Damypr 2/3, ami az 1/6 és 1/7 lehetett volna
Amolyan „hiányzó láncszem” a Frike Comics Dampyr-sorozatának a harmadik kötete, ugyanis azt a két epizódot tartalmazza, amely annak idején kimaradt a Fumax által kiadott első szériájából. Aminek az volt az egyszerű magyarázata, hogy az akkori kiadó kénytelen volt belátni, hogy könyvesbolti terjesztéshez nem elég népszerű nálunk ez a kiváló olasz képregény, és nem hosszabbította meg az eredeti, hat részre szóló szerződését. Ám mivel a 6. és a 7. rész összefüggő történetet képez, inkább ugrott egyet, és az olasz 8. lett a magyar 6.
Ellentétben a sorrendben haladó elsővel, a második, immár kötetenként két sztorit tartalmazó második sorozat válogat a részek között. Belátván, hogy esély sincs arra, hogy valaha is megjelenjen minden Dampyr-epizód, a kiadó különböző szempontok szerint „ugrál”. Az első új kötetbe a budapesti képregényfesztiválra ellátogató Alessio Fortunato által rajzolt történetek kerültek, a másodikba egy magyar/erdélyi vonatkozású kétrészes sztori. A mostanival pedig, mint már említettük, az első sorozat hiányjelét pótolják.
Érződik is erősen, hogy hátrafelé ugrottunk. A Dampyrban eredetileg kiemelt fontossággal bírt a háborús környezet, és ezekben az első epizódokban szinte kizárólag vámpírokkal vette fel a küzdelmet Harlan, Kurjak és Tesla. Ám ekkor már megismerkedtek Caleb Losttal, és ez az egyik olyan bevetésük, amelyre a prágai színház titokzatos lakója küldi őket. Tehát valóban egyfajta átmenet az eredeti, szűkebb koncepció és a jóval több lehetőséget teremtő „pályamódosítás” között.
Új képregényes havilap indult, méghozzá Erdélyben. Az első számból 2500 példányt nyomtattak, és a napokban eljutott a magyarországi újságárusokhoz is. Már 40 színes oldalával és közel A4-es méretével is kitűnik az elmúlt években örvendetesen bővülő választékból. De nem csak ezzel. Az előzetes ígéretekhez híven nincsenek benne szuperhősök, és elég belelapozni, hogy lássuk, itt valami egészen eredeti dolog készült.
Büszkék vagyunk Tondora Juditra, elvégre ő az első magyar képregényes, aki egy világhírű szuperhős kalandjait rajzolhatja. Érdemeit mit sem kisebbíti, hogy ez „csak” egy hatrészes minisorozat, „csak” egy crossover, amelynek – ha jól értem – nem a DC, hanem a Dynamite Comics volt a főkezdeményezője. Bízom benne, hogy ha már bejutott a legfelső amerikai ligába, fog kapni további lehetőségeket is.
Bizonyos tekintetben ideális olvasója vagyok a most magyarul is megjelent Trónok Harca képregénynek. Martin könyveit abszolút nem ismerem, a HBO-s sorozatból pedig kábé másfél részt láttam, így semmilyen külső tényező nem befolyásol a képregény megítélésében.
A Vedlés című történet hihetősége azon múlik, hogy képzeletünk mennyire képes befogadni a „hüllőagy” feltételezésének roppant leegyszerűsített magyarázatát. Nem mintha egy szuperhősös képregénynek minden szempontból hihetőnek kellene lennie. A korai történeteknél nem is különösebben vesződtek az ilyesmivel. Superman azért tud repülni, mert egy idegen bolygóról jött, és kész. Flash azért fut olyan veszettül gyorsan, mert egy tudományos kísérlet során belecsapott mellette a villám egy vegyületbe, és kész. Bruce Banner azért alakul át Hulkká, mert belefutott egy atomrobbanásba, és kész.
Már bő húsz éve, hogy megjelent a The Long Halloween című, minden idők egyik legjobb Batman-történetének megszavazott, 13 részes minisorozat. A rajongók között széles körben elfogadott nézet szerint kiállta az idő próbáját, népszerűsége töretlennek látszik. Sokáig nem úgy tűnt, hogy valaha is megjelenhet magyarul, ám a nagy DC-sorozat részeként most mégis kézbe vehetjük.