2020 októberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Amerikai képregények:
- Assassin's Creed Origins (Szukits)
- Batman 41: Az utolsó Arkham (Kingpin)
- Bone/Konc Omnibus 1 (Vad Virágok Könyvműhely)
- Bosszú Angyalai: Hősök kora (Kingpin)
- DC gyűjtemény 98: Tini Titánok: Gyerekjáték (Eaglemoss)
- DC gyűjtemény 99: Csodanő: Az amazonok támadása 1 (Eaglemoss)
- Garfield 363 (Drize)
- Garfield különszám 44 (Drize)
- Hihetetlen Pókember 53 (Kingpin)
- Kingsman: Az utolsó szolgálat (Fumax)
- Konc 3: A vihar szívében (Vad Virágok Könyvműhely)
- Legendás Batman 46: Császárpingvin 1 (Eaglemoss)
- Legendás Batman 47: Császárpingvin 2 (Eaglemoss)
- Marvel + különszám 2020/4: Fenegyerek (Kingpin)
- Marvel-legendák 10: Hulk: Tökéletlen jövő (Kingpin)
- Peter Parker Pókember 54 (Kingpin)
- Prédikátor 6 (Kingpin)
- Star Wars: Doktor Aphra 6: A lázadók páratlan szuperfegyvere (Szukits)
- Star Wars: Han Solo: A birodalmi kadét (Szukits)
- Titkos Bosszúállók (Fumax)

Cs. Horváth Tibor meghatározó, megkerülhetetlen alakja a magyar képregény történetének, forgatókönyvírói pályafutása közel négy évtizeden ível át. Ha létezne ilyen kategória, szinte bizonyosan ő tartaná a Guinness rekordot az irodalmi művek feldolgozásában. Hosszú időn át szinte monopolizálta a képregényírást, több rajzolóval dolgozott egyszerre. Nem elégedett meg az adaptáló szerepével, ügyesen menedzselte is önmagát és munkatársait, számtalan lap szerkesztőségét győzte meg arról, hogy közöljenek képregényeket. Sőt azt is el tudta érni, hogy a béketáboron belül több országban is lefordítsák munkáit. Saját képregényt nem sokat írt, és a visszaemlékezések szerint azok is többnyire „idegen ötlet” alapján készültek. Nem sokat írt saját munkájáról sem, így nem tudjuk, mit gondolt róla valójában választott pályájáról, illetve annyit igen, hogy harmincéves koráig nem is nagyon találkozott képregényekkel. Azt sem tudjuk, hogyan élt, mit szeretett, mit utált, milyen kérdések foglalkoztatták. Mivel 1993-ban elhunyt, egykori munkatársai közül már csak kevesen vannak életben, és közülük is csak néhányan ápoltak vele barátinak nevezhető viszonyt.

Pedig Cs. Horváth Tibor meghatározó, megkerülhetetlen alakja a magyar képregény történetének, nagyon is érdekes lenne megtudni, hogyan lett azzá, miként élte meg ő azt a közel négy évtizedes időszakot.

Ennek próbált utánajárni Koska Zoltán legújabb képregényében – az a Koska Zoltán, aki 1993-ban még csak kétéves volt, és 2004-ben, bő egy évtizeddel Cs. Horváth halála után kezdett el igazán érdeklődni a képregények iránt, majd 16 évesen megjelentette első, szerzői füzetét. Azóta is rendszeresen publikál, művei sokszor önreflektívek, nem egyszer saját magát viszi színre, minden munkáján látszik, hogy foglalkoztatja az önmaga kifejezésére választott művészeti ág működése, folyamatosan kísérletezik annak kereteivel, feszegeti a korlátjait, használja az eszközeit és lehetőségeit, különböző zsánerekben próbálja ki magát.

Koska és Cs. Horváth? Elképzelni is nehéz ellentétesebb egyéniségeket és művészeti felfogásokat. De talán éppen ebből fakad a fiatal szerző érdeklődése.

Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt megjelent ez a képregény, azt hittem, számomra érdektelen, nem is szereztem be. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. A Nimona érdekes, izgalmas, sőt fontosnak is nevezhető képregény: egy olyan meseországot épít fel, amely valóban mindenkié.

