Újdonságok: 2021. decemberben megjelent képregények
2021 decemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló nyomtatott kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Decemberi megjelenések:
- Batman különszám 16: Batman & Drakula (Kingpin)
- Blade Runner 2019 1: Los Angeles (Magnum Opus)
- Bucó, Szetti, Tacsi 23: Holdséta (If-Good)
- Fekete-Fehér Kockás 2021/9 (Vitanum)
- Garfield 377 (Drize)
- Hahota Pörgető 20 (Ábra)
- Hale-Pham: Igaz barátok (Maxim Delfin)
- Hihetetlen Pókember különszám 60 (Kingpin)
- Jeff, a macska 1 (Barna Péter)
- Klaus: Így kezdte a Télapó (Magnum Opus)
- Kockás 99 (Vitanum)
- Marvel + különszám 2021/5: Marvel kapitány II. (Kingpin)
- Marvel akcióhősök: Bosszúállók 3: Félelemfalók (Vad Virágok Könyvműhely)
- Marvel gyűjtemény 104: Oltalmazók: Az Oltalmazók napja (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 105: Vasember: A vég kezdete (Hachette)
- Marvel Legendák 17: Kárhozat (Kingpin)
- Marvel legnagyobb hősei 8: Újvilági Pókember (Hachette)
- Marvel legnagyobb hősei 9: Ms. Marvel (Kamala Khan) (Hachette)
- Metabárók 1: Othon és Honorata (Magnum Opus)
- Monstress 5: Hadiárva (Fumax)
- Orgyilkos Osztály 7: Szerelem akár a vér (Fumax)
- Saga 5 (Magnum Opus)
- Sandman teljes 4 (Fumax)
- Stjepan Šejić: Death Vigil - A Virrasztók (Fumax)
- Stoker-Kiss-Várai: Dracula (Képregény Kedvelők Klubja)
- Usagi Yojimbo 22: Tomoe története (Vad Virágok Könyvműhely)
Fangirl 1 (Fumax)
A képregényes adaptáció beszerzése és elolvasása után azonnal elővettem az eredeti regényt. Még mindig remekműnek tartom. Illetve mondjuk inkább úgy, hogy az újraolvasás felidézte azt a mellbevágó hatást, amit nagyjából húszévesen gyakorolt rám. Azt is eszembe juttatta, hogy akkoriban (1970-es évek közepe) micsoda viták voltak arról, hogy egy SF-íróként elkönyvelt szerzőt mennyire lehet komolyan venni. A kérdés valószínűleg azóta sem dőlt el, mindenesetre Vonnegut neve mellett már szinte sehol sem látni ezt a meghatározást.
Évek óta kedvenc olasz sorozataim közé tartozik a Julia, nagy öröm számomra, hogy magyarul is megjelenik. Az első kötet kapcsán már írtam 

Kittenberger 3: A pokol kapujában
Miközben a járványválság miatt egyesek visszavesznek az előzetes terveikből, mások pont most alapítanak új kiadót. A Nimue márkanév mögött Lakatos Istvánt találjuk, akit eddig képregényalkotóként és prózaíróként ismerhettünk, és akinek az esetében aligha meglepő, hogy egészen meglepő címekkel mutatkozik be. Ezek közül számomra mindenképpen a legmenőbb olasz képregényszerző, Zerocalcare első magyar nyelvű képregénye a legérdekesebb.
Ha egy országban rengeteg híres külföldi képregény jelenik meg, a hazai alkotóknak valami igazán különlegest és egyedit kell felmutatniuk. Csehországban ezt eddig a legnagyobb sikerrel Jaroslav Rudiš író és Jaromír 99 rajzoló tette meg az Alois Nebellel.
Amikor 2004-ben elkezdtem (újra) képregényekkel foglalkozni, kiadói hitvallásként azt fogalmaztam meg, hogy a jó képregény szórakoztató, olvasmányos és elgondolkodtató. Tom King Víziója mindhárom kritériumnak megfelel, de mégsem vagyok teljesen elégedett vele. Mielőtt ezt kifejtem, sietek leszögezni, hogy ez a képregény nem véletlenül kapott Eisner-díjat, és mindenképpen érdemes elolvasni. (És egy ponton jót mosolyogtam, amikor találtam benne egy utalást a Peanuts-képregények egyik visszatérő poénjára.)
Nemsokára harminc éve annak, hogy a Marvel Comics ifjú sztárrajzolói felborították az asztalt, és saját kiadó(ka)t alapítottak annak bizonyítására, hogy van kereslet nem sajtpapírra nyomtatott és kezdetlegesen színezett szuperhősös jellegű képregényekre, és hogy igenis el lehet kérni egy dollárnál többet egy 20 oldalas füzetért. 1992. áprilisban megjelent az első Youngblood 2 dollár 50-es, májusban a Spawn, júliusban a Savage Dragon, augusztusban a WildCATs, októberben a Cyberforce, mindannyian 1 dollár 95-ös borítóáron. A kockázatosnak tűnő kezdeményezés bejött, és az Image Comics történelmet írt.
A szuperhősös képregényeket valamikor régen, évtizedekkel ezelőtt elsősorban gyerekek olvasták. Aztán változott a helyzet, a gyerekeket előbb a televízió csábította el, aztán az újabb szórakozási lehetőségek, miközben kialakult egy olyan olvasóréteg, amely idősebb korában is kitartott a szuperhősös képregények mellett. Ma már az átlagos amerikai képregényolvasó harmincéves férfi, a gyerekek pedig egyre inkább filmekben és videójátékokban ismerkednek meg a szuperhősökkel. Noha a képregénykiadók immár nagy médiacsoportok kezében vannak, még mindig fontosnak tartják az alaptevékenységük folytatását. Már csak azért is, mert egy képregény elkészítése más médiumokhoz képest olcsónak számít, és az új ötleteket ezen a területen lehet a leggazdaságosabban kipróbálni.