Elkészült a fesztivál programja. A rendezők a programváltoztatás jogát fenntartják (de remélik, nem kerül rá sor).

„A” terem

 11.00: A fesztivál hivatalos megnyitója és a nemzetközi vendégek bemutatása

11.20: Bucó, Szetti és Tacsi: Az ékszertolvajok- az egyetlen elkészült, 7 perces rajzfilm exkluzív vetítése

11.30: Régi kedvencek: Bucó, Szetti és Tacsi – beszélgetés az egykori alkotókkal, Békési Sándor, Verebics János és Haui József rajzolókkal (reméljük, a figurák megalkotója, Marosi László is el tud jönni). A beszélgetés során levetítjük az egyetlen létező Bucó... rajzfilmet, a címe Az ékszertolvajok (7 perc)

12.00: Hubby: az új gyerekkönyves szervezet és a képregény, beszélgetés Lakatos Istvánnal és Szekeres Nikolettával

12.30: Francia nyelvű képregények: beszélgetés Pierre Wazem (Svájc) és Ptiluc (Franciaország) képregényalkotókkal

13.00: A képregény és a társművészetek: beszélgetés Typex (Hollandi) és Lucie Lomová (Csehország) képregényalkotókkal

13.30: Az Alfabéta-díjak és a Korcsmáros Pál-díj átadása. A Korcsmáros Pál-díjas Kiss Ferencet Kertész Sándor köszönti.

14.00: Magyar hangja Csőre Gábor – beszélgetés az ismert színésszel, szinkronszínésszel

14.30: Comic Battle, a „képregénycsata”, hazai és külföldi alkotók rögtönzése

15.00: Bemutatkozik a Szegedi Képregényfesztivál

15.30: Fabio Celoni: beszélgetés számos Disney- és Bonelli-képregény olasz rajzolójával

16.30: Ilyen volt a 11. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál – záró beszélgetés a vendégekkel

„B” terem

 11.00: Sci-fi képregényes műhelyfoglalkozás

11.30: Építészek, ha képregényt rajzolnak: bemutatkozik az Épregény antológia

12.00: Magyar képregénymagazinok: az EpicLine sorsa, a Titánember indulása

12.30: Helyzetjelentés közösségi finanszírozásban készülő magyar képregényekről: A Hegy, A Halál temploma

14.00: Képregények irodalmi folyóiratokban: kerekasztal-beszélgetés a Roham, a Műút és a Szépirodalmi Figyelő szerkesztőivel

 14:30: A Kingpin kiadó tervei (Pókember, Batman, stb.), Harza Tamás kiadóvezető előadása

15.00: Szuperhősök testközelben, színdarab Korcsmáros András és társulata előadásában

Az Art Comix kéregénypályázat kiírói, a Libri kiadó és a Magyar Képregény Szövetség arra a döntésre jutottak, hogy a pályázatot 2015-ben nem hirdetik meg. A döntés oka, hogy meghiúsult a tavalyi nyertes műnek a megjelentetése, ugyanis a szerzőknek egyéb elfoglaltságuk miatt nem állt módjukban időben elkészülni. A kiírók 2015 végéig hosszabbítják meg a képregény elkészítésének a határidejét, ebben az esetben a következő fesztiválra meg tud jelenni a kötet. Ettől függetlenül 2016-ban sor kerül a következő kiírásra, ám erre olyan műveket fogunk várni, amelyeknek az elkészítése garantálható.

Lénárd László: Gratulálok a Korcsmáros Pál-díj neked ítélése alkalmából! Kiss Ferenc – képregényszerető, azaz képregényíró, képregényes rendezvényszervező, képregénykiadvány-szerkesztő, képregénygyűjtő. Ez rengeteg párhuzamos tevékenység. Kimaradt esetleg valami?

Kiss Ferenc: Képregényszerető – valóban szeretem ezt az „aposztrófot”, ez én vagyok, ez az életem. Ami kimaradt, és a gyűjtéssel összefüggően elsődleges, minden napos tevékenység, az a képregénykutatás, bibliográfiák készítése. Legendás tárgy a „piros bibliográfia”, a gyűjtők Mekkája, két vastag könyv, szinte minden magyar képregény megjelenésének pontos feljegyzésével. A szintét azért mondom, mert mindig előkerülnek új dolgok, legutóbb egy régi Repülés újságban találtam egy képregényt Szamuely Tibor moszkvai útjáról – Korcsmáros Pál mesteri rajzaival.

