2021 januárjában az alábbi képregények jelentek meg önálló nyomtatott kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Amerikai képregények:
- Batman 42: Gotham gázlángfényben (Kingpin)
- DC gyűjtemény 106: Supergirl: Valódi erő (Eaglemoss)
- DC gyűjtemény 107: Flash: Teljes gázzal (Eaglemoss)
- Garfield 366 (Drize)
- Legendás Batman 52: Robin: Újjászületés (Eaglemoss)
- Legendás Batman 53: Első év (Eaglemoss)
- Marvel + 55 (Kingpin)
- Marvel gyűjtemény 80: Hulk: Az elszabadult szörny (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 81: A Bosszú Titkos Angyalai: Mars mentőakció (Hachette)
- Orson 4: Díszes kis csapatunk (Drize)
- Peter Parker Pókember 2021/1 (Kingpin)
- Prédikátor 7 (Kingpin)
- Star Wars: Thrawn (Szukits)
- Star Wars: Lázadók és zsiványok (Szukits)
- Y az utolsó férfi 11 (Kingpin)

A Magyar Képregény Szövetség 2021-ben is meghirdeti a nevezést az Alfabéta-díjra.

Az Alfabéta-díj az előző naptári év legjobb új magyar képregényeit ismeri el.

„Kép-regény” kategóriában: A 2020. január 1. és december 31. között önálló nyomtatott kiadványban, kötetben vagy füzetben megjelent művek nevezhetők.

A nevezés további feltételei:

- A mű terjedelmének el kell érnie a 20 oldalt.

- A mű nyilvános terjesztésbe került. Nyilvános terjesztésnek számít a széles körű, ingyenes terjesztés is.

- A megvásárolható/beszerezhető példányok száma meghaladja a 30 darabot.

-  Korlátozott (100-nál alacsonyabb) példányszámú kiadvány esetében további feltétel, hogy legalább egy nagyobb képregényes rendezvényen szerzőjétől vagy kiadójától megvásárolható/beszerezhető legyen.

Megjegyzés: a jövőben a terjedelem alsó határát fel fogjuk emelni 20-ról 30 oldalra.

„Kép-novella” kategóriában: A 2020. január 1. és december 31. között  nyomtatott vagy online antológiákban, magazinokban, egyben vagy folytatásokban megjelent, 20 oldalnál rövidebb képregények vagy képsorok. Szintén ebben a kategóriában nevezhetők azok az önálló kiadványként megjelent képregények, amelyek terjedelme nem éri el a 20 oldalt.

Alfabéta-díj extra: A zsűri fenntartja magának a jogot további díjak kiadására. Ezekkel olyan kiemelkedő műveket ismer el, amelyek valamilyen okból nem illenek bele a „kép-regény” vagy „kép-regény” kategóriába.

Humoros képregényt csinálni igazán nem nagy ügy, gondolhatnánk. Karikatúraszerű rajzok, burleszk poénok és szóviccek, rájátszás néhány sztereotípiára, esetleg pár kétértelműség, hogy össze lehessen kacsintani a felnőtt olvasókkal, és már meg is vagyunk.

Nem nagyon gondolhatta ezt másképp Morris sem, amikor 1946-ban belevágott Lucky Luke kalandjainak a megrajzolásába. Aztán rájött, hogy ennél mégiscsak bonyolultabb a dolog, és mivel önkritikusan felismerte, hogy íróként nem tartozik a legélesebb pengék közé, szerencsésen becserkészte szerzőtársnak a korszak zsenijét, René Goscinnyt, aki az Asterixszel is fényesen bizonyította a szórakoztató műfaj korlátjainak tágíthatóságát, sőt lerobbanthatóságát.

De Goscinnynek is könnyű dolga volt napjaink íróihoz képest, hiszen az 1960-as és 1970-es években még nem kellett számolni olyan fogalmakkal, mint politikai korrektség, érzékenyítés vagy triggerelés. És főleg nem volt még internet, nem volt közösségi média. Az alkotók és az olvasók között tűzfalként emelkedtek a kiadók és szerkesztőségek, a visszajelzések lassan és szűrve jutottak el a szerzőkhöz, de többnyire egyáltalán nem. Ha pedig esetleg valamilyen mű kiverte a biztosítékot valakiknél, a botrány csak növelte az érdeklődést és az eladásokat. (Ráadásul a képregényeket akkoriban Franciaországban sem vették még annyira komolyan, mint a regényeket vagy a filmeket. Ellentétben az utóbbiakkal, a képregényeket érő esetleges vádak bírósági ügybe szinte sosem torkollottak, így alkotóik többnyire egy biztonságos buborékban dolgozhattak, saját maguk és lelkes olvasóik örömére.)

