Julia, egy amerikai profilozó Olaszországból
Már hét éve, hogy Giovannival és Antonióval elkezdtünk azon gondolkodni, milyen címekkel lehetne újraindítani Magyarországon az olasz képregények kiadását. Készítettünk egy bemutató brosúrát is, amely alapján megkérdeztük a reménybeli olvasók véleményét. A visszajelzések alapján Dylan Dog lett a befutó, és első kötetének a megjelenésével elkezdődött egy izgalmas fejezet a magyarországi képregénykiadásban. Azóta már tizenhat olasz sorozatból olvashattunk részeket négy kiadónál (a crossoverekről nem is beszélve), és a napokban következik a tizenhetedik – (jav.: a Maximum Bonelli részét képző Lilithtől eltekintve) az első, amelynek női főszereplője van.
Julia alakját Giancarlo Berardi képregényíró teremtette meg 1998-ban, nem is titkoltan pont azért, mert úgy érezte, túl kevés a női protagonista az olasz kalandképregényekben. Berardi ekkor már nagy elismerésnek örvendett a nagysikerű, különleges hangvételű Ken Parker westernnek köszönhetően, és szeretett volna kipróbálni valami egészen mást. Most már huszonharmadik éve szinte csak ezt csinálja, a havi megjelenésű sorozat minden egyes részének legalábbis társszerzője.
Cs. Horváth Tibor meghatározó, megkerülhetetlen alakja a magyar képregény történetének, forgatókönyvírói pályafutása közel négy évtizeden ível át. Ha létezne ilyen kategória, szinte bizonyosan ő tartaná a Guinness rekordot az irodalmi művek feldolgozásában. Hosszú időn át szinte monopolizálta a képregényírást, több rajzolóval dolgozott egyszerre. Nem elégedett meg az adaptáló szerepével, ügyesen menedzselte is önmagát és munkatársait, számtalan lap szerkesztőségét győzte meg arról, hogy közöljenek képregényeket. Sőt azt is el tudta érni, hogy a béketáboron belül több országban is lefordítsák munkáit. Saját képregényt nem sokat írt, és a visszaemlékezések szerint azok is többnyire „idegen ötlet” alapján készültek. Nem sokat írt saját munkájáról sem, így nem tudjuk, mit gondolt róla valójában választott pályájáról, illetve annyit igen, hogy harmincéves koráig nem is nagyon találkozott képregényekkel. Azt sem tudjuk, hogyan élt, mit szeretett, mit utált, milyen kérdések foglalkoztatták. Mivel 1993-ban elhunyt, egykori munkatársai közül már csak kevesen vannak életben, és közülük is csak néhányan ápoltak vele barátinak nevezhető viszonyt.
Egyetemre mentem 1: Veletek megleszek