Van-e olyan tevékenység ezek között, mely számodra valamiért fontosabb a többinél?

Inkább azt mondanám, hogy minden korban megvolt az a tevékenység, ami akkor éppen dominált. Hét éves korom óta gyűjtöm a képregényt, és olyan húsz-huszonegy éves koromban rájöttem, hogy nem tudom, mi az, ami hiányzik a gyűjteményemből. Akkoriban kizárólag Korcsmáros Pál-képregényeket gyűjtöttem. Elkezdtem járni a Széchenyi Könyvtárba és a Központiba, hogy katalogizáljam azokat a folyóiratokat, amikben már találtam képregényeket. Olyan ez, mint a flódni. Ahogy egymásra rakódnak a rétegek, a dió, a mák, a lekvár, tészta, és az egész együtt adja az ízét. Nem lehet különválasztani őket. Mikor melyik kerül előtérbe. Héttől huszonegy éves koromig csak gyűjtő voltam. Aztán a gyűjtő mellé jött egy bibliográfus/kutató rész, majd 1988-ban jelentkeztem a Füles második képregénypályázatára, összejöttem Cs. Horváth Tiborral és elkezdtem képregényeket írni. Azóta az elmúlt huszonhat-huszonhét évben olyan háromszáz képregényt vetettem papírra, ez olyan 60 nagyregény, 40 kisregény és a többi, háromtól tizenöt-húsz kockás szösszenetekig. Általában adaptációk, de van, hogy saját írás alapján készülnek. Oldalszámban ez olyan 3500-4000 oldal. Aztán jött a kilencvenes évek, megismerkedtem Kertész Sanyival, akkor indult egy képregénykutatós rész. Bár néha eltérően ítélünk meg történéseket, de nagyon egy irányban tudunk gondolkozni. Ő felülről rajzol egy nagy térképet, én egy-egy kisebb részt igyekszem behatóbban megismerni, kivesézni.

Szebeni Péternek ez az első Alfabéta-jelölése, képregényeiért azonban már eddig is számos pozitív kritikát bezsebelt. Most a Testvérek kapcsán beszélgettem vele, amit a zsűri a "kép-regény" kategória öt legjobbja közé válogatott be.

 A Testvérekről az interneten szinte csak pozitív visszajelzéseket lehet olvasni, de a Pádár Ádámmal közös képregényed is bekerült a hat legjobb közé a Nagy Háború képregénypályázatán. Ez az első év, hogy Alfabéta-díjra jelöltek, de ha ilyen tempóban folytatod, biztosan nem az utolsó. Mekkora utat jártál be ahhoz, hogy idáig eljuss?

Elég régóta foglalkozom képregényezéssel, először 2010-ben a Kingpin 11 történet című kiadványban jelentek meg rajzaim. Nem sokkal a csapat alakulása után csatlakoztam a 5Panels-hez, főként Pádár Ádám hatására, azóta is vele vagyok a legközelebbi viszonyban a tagok közül. Mivel a többiekkel ellentétben sosem tanultam művészetet, így elég sok mindent kellett bepótolnom, és tanulnom, így én lettem a csapat első „Padavan”-ja.

Először a csapatban kellett kivívnom az elismerést, hogy már ne csak tanulóként tekintsenek rám, ebben minden segítséget megkaptam. Nagyjából ezzel párhuzamosan jött az a szakasz, hogy egy szűk közönség tetszését is sikerült elérnem az akkori rajzaimmal. Részt vettem a busós kiadványokban, néhány antológiában, és megjelentettem két szerzői képregényt is, az Isten Ostora első és második részét. Ekkor még igazából eléggé amatőr voltam, és olyan nagyon profinak most sem érzem magam, de már idén ezzel az öt év kemény munkával sikerült a nagy képregényes szakma figyelmét is felkeltenem.

Mind a Nagy Háború pályázaton elért eredmény, mind az Alfabéta jelölés nagyon jóleső elismerések nekem, és én is remélem, hogy mostantól sikerül hasonlóan jó minőségű munkákat megjelentetnem.