Franciaországban hat-hét évvel ezelőtt, magyarul tavaly jelent meg Nicolas Tackian történelmi tárgyú kétrészes képregénye, amelynek illusztrálására Farkas Lajost kérte fel a francia kiadó. Az első visszajelzések jelzik, hogy a hazai megjelenést főként ez utóbbi tény igazolja, a rajzoló valóban remek munkát végzett. A történetet illetően már nem ennyire lelkesek a vélemények, és nem is alaptalanul. Ugyanakkor egy kicsit könnyű elintézni a dolgot azzal, hogy ez is csak egy újabb „Hét szamuráj” történet, különösebb eredetiség nélkül.

Mielőtt belevágnánk az elemzésbe, azt is érdemes előrebocsátani, hogy Franciaországban két hét alatt jelenik meg annyi új képregény, mint nálunk egész évben, ráadásul a történelmi zsáner az egyik legnépszerűbb náluk, míg idehaza ritka, mint a fehér holló, különösen, ha csak a hazai készítésű műveket vesszük figyelembe. Szerencsére néhány francia történelmi képregény mégis beszivárog hozzánk, és azért ezekből látni, hogy nagyon különböző történelemfelfogásokat tükröznek – nem lehet tehát azt mondani, hogy a Megváltás írójának attitűdje cseppként tartalmazná magában a teljes francia történelmi képregény tengerét. Nem mintha bármi problémám lenne Tackian koncepciójával, csak jelzem, hogy például a tavaly indult Történelmet írtak című sorozat egészen másképp közelít témáihoz, van tehát választék.

Újabb képregényalkotók küldték meg válaszaikat a kérdéseinkre, öten hosszabban, hárman rövidebben írták le, mi történt velük a nemrég véget ért évben. A kérdések egy részét az MKSZ Képregényblog Faceboook-csoportban gyűjtöttük, köszönet Szécsi Zoltánnak, Telek Zsuzsának, Oroszlány Balázsnak és Kenesei Jánosnak a javaslatokért.

Hány új képregényed jelent meg 2020-ban, és milyen formában (hazai önálló kiadvány, antológia, nyomtatott sajtó, külföld)? Ez több vagy kevesebb a korábbi évek átlagánál? Jelentek-e meg képregényeid újrakiadásban, és ha igen, milyen formában (könyv/újság)?

Somogyi György: Egy sem, és újrakiadás sem volt.

Madarász Gergely: Egy új megjelenésem volt, a Red One House zenekar egyik dalához (Tolom a nőt) készült videoklip/képregény. Ennek a rajzolója voltam, a történetet a dal szövege adta. Saját képregényem most csak lassulva tudott készülni, és nem is készült el egy kiadványhoz elég mennyiség. Mindez nem a járvány miatt, hanem hogy közben apa lettem, és az új élethelyzet lefoglalt. Emellett a már említett videoklip/képregény is elvitte az időmet.

Németh Levente: A 2020-as év végére terveztük, hogy ha minden jól megy, akkor a Királyok és Keresztek sorozatot befejezzük, de már márciusban úgy alakult, hogy áttettük a jövő év közepére. Aztán volt egy gyors beugrásom a SZIF-nél, a februári számban… Év elején kiadták francia, német és holland nyelven az előző KK részt, így ott most a harmadik résznél tart a sorozat. A márciusi zárás előtti utolsó héten jártam a Brüsszeli Könyvfesztiválon dedikálni. Akkor nem sejtettem, hogy ez lesz 2020-ban gyakorlatilag az egyetlen esemény, ahol mint alkotó veszek részt. Itthon teljesen elfogyott a KK első része, ezért elkészítettem a francia (javított) kiadásból egy új, némileg javított változatot, amit aztán év közepén ki is nyomtattunk. Szerettük volna a képregényes eseményeken kicsit futtatni, de végül csak a nyár eleji képregénypiacon vettünk részt. Még nálam van az első kiadásból kb. 50 darab.

