Hungarocomix 2021 a Turbinában, november 28-án
Egy év kényszerű kihagyása után ismét megrendezi a Magyar Képregény Szövetség hagyományos karácsony előtti képregényvásárát, a Hungarocomixot, méghozzá új helyszínen. A belépés ingyenes.
A részletek a szövetség honlapján olvashatók és folyamatosan frissülnek.
A rendezvény plakátját Erhardt Domonkos készítette.
Részt vevő alkotók, kiadók és kereskedők:
5Panels, Anagram Comics, Ciceró Könyvstúdió/Gabo kiadó, Comicsmania és Ghyzczy Csongor, Dave’s Comic Shop, Cser kiadó,, Fazekas Attila, Frike Comics, Fumax, Helpers Hungary, HK Comics, IllustrArt (Kolozsvár), Infinity (Spawn Hungary), Kaméleon Komix, Képes Kiadó, Képes Krónikák, Kingpin, Mayer Roland, MMR Comics, My Comic Center, Nero Blanco Comix, Nimuë, OneWay Media (Kittenberger+YKX), Pesti Könyv, Roham, Symposion (Újvidék), Szépirodalmi Figyelő, Vad Virágok Könyvműhely.
Megjegyzés: betegség miatt több kiadó és szerző végül nem tudott eljönni, az ő nevüket áthúztuk a listában. Szintén áthúztuk a lenti listában azokat a kiadványokat, amelyeket végül nem lehetett kapni a rendezvényen. Egyes kiadványokat kiadójuk távollétében az MKSZ standján lehetett megvásárolni.
Évek óta kedvenc olasz sorozataim közé tartozik a Julia, nagy öröm számomra, hogy magyarul is megjelenik. Az első kötet kapcsán már írtam 
Kittenberger 3: A pokol kapujában
Miközben a járványválság miatt egyesek visszavesznek az előzetes terveikből, mások pont most alapítanak új kiadót. A Nimue márkanév mögött Lakatos Istvánt találjuk, akit eddig képregényalkotóként és prózaíróként ismerhettünk, és akinek az esetében aligha meglepő, hogy egészen meglepő címekkel mutatkozik be. Ezek közül számomra mindenképpen a legmenőbb olasz képregényszerző, Zerocalcare első magyar nyelvű képregénye a legérdekesebb.
Ha egy országban rengeteg híres külföldi képregény jelenik meg, a hazai alkotóknak valami igazán különlegest és egyedit kell felmutatniuk. Csehországban ezt eddig a legnagyobb sikerrel Jaroslav Rudiš író és Jaromír 99 rajzoló tette meg az Alois Nebellel.
Amikor 2004-ben elkezdtem (újra) képregényekkel foglalkozni, kiadói hitvallásként azt fogalmaztam meg, hogy a jó képregény szórakoztató, olvasmányos és elgondolkodtató. Tom King Víziója mindhárom kritériumnak megfelel, de mégsem vagyok teljesen elégedett vele. Mielőtt ezt kifejtem, sietek leszögezni, hogy ez a képregény nem véletlenül kapott Eisner-díjat, és mindenképpen érdemes elolvasni. (És egy ponton jót mosolyogtam, amikor találtam benne egy utalást a Peanuts-képregények egyik visszatérő poénjára.)
Nemsokára harminc éve annak, hogy a Marvel Comics ifjú sztárrajzolói felborították az asztalt, és saját kiadó(ka)t alapítottak annak bizonyítására, hogy van kereslet nem sajtpapírra nyomtatott és kezdetlegesen színezett szuperhősös jellegű képregényekre, és hogy igenis el lehet kérni egy dollárnál többet egy 20 oldalas füzetért. 1992. áprilisban megjelent az első Youngblood 2 dollár 50-es, májusban a Spawn, júliusban a Savage Dragon, augusztusban a WildCATs, októberben a Cyberforce, mindannyian 1 dollár 95-ös borítóáron. A kockázatosnak tűnő kezdeményezés bejött, és az Image Comics történelmet írt.
A szuperhősös képregényeket valamikor régen, évtizedekkel ezelőtt elsősorban gyerekek olvasták. Aztán változott a helyzet, a gyerekeket előbb a televízió csábította el, aztán az újabb szórakozási lehetőségek, miközben kialakult egy olyan olvasóréteg, amely idősebb korában is kitartott a szuperhősös képregények mellett. Ma már az átlagos amerikai képregényolvasó harmincéves férfi, a gyerekek pedig egyre inkább filmekben és videójátékokban ismerkednek meg a szuperhősökkel. Noha a képregénykiadók immár nagy médiacsoportok kezében vannak, még mindig fontosnak tartják az alaptevékenységük folytatását. Már csak azért is, mert egy képregény elkészítése más médiumokhoz képest olcsónak számít, és az új ötleteket ezen a területen lehet a leggazdaságosabban kipróbálni.
Már sokan felfedezték, hogy a képregény eszköztára kiválóan alkalmas ismeretterjesztő célokra. Magyarországon ez még kevésbé terjedt el, évi átlagban mindössze egy-két ilyen jellegű megjelenésünk van. Ennek az az egyik oka, hogy a képregénykiadók profiljába nemigen illeszkednek, így inkább olyanoktól lehet számítani erre a képregényfajtára, amelyek egyébként is foglalkoznak az adott témával. A Szabad a pálya pedig egészen egyedi eset, hiszen lényegében magánkiadás, a kötetet gondozó partnercég sem jelentetett meg eddig könyvet.
Cserkeszterek 1: Rettegjetek a Szent Nyávogótól!
Már régóta nem vagyok SF-rajongó, de fiatalabb koromban elolvastam jó néhány klasszikusnak számító művet, és eszembe sem jut tagadni vagy akár csak kisebbíteni Asimov, Bradbury vagy Clarke hatását ízlésem és gondolkodásom fejlődésére, illetve megfeledkezni arról, hogy milyen mohón faltam a Galaktika első 30-40 számát. Frank Herbert Dűnéje még éppen, hogy belefért ebbe az időszakba, úgyhogy ismerem (és kedvelem) a most megjelent új képregényadaptáció forrásművét.