T
öbb körben kérdeztük meg a magyar képregényes szcéna résztvevőit az elmúlt évről és a jövőről. Jó néhány alkotót is megkérdeztünk, tizenhárman válaszoltak.
Képregényblog: 2018-ban kiugróan sok képregény jelent meg, ám magyar szerzőkből kevesebb, mint az elmúlt három év bármelyikében. Mit gondolsz, megtorpanásról van szó, vagy arról, hogy most éppen többen hosszabb képregényeken dolgoznak?
Pilcz Roland: Kivétel erősítő szabály vagyok, hisz hosszú szünet után végre új képregényem jelent meg idén, (de lesz itt még Kittenberger, és az új X-Embörök is kijött már a Szegedi Fesztiválra). Amúgy lehet, hogy átrendeződésről van szó, hisz sokan, akik eddig képregényeket csináltak, nem ebből élnek, és inkább grafikávalvagy egyébbel foglalkoznak. Ki tudja, talán afelé közelítünk, hogy ez ne így legyen, és ez csak egy vihar előtti csend.
Tebeli Szabolcs: Nagyon remélem, hogy többen hosszabb képregényen dolgoznak.
Halter András: Sajnos nem látom át a teljes hazai piacot, így nem nagyon tudok erről érdemben mit mondani, de a 5Panels tagjairól biztosan tudom, hogy többen dolgoznak hosszabb képregényen. Én is.
Molnár Gábor: A megtorpanáson sem csodálkoznék, de tudom, hogy többen hosszabb munkán dolgoznak épp.
Sváb József: Nem tudom, mások milyen képregényeken dolgoznak. Inkább úgy vélem, megtorpanásról van szó. Talán a megélhetés miatt más munkákkal foglalkoznak az alkotók.
Dudás Győző: Arra tippelnék, hogy terjed az olvasóbarát képregényezés, és hosszabb, kerek, lezárt történetekben/kötetekben gondolkodnak az alkotók.
Szebeni Péter: Én az utóbbi években egy nagyobb köteten dolgoztam, a többiek nevében nem tudok nyilatkozni.
Somogyi György: A többiek nevében nem tudok nyilatkozni. Mi Brazillal egészen biztosan sokat dolgoztunk idén. Amúgy el tudom képzelni, hogy sokak számára riasztóan hat a sok külföldi megjelenés, vagy pedig a képregényesek ráébredtek arra, hogy ha komolyabb művel jelentkeznek, akár nagyobb közönséget is elérhetnek. De az is lehet, hogy az egész csak véletlen, és ez az év pont így jött össze.
Lanczinger Mátyás: Azt mondanám, hogy is-is. Egy csomóan felnőttek, kinőttek ebből, dolgoznak, családjuk van, stb. A képregénykészítés, mint hobbi, kvázi luxus, de azért itt-ott feltűnik az instán, fb-on néhány rejtélyes képregényoldal, még a végén bármi megtörténhet, jön a NY+Z saga következő kötete, stb.
Felvidéki Miklós: Nem hiszem, bár nem figyelem a számokat. Gondolom, vannak ilyen és olyan évek is. Ha idén kicsit kevesebb is volt, jövőre lehet megint több lesz. Szerintem a legtöbb esetben nem a piac diktálja a magyar rajzolók munkakedvét, inkább egyéni ambíciók.
Halmi Zsolt: Szerintem azért nem jelent meg több magyar képregény, mert olyan dömping van, amivel egy magyar alkotó nem tud versenyezni. Magamon tapasztaltam, hogy inkább azokat veszem meg, és magyar szerzők műveire nem költök. Idén nem is vásároltam egy magyar alkotók által készített képregényt sem, kivéve Fazekas Attila Star Wars albumát. Ezzel a nagy képregénydömpinggel szemben egy magyar szerzőnek esélye sincs eladni a képregényét. Nem tudok róla, hogy bárki is nagyobb volumenű munkán dolgozna. A másik, hogy a legtöbb magyar képregény rajzolónak van rendszeres munkája, állandó állása, és mellette, amikor szabad ideje van, akkor rajzol képregényt. Amíg Magyarországon egyetlen kiadó sem hajlandó magyar alkotók műveit országosan terjeszteni, és az alkotó nem tud ebből megélni, nem lesz magyar képregény kiemelkedő számban a piacon. Az az 1-2 darab nem számottevő.
Németh Levente: Nem hiszem, hogy megtorpanásról lenne szó. Magamból tudok csak kiindulni, azt látom, hogy ez az évünk elment a Királyok és Keresztek menedzselésével, és nem jutott elég idő, energia a folytatáshoz. Remélem más is így van ezzel. A Kittenbergeren látom, hogy egy-egy projekt készülése 2-3 évet emészt fel, így remélem többen is a folytatásokon dolgoznak.
Madarász Gergely: Én azt vettem észre, hogy az utóbbiról van szó. Jelenleg én is ebben a cipőben járok. Gyanítom, hogy ez amolyan vihar előtti csend, de a pozitív értelemben. Ahogy követem nagyszerű kollégáim híreit, megosztásait, abból is azt tudom leszűrni, hogy mindenki dolgozik a művein, ahogyan ideje és ereje engedi, tehát csak alkotói időszak van most.
A hétvégén jelenik meg az Akasztottak balladája című képregény. Fred Duval és Jean-Pierre Pécau története egy olyan francia középkorba kalauzolja el az olvasót, ahol kissé máshogy alakult a történelem. Az eredetileg a Delcourt francia kiadónál két részben megjelent művet egy magyar rajzoló, Farkas Lajos illusztrálta, ennek kapcsán beszélgetett vele Oroszlány Balázs. Farkas Lajos a december 2-i Hungarocomixon dedikálja a kötetet.
Merényi Dániel, akit legtöbben mint Grafitembert, a Napirajz alkotóját ismerik, nagy cipőkről, bringavázakról és japán gyártmányú tűfilcekről mesélt nekünk, meg arról, hogy van nélküle is elég Coelho itthon.
A Magyar Képregény Szövetség 2005 óta minden évben megszervezi év végi képregényes eseményét, a Hungarocomixot. A rendezvény elsősorban karácsony előtti képregényvásár, ahol gyakorlatilag a teljes hazai választék megtalálható egy helyen, beleértve azokat a limitált példányszámban megjelenő kiadványokat is, amelyek nem kerülnek országos terjesztésbe.