Tondora Judit: Három kötet, külföldön, kettő edukációs kiadványokban, a Benchmark kiadónál, illetve a Dragon Door Publicationsnél egy biográfia részei voltak a képregényoldalak. Újrakiadás nem volt.

Halter András: Csak a Kreténben jelentek meg stripjeim. És ezek sem újak voltak. Valamivel talán kevesebb a korábbi évek átlagánál, igen. Lesz majd új, de ez a jövő zenéje.

László Márk: 2020 nekem a megszokotthoz képest nagyon sűrű volt, januárban jött ki az első igazi nemzetközi képregényes megjelenésem a Hellboy Winter Specialben, ezt a képregényt gyűjtötte egybe extraként a Vad Virágok kiadó az ősszel itthon megjelent „Makoma” Hellboy kötetbe. Márciusban jelent meg az általam írt és rajzolt The Storyteller epizód, ez azóta azt hiszem azóta nem csak füzet, de gyűjteményes formátumban is kijött Amerikában. Valamint megkeresett egy spanyol indie kiadó (www.spacemanproject.com), akik az A kisfiú és a szellembohóc sztorimat fogják kiadni spanyol, francia és angol nyelven. A The boy who loved a ghost clown angol és spanyol kiadása karácsonykor jött ki a nyomdából , keményfedeles könyv formátumban jelennek majd meg valamikor idén év elején.

Pilcz Roland: Hoztam az utóbbi két év papírformáját, és májusban kikerült a nyomdából az YKX c. képregényem 3. epizódja. Utánközlés gyakorlatilag nem volt, bár egy cikkben lejött elvileg egy (két?) rééégi Kalyber-stripem, de szerintem ezt engedjük el…

2020 decemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Európai képregények:
- Diabolik 12: Maszk nélkül (olasz, Anagram Comics)
- Diabolik 13: Egy mágikus éjszaka (olasz, Anagram Comics)
- Dragonero 0: Eredet (olasz, GooBo)
- Julia 1 : Halálos házasság (olasz, Anagram Comics)
- Mozaik Digedag 50: A postarakéta (német, Időkapu kiadó - szeptemberi megjelenés)

Magyar képregények:
- Hobo-Garisa: Rejtő Dekameron (eredeti, H-Blues)
- Kiss-Németh-Podmaniczky: Jégvirág a pokolban (eredeti, Erdélyi Szalon)

Antológiák:
- Fekete-Fehér Kockás 2020/12 (Vitanum)
- Hahota Pörgető 14 (Ábra)
- Kockás 87 (Vitanum)

Folytatjuk 2020 kivesézését, ezúttal a képregényalkotók válaszaival. Hatan hosszabban, hatan rövidebben írták le, mi történt velük ebben az évben, reméljük, nemsokára befutnak továbbiak is. A kérdések egy részét az MKSZ Képregényblog Faceboook-csoportban gyűjtöttük, köszönet Szécsi Zoltánnak, Telek Zsuzsának, Oroszlány Balázsnak és Kenesei Jánosnak a javaslatokért.

Hány új képregényed jelent meg 2020-ban, és milyen formában (hazai önálló kiadvány, antológia, nyomtatott sajtó, külföld)? Ez több vagy kevesebb a korábbi évek átlagánál? Jelentek-e meg képregényeid újrakiadásban, és ha igen, milyen formában (könyv/újság)?

Németh Gyula: Idén jelent meg a Criminal Macabre: The Big Bleed Out (Dark Horse) gyűjteményes kiadása és a The Possessed (Clover Press) is. Mindkettőt Steve Niles írta, és összesen 140 oldal, amihez ha hozzászámolunk pár kisebb megjelenést, akkor biztos 200 oldalnyira rúg a megjelent oldalaim száma. Ez nyilván azért is rekord, mert ezek voltak az első sorozataim. (Szerkesztői megjegyzés: a kisebb megjelenésekből érdemes kiemelni a Múltébresztők című képregényt, amelyet a Mátyás templom megbízásából készített Gyula Dávid Ádámmal.)

