Pinkhell-estek az Eduárdban: Tikos Péter és Szabó Jenő
2008. február 21-én, csütörtökön este 6 órakor egy új sorozat nyitánya lesz az Eduárd képregénybolt galériájában (VI. Dalszínház u. 8). A "Pinkhell-estek" a Magyar Képregény Akadémia alkotócsoport folyóiratának a munkatársait mutatja be. Havonta egyszer két-két képregényszerző találkozik olvasókkal, rajongókkal és érdeklődőkkel egy kötetlen beszélgetés keretében. Az első alkalommal Tikos Péter rajzoló és Szabó Jenő lesz a klub vendége. A kérdezők: Fehér Zoltán, a Pinkhell főszerkesztője és Cserkuti Dávid, a lap művészeti vezetője.
Az unalmas értekezletek alatti firkákból indult, decemberben gyűjteményes kötetben is megjelent Napirajz webcomic alcíme "Súlyosbítva azt, ami amúgy is...". Ez a rövid mottó igen komoly programbeszéd is egyben.
Lássuk először a történelmi hátteret. Marjane Satrapi teheráni értelmiségi család egyetlen lányaként született 1969-ben, és a helyi francia iskolába járt. Hamar megtudta, hogy otthon nem igazán szívlelik Reza Pahlavi sahot, és 1979 elején nagy örömmel üdvözölték az uralkodó távozását, a politikai foglyok kiszabadulását. Ám a miniszterelnöki posztot megszerző volt ellenzéki vezér, Bahtiar politikai vonalát és legitimitását már az első pillanattól kezdve elutasította Komeini ajatollah, és a számüzetésből hazatért siíta vallási vezető rövidesen létrehozta az iszlám köztársaságot. Az új rendszer egyszerre utasította el az előző vezetést pénzelő Amerikát és a világi ellenzéket támogató Szovjetuniót. Az ugyanebben az évben a szomszédos Irak elnökévé avanzsált Szaddám Husszein 1980-ban megtámadta Iránt. A nyolc éven át tartó háború felerősítette a nemzeti érzelmeket és megszilárdította a fundamentalisták hatalmát, akik helyreállították a sáriát, avagy az iszlám törvényt és bíráskodást.
A Bosszú Angyalai már régóta a gyengém. A DC képregényeket többnyire olaszul, a Marveleket németül ismertem meg annak idején. Die Rächer... volt ennek valami vészjósló csengése. Színes borítójú, de belül fekete-fehér kiadványokban találkoztam velük először, John Buscema rajzolta. Franciául Les Vengeurs, olaszul I Vendicatori - inkább csak kikövetkeztettem, mint megtudtam, hogy angolul nyilván Avengers lehet a csapat neve, és amikor végre hozzájutottam, hogy Londonban eredetiben is vásárolhassak a kalandjaikból, dobbant ám egyet-kettőt a szívem. Akkoriban éppen John Byrne volt a rajzoló, és csodálkoztam, mit keres a tagok között az X-Man Bestia, hogy lehet benne egyszerre Ant-Man és Yellowjacket, és ki az a robotnő, aki a sztori végén megmenti a helyzetet?
Adaptációs képregény. A fogalomról nekünk a Cs. Horváth Tibor neve által fémjelzett korszak jut az eszünkbe, más nációknak leginkább semmi. Pedig ezt sem mi találtuk ki, az amerikai Classics Illustrated szolgált mintául az ötvenes évektől nálunk szinte kizárólagosan engedélyezett képregény-alműfajhoz - csak azoknak a feledés jutott osztályrészül, a mieinknek a lelkes nosztalgia. De vajon milyen sors vár Ishiyama Kei Grimm-meséire?
A Tűzharcos és A sötétség mélyén című kötetben három egymástól független történetet találunk, melyeket egy dolog köt össze: a háborús tematika. Az első, Tűzharcos című fejezet egy a második világháborúban többször előfordult esetet dolgoz fel, amikor a katonák megmagyarázhatatlan égi tüneményt észleltek. A legközismertebb nevén foo fighternek keresztelt jelenségről sokáig azt hitték, az ellenség legújabb fegyvere, azonban a feljegyzések szerint soha nem avatkoztak be a küzdelmekbe. Az UFO-hívők szerint ezek a gyorsmozgású, tűzgolyószerű objektumok az idegenek földi jelenlétére bizonyíték, és Takizawa Seihou mangája éppen erről az oldalról közelít a Tűzharcosban. Egy pilótát, Kitayama hadnagyot kísérünk figyelemmel, aki egy alkalommal megpillant egy bizonyos tűzgolyót, amely egy lövésnek köszönhetően a földre zuhan. A hadnagy ezután kapcsolatba kerül a jelenséget kutató osztaggal, mindennapjai során pedig egyre különösebb dolgokat tapasztal.