tele volt halakkal, és akkor „bumm”, összeütköztünk és a rengeteg hal mind összekeveredett… Utána, persze föl kellett keresni egymást, hogy melyik hal kié, és közben fölvettek a társulatba.

Az új Tintin-film november 3-i premierje előtt áttekintjük a világ egyik legismertebb képregényfigurájának magyarországi pályafutását.

A rendszerváltás környékén jött Magyarországra az egyik legnagyobb európai képregénykiadó, a koppenhágai központú Egmont. Eleinte magyar-dán vegyesvállalatként működött Egmont-Pannónia néven, és számos, más országban már sikeresen bevezetett képregénysorozattal próbálkozott hazánkban. Elsők között szerepelt Asterix és Lucky Luke (akkor éppen Villám Vili), ám utóbbit két szám után leállították. Ám dicséretes módon nem adták fel a kísérletezést a világhírű francia-belga képregény klasszikusaival, így került sor Tintinre 1994-ben.

Második alkalommal rendezik meg az Európai Képregényszalont, amelyet ezúttal is a Román Kulturális Intézet és több ország bukaresti kultúrintézete támogat. Ennek keretén belül kerül sor Rusz Lívia kiállítására a Foto Anexában (Calea Mosilor nr. 62-68). Megnyitó november 3-án este fél 7-kor, a kiállítás november 20-ig tekinthető meg. Ebből az alkalomból új kiadásban jelenik meg román nyelven Dodo Nita és Kiss Ferenc közös monográfiája Rusz Lívia munkásságáról.

Az új Tintin-film november 3-i premierje előtt áttekintjük a világ egyik legismertebb képregényfigurájának magyarországi pályafutását.

Kerek hatvan évvel megszületése után olvashattuk először magyarul Tintin kalandjait. 1989-ben az IPV (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat) vállalta fel az úttörő szerepet. Ma már nehéz lenni kideríteni, miért éppen a sorozat tizedik részére esett a választásuk, mint ahogy azt sem, hogy tisztában volt-e a kiadó azzal, hogy ez egy kétkötetes kaland első része. Az Egyszarvú titka annak idején 88 forintba került, újságárusoknál volt kapható. A magyar fordítást Miklódy Kardos Judit gobelintervező jegyezte - életrajzából sejthetően belgiumi kötődése miatt esett rá a választás. Nem tudjuk, hányan vehették meg, de valószínűleg nem kevesen, hiszen az album nem számít ritkaságnak, jelenleg 800-1000 forintért cserélnek gazdát jó állapotban levő példányok. A folytatás elmaradásának a fő oka az lehetett, hogy a rendszerváltás környékén az IPV letűnt a színről (az OSZK katalógusa szerint nincs 1989-nél későbbi kiadványa).

Nem túrtam fel a Széchényi Könyvtár polcait, hogy biztosra menjek, de erős a gyanúm, hogy a Kingpin kiadó most megjelent Ragadozók-ja az első önálló szuperhősképregény-kötet női szerző tollából, amit itthon kapni lehet. Más műfajokban ott van a Paprikás rapszódia vagy a Persepolis (és a Nők a csúcson és a Miriam Katin-gyűjtemény, és vége), Supermanék portáján viszont olyan ritkán fordulnak meg nők, hogy a jelenlegi piacon ezzel az egy tétellel arányaiban jól is állunk. Előrebocsátanám, hogy a Ragadozókban van verekedés, autós-motoros üldözés és kellemes mennyiségű humor, mindezzel együtt csakis amiatt érdekes, mert Gail Simone írta, és női hősök a főszereplői.

Pénteken este és hétvégén többnyire csak fesztiválokon látható animációs filmeket lehet elcsípni Budaörsön a Városházán, illetve a Tabán Art moziban.

Harmadik éve működik Budaörsön az Illyés Gyula Gimnáziumban a Művészeti Szakképző Akadémia, animátori pályára készülőknek. Az ASIFA Hungary elnöke Patrovics Tamás, és kollegái, az iskola, diákok, és a városi vezetők nyitottsága, segített a rendezvény létrejöttében.