Tebeli Szabolcs: Zéró képregényem jelent meg idén, de nem is terveztem komoly újdonságot. Egy kis pihenés jólesett a Seuso mozaik sztori után. Ez a zéró hárommal kevesebb, mint tavaly, és néggyel kevesebb, mint tavalyelőtt. De ebből a semmiből bármilyen következtetést levonni nem érdemes. Május körül történt – mialatt a babérjaimon ücsörögtem – hogy 2020-ban először kezdtem el újra gondolkodni képregények összehegesztésén. Újrakiadások: dolgoztam pár hónapot ezen az ügyön idén, úgyhogy jövőre lesz mit újra kiadni.

Molnár Gábor: Egyetlen hazai megjelenésem a Hullámtörés antológiában (5Panels) olvasható Ahol az ösvény elágazik. Ez egy részben önéletrajzi, részben Molnár Gábor (a vadász-író) életrajzi kísérleti munka. Létezik emellett még egy 2020-ban, Japánban kiadott mangaantológia (2018 Kumamoto International Manga Camp – „Thank you, Takamori!”) is, amibe bekerült egy képregényem. Habár ez még 2018-as megbízásra készült a Silent Manga Audition nemzetközi mangapályázat népszerűsítése céljából. A kiadványsorozat tudtommal nem kerül széles körű terjesztésre. Főként promóanyagként szolgál, például a Kumamotói Nemzetközi Mangafesztiválon.  Ez mindenképp több megjelenés, mint 2019-ben, mert akkor nem adtunk ki tőlem semmit. Oldalszámra ugyanott van, mint az elmúlt pár év átlaga. Újrakiadásom nem volt.

Halmi Zsolt: A Hármak képregény megjelenése után leálltam a képregényrajzolással egy időre, így nem jelent meg semmi, újrakiadásom sem volt.

Jáger Attila: Nem volt új képregényem 2020-ban. De az utóbbi években se készítettem már sok képregényt, csak pár oldalas dolgaim voltak, ami megrendelésre készült a Szépirodalmi Figyelőnek. Utánnyomások nem voltak.

Dudás Győző: Megjelent egy ötoldalas képregényem a Műút tavaszi számában, és megjelent 84 oldalnyi képregényünk Bosnyák Viktóriával közös könyvünkben, a Tikk-takk-ban (Tintató Kiadó). Ez a 84 oldal 41 önálló sztori, ugyanazokkal a szereplőkkel.

Bár a járványhelyzet súlyosan érintette a képregénykiadást és felborított számos tervet, mégis sok olyan mű jelent meg 2020-ban, amelyre nemigen számítottunk egy évvel ezelőtt. Idei utolsó cikkemben (egy kivétellel) ilyeneket ajánlok az olvasók figyelmébe.

Harari-Vandermeulen-Casanave: Sapiens 1: Az emberiség születése

Talán a 2020-as év legnagyobb szenzációja volt Yuval Noah Harari sikerkönyvének a képregényes adaptációja, méghozzá nem csak nálunk. Az izraeli történész két francia profi képregényalkotóval közösen dolgozta át a könyv első fejezetét, méghozzá remekül. Hirtelen nem is tudnék ehhez foghatóan színvonalas ismeretterjesztő képregényt mondani.

Én ezt a képregényt mindenkinek ajánlom – kivéve azokat, akik úgy gondolják, hogy már eleget tudnak a világ működéséről, és nem akarnak semmi olyasmit olvasni, amivel bővíthetnék ismereteiket, vagy pláne ami ellentmond eddigi magabiztos tudásuknak.

Nem arról van szó, hogy Hararinak feltétlenül mindenben igaza van, hanem arról, hogy nagyon okosan és élvezetesen magyarázza az emberiség kialakulásának valószínűsíthető eseménysorát, ahogy mondani szokás, „a tudomány jelen állása szerint”. Elgondolkodtat, kérdéseket vet fel, szinte kikényszerítve a nyitottságot olvasójából.