Nem kell azonnal darálóért kiáltani, bár manapság nehéz eltalálni, hogy mire gerjed a központi bigottság. Nemiségnek nyoma sincs a kötetben, legalábbis a felszínen még csak meg sem említik, hogy létezik olyasmi, hogy szex. A felszín alatt azonban nagyon is az identitásról szól a képregény. De nem „másságról”, hanem „egyediségről”, a csalóka előítéletekről. A Nimonában senki és semmi sem pont az, aminek elsőre tűnik. A gonosznak kikiáltott lehet, hogy valójában megmentő, a társadalmat védelmezni hivatott intézmény lehet, hogy egyáltalán nem szolgálja a közösség érdekeit. Nimona lány is, lény is, és hogy melyik „inkább” a kettő közül, az olvasó dönti el. Mint ahogy azt is, hogy a történetet ellenlábasként kezdő Lord Bitangfő és Sir Aranypőc egykori kapcsolata túllépett-e a fegyverbartáság keretein.

2020 szeptemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Magyar képregények:
- Az utolsó előtti huszár 1: Hamm bekaplak (Hollóhegy kiadó)
- Fazekas-összes 4: Vitorlát bonts! (szerzői kiadás)
- Fedina Lídia: Fantasztikus! (magánkiadás)
- Gill-Goo: LovEyes (5Panels)
- Hókavölgy 13: Emilke nagy dobása (Gyükér Zsófia)
- Korcsmáros Pál: Egri csillagok, új színes kiadás (Képes Kiadó)
- Koska Zoltán: A nagy Csé (Szépirodalmi Figyelő)
- Suttyó és barátai 4 (Kondás Péter)
- Tolom a nőt (Red One House)
- Vincze-Csillag: Ahol a hegyi hódok (Szépirodalmi Figyelő)

Antológiák:
- 10 év (Comicsmania)
- Fekete-Fehér Kockás 2020/9 (Vitanum)
- Kockás 84 (Vitanum)

A történetmesélő képregények egyszerű receptekkel keltik fel az olvasó érdeklődését. Van egy vagy több főszereplőjük, akikről megtudjuk, hogy kicsodák, honnan jöttek, mit csinálnak, miért csinálják és hogyan csinálják. Ezek az alapok, ezekhez lehet hozzáadni az olyan egyediségeket, mint környezet, korrajz, mondanivaló. És persze legyenek „jók” a rajzok.

A képregényfesztiválon beszerzett négy új képregényt ennek a fényében is vizsgáltam. Vettem még egy ötödiket is, amelyről rövidesen hosszabban fogok írni.

Egyetemre mentem 1: Veletek megleszek

A fiatal Panel Kalandor kiadó harmadik sorozata (a Vissza a jövőben és a Buffy, a vámpírok réme után) egy nagyon friss, eredetileg Giant Days néven webcomicként indult képregény, amely tavaly két Eisner-díjat is nyert. Az Egyetemre mentem abba az egyre inkább erősödő trendbe illeszkedik, amely más zsánereket is felfuttat a szuperhősök mellé Amerikában. Az utóbbi évek nagy sikereinél egyértelműen megfigyelhető, hogy fiatalabb olvasóközönséget szólítanak meg – miközben a szuperhősös és hasonló mainstream képregények olvasótábora egyre „öregszik”, vagyis immár 30 év körüli – és hogy minden korábbinál nagyobb mértékben érdeklik a nőket.

Az Egyetemre mentem fényesen teljesíti a Bechdel-tesztet, ahogy azt maguk a főszereplők is büszkén állapítják meg egymás közt, méghozzá olyannyira, hogy a másfajta képregényekhez szokott (férfi) olvasóknak némileg erőt kell venniük magukon ahhoz, hogy el tudjanak merülni ebben a világban. Hogy pontosan melyik korosztály a célközönség, abban kicsit elbizonytalanodtam a kötet elolvasása közben, mert bár egyetemi közegben játszódik a történet, a hangneme alapján úgy érzem, nem egy tipikusan 18-23 éveseknek szóló szellemi táplálék, inkább olyan tiniket célozhat meg, akik még csak gondolkodnak a továbbtanuláson.

