Sapiens, Julia, Pókemberek és Rejtő Hobo-módra - rövid képregénykritikák
Bár a járványhelyzet súlyosan érintette a képregénykiadást és felborított számos tervet, mégis sok olyan mű jelent meg 2020-ban, amelyre nemigen számítottunk egy évvel ezelőtt. Idei utolsó cikkemben (egy kivétellel) ilyeneket ajánlok az olvasók figyelmébe.
Harari-Vandermeulen-Casanave: Sapiens 1: Az emberiség születése
Talán a 2020-as év legnagyobb szenzációja volt Yuval Noah Harari sikerkönyvének a képregényes adaptációja, méghozzá nem csak nálunk. Az izraeli történész két francia profi képregényalkotóval közösen dolgozta át a könyv első fejezetét, méghozzá remekül. Hirtelen nem is tudnék ehhez foghatóan színvonalas ismeretterjesztő képregényt mondani.
Én ezt a képregényt mindenkinek ajánlom – kivéve azokat, akik úgy gondolják, hogy már eleget tudnak a világ működéséről, és nem akarnak semmi olyasmit olvasni, amivel bővíthetnék ismereteiket, vagy pláne ami ellentmond eddigi magabiztos tudásuknak.
Nem arról van szó, hogy Hararinak feltétlenül mindenben igaza van, hanem arról, hogy nagyon okosan és élvezetesen magyarázza az emberiség kialakulásának valószínűsíthető eseménysorát, ahogy mondani szokás, „a tudomány jelen állása szerint”. Elgondolkodtat, kérdéseket vet fel, szinte kikényszerítve a nyitottságot olvasójából.
A képregények sokuknak élvezetet jelentenek, a fordítóknak viszont, akiknek köszönhetően megjelennek magyarul, nem kevés munkát. Hogyan érintette őket ez a rendhagyó év? Milyen képregényeket fordítanak szívesen, milyen kihívást jelent a képregények fordítása? Mi maradt ki az idén, mi az, amire vágynak? Megkérdeztünk néhány rutinos képregényfordítót, örömmel válaszoltak. És világossá vált, amit eddig is sejthettünk: a képregényfordítók nagyon szeretik a képregényeket.
Már hét éve, hogy Giovannival és Antonióval elkezdtünk azon gondolkodni, milyen címekkel lehetne újraindítani Magyarországon az olasz képregények kiadását. Készítettünk egy bemutató brosúrát is, amely alapján megkérdeztük a reménybeli olvasók véleményét. A visszajelzések alapján Dylan Dog lett a befutó, és első kötetének a megjelenésével elkezdődött egy izgalmas fejezet a magyarországi képregénykiadásban. Azóta már tizenhat olasz sorozatból olvashattunk részeket négy kiadónál (a crossoverekről nem is beszélve), és a napokban következik a tizenhetedik – (jav.: a Maximum Bonelli részét képző Lilithtől eltekintve) az első, amelynek női főszereplője van.
Cs. Horváth Tibor meghatározó, megkerülhetetlen alakja a magyar képregény történetének, forgatókönyvírói pályafutása közel négy évtizeden ível át. Ha létezne ilyen kategória, szinte bizonyosan ő tartaná a Guinness rekordot az irodalmi művek feldolgozásában. Hosszú időn át szinte monopolizálta a képregényírást, több rajzolóval dolgozott egyszerre. Nem elégedett meg az adaptáló szerepével, ügyesen menedzselte is önmagát és munkatársait, számtalan lap szerkesztőségét győzte meg arról, hogy közöljenek képregényeket. Sőt azt is el tudta érni, hogy a béketáboron belül több országban is lefordítsák munkáit. Saját képregényt nem sokat írt, és a visszaemlékezések szerint azok is többnyire „idegen ötlet” alapján készültek. Nem sokat írt saját munkájáról sem, így nem tudjuk, mit gondolt róla valójában választott pályájáról, illetve annyit igen, hogy harmincéves koráig nem is nagyon találkozott képregényekkel. Azt sem tudjuk, hogyan élt, mit szeretett, mit utált, milyen kérdések foglalkoztatták. Mivel 1993-ban elhunyt, egykori munkatársai közül már csak kevesen vannak életben, és közülük is csak néhányan ápoltak vele barátinak nevezhető viszonyt.
Egyetemre mentem 1: Veletek megleszek