Közel az év vége, szokás ilyenkor összegezni. Elsőként a képregénykiadókat kérdeztük meg erről a rendhagyó évről. A válaszokat beérkezésük sorrendjében, csoportosítva adjuk közre. A harmadik részben a Ciceró Könyvstúdió, az Anagram Comics, a Comicsmania kiadó és Vad Virágok Könyvműhely válaszait olvashatjuk. (Amennyiben esetleg még befutnak további válaszok kiadóktól, frissítjük cikkünket.)

1) Hány képregényetek jelent meg ebben az évben, és mennyire borította fel a terveiteket a járvány? Volt-e konkrétan olyan kiadványotok, amelyről átmenetileg vagy véglegesen lemondtatok, illetve jövőre halasztottatok?

Ciceró Könyvstúdió (CK, Kleinheicz Csilla): Az idei évre tervezett képregényeink közül az Egérőrség: 1152. tél átcsúszott jövő év elejére, illetve egy magyar képregényről kellett lemondanunk, de a Micsoda idő-t, az Ánya kísértetét és a Nővéreket szerencsére sikerült kihoznunk – ha nem is pont akkor, amikor eredetileg akartuk.

Anagram Comics (AC, Horváth Antal): Az Anagram Comics 2020-ban hat képregényt jelentetett meg. Változás annyiban volt a tervhez képest, hogy minden eltolódott három-négyhónappal. Tényleges megjelenés először júniusban került a képbe. Úgy láttam, ez nagyjából a többi kiadónál is így volt. Kellett ennyi idő (és Gyöngy Balázsnak hála egy különleges hangulatú rendezvény), hogy visszajöjjön egy magabiztosság. Ami kimaradt, az a csúszás miatt átlóg a következő évbe. Illetve volt, ami kapacitáshiány miatt végül csak terv szintjén maradt. Ahogy a tavaszi körkérdésnél írtam, az Anagram fontos évnek szánta az ideit, a kínálat szélesítése és mélyítése volt a cél. Vagyis egy közepesen nagy lépés. Ebből lett egy közepes, de legalább lépés..

Comicsmania (CM, Orosz László): 2020-ban a „Comicsmania 10 év” antológiát tudtuk csak kihozni. Különösen frusztráltak voltunk a Szegedi Képregényfesztivál és a Hungarocomix elmaradása miatt. Egyéb esetben biztosan megjelent volna év végén Ghyczy Csongornak egy amerikai képzőművészről szóló életrajzi képregénye. Ez a jövő évi első rendezvényen fog debütálni.

Vad Virágok Könyvműhely (VV, Frank Zita): 11 újdonságunk jelent meg 2020-ban, ezen kívül három omnibus kötet, amely tartalmában nem, csak megjelenésében tér el a 11 kötetbe már beleszámolt kiadványoktól. Ha ezeket is hozzászámolom, akkor 14 kiadványunk jelent meg 2020-ban. A Black Hammer című képregényünk jelent volna meg az augusztusi Comic Conra, ahová sikerült meghívnunk a képregény rajzolóját, Dean Ormstont. A rendezvény elmaradása miatt úgy döntöttünk, hogy a – munkacímén – Fekete Pöröly kiadását is elhalasztjuk a 2021-es rendezvényre.

A képregények sokuknak élvezetet jelentenek, a fordítóknak viszont, akiknek köszönhetően megjelennek magyarul, nem kevés munkát. Hogyan érintette őket ez a rendhagyó év? Milyen képregényeket fordítanak szívesen, milyen kihívást jelent a képregények fordítása? Mi maradt ki az idén, mi az, amire vágynak? Megkérdeztünk néhány rutinos képregényfordítót, örömmel válaszoltak. És világossá vált, amit eddig is sejthettünk: a képregényfordítók nagyon szeretik a képregényeket.

Hány képregénykötetet fordítottál, ill. milyen más helyen megjelenő (pl. antológiaszerű kiadvány, újság) képregényfordításaid voltak 2020-ban?

Sepsi László: Négy képregényt (Batman: Fehér Lovag, Harleen, Kingsman, Ha/ver 4) és két kisebbeknek szóló marveles „szekunder irodalmat” (Tények zsebkönyve, Mítoszok és legendák). Emellett szerkesztőként dolgoztam a Tokyo Ghoston, a harmadik Sandman-gyűjteményen és a Smaragdzöld tanulmányon.

Oroszlány Balázs: Idén az első három Konc kötetet fordítottam, így a következő két kérdésre is adott a válasz.

