2020, ahogy a képregényfordítók látták
A képregények sokuknak élvezetet jelentenek, a fordítóknak viszont, akiknek köszönhetően megjelennek magyarul, nem kevés munkát. Hogyan érintette őket ez a rendhagyó év? Milyen képregényeket fordítanak szívesen, milyen kihívást jelent a képregények fordítása? Mi maradt ki az idén, mi az, amire vágynak? Megkérdeztünk néhány rutinos képregényfordítót, örömmel válaszoltak. És világossá vált, amit eddig is sejthettünk: a képregényfordítók nagyon szeretik a képregényeket.
Hány képregénykötetet fordítottál, ill. milyen más helyen megjelenő (pl. antológiaszerű kiadvány, újság) képregényfordításaid voltak 2020-ban?
Sepsi László: Négy képregényt (Batman: Fehér Lovag, Harleen, Kingsman, Ha/ver 4) és két kisebbeknek szóló marveles „szekunder irodalmat” (Tények zsebkönyve, Mítoszok és legendák). Emellett szerkesztőként dolgoztam a Tokyo Ghoston, a harmadik Sandman-gyűjteményen és a Smaragdzöld tanulmányon.
Oroszlány Balázs: Idén az első három Konc kötetet fordítottam, így a következő két kérdésre is adott a válasz.
Rusznyák Csaba: Talán ötöt-hatot, kevesebbet, mint a korábbi években.
Bayer Antal: Tíz kötet jelent meg idén az én fordításomban itthon: két Asterix-epizód, a Megváltás két része, Raina Telgemeiertől a Nővérek, saját kiadómál a Billie Holiday és három olasz thriller, valamint immár harmadik kiadásban az X-Men: A Főnix halála – ezt eredetileg még a Semicnek fordítottam közel húsz éve, tavaly a Képkocka kiadó, idén az Hachette jelentette meg újra. Fordítottam néhány francia képregényt az Ábra kiadónak, amely a Hahotában és a Pörgetőben jelent meg. A Királyok és keresztek következő epizódja pedig Belgiumban jött ki a nyáron, ezt is én fordítottam franciára.
Benes Attila: Idén hat kötetet fordítottam, azonkívül a Batman magazin és a Garfield Különszám magyar szövegeit írtam, hónapról hónapra fordítok a Garfield magazinba, valamint kaptam egy történetet a Peter Parker: Pókember 2020-as különszámában is.
Nagy Krisztián: Konkrétan albumban megjelenő kötetet egyet sem, de 10-12 albumnyi anyagot biztosan, amely részletekben jelent meg a Kockás magazin háromféle kiadványában (havi Kockás és Fekete-Fehér Kockás, negyedévente megjelenő retró Kockás). Az antológiajellegnek köszönhetően szerencsére sok és változatos fordítanivalóm volt, nem mondhatnám, hogy unatkoztam.
Már hét éve, hogy Giovannival és Antonióval elkezdtünk azon gondolkodni, milyen címekkel lehetne újraindítani Magyarországon az olasz képregények kiadását. Készítettünk egy bemutató brosúrát is, amely alapján megkérdeztük a reménybeli olvasók véleményét. A visszajelzések alapján Dylan Dog lett a befutó, és első kötetének a megjelenésével elkezdődött egy izgalmas fejezet a magyarországi képregénykiadásban. Azóta már tizenhat olasz sorozatból olvashattunk részeket négy kiadónál (a crossoverekről nem is beszélve), és a napokban következik a tizenhetedik – (jav.: a Maximum Bonelli részét képző Lilithtől eltekintve) az első, amelynek női főszereplője van.
Cs. Horváth Tibor meghatározó, megkerülhetetlen alakja a magyar képregény történetének, forgatókönyvírói pályafutása közel négy évtizeden ível át. Ha létezne ilyen kategória, szinte bizonyosan ő tartaná a Guinness rekordot az irodalmi művek feldolgozásában. Hosszú időn át szinte monopolizálta a képregényírást, több rajzolóval dolgozott egyszerre. Nem elégedett meg az adaptáló szerepével, ügyesen menedzselte is önmagát és munkatársait, számtalan lap szerkesztőségét győzte meg arról, hogy közöljenek képregényeket. Sőt azt is el tudta érni, hogy a béketáboron belül több országban is lefordítsák munkáit. Saját képregényt nem sokat írt, és a visszaemlékezések szerint azok is többnyire „idegen ötlet” alapján készültek. Nem sokat írt saját munkájáról sem, így nem tudjuk, mit gondolt róla valójában választott pályájáról, illetve annyit igen, hogy harmincéves koráig nem is nagyon találkozott képregényekkel. Azt sem tudjuk, hogyan élt, mit szeretett, mit utált, milyen kérdések foglalkoztatták. Mivel 1993-ban elhunyt, egykori munkatársai közül már csak kevesen vannak életben, és közülük is csak néhányan ápoltak vele barátinak nevezhető viszonyt.
Egyetemre mentem 1: Veletek megleszek