   Mindenki akkor lesz a legelégedettebb, ha megtöltjük a termeket, gyertek!
 

INFO
PROGRAM - Péntek - Budaörs
PROGRAM - Szombat-Vasárnap - Tabán Art mozi

Olaszország esze csak a spagettin jár, Amerika állandóan hamburgert zabál, Oroszország pedig vodkát vedelve terrorizálja környezetét. Hogy ez egy halom előítélet? Pedig a Hetaliában pont ez a lényeg. A sikeres mangasorozatot Kálovics Dalma elemzi.

A Hetalia kétségkívül a hazai mangakínálat legkülöncebb tagja, hiszen mi sem lehetne furcsább, mint egy képregény megszemélyesített országok esetlenkedéseiről. Ahogy azonban az egész világon, úgy nálunk is bevált a recept, az idén tavasszal megjelent harmadik kötet pedig ugyanúgy lázba hozhatja a rajongókat, mint az előzőek. De mi a titka? Hiszen ha ránézünk, ez a manga minden, csak nem szép, sőt olykor még azt is nehéz kivenni, éppen mi zajlik a paneleken. A történetek jó része sztrip formában kerül az olvasók elé, ami – bármennyire is népszerű a szigetországban – azért a világban a kevésbé kedvelt mangaformátumok közé tartozik. És akkor még ott a szerző sajátos humora, ami végül a többségnek mégis bejött, különösen a sajátos alapötlettel és a szerethetően lökött szereplőkkel vegyítve.

Mit lehet írni erről a több mint legendás comic strip-sorozatról, amit eddig még nem írtak volna meg? E kérdést föltenni természetesen nagyon olcsó húzás, hiszen rögtön szabadkozásnak minősül: ne várjatok tőlem újdonságokat. Mindennek a tetejébe még csak nem is eredeti: a „nagy” képregényekről (és általában a nagy művekről) szóló írásokban mindig elsütik, és mindig a legelején. Mert nyitómondatnak kiváló.

Elsőként egy olyan esetlegesen felmerülő félreértést kell eloszlatnunk, ami mind a Besenyő-családnak megágyazó humor zsánerének, mind e humor forrásának szempontjából kardinális: a magyar humorkultúrában szerte ismert család a L’art pour l’art társulat szellemi terméke, ami nem egyezik meg a Galla Miklós által alapított Holló Színházzal. Míg utóbbi főleg angol abszurd szerzők, főleg a Monty Python-csoport műveit ültette át magyarra, addig előbbinek tagjai maguk írták a Karinthy Frigyes és Örkény István munkásságával rokonságba hozható műveiket. A Besenyő-família ezúttal képregény formátumban mozgatja meg az agysejtjeinket és a rekeszizmainkat Szász Móni jóvoltából, aki az utóbbi tíz évben oroszlánrészt vállalt a társulat szövegeinek és jeleneteinek írásából, valamint az előadásaik során ő alakítja a csinos, ámde kevés ésszel megáldott szomszédnőt, Kancácskát, aki Besenyő Pista bácsi mindenkori vágyainak tárgya. Ebben a kötetben új nyelvi leleményeket és gegeket találunk, valamint már régebbről ismerteket is új történetbe szőve, egymáshoz lazán kötődő szkeccsek, epizódok formájában. Mivel mindegyik külön címet kapott talán nem lett volna szükség mindegyik utolsó kockáján külön jelezni, hogy „Vége”, de hát ez az apróság legyen a kötet legnagyobb problémája.

Négy év után ismét volt magyar résztvevője a Helsinki Képregényfesztiválnak. A helyi Magyar Kulturális Központ támogatásával Csordás Dánielnek nyílt lehetősége kijutni a legnagyobb finnországi képregényes eseményre. Élményeiről Fritz Zoltán kérdezte.