A koronavírus miatt az eredeti időpontban nem lehetett megtartani a hagyományos tavaszi képregényfesztivált, ezért a rendezvényt szervező Magyar Képregény Szövetség a halasztás mellett döntött - az eseményt szeptember 25-én és 27-én tartjuk meg.

Szeptember 25-én, pénteken 18 órakor az Alfabéta ill. Korcsmáros Pál-díjas alkotók, Farkas Lajos, Koska Zoltán és Németh Gyula munkáiból nyílik kiállítás a Restro Puskinban (Budapest 1052, Semmelweis utca 2.) A "Szembe jön az ismeretlen" című kiállítást Szép Eszter kurátor nyitja meg. A tárlat október 30-ig tekinthető meg.

Szeptember 27-én, vasárnap 10 és 17 óra között kerül sor a hagyományos képregényvásárra a Dürer-kertben. A belépő ára 1000 forint, a bejárat ezúttal a Zichy Géza utca felől lesz.

A résztvevő kiadók, alkotók és kereskedők listája az MKSZ honlapján tekinthető meg.

A rendezvényre bejelentett újdonságok listája ugyancsak az MKSZ honlapján tekinthető meg.

Bár a járványügyi helyzet ezúttal nem tette lehetővé külföldi vendégek fogadását, a fesztivál nemzetközi jellegét külföldi piacokra dolgozó magyar alkotók meghívásával igyekszünk biztosítani, akik részletesen beszámolnak élményeikről. Jelen lesz és előad Felvidéki Miklós, Németh Gyula, László Márk, Tondora Judit és Pilcz Roland.

A részletes színpadi programot és a kiegészítő foglalkozásokat az MKSZ honlapján lehet megnézni.

A fesztivál plakátját Németh Gyula készítette.

2020 augusztusában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

- DC gyűjtemény 94: Tini Titánok - Donna Troy visszatér (Eaglemoss)
- DC gyűjtemény 95: Batman és a Kívülállók (Eaglemoss)
- Fekete-Fehér Kockás 2020/8 (Vitanum)
- Garfield 361 (Drize)
- Garfield zsebkönyvek 152 (Drize)
- Hihetetlen Pókember 52 (Kingpin)
- Kockás 82 (Vitanum)
- Kockás különszám 2020 ősz (Vitanum)
- Legendás Batman 40: Megtörten 1 (Eaglemoss)
- Legendás Batman 41: Megtörten 2 (Eaglemoss)
- Marvel album 3: X-Men (Kingpin)
- Marvel gyűjtemény 70: A kezdetek - A 60-as évek (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 71: Árnyékzóna (Hachette)
- Marvel Legendák 9: X Generáció (Kingpin)
- Orson 2: Kukoricás jó reggelt (Drize)
- Polgárháború: Frontvonal (Kingpin)
- Rick & Morty különszám: Kis Kakis Szupersztár (Pesti Könyv)
- Star Wars: Az ellenállás kora: Gonosztevők (Szukits)
- Star Wars: Az ellenállás kora: Hősök (Szukits)
.- Umbrella Academy/Esernyő Akadémia 3: Feledés Hotel (Vad Virágok Könyvműhely)
- Utánam, fiúk! 5 (Vörös Édua)

A Vaillant egyik leghíresebb képregényfigurája már négy éve létezett, amikor bekerült a lapba. 1948 és 1952 között ugyanis a L’Humanité napilapban és annak hétvégi mellékletében, a L’Humanité Dimanche-ban szerepelt, valamint a Les aventures de Pif le chien című magazinban, amely a napi és heti stripeket gyűjtötte össze.