A héten a "kép-regény" kategória jelöltjeivel folytatjuk az interjúsorozatot. Madarász Gergely már válaszolt kérdéseimre, most pedig a hatszoros Alfabéta-jelölt, Koska Zoli vallott az alkotás nehézségeiről és a Firka Comicsot lezáró Firkabúcsúról, de azt is elárulta, melyik képregényalkotó bőrébe bújna szívesen.

 2010 óta minden évben jelölik valamelyik képregényedet az Alfabéta-díjra - ez mindenképpen elismerés. A Találkozás egy öregemberrel óta mi változott?

Ez tényleg valamilyen módon elismerés, talán elég is az, ha minden évben jelölnek valami miatt. :) Sok minden változott, leérettségiztem, lediplomáztam, elkezdtem végre animációt tanulni. Meg persze a szemléletem a világról is sokat változott, talán tényleg kissé szkeptikusabb lettem, de azért nem olyan mértékben, mint az öregember a képregényben. Talán az is, hogy azóta már eltűnt a képregényeimből a kissé erőltetett moralizálás és mostantól inkább a cselekményre szeretnék jobban odafigyelni és abban kifejezni dolgokat.

„Achievement unlocked” – válaszolták, mikor arról kérdeztem, mit szólnak az Alfabéta-jelöléshez. A vonal tavaly első helyezett lett a Nagy Háború képregénypályázatán, most pedig bekerült a kép-novella kategória öt esélyese közé is. Áron és Máté nem csak képregényük sikeréről, de korábbi munkáikról és terveikről is meséltek.

 Kérlek, mutatkozzatok be néhány mondatban! A képregénykészítésen kívül mivel foglalatoskodtok?

Máté: Nos, hát engem Matuszka Máténak hívnak, és ha szüleim nem tréfáltak meg a születési dátumommal, akkor 28 éves vagyok. Igazából nekem a képregényezés csak egy a többi közül, valójában a regényeket szeretem, na meg a filmeket. Ha egyébként valaki kíváncsi a nem képregényes vonalamra (a nem képregényes VONALAMRA, haha!), akkor némi keresgélés után találhat tőlem pár novellát, meg legalább két kisfilmet. Utóbbiak zéró költségvetésűek, szóval sokat azért nem kell várni tőlük - mondjuk szerintem tök jók, de ebben a tekintetben ugye az én véleményem számít a legkevésbé.

Áron: Szegeden képi ábrázolás szakon, filmelmélet és filmtörténet minoron tanultam, majd mostanáig Sopronban az Alkalmazott Művészeti Intézet tervezőgrafikus mester képzésén. Rövidesen grafikusként igyekszek majd elhelyezkedni. Könyvborító tervezéssel, plakát designnal és egyéb illusztrátori munkákkal foglalkozok a legszívesebben.

Halter András: festő, restaurátor, főiskolai tanár, képregénykészítő, s még fotózni is szokott – emellett pedig remek interjúalany, aki kimerítően megválaszolta minden kérdésemet. 2012-ben duplaesélyes volt az Alfabéta-díjra, idén Az ismeretlen mesterrrel került fel a listára, amiről egyébként már mi is írtunk.

 Az ismeretlen mester a Városmesék antológiában jelent meg, miben a képregények valamilyen (létező vagy nem létező) városi legendához kapcsolódnak. A te ötleted honnan jött? 

A képregény egy megtörtént esetet dolgoz fel. Valamilyen szinten engem is érintett személyesen. Amikor felvételiztem a Képzőre, abban az epreskerti épületben volt a második és a harmadik forduló, aminek a padlásán megtalálták a mumifikálódott testet. Így visszaemlékezve, annyira bizarrnak tűnt az egész, hogy nem is hittük el. Totálisan városi legendának gondoltuk, mivel csak innen-onnan hallottunk részleteket és jó adag valótlanság is tapadt a történethez. Később találtam erről egy régi Indexes cikket is, ami igazolja, hogy valóban megtörtént az eset.

A Budapesti Gazdasági Főiskola szervezésében 2015. április 30-án, csütörtökön 18 órakor "Európa Komikus Kockái" címen kerekasztal-beszélgetést rendeznek a Kőleves Kertben (1075 Budapest, Kazinczy utca 37). A beszélgetéshez kis kiállítás is kapcsolódik az Opál Színházban.

Résztvevők: Csordás Dániel képregényalkotó, Maksa Gyula médiakutató (PTE), Szép Eszter kritikus, PhD-hallgató (ELTE) és Triceps (Lantos László) rendező, művészeti író. Moderátor: Bencsik György (BGF).