Rusznyák Csaba: Talán ötöt-hatot, kevesebbet, mint a korábbi években.

Bayer Antal: Tíz kötet jelent meg idén az én fordításomban itthon: két Asterix-epizód, a Megváltás két része, Raina Telgemeiertől a Nővérek, saját kiadómál a Billie Holiday és három olasz thriller, valamint immár harmadik kiadásban az X-Men: A Főnix halála – ezt eredetileg még a Semicnek fordítottam közel húsz éve, tavaly a Képkocka kiadó, idén az Hachette jelentette meg újra. Fordítottam néhány francia képregényt az Ábra kiadónak, amely a Hahotában és a Pörgetőben jelent meg. A Királyok és keresztek következő epizódja pedig Belgiumban jött ki a nyáron, ezt is én fordítottam franciára.

Benes Attila: Idén hat kötetet fordítottam, azonkívül a Batman magazin és a Garfield Különszám magyar szövegeit írtam, hónapról hónapra fordítok a Garfield magazinba, valamint kaptam egy történetet a Peter Parker: Pókember 2020-as különszámában is.

Nagy Krisztián: Konkrétan albumban megjelenő kötetet egyet sem, de 10-12 albumnyi anyagot biztosan, amely részletekben jelent meg a Kockás magazin háromféle kiadványában (havi Kockás és Fekete-Fehér Kockás, negyedévente megjelenő retró Kockás). Az antológiajellegnek köszönhetően szerencsére sok és változatos fordítanivalóm volt, nem mondhatnám, hogy unatkoztam.

Közel az év vége, szokás ilyenkor összegezni. Elsőként a képregénykiadókat kérdeztük meg erről a rendhagyó évről. A válaszokat beérkezésük sorrendjében, csoportosítva adjuk közre. A második részben a Kingpin, a GooBo, a Frike Comics, a Képes Krónikák és a Fumax kiadó válaszait olvashatjuk.

1) Hány képregényetek jelent meg ebben az évben, és mennyire borította fel a terveiteket a járvány? Volt-e konkrétan olyan kiadványotok, amelyről átmenetileg vagy véglegesen lemondtatok, illetve jövőre halasztottatok?

Kingin (K, Harza Tamás): 62 képregényünk jelent meg, és erősen felborultak a terveink. A két Vertigo-címünk kikerült az újságosoktól, és néhány másik is van, ami csak azért folytatódik tovább, mert bízunk benne, hogy idővel véget ér ez az egész, és visszaerősödnek annyira, hogy érdemes legyen tovább vinni őket. Olyan nem volt, amiről lemondtunk vagy amit elhalasztottunk.

GooBo (GB, Tálosi András): Az idei év nálunk nem tette be a kaput, de ez főleg annak köszönhető, hogy a Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény szerkesztése nálunk landolt. Mivel ezt a nagy horderejű munkát alapból beleszámoltam az éves menetbe, idénre nem is terveztem be sok kiadványt. Persze azért az eredeti megjelenési dátumokat rendesen aláásta a vírushelyzet, és a fogyások visszaesése miatt is kénytelen voltam újragondolni a jövőbeni megjelenéseket, de ez inkább a következő évet érinti, nem a mostanit. Amit személyesen nagy megkönnyebbülésnek érzek, hogy a GooBo-előfizetéseket (ha megkésve is) maradéktalanul teljesíteni tudtuk, így az őszi időszakra már úgy fordulhattam rá, hogy ennek az elkötelezettségnek súlya már nem nyomta a vállamat. Természetesen így is maradt olyan kötet, ami nem jelent meg (három Maximum Bonelli, egy Dragonero, a beígért Valiantok és a Zorro további részei), amik közül többet parkolópályára is tettünk.

Frike Comics (FC, Giovanni Gallotta): Három Bonelli-képregényünk volt (Dylan Dog 9, Dampyr 6, Tex), valamint egy Morgan Lost-utánnyomás, és az Anagrammal közösen a Zagor. Ezeken kívül megjelent a Bud Spencer-Terence Hill kötet és Az összetört szív balladája. A járvány miatt nem jelent meg egy-egy Dylan Dog, Dampyr és Morgan Lost kötet, valamint a Sandokan és a második Bud Spencer.