Fritz Zoltán: Mennyiben hasonlít a mi rendezvényeinkre 26. Helsinki Képregényfesztivál, pontosabban Helsingin 26. Sarjakuvafestivaalit?

Csordás Dániel: Nagyjából hasonló, csak nagyobb, méretben, a kiadványok és a külföldi vendégek számában. Sok külföldi vendég is volt, fanzinok és kiadók, saját pulttal, portugál, lett, német, norvég, angol, olasz és egyéb művészek. Rengeteg, de tényleg rengeteg finn nyelvű kiadvány van, úgy külföldi képregények fordításai, mint hazai alkotók munkái. A fesztivál másik érdekessége az volt, hogy idén 100 éves a finn képregény, ami már történelmi lépték. Ekkora volumenű rendezvényt már tényleg profin kellett megszervezni.

A gyergyószentmiklósi székhelyű Pro Terra Alapítvány képregénypályázatot ír ki, Szent Miklós legendája címmel, amelyben Miklós püspök életének kiemelt eseményeit kell megalkotni. (Pozitívabb elbírálásban részesül az az alkotó, aki a püspök életét összekapcsolja Gyergyószentmiklós város nevével.) A részletes kiírás az Erdély.ma honlapon olvasható.

Harmadik alkalommal rendezi meg a szegedi képregényfesztivált a Somogyi könyvtár, amelyhez ezúttal nem csak a szokásos kiállítás és vásár, hanem az Szegedi Tudományegyetemmel közösen szervezett konferencia is kapcsolódik.

November 18-án kerül sor "A vonal üzenete: a képi ábrázolás szerepe az olvasáskultúra fejlesztésben" című konferenciára, amelyen az illusztrált gyerekkönyvek és a képregények szerepét vizsgálják az előadók az olvasásfejlesztésnek, az olvasási kedv megteremtésének a kontextusában. Az előadók között szerepel Jankovics Marcell rajzfilmrendező, Maksa Gyula médiakutató és Pierre Sery francia kiadóvezető. Teljes program a könyvtár honlapján.

November 19-én pedig a már megszokott programokkal várja a könyvtár a látogatókat. Jelen lesz számos ismert alkotó, standot állítanak képregénykiadók és könyvesboltok, négy kiállítást lehet megtekinteni és előadások, bemutatók egész sora lesz látható az előadóteremben. Ezek közül kiemelendő Kiss Ferenc és Kertész Sándor előadása a 100 éve született Zórád Ernőről, de fog szó esni szuperhősös képregényekről, mangákról, színezésről és forgatókönyvírásról is. Teljes program a könyvtár honlapján.
 

Az izgága, talpraesett, harcias kis hős és a termetéhez hasonlatosan óriási szívű, jó kedélyű, ám kissé lassú észjárású barát archetípusa minden nemzet tudatában kedvezően rezonál, különösen ha az ellenállás jelképei, akik fricskát mutatnak a hatalmasoknak, ami számtalan népmesében is előkerül témaként. Nem nevezhető hát teljesen véletlennek, hogy 1959 október 29-én René Goscinny és Albert Uderzo olyan tökéletesen rátapintott a francia nemzeti önérzet ütőerére, amikor Asterix, a gall harcos kalandjai először megjelentek a Pilote magazin oldalain. A siker olyan átütő volt, hogy az eredetileg mindenben az akkor már igen népszerű Tintin ellentétének szánt antihős két évre rá már saját albumot kapott, kezdetben viszonylag szerény hatezres példányszámmal, amit azonban a második album megduplázott. Az első komoly példányszámbeli ugrásra az Asterix, a gladiátor megjelenéséig kellett várni 1964-ben, ami már elérte a hatvanezer kiadott kötetet. Erre az évre tehető az Asterix-jelenség előtérbe kerülése Franciaországban: az újságok, a rádió, a televízió is a kis ellenálló gall falu hőseit éltette, ők virítottak a könyvesboltok kirakataiban és ekkor jött divatba Obelix elhíresült mondata, a „Dilisek ezek a rómaiak!” is.