A felkért szakmai zsűri javaslatát jóváhagyva a Képes Kiadó úgy döntött, hogy 2014-es képregényes teljesítménye alapján idén Kiss Ferencet részesíti Korcsmáros Pál-díjban. A díjat a május 10-i képregényfesztiválon adja át a kiadó vezetője, Korcsmáros Gábor, laudációt mond Kertész Sándor képregénykutató.

A Korcsmáros Pál-díjat a 2012-ben hozta létre a Képes Kiadó a Magyar Képregény Szövetség közreműködésével. A díjazott az a magyar alkotó lehet, aki az előző évben a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtotta, akár hazai publikációkkal és egyéb tevékenységgel, akár külföldi megjelenésekkel.

Kiss Ferenc több, mint 25 éve ír forgatókönyveket, több száz regényt és novellát dolgozott át képregényes formában. Számos hazai rajzolóval dolgozott együtt, jó néhánynak segített elindulni a pályán. 2004 óta vezeti a havonta találkozó Képregény Kedvelők Klubját. A magyar képregények legalaposabb gyűjtőjeként hatalmas kutatómunkát végez, ennek az eddigi csúcseredménye a 2014-ben megjelent Füles-bibliográfia, amely a rejtvénylapban 1957-es indulása és 2013 között közölt valamennyi képregényt tartalmazza.

Gratulálunk, és rövidesen interjút is közreadunk a friss díjazottal.

Emlékeztetőül a Korcsmáros Pál-díj eddigi nyertesei:

2015: Kiss Ferenc
2014: Tálosi András
2013: Fazekas Attila
2012: Felvidéki Miklós

Madarász Gergely szintén dupla eséllyel indul az Alfabéta-díjért: kép-novella és kép-regény kategóriában is a jelöltek közé válogatta az előzsűri. A Majomdaráló 2. a tavalyi képregényfesztiválra jelent meg a Nero Blanco gondozásában, az Univerzoommal pedig a Papírmozi 7-ben találkozhatunk. Gergőt a kikerülhetetlen répa-motívumról, gödöllői kiállításáról és képregényes terveiről faggattam - ő pedig készségesen válaszolt.

 Mi inspirálta az Univerzoom-ot? Talán a világ portásai és türelmetlen zöldségesei?

Az Univerzoom alapját az az alapprogramozásom szülte, hogy szeretem úgy figyelni a körülöttem lévő világot, hogy mind a kicsi, mind a legnagyobb jelenségei között próbálom észrevenni a hasonlóságokat, egyezéseket, és ezáltal esetleges közös értelmüket. Ezen barangolásaim közepette mindig rájövök, hogy bizonyosan van valami nagyobb, mindent mozgató erő, logika vagy répa, ami összefogja ezeket a dolgokat, de sosem jutok el a végső tudásig, mert megjön a villamos, csönget a postás, vagy éppen dőlök el a létrával.  Emellett mindig észre kell vennem, hogy mennyire nem vesszük észre mindennapi életünk folyamatában ezeket az izgalmas kapcsolódásokat. Persze ennek is megvan az értelme, mert körfűrész kezelése közben nem tanácsos a húrelméleten révedezni, de az egészséges mélázást sem szabad elhanyagolni.

 A világegyetem és a répa viszonylag gyakori szereplői a Majomdarálónak. Ennek mi az oka?

Bolond lennék elárulni, hogy a répa csak azért lett központi szereplője a történetnek, hogy egyesek komolyan elkezdjenek foglalkozni azzal, hogy mi is a jelentése, mondanivalója, szerepe, szimbolikája ennek az egyébként igen egészséges növénynek, ami ráadásul levesbe is kiváló. Ha elárulnám, hogy semmi különleges szerepe nincs a répának, akkor lemaradnánk egy sor könyvről, tanulmányról, előadásról, ami taglalná ezt a témakört, és rengeteg okos embert fosztanánk meg ösztöndíjaktól, és esetleges kutatási támogatásoktól. 

Tondora Judit képregényrajzolónak kiállítása nyílik 2015. április 27-én, a miskolci Művészetek Házában. A tárlat május 11-ig tekinthető meg.

Tondora Judit blogja.

Tondora Judit adatlapja a ComicDB-n.

