Kis szünet után jönnek a hátralévő Alfabéta-interjúk. Most Vincze Nóri válaszolt a kérdésekre, akit a kép-novella kategóriában jelöltek Gepárd című képregényéért.

Ez az első jelölésed. Számítottál rá, hogy a Gepárd esetleg Alfabétát fog érni? Alkotóként egyébként mit szoktál szem előtt tartani: magadat, a közönséget, esetleg a szakmát?
Nem, nem számítottam rá, de nagyon megtisztelő számomra a jelölés. Utólag is köszönöm!

Hogy mit tartok szem előtt? Jó kérdés. Az gondolom, hogy ennek egy egészséges szimbiózisban kell megjelennie a munkafolyamatban. Ha valamit túlzásba viszünk ezen szempontokból, az általában az alkotás rovására megy. Személyes téren nyilván az a legfontosabb, hogy szeressük, amit csinálunk, de időnként szükség van építő kritikákra és új kihívásokra, amiket leginkább a közönség maga és a szakmán belüli lehetőségek tudnak nyújtani nekünk. Részben ebben látom a fejlődés kulcsát is - mind stílusbeli, mind írásbeli szempontból.

A Francia Intézet támogatásával pénteken zártkörű workshopot tart, vasárnap pedig a képregényfesztiválon dedikál és veszrészt kerekasztal-beszélgetésen a francia Jul, a Lucky Luke jelenlegi írója és ismert grafikus. Habár épp a Bogotai Könyvfesztiválon volt, kérdéseinkre készségesen válaszolt.

Melyik munkájára a legbüszkébb? Melyik áll Önhöz a legközelebb?
Minden munkám az életem egy szakaszának, egy lelkiállapotnak felel meg, szóval mindegyik egy másik oldalamat mutatja. Talán a Silex and the City a legjobb példa erre, mivel egy olyan családról szól, amelynek tagjai az én különféle hibáimat s erényeimet testesíti meg: néha mohó és lusta vagyok, mint az apa, néha a divat áldozata, mint a lányuk, moralista és bölcs, mint az anyuka, vagy makacs és idealista, mint a kisfiuk.

A vasárnapi képregényfesztiválon adja át a Képes Kiadó a Korcsmáros Pál-díjat, amelyet idén a zsűri javaslatára Marabu vehet át. Mivel a Hungarocomix előtt már volt vele egy hosszabb interjúnk, most kifejezetten képregényes kérdéseket tettünk fel neki.

Bayer Antal: Mi volt az első képregény, amire emlékszel, hogy olvastad?

Marabu: Nem mindegy az időpont és a hely: hatvanas évek második fele, Magyarország. Igen kevés képregénybe botlott akkoriban az ember. A legelső volt természetesen a Füles (még a kisalakú!), amit amúgyi s vett a család, és abban pedig Korcsmáros Pál zseniális Rejtő-sorozatai.

Ezeket még olvasás tudás nélkül kezdtem böngészni. Aztán később a Pif, amit a könyvtárban is meg lehetett találni. Itt pedig mindenekfölött a fanyar Gai-Luron, Gotlib figurája. Ezt is nyelvtudás nélkül. Amellett bátyám rajzolt vicces házi képregényeket, amiből azt tanultam, hogy a képregényt nem csak nézegetni lehet, hanem csinálni is, és ez, (tá-dám), fölöttébb szórakoztató tevékenység.

BA: Mikor és milyen képregényt rajzoltál először?

M: Általános iskola alsó tagozat: a hős szovjetek hősiesen harcolnak a friccek ellen. Felső tagozat: szovjetek vs. friccek továbbra is, de voltak még hunok, dákok és sci-fi is. És megjelent a humor: western paródia és társai.

BA: Mi volt az első publikált képregényed?

M: Rövid, néhány kockás vicces, közéleti jellegű diákhumor a szombathelyi Brrr Zseni Dániel Tanárképző Főiskola diáklapjában. („Ifjú W. újabb megpróbáltatásai”) A nagyvilági sajtóban pedig ugyanez, egy-két évvel később.

