2020, ahogy a képregényfordítók látták
A képregények sokuknak élvezetet jelentenek, a fordítóknak viszont, akiknek köszönhetően megjelennek magyarul, nem kevés munkát. Hogyan érintette őket ez a rendhagyó év? Milyen képregényeket fordítanak szívesen, milyen kihívást jelent a képregények fordítása? Mi maradt ki az idén, mi az, amire vágynak? Megkérdeztünk néhány rutinos képregényfordítót, örömmel válaszoltak. És világossá vált, amit eddig is sejthettünk: a képregényfordítók nagyon szeretik a képregényeket.
Hány képregénykötetet fordítottál, ill. milyen más helyen megjelenő (pl. antológiaszerű kiadvány, újság) képregényfordításaid voltak 2020-ban?
Sepsi László: Négy képregényt (Batman: Fehér Lovag, Harleen, Kingsman, Ha/ver 4) és két kisebbeknek szóló marveles „szekunder irodalmat” (Tények zsebkönyve, Mítoszok és legendák). Emellett szerkesztőként dolgoztam a Tokyo Ghoston, a harmadik Sandman-gyűjteményen és a Smaragdzöld tanulmányon.
Oroszlány Balázs: Idén az első három Konc kötetet fordítottam, így a következő két kérdésre is adott a válasz.
Rusznyák Csaba: Talán ötöt-hatot, kevesebbet, mint a korábbi években.
Bayer Antal: Tíz kötet jelent meg idén az én fordításomban itthon: két Asterix-epizód, a Megváltás két része, Raina Telgemeiertől a Nővérek, saját kiadómál a Billie Holiday és három olasz thriller, valamint immár harmadik kiadásban az X-Men: A Főnix halála – ezt eredetileg még a Semicnek fordítottam közel húsz éve, tavaly a Képkocka kiadó, idén az Hachette jelentette meg újra. Fordítottam néhány francia képregényt az Ábra kiadónak, amely a Hahotában és a Pörgetőben jelent meg. A Királyok és keresztek következő epizódja pedig Belgiumban jött ki a nyáron, ezt is én fordítottam franciára.
Benes Attila: Idén hat kötetet fordítottam, azonkívül a Batman magazin és a Garfield Különszám magyar szövegeit írtam, hónapról hónapra fordítok a Garfield magazinba, valamint kaptam egy történetet a Peter Parker: Pókember 2020-as különszámában is.
Nagy Krisztián: Konkrétan albumban megjelenő kötetet egyet sem, de 10-12 albumnyi anyagot biztosan, amely részletekben jelent meg a Kockás magazin háromféle kiadványában (havi Kockás és Fekete-Fehér Kockás, negyedévente megjelenő retró Kockás). Az antológiajellegnek köszönhetően szerencsére sok és változatos fordítanivalóm volt, nem mondhatnám, hogy unatkoztam.