Képes Krónikák (KK, Mészáros János): Két képregényt jelentetett meg a Képes Krónikák Kiadó, a Farkas Lajos-féle Megváltás 1. és 2. részét. Megígértük mindenkinek, hogy idén megjelenik, be is tartottuk a szavunkat. A Királyok és keresztek befejező, 3. részét terveztük még idénre, de ez nem a járvány hatására csúszik, hanem Levi egyéb teendői hátráltatják a rajzolást.

Fumax (Fu, Koncz Ákos): Ha jól számolom, 18 képregényes kiadványunk volt, de ebben benne van a Cyberpunk 2077 világa, ami azért nem kifejezetten az. Ez jóval kevesebb, mint amire az év elején készültünk, jó pár kiadvány lett elhalasztva, áttéve a jövő évre... Van pár „szerelemprojekt” is, aminek a sorsa eléggé bizonytalanná vált, de azért nem mondanám azt, hogy végleg el lettek kaszálva, keressük a lehetőséget arra, hogy mégis megjelenhessenek.

Közel az év vége, szokás ilyenkor összegezni. Elsőként a képregénykiadókat kérdeztük meg erről a rendhagyó évről. A válaszokat beérkezésük sorrendjében, csoportosítva adjuk közre. A leggyorsabb a Pesti Könyv, a 5Panels, a Chameleon Comix, a Panel Kalandor és a Képregény Kedvelők Klubja vezetője volt, és kettős szerepében érintettként a kérdező is válaszolt.

1) Hány képregényetek jelent meg ebben az évben, és mennyire borította fel a terveiteket a járvány? Volt-e konkrétan olyan kiadványotok, amelyről átmenetileg vagy véglegesen lemondtatok, illetve jövőre halasztottatok?

Pesti Könyv (PK, Simon István): Kilenc, kemény táblás mutációval tizenkettő.

5Panels (5P, Szebeni Péter): Két kiadványunk jelent meg, a Hullámtörés és a LovEyes. Füstbe ment tervről nem tudok, max. a Céltalanból csináltunk volna második kiadást, de azt áttoltuk jövőre.

Chameleon Comix (CC, Szűcs Gyula): Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Chameleon Comix kiadó a 2016-os indulása óta idén először nem adott ki semmilyen képregényt. Voltak persze ilyen irányú tervek, de végül az anyagi és szellemi erőforrásainkat a Fighting Fantasy játékkönyvekhez csoportosítottuk át. Idén az én fordításomban, a hazai képregényiparhoz szorosan kötődő emberek nívós közreműködésével jelent meg magyarul Ian Livingstone két kötete, az Allansia bérgyilkosai és A veszedelem kikötője. Többet is szerettünk volna idén kihozni, de részben pont a koronavírus miatt ez végül nem jött össze.

Panel Kalandor (PKal, Bedekovics Ákos): Két megjelenés fért bele az idei évbe, és az egész éves tervezetet teljesen felborította a nem várt akadály. Ennek azonban lett egy pozitív hozadéka is, hogy korábban érkezett meg az Eisner-nyertes Egyetemre mentem. Véglegesen még semmiről sem mondtam le, de mindent elhalasztottam, amiről úgy éreztem nem illik napjaink hangulatához.

Képregény Kedvelők Klubja (KKK, Kiss Ferenc): Tíz kiadványunk volt. Nem volt borulás, halasztás, minden a terveim szerint működött.

Nero Blanco Comix (NBC, Bayer Antal): Négy képregény és egy képregénytörténeti kiadvány, valamint néhány utánnyomás is készült. Őszre terveztem még egy vagy két képregénytörténeti kiadványt, de mivel elmaradtak az év végi rendezvények, inkább nem erőltettem a befejezésüket. Majd jövőre.

Már hét éve, hogy Giovannival és Antonióval elkezdtünk azon gondolkodni, milyen címekkel lehetne újraindítani Magyarországon az olasz képregények kiadását. Készítettünk egy bemutató brosúrát is, amely alapján megkérdeztük a reménybeli olvasók véleményét. A visszajelzések alapján Dylan Dog lett a befutó, és első kötetének a megjelenésével elkezdődött egy izgalmas fejezet a magyarországi képregénykiadásban. Azóta már tizenhat olasz sorozatból olvashattunk részeket négy kiadónál (a crossoverekről nem is beszélve), és a napokban következik a tizenhetedik – (jav.: a Maximum Bonelli részét képző Lilithtől eltekintve) az első, amelynek női főszereplője van.