Az idei képregényfesztiválon számos újdonsággal és menő programmal találkozhatsz. Hamár megvettél mindent, amit akartál, csatlakozz ingyenes workshopjainkhoz vagy keresd meg a Comic Jam színpadot és arcfestőnket! 

Részletek a tovább után!

A Pipien Molestus a decemberi Hungarocomixra jelent meg, azóta az alkotó, Vidák Zsolt lelkesen vesz részt minden képregényes rendezvényen - nem hiába, hiszen első hosszabb alkotását rögtön jelölték is 2016 legjobb kép-regény címére. A most következő interjúban olyan dolgokról kérdeztük, amikről azelőtt még nem nagyon nyilatkozott.

Milyenek a visszajelzések a Pipien Molestus-ra? Hogyan fogy, miket mondanak a többiek?
Szokatlan volt számomra, hogy a kiadás után nem rögtön jöttek a visszajelzések, az illusztrációs munkáknál ez másként van. December közepén jelent meg a képregény, azóta már rengeteg jó visszajelzést kaptam. A történetet is nagyon dicsérik, aminek igazán örülök, mert a rajzolási munka elkezdését hosszas történetírás előzte meg!

Heshtag, like és ismerőseink száma - dolgok, amikkel nap mint nap foglalkozunk. Halter András Kettőskereszt című képregénysorozata a SzIF Online-on jelent meg, így nem meglepő módon a webcomic kategóriában került jelölésre 2016 legjobb képregényének címére.

Mi insipirálta a képregény témáját? Mert az üzenete azért elég egyértelmű, de a koncepción azért még van mit magyarázni

Sokat gondolkodtam azon, hogy mitől váltak a mobil eszközök ennyire befolyásossá az életünkben. Természetesen én is függök tőle, hiszen sok mindenre használom a telefonomat. A történetben azt gondoltam tovább, mi lenne, ha hirtelen itt teremne egy valamiféle megváltó, aki olyan mentális képességgel rendelkezik, amely befolyásolhatná ezeket a szerkezeteket. Hogyan reagálnának az emberek egy ilyen dologra. Először nem is akartam címet adni a történetnek, de mivel szükség volt rá, kitaláltam a Kettőskereszt címet. Ez utal a hashtagre, illetve a kereszténységben belül Krisztus szerepére is. Mindig is szerettem volna rendhagyó módon megjeleníteni a figuráimat. Amikor a Magyar Nemzetnek rajzoltam a Kultembert, akkor is voltak hasonló törekvéseim. Az első képkockák tényleg elég elvontak voltak ott is. Habár a külső megjelenésbe nem szóltak bele, aztán mégis változtattam rajta. Most úgy gondoltam, hogy visszatérek ehhez az expresszívebb és groteszkebb stílushoz, így jobban illeszkednek a történethez is. Hieronymus Boschnak van egy táblaképe, a genti Keresztvitel, ahol Krisztust ilyen karikaturisztikus, eltorzult arcú alakok veszik körül. Ez is megihletett. Illetve nagyon jó volt úgy kezelni az egész képregényt, mintha egy összefüggő nagy festmény lenne. Nagyon élveztem a sok bizonytalanságot, és azt a festői szabadságot, ami pont ezek miatt adódott az egészből. Nem rajzoltam elő semmit. Így nem kellett görcsölni, ha elrontok valamit, ha nem tetszik, akkor újrafestem. De igazából mit nevezhetünk hibának, ha elvárásaink sincsenek? Szóval nagyon sokat bíztam a véletlenre is, figyelve azt, hogy hol bukkannak elő olyan szépségek, amelyek ebből az esetlegességből fakadtak.

Idén több olyan képregény is jelölést kapott, ami külső finanszírozással, megrendelői igényre készült. Az egyik a Fidelióban megjelő Szent Márton-sorozat, ami a legenda életének példaértékű momentumait mutatja be, és a Pannonhalmi Apátság rendelte meg.

Hogyan talált rátok a megrendelő?

