Seuso mozaik - kritika
Egy képregény csak egy képregény. Egy történelmi tárgyú mű mindig több önmagánál.
Amikor nekiálltam átgondolni, hogy honnan közelítsek a Seuso mozaikhoz, próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy lehetséges ragaszkodni a fenti első kijelentéshez, és nem foglalkozni a képregény témájával. Elvégre kritikusként úgy vélem, feladatom leginkább azt vizsgálni, hogy mi volt az alkotók szándéka és vállalása, és hogy ezt milyen mértékben, milyen színvonalon sikerült teljesíteniük. Ami természetesen mindig csakis az én véleményemet tükrözi, hiszen nem látok bele az alkotók fejébe. Márpedig én úgy látom, hogy a Seuso mozaik szerzői alapvetően egy izgalmas és szórakoztató, magyar témájú akcióképregényt akartak csinálni.
De a második állítás sehogy sem hagyott nyugodni, és azon kaptam magamat, hogy mindent elolvasok az interneten, amit csak a Seuso-kincsek kapcsán fel lehet lelni. Jól szórakoztam a Konteó blog összefoglalóján, érdekfeszítőnek találtam Dénes József régész vonatkozó bejegyzéseit a djnaploja blogon, elgondolkodtam Hajdú Éva egykori kormánybiztos értetlenkedésén, végül ellenérzéseim dacára megnéztem a YouTube-on Dézsy Zoltán Seuso II című dokumentumfilmjét is.
Máris túl sokat tudok, és messze nem tudok eleget a Seuso-ügyről, de azt az egyet egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy minden irányból bűzlik. Mondhatnám akár úgy is, hogy ebben az ügyben minden bűzlik, kivéve a pénz, aminek állítólag nincs szaga, de ebben az esetben még ez sem igaz. Nem tudok napirendre térni a kincs „őrzési jogáért” kifizetett forintmilliárdok fölött. Mert hát biztos nagyon szépek és művészettörténeti szempontból rendkívül érdekesek ezek a római kori műtárgyak ( „családi ezüst”???), de nekem egy pillanatig sem fájna, ha nem a Magyar Nemzeti Múzeumban tárolnák őket. No de ez már politika, hagyjuk is.
A Magyar Képregény Szövetség 2020-ban is meghirdeti a nevezést az Alfabéta-díjra.
Másodszor rendezi meg közös képregényes eseményét a Francia Intézet és a Magyar Képregény Szövetség, az Angoulême-i képregényfesztiválhoz kapcsolódva.
Ismét megérkezett Magyarországra az underground képregény.
Új Fazekas-képregény jelent meg a Hungarocomixra, és ez nagy dolog, hiszen korunk legtermékenyebb rajzolójától az utóbbi időben ritkábban kerül ki nagyobb lélegzetű munka – ha jól emlékszem, legutóbb hat évvel ezelőtt (A Jedi visszatér). Hogy mégsem tűnt ilyen hosszúnak a szünet, annak köszönhető, hogy Fazekas és tisztelői folyamatosan ápolják az életművét, évente többször jön ki tőle kiadvány korábbi munkáiból a gyűjtők számára, néha újabb oldalakkal vagy kiadatlan részekkel kiegészülve.
