Alfabéta-interjúk: Szűcs Gyula & Budai Dénes
A Café Postnuclearról nagyjából már mindent megkérdeztek, amit csak kérdezni lehetett, de azért mi nem adjuk fel. Szűcs Gyula és Budai Dénes műve a 2016 legjobb kép-regénye címért indul az idei Alfabéta-díjátadón.
Szerintem nyugodtan elmondhatjuk, hogy a 2015-ben megjelent képregények közül a Café Postnucleár kapta a legnagyobb publicitást – képregényes berkeken kívül is –, éppen ezért nehéz olyat kérdezni, amit ne mondtatok volna már el. Ezért az első kérdésnél fordítsunk! Van olyan, amit még ne mondtatok volna el (elégszer)?
Szűcs Gyula: Furcsa a hazai képregényes élet: ha egy kiadványról kevés kritika születik, akkor az a baj, de ha sokan írnak róla, az is baj. Kétségtelen, hogy sok helyen írtak tavaly a Cafe Postnuclearról, viszont én is nagyon sokszor elmondtam már az elmúlt 10 évben, hogy az újságírók csak olyan magyar képregényekről írnak, ami érdekli őket. Tapasztalat, hogy a hazai mainstream médiába jelenleg csak olyan témákkal lehet betörni, amik megütik a sajtómunkások magas ingerküszöbét. A Lencsilány, a zombikat daráló Babitsék vagy most a steampunk Indy, Kittenberger pontosan ilyenek. Tessék tehát újabb, hasonlóan populáris képregényeket kitalálni, mert különben idén is mindenhol csak a Cafe Postnuclearról fognak írni!