SGY: Az ügynökség részéről Ági, aki végül is megkeresett a munkával, egy másik projektem (induló vállalkozás) kapcsán tartott nekünk coachingot. Mivel tudta, hogy képregényt is írok, így hívott fel. Kb. három óra alatt megállapodtunk.

LM: Fogalmam sincs. Egyszerűen csak megtaláltak :) Azt tudni kell, hogy első körben az írás is az én dolgom lett volna, de én rögtön mondtam, hogy már csak a téma miatt is valaki nálam profibbra van szükség, ami a forgatókönyvet illeti. Így keresték fel Somogyi Györgyöt, akivel azelőtt sosem találkoztam/dolgoztam.

Lénárd Lászlót a webcomic kategóriában jelölték 2016 legjobb képregényének címéért a Műútban folytatásokban megjelenő, A fekete mappa című sorozatával. Laci szerencsére a legbátortalanabb kérdésekre is mindig teljeskörűen válaszol, ezért egy igazán teljeskörű interjút olvashattok most vele.

Mennyiben érzed magadénak a kísérleti képregény kifejezést?
L. L.: A képregény három alapeleme elvileg a képkeret (a szünetek közt: ), a karakterek azonosíthatósága és a szövegbuborék. Elvileg minden, ami ettől eltér, kísérleti. Magaménak? Aki nem tud rajzolni (és írni), az vagy megtanul rajzolni (és írni) vagy kísérletezik. Jó esetben a kísérletezés folyamata alatt ráragad valami. Mindig próbáltam oldani a kötött formákat. Lustaság? Unaloműzés? Nem tudom. Most, a Műúton futó A padon című stripsorozatban vagyok a "legkötöttebb", bár itt is kilóg néha egy-egy láb a keretből és nincs szövegbubi. A Semmiben kipróbáltam minden popkulturális utalás és referencia nélkül létrehozni egy történetfélét, hogy lássam, milyen ereje van egy ily módon "kiüresített" műnek. Volt, aki katarzisról értesített, volt, akit teljesen hidegen hagyott a kísérlet. A fekete mappa is úgy néz ki, mint egy experimentális valami. Szeretem a hagyományt, a kötött, a zsánerműveket (pl. kalandképregény), de nehezen alkotok kötötten (erre is volt példa, az Eduárdban megjelent Rejtő-Lénárd-Korcsmáros-Garisa: Levin, 1900. című pároldalasban)

Szintén a legjobb webcomic kategóriájában lett jelölt Dudás Győző két alkotáa, a Káli-medanszié és a Megrendelő blues - mindkettőt a Szépirodalmi Figyelő Online közölte. Győzőt - remélhetőleg még - idén megjelenő képregényéről és a tavalyi workshop-sorozatunkról is kérdeztem, ő pedig készségesen válaszolgatott.

Önéletrajzi ihletésű a két jelölt képregényed? Mi a háttérsztori?
Demus Zsófi kért fel a SzIFonline számára egy négyoldalas képregény készítésére, ami oldalanként, folytatásokban jelent volna meg, négy egymást követő héten. Megkötés, vagy téma nem volt, teljesen szabadkezet kaptam. Némi töprengés után arra jutottam, nincs frappáns ötletem egy folytatásos négyoldalasra. Viszont szívesen kipróbáltam volna ezt az egyoldalas én-képregény, vagy napló-képregény dolgot, mert ilyet még korábban nem csináltam. Zsófi nyitott volt a kísérletre, így elkészültek ezek az emeletes sztrippek. Mindig pénteken készítettem el az előző hétvége és az adott munkahét történései/hangulata alapján. (Persze két héttel előrébb jártam rajzban, mint a megjelenés: november közepén éltem át és rajzoltam meg, ami december elején jelent meg.) Szóval, ennél önéletrajzibbak nem is lehetnének, ha csak tehetjük, valóban mindig a Káli-medencében lógunk, és valóban ciciknek néz ki az a két domb a kékkúti útról, és hát a szabadúszó létemben sem ritkák az ilyen ügyfélreakciók (szerencsére rajzokkal kapcsolatban ritkább, de grafikai tervezés esetében állandóan ez van). A megrendelő blues idején meg különösen sűrű hetem volt…
 

Május 14-én a budapesti képregényfesztivál egyik külföldi vendége lesz az osztrák Leopold Maurer, akinek ebből az alkalomból jelenik meg először magyar nyelvű képregénye. A Csatorna egy politikai szatíra, amelyben egy meg nem nevezett ország kancellárja egy nagy dobással akarja javítani esélyét a közelgő választások előtt.