Pif története egy beugrással kezdődött. A L’Humanité korábban Felix the Cat (magyar nevén Sicc úrfi) képsorokat jelentetett meg, ám a Truman-doktrína és a Marshall-terv bejelentése után erősödő hidegháborús hangulatban a Szovjetunió által támogatott francia kommunista lap felmondta az amerikai strip utánközlését, és új sorozatot kerestek a helyére. José Cabrero Arnal ekkor már két éve rajzolta Placid és Muzo kalandjait a Vaillant-nak, így hát őt kérték fel az új figura kitalálására. Arnalnak eszébe jutott Top című korábbi sorozata, amelyet a spanyol TBO-ban készített 1932 és 1936 között, ez szolgált mintaként Pifhez. Mivel a katalán Arnal gyengén beszélt franciául, a szöveget eleinte ehhez a képregényhez is Pierre Olivier írta, mint a Placid és Muzo esetében. Néhány későbbi történetnek pedig Raymond Lavigne, a L’Humanité Dimanche főszerkesztő-helyettese volt az írója.

A Magyar Képregényszövetség és a Westend Shopping Center első alkalommal rendezi meg Képregényterasz nevű rendezvényét a bevásárlóközpont első emeleti Tetőkertjében, augusztus 9-én, vasárnap, 11:00 és 18:00 között. A belépés ingyenes.

A rendezvény plakátját Juhász Ernő készítette.

Részt vevő alkotók, kiadók és kereskedők:

5Panels, Amy-Army Kft, Anagram Comics, Dudich Ákos, Fumax, GeekCorner, Gyáni Levente, Képregénymarket, Jurii Kirnev, Molnár István, Móra kiadó, MyComic Center, Pesti Könyv, Q KépregényÚjság, Szentgyörgyi Ottó, Szépirodalmi Figyelő, Vad Virágok Könyvműhely, Varga Tomi, Vitanum, ZSIGER.hu.

Program:

11:00-18:00: Gall nyár, Asterix-foglalkoztató a Móra Kiadóval

13:00-16:00: Comic Jam, képregénykészítés kicsiknek és nagyoknak

14.00-15.00: Beszélgetés a ZSIGER.hu kiadó AllStar című kiadványáról és a közösségi finanszírozásról. Résztvevők: Kovács Milán kiadóvezető és Fábián István, Varga Tomi, Juhász Ernő és Krausz Ármin alkotók. Moderátor: Demus Zsófia, az MKSZ ügyvivője, a rendezvény főszervezője.

A rendezvény Facebook-eseménye.

2020 júliusában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Amerikai képregények:
- Batman 40: Méreg (Kingpin)
- DC gyűjtemény 92: Legendák (Eaglemoss)
- DC gyűjtemény 93: Flash: Töréspont (Eaglemoss)
- Hiihetetlen Pókember különszám 2020/3 (Kingpin)
- Kozmikus Szellemlovas (Fumax)
- Legendás Batman 38: Bruce Wayne visszatérése (Eaglemoss)
- Legendás Batman 39: Megtörten - felvezetés (Eaglemoss)
- Marvel gyűjtemény 66: Venom (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 67: Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké, 1. rész (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 68: Bosszú Angyalai: Angyalok mindörökké, 2. rész (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 69: X-Men: Mutánsok alkonya (Hachette)
- Marvel+ 52 (Kingpin)
- Megtorló 2: A kezdet (Kingpin)
- Peter Parker Pókember 52 (Kingpin)
- Prédikátor 5 (Kingpin)
- Rick & Morty 8 (Pesti Könyv)
- Sam & Twitch 2 (Infinity)
- Spawn: Az ivadék 19 (Infinity)
- Witcher: Történetek Rivai Geraltról (Szukits)
- Y, az utolsó férfi 8 (Kingpin)

A koronavírus miatt az eredeti időpontban nem lehetett megtartani a hagyományos tavaszi képregényfesztivált, ezért a rendezvényt szervező Magyar Képregény Szövetség a halasztás mellett döntött.

Bár a helyzet továbbra is bizonytalan, reményeink szerint szeptember végén mód lesz a rendezvény megtartására, az akkor éppen érvényes járványügyi előírásoknak megfelelően.

Az új időpont szeptember 25-27. Szokás szerint vasárnap lesz a vásárnap, a Dürer-kertben. A programról és az aktuális fejleményről elsőként mindig az MKSZ honlapján lehet majd tájékozódni.

A fesztivál (módosított) plakátját Németh Gyula készítette.