Gergő 2011-ben már hazavihette az Alfabéta-díjat Blossza című, 123 részes strip-sorozatáért, idén pedig a Műútban megjelent Várakozó álláspont került a kép-novella kategória öt legjobbja közé. Gergő képregényeit  könnyű megkedvelni, hiszen nyíltan és egyszerűen beszéli el nekünk pszeudo-életének mozzanatait, ezért leginkább erről a közvetlenségről és képregényeihez fűződő viszonyáról faggattam. 

Ha az alkotásaidat megfognánk és összegyúrnánk, megkapnánk belőlük Oravecz Gergőt?

Igen is, meg nem is. A legtöbb képregényem tényleg személyes hangvételű, saját élményen alapszik, és hát nyilván az összes dolog, amit csinálok, én vagyok valahol. De azért inkább úgy gondolom, hogy minden valóságalapjuk és őszinteségük ellenére a legszemélyesebb munkáim is fikciók, a saját magamról mintázott képregényfigura pedig amolyan lírai Én. Persze ha valaki mindenképpen azonosítani akar vele, azt sem látom problémának.

A képregényfesztivál másnapján, május 11-én hétfőn este 6 órakor az Olasz Kultúrintézetben előadást tart Fabio Celoni, a fesztivál egyik vendége.

Celoni azon kevés képregényrajzolók egyike, aki egyaránt otthon van a humoros és realista stílusban - előbbit számos Walt Disney-képregénnyel, utóbbit elsősorban a Dylan Dog sorozaton bizonyította.

Federico Fellini terem. A belépés ingyenes, szinkrontolmácsolás biztosítva.

Már folyik az idei Alfabéta-díjak zsűrizése. Az izgalmak fokozása érdekében idén is interjúsorozatot készítettünk, a kérdező új szerkesztőnk, Komornik Eszter, a kArton galéria gyakornoka. (A szerk.)

Első interjúalanyunk az idén két kategóriában is jelölt Csordás Dániel. Mivel Dani nevével és munkásságával szinte mindenki találkozott már, aki kicsit is jártas a hazai képregényes világban, ezért rögtön a közepébe vágtunk.

A Betemetett képek bányája narratívájának középpontjában az álmokhoz fűződő kapcsolatod áll. Honnan jött az ötlet, hogy mindezt képregényben is elbeszéld?

Általában nagyon színes, filmszerű álmaim vannak, fel is szoktam jegyezni őket. Sokszor egy teljes történet lepereg, a maga sajátos álom-logikájával. Az álom inspirál, szórakoztat, utat mutat. Néha egészen elképesztő, nagyszabású látomások is megjelennek az álmaimban, menny, pokol, Isten, újjászületés - ezeket már a blogban meg is rajzoltam. Érdekes, hogy van a fejünkben egy mozi, amelyre semmilyen tudatos ráhatásunk nincs. Minden vetítés meglepetés. Egyik kedvenc képregényrajzolómnak, a francia David B.-nek van egy kötete, a Nocturnal Conspiracies (Éjszakai összeesküvések), ebben tizenkilenc kalandos álmát dolgozza fel képregényben. Lehet, hogy egyszer én is csinálok egy hasonlót.

A Képregény Kedvelők Klubjának következő vendége Kopeczky Csaba "képregény-menedzser" lesz. A Vajdaságban született, majd 1981-től Franciaországban élő, eredeti szakmája szerint újságíró Kopeczky több francia képregénykiadó számára közvetít rajzolókat, elsősorban az egykori Jugoszláviából. Az ügyfelei közé tartozik Igor Kordej, Bernard Kölle, Frano Petruša, RM Guéra, Léo Pilipovic, Vladimir Aleksic és a magyar Farkas Lajos, de dolgozott együtt Futaki Attilával és Gáspár Tamással is. Fordítóként is ismert, hiszen az első Talpraesett Tomokat még ő magyarította, nagybátyjával, Kopeczky Lászlóval együtt. Néhány éve Budapesten él, és rendszeresen ellátogat hazai képregényes eseményekre.

Április 23-án csütörtökön este 6 órától a kArton galériában (1054. Budapest, Alkotmány u. 18.) a klub "Górcső alatt" sorozatán belül válaszol a klubvezető Kiss Ferenc és az alkalmi társkérdező, Bayer Antal kérdéseire. A meghívás egyik apropója egy pár héttel ezelőtt megjelent interjú.