A 100 oldalas, fekete-fehér képregényt a szerző a helyszínen dedikálja. A kiadványból 100 példány lesz kapható a rendezvényen. Teljes ára 2.000 forint, a rendezvényes ára 1.600 forint. Kiadja a Nero Blanco Comix, melynek weboldalán még több mintaoldal megtakinthető!

Készített már képregényt, karikatúrát, animációt és illusztrációkat is. Melyik terület áll legközelebb a szívéhez?

A hozzám legközelebb álló terület a karikatúra és a képregény, mert ezek a leggyorsabb kifejezésmódok – „csak” rajzolnod kell, míg az animáció kicsit tovább tart, amíg elkészül. Animálni kell természetesen, aztán a hangfelvétel és a hangvágás és a klip megvágása következik, és így tovább... Habár animációval el lehet mondani olyan történeteket, amiket képregényekkel nem tudsz, de nagyon sok munka.

És szeretek illusztrációkat csinálni, de azokat leginkább a pénzért készítem, be kell vallanom.

A jó szokásokat szeretjük megtartani, ezért idén is végigkérdezzük az Alfabéta-jelölteket képregényeikről, aktuális munkáikról, terveikről. Kezdjük a sort Csordás Danival, aki az Életben maradnának kampányhoz készített versadaptációjával van versenyben 2016 legjobb webcomic-jának címéért.

Hogyan kerültél a projektbe? Sok megkötés volt?

Felhívtak a DeepInsight ügynökségtől, ők csinálták ezt a kampányt a NYugdíjasok Országos Szövetsége részére. Ezt a verset választották nekem, a feldolgozást teljesen rám bízták, csak a terjedelem (4 oldal) volt kötött.

Miben látod a képregény sikerét? Sok visszajelzés volt képregényes körökön kívülről is? Voltak, akik elkezdtek politizálni, vagy pont ez volt a cél?

Ahogy Arany korában, most is van aktuálpolitikai áthallása a versnek, amire a megvalósításnál rá is játszottam. Néhány nagyon egyértelmű utalást kivetettek belőle, pl az eredeti verzióban a lakoma egy futballstadion gyepén zajlik. Lehet, hogy majd publikálom a hardcore verziót. De azt hiszem enélkül is teljesen egyértelmű, hogy Orbán Viktorról szól. Talán emiatt is futott be a Facebookon elég szép karriert. Magán a weboldalon több, mint 100 000 egyedi látogató volt, de minden csatornát egybevéve közel 4 millióan találkoztak a képregényekkel. Az online sajtóban is foglalkoztak vele: többek között Index, NLCafé, Blikk, Vs.hu, de még a Kuruc.info is. :)

Idén igazi kihívás interjúkat készíteni az alkotókkal, hiszen nem véletlen jelölték őket Alfabétára: népszerűségüknek hála többször elmeséltek már mindent a szóban forgó alkotásukról. Vagy azért nem mindent? Következzék egy extra hosszú interjú a kép-regény kategóriában versengő Kittenberger alkotóival!

Hogy áll a következő rész, mikor fog megjelenni?

TSZ: Egyelőre sokkal gördülékenyebben folyik a munka, mint legutóbb és ha saccolnom kellene, azt mondanám hogy november-december körül már lehet olvasni a kályha mellett az új kalandokat.

SGY: Dolgozunk rajta, azon vagyunk, hogy még az idén megjelenjen.

Milyen együttműködések találtak rátok az első rész megjelenése óta?

TSZ: Nehéz összeraknom,  mi volt előtte és mi jött utána,  de a Kittenbergernek köszönhetően hamarosan nagyon belemerülök a Helka képregényadaptációjába is. A Kitty nélkül ez nehezen jött volna össze.