2020 júniusában az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Magyar képregények:
- Hullámtörés (5Panels)
- Korcsmáros Pál irodalmi klasszikusai 11: Monte Cristo grófja (Képes Kiadó)
- Pilcz Roland: YKX 3: Szökésben (OneWay Media)
- A Szent Jobb és a Torinói Lepel titkos kalandjai (Gyáni Levente)

 Európai képregények:
- Dampyr 6: A boszorkányok szigete (Frike Comics, olasz)
- Judge Dredd: Dredd bíró aktái 1 (Fumax, brit)
- Lucky Luke 39: Lucky Luke menyasszonya (Pesti Könyv, francia)
- Zagor 2: Menekülés az ősvilágból (Anagram, olasz)

A mintegy harminc évvel ezelőtt gombamód szaporodó független amerikai képregénykiadók egyikének támadt egy jó ötlete: ahelyett, hogy létrehozna egy új szuperhős-univerzumot, ami sokkal ütősebb lenne, mint az elkényelmesedett Marvel és DC világa, egy egészen más témát választ magának. A fiatalembert Todd Lorennek hívták, az általa alapított kiadót szerényen Revolutionary Comicsnak, és első képregénye az akkoriban fénykorát élő Guns N’ Roses „nem engedélyezett történetét” mesélte el.

Az ötlet remekül bevált, hiszen a zenekar ügyvédje azonnal felszólította Lorent, hogy ezt itt és most hagyja abba, aminek a hírére a botrányt szimatolók két hét alatt felvásárolták az összes példányt. Perre végül nem került sor, és a Rock ’N’ Roll Comics további részeinél már csak azon kellett vitatkozni, hogy a sorozat sérti-e az egyes együttesek merchandising jogait. Az amerikai alkotmánynak a szólásszabadságot rögzítő első kiegészítésére hivatkozva Lorenéknek sikerült elérniük, hogy a bíróság kimondja, életrajzot képregény formában is lehet készíteni bárkiről az illető hozzájárulása nélkül is, ellenben a zenekarok jogvédett logóját nem használhatták a füzeteken.

Loren a későbbiekben sem változtatott a munkamódszerén: mindig alapos kutatásokat végzett, de sosem kérte ki az érintettek engedélyét. Voltak, akik örültek, hogy képregényt szenteltek nekik, és voltak mufurcabbak is, de amikor Lorent 1992-ben San Diegó-i otthonában egy ismeretlen halálra késelte, egy pillanatig sem merült fel, hogy valamelyik rocker fejezte volna ki ilyen módon elégedetlenségét. A Revolutionaryt még egy ideig életben tartotta Loren apja és egyik társszerzője, de miután a zene csillagjai után sportsztárokról is hasonló képregénysorozatot próbáltak indítani, gyorsan kiderült, hogy erre a témára nem elegendő az érdeklődés, és a kiadó pillanatok alatt csődbe került.

Lehet, hogy ennek a történetnek az ég világon semmi köze nincs a Faith No More-ról szóló új magyar képregény megjelenéséhez – főleg, hogy az író, Dudich Ákos megszerezte a zenekar egyik alapító tagjának a hozzájárulását, aminek köszönhetően kigyomlálhatott a történetből mindenféle városi legendákat, és így lényegében „hivatalos” életrajznak minősül – de nem csak az ötlet, hanem a fekete-fehér, egyszerű kivitelezés is emlékeztet Lorenéékre. Ha az eredeti füzeteket nem is, a néhány évvel ezelőtt a Bluewater kiadó által megjelentetett gyűjteményes újrakiadásokat láthatták a szerzők. Ami nem von le semmit az érdemeikből, sőt talán nem alaptalan abban reménykedni, hogy lesz ennek a kötetnek kiadása más nyelveken is, hiszen tökéletesen beleillene a sorba. (Illetve az utóbbi félmondatot annyiban árnyalnám, hogy Oravecz Gergely sokkal jobb rajzoló, mint a Revolutionary által foglalkoztatottak többsége. Annak idején volt szerencsém birtokolni néhány részt a sorozatból, és nem véletlen, hogy túladtam rajtuk.)

