Interjú fesztivál előtt: Valentina Romeo (Olaszország)
A fesztivál előtti interjúsorozatot olasz vendégünkkel, Valentina Romeóval folytatjuk. A kérdező ezúttal is Bayer Antal volt.
BA: Mi volt az, amitől beleszerettél a képregénybe, mint művészeti ágba vagy kifejezési formába?
VR: Amikor én felnőttem, még nagyon más volt még a szórakoztatóipar. A képregényeket olyan jól ismerték és annyira kedvelték, mint manapság a tévésorozatokat. De nem voltak rendezők, színészek, díszlet- vagy jelmeztervezők. A képregényeket akkor is, most is maximum négyen készítik. És rengetegféle történetet mesélnek el. Így hát azon kívül, hogy élvezzük a történetet, megcsodálhatjuk az alkotók ügyességét is, akiknek hatalmas ismeretanyaggal kell rendelkezniük a formákról és a tartalmakról. Engem mindig lenyűgözött ez a tudatosság, ezért szerettem bele a képregénybe.
BA: Melyik képregények, karakterek és alkotók adták az első ihletet, amikor elindultál ezen a pályán?
VR: Tonnaszám fogyasztottam a képregényeket és a rajzfilmeket gyerekkoromban. Walt Disneyvel kezdtem, aztán jött Batman és Superman, majd az anime és a manga, meg az olasz Bonelli és az argentin képregények. A Lupo Alberto is nagy kedvencem volt. De azóta olyan sok képregényt olvastam és tanulmányoztam, hogy azt kell mondjam, mindegyikből kaptam ihletet ezen a pályán. Képtelenség lenne felsorolni őket.
BA: Ma kik a kedvenceid?
VR: Jelenleg éppen Zagoron dolgozom, aki egyértelműen a mai kedvenceim közé tartozik. És még Batman és Superman még mindig ott van az élen. De a kedvenceimen kívül mindig keresem az új, izgalmas képregényeket.
LL: A testkép az a téma, ami a mai napig a legjobban foglalkoztat. A Nem vagyok ideális így sokáig érlelődött bennem, ezért szinte egy felszabadító hullámként tört elő belőlem tavaly nyáron. A racionalitás helyett a tudatalattira támaszkodtam a munkafolyamat közben, ez a megközelítés sokkal értékesebbnek bizonyult, mint a görcsös túltervezés.
A tavalyi Hungarocomixon "Apokalipszis" témára rögtönzött több ismert hazai alkotó, két óra alatt készítettek kétoldalas képregényeket ebben a témában. És most kiadvány lett belőlük, ahogy azt eredetileg is terveztük. Volt, akik hozzáadott néhány oldalt, volt, aki kicsit átdolgozta az improvizált oldalakat, és volt, aki szinte változatlan formában adja közre.
BA: Melyik képregények, karakterek és alkotók adták az első ihletet, amikor elindultál ezen a pályán?
Dalibor Talajić (Horvátország) Szarajevóban született 1972-ben, de már gyerekkorában átköltözött Zágrábba a családjával, ott végezte el a középiskolai tanulmányait, miközben klarinétozni tanult a Vatroslav Lisinski zeneiskolában, majd zeneművészetet hallgatott a zágrábi zeneakadémián. Időközben felvételizett a képzőművészeti egyetemre is, de nem járt sikerrel. Miután 1994-ben lediplomázott, tizenegy éven egy zeneiskolában tanított, miközben több horvát magazin is elkezdte közölni a képregényeit, köztük az Endem zágrábi fanzin.
Maria Surducan (Románia, sz. 1985) Kolozsváron él és dolgozik illusztrátorként és képregényalkotóként. Munkái közül több megjelent francia, cseh és magyar nyelven is. Képregényeiben az az gondolat vezérli, hogy az érzelemgazdag történetek gyógyító hatást gyakorolhatnak. Elsősorban a kelet-európai mítoszokra és népmesékre koncentrál, és az foglalkoztatja, hogyan tudja ezeket beépíteni, újra elmondani és új kontextusba helyezni kortárs történetmesélési technikákkal. 
Ileana Surducan (Románia, sz. 1987) szabadúszó művészként dolgozik az illusztráció és a képregény területén. A vizuális médiumot történetmesélési eszközként használja, érzelmi töltetű üzenetekkel személyes eseményeket alakít át egyetemes élményekké. Előszeretettel mesél olyan történeteket, amelyekben a hétköznapi élet a fantázia világával keveredik, és meggyőződése, hogy a művészet játék, amelyben nélkülözhetetlen egy kis humor. Sokat kísérletezik a szöveg nélküli képregényekkel, a pusztán képekkel mesélés univerzális jellegével. Munkáiban vizuális metaforákat használ, amelyek több szinten is értékelhetnek gyerekek és felnőttek egyaránt. Műveit kiadták Romániában, Franciaországban, Magyarországon, Csehországban, Svédországban és Tajvanon.
A 19. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál 2024. május 12-i főeseményén az alábbi kiadók, alkotók és kereskedők állítanak standot.