SGY: A Szent Mártonos képregényeket írtam, valamint a Helka könyvsorozatból készítünk Brazillal képregényt. Emellett a Budapest Pont kulturális központból is megkerestek, hogy csináljunk képregényes bemutatót, a Kittenberger lenne az első, és később más kiadványoknak is készülne hasonló könyvbemutató – nemcsak képregényeseknek. Ez a program, ha minden jól megy, május 24-én lesz, a Budapest Pontban.

Már látható a Műcsarnokban a "Körülöttünk. Nemzeti Szalon 2017. Iparművészet és Tervezőművészet" című kiállítás keretében a Piszkos Fred-rajzflimhez készült rajzok egy része, Garisa H. Zsolt és Cserkuti Dávid munkái.

A kiállítás augusztus 13-ig tekinthető meg.

A kiállítás honlapja.

A Magyar Képregény Szövetség és a Képes Kiadó 13. alkalommal rendezi meg a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált - idén a Dürer-kert valamennyi termét kihasználva. Keressétek az extra vásárteret, a workshoptermet, a Rejtő-szabadulószobát, a gyerekfoglalkozást, és az alkotói falat - na meg a már jól ismert nagy vásárteret, nagyszínpadot, és comic jamet.

A helyszín tehát a Dürer kert (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21), az időpont 2017. május 14.
Nyitás reggel 10, zárás este 6 órakor. Belépő díj 990 forint, 10 év alatt ingyenes.

Kedvet kaptam a Kilencedik.hu-tól "minikritikák írására, és mivel most adódott rá egy kis időm, megírtam többet egyszerre. És ha már megvannak, egyben posztolom is őket.

Batman különszám: Csak egy fadarab

Nagyon jó, hogy van kéthavi Batman-magazin, de egy igazi rajongónak fél fogára sem elég, pláne, hogy a Denevérember osztozni kénytelen a füzeten egy másik sorozattal. Szerencsére évente legalább egyszer van belőle különszám, amiben aztán jóval több helyet kap. (Nem feledkezem meg persze az Eaglemoss-féle DC-gyűjteményről sem, de abban eddig többnyire csak olyan Batman-sztorik jelentek meg, amelyeket nemrég már olvashattunk magyarul.)

A valójában Igazság Ligája-történet Bábel tornya, a Karácsonyi ének és a Nevető ember után most egy talán kevésbé ismert sztorira esett a Kingpin kiadó választása, de szerintem igen jól tette. Ed Brubaker az egyik kedvenc comics-íróm, és eddig sajnálatosan kevés munkája jelent meg nálunk – egészen pontosan ez a második, a fent említett Nevető ember után. Az (eddig) hatszoros Eisner-díjas Brubaker specialitása a hagyományos krimi és a noir, bár nem egyszer bizonyította már, hogy akkor sem jön zavarba, ha szuperhősökkel kell kezdenie valamit. Most is ez a helyzet, hiszen Batman és Gordon felügyelő párhuzamos nyomozásához az eredeti Zöld Lámpás (Alan Scott) asszisztál, és szükség esetén beveti a képességét.

Nem szokásom tartalomismertetőket írni kritika gyanánt, és itt nem is nagyon tudnék pár sornál többet mondani, hiszen szinte azonnal elrontanám a remekül pergő, izgalmas történet élvezetét. Persze nem ez a legnagyobb rejtély, amit „a világ legjobb detektívje” megoldott karrierje során, de nincs benne egyetlen unalmas, „kitöltő” oldal sem, igazi profi munka, amely igazán nem tolakodó módon ütköztetni a türelmes nyomozást és a szuperhősökre túl gyakran jellemző találomra odacsapást.

Teljesen rendben vannak Patrick Zircher rajzai is, a Kingpintől megszokott a szép kivitelezés is, legfeljebb azon bosszankodom, hogy a képregény első és utolsó oldala (feltehetően gazdaságossági okokból) a belső borítókra került. Ja, és Tim Sale címlapja is remek.