A múlt szombati képregénypiacon vásároltam meg a legújabb magyar nyelvű Bonelli-kötetet, a Lukas első részét. Negyven oldalon keresztül teljesen átlagos képregénykedvelőként haladtam az olvasásával, háttérbe tolva magamban a kritikust, az izgalmas cselekménynek köszönhetően egy pillanatig sem álltam le elemezgetni, nem gondolkodtam azon, hogy fogok-e majd róla írni, és ha igen, mit.

Aztán elkezdtek benne vámpírkodni. Namármost rendszeres olvasóim tudják rólam, hogy a zombi-vámpír-vérfarkas triót halálosan unom, és nagyon magasan kell átugrania a lécet annak a képregénynek, amely ilyen figurák szerepeltetése dacára elnyeri a tetszésemet. (Igen, van ilyen, például a Dampyr, és igen, van olyan is, amit nem szeretek, de nagyra tartok, például a Walking Dead.)

Nem mondhatom persze, hogy teljesen felkészületlenül ért ez a fordulat, már amennyiben az elejétől kezdve voltak jelei annak, hogy ebben a képregényben szupernaturális dolgok történnek. De valahol a lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy nem fentnevezettek egyikét húzza elő feneketlen tarsolyából az általam egyébként nagyra becsült Michele Medda író.

Ezen a ponton felébredt addig csendesen szundikáló másik énem, rögtönzött olvasó-kritikus találkozót kezdeményezve. Hamar eljutottunk arra a szerencsés felismerésre, hogy ilyenkor több mindent is tehet az ember.

„Tetszik az is, hogy egy vékonyabb füzet formájában jelent meg az első rész, így sokkal valószínűbbnek látom, hogy elég gyorsan követi majd a második.” Ezzel zártam két évvel ezelőtt az YKX első epizódjának szentelt rövid kritikámat, és most már tudjuk, hogy reményem sajnos nem vált valóra: évente egy füzetnyire futja Pilcz Roland idejéből saját munkára. Aminek örülni kell, hiszen azt jelenti, hogy vannak folyamatosan megbízásai, hiszen szerelemprojektekből nem él meg egy képregényrajzoló sem.

És annak is örülni kell, hogy ha lassan is halad előre a dolog, de abba az évi kb. 24 oldalba mindent belead a szerző, a második és a harmadik résszel is tartja az első kapcsán megdicsért színvonalt. Kay kalandjai még mindig lendületesek és szórakoztatók, a rajzok még mindig dinamikusak és látványosak.

Az YKX egyszerű kalandképregény, nem politizál, nem ideologizál, nem tematizál, egy lépésnyit sem távolodik el a zsáner alkotóelemeitől. A hős bátor és szerény, a lány szép és elérhetetlen, a gonosz utálatos és fondorlatos. A sorozat csak kellemesen játszik a közhelyekkel, nem fordítja ki sarkaiból a ponyva világát. Ebben áll talán legfőbb erénye: nem vállalja túl magát, de amit ígér, azt maradéktalanul megtartja.

Csak hát ez a csigatempó… Amikor megkaptam az új részt, először önmagában olvastam el, és próbáltam felidézni emlékeimben az előzményeket. Nemigen sikerült. Úgyhogy elővettem szépen az elsőt és a másodikat, és egymás után olvasva egészen más élmény. Viszont így még inkább kidomborodik, hogy a múltból beszúrt jelenetek nagyrészt továbbra is a levegőben lógnak, csak találgatni lehet, hogy milyen összefüggések fognak kiderülni. Találgatni jó, szereti az ember, de már két éve találgat, és ki tudja, meddig kell még… Nem illik így frusztrálni a derék olvasót.

Bayer Antal

YKX más kritikusokat is írásra késztetett:

Pusztai Dániel: Eszement eszképizmus (Kilencedik.hu)

Pongrácz Máté: Indiana Jones szerepében: Yorn Kayrah Xemovrah (Roboraptor)

Benke Éva: Egy kotnyeles kalandor az elveszett ereklyék nyomában (Ectopolis)

Galamb Zoltán ajánlója (Ekultura.hu)