Julia alakját Giancarlo Berardi képregényíró teremtette meg 1998-ban, nem is titkoltan pont azért, mert úgy érezte, túl kevés a női protagonista az olasz kalandképregényekben. Berardi ekkor már nagy elismerésnek örvendett a nagysikerű, különleges hangvételű Ken Parker westernnek köszönhetően, és szeretett volna kipróbálni valami egészen mást. Most már huszonharmadik éve szinte csak ezt csinálja, a havi megjelenésű sorozat minden egyes részének legalábbis társszerzője.

2020 novemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

 Európai képregények:
- Cardoselli-Amenta: Az összetört szív balladája (olasz, Frike Comics)
- Manfredi-Mauro: Muzsik (olasz, Nero Blanco Comix)
- Megváltás 2: Vért a vérért (francia, Képes Krónikák)
- Történelmet írtak: I. Erzsébet (francia, Aion Publishing)

Antológiák:
- Fekete-Fehér Kockás 2020/11 (Vitanum)
- Kockás 86 (Vitanum)
- Kockás különszám 2020 tél (Vitanum)
- Kretén 105 (Athos Ignis)

Kényszerű karantén alatt az ember még több képregényt olvas. Ahogy maga a képregényolvasás, a kritikaírás is magányos tevékenység, de én mégsem monologizálásként fogom fel. Szeretek beszélgetni képregényekről, és fogalmazás közben elképzelem, hogy kinek és miért ajánlanám az adott művet, vagy melyik részére, elemére hívnám fel a figyelmét, ha netán már olvasta ő is. Van, hogy konkrét személyek jutnak eszembe, olyanok, akikkel rendezvényeken vagy online szoktunk pár szót váltani olvasmányélményeinkről. Ez megkönnyíti az írást, közvetlenebbé teszi a stílust. De ennél a négy képregénynél nem egyes ismerősöket, hanem inkább olvasótípusokat képzeltem magam elé.

Titkos Bosszúállók (írta Warren Elllis, rajzolták többen)

Ezt a képregényt nem a szuperhősrajongók figyelmébe ajánlom, hiszen ők már úgyis megvették, elolvasták és szeretik, mint az összes többit. Hanem inkább azoknak, akik hozzám hasonlóan kedvelik ugyan a zsánert, de most már ritkábban olvasnak ilyesmit, főleg újakat. Ennek a kiadványnak Warren Ellis miatt adtam egy esélyt, tőle igazán rosszba még sosem futottam bele.

Szédítő gondolat, hogy Amerika Kapitányt közel 80 éve találták ki, és a Secret Avengers többi főbb szereplőjét (Fekete Özvegyet, Holdlovagot, Sharon Cartert, Bestiát és Hadigépezetet) is már sok száz vagy ezer sztoriban láthattuk. Lehet még róluk bármi újat mondani? Ellis ebben az eredetileg tíz évvel ezelőtt megjelent kötetben egyértelműen úgy döntött, hogy nem nagyon. De ez nem jelenti azt, hogy ne próbálkozott volna meg valami szokatlannal.

Évtizedeken keresztül a kb. 20 oldalas amerikai képregényfüzetek egy-egy teljes történetet tartalmaztak. Aztán egyes írók felbátorodtak, és két-három részes folytatásokra merészkedtek. Nagyjából az 1990-es évek elejétől már sokkal inkább ez volt az elterjedt gyakorlat, sőt akár 100-200 oldalas ciklusok is készültek. Ez azonban nem minden esetben jelentette azt, hogy az írónak volt is 100-200 oldalnyi mondanivalója. Jó néhányszor érezhette azt az olvasó, hogy mellékszálakkal, szereplők közti élcelődéssel, duplaoldalas pofozkodásokkal, kedvezőbb esetben a karakterek valós interakcióival töltik ki az oldalakat, vagy ahogy mondani szokták, húzták a sztorit, mint a rétestésztát.