Az öt kritikusból álló előzsűri szavazásával lezárult a jelölési folyamat az idei Alfabéta-díjakra. Az előzsűri tagjai: Bayer Antal, Farkas Dávid, Kránicz Bence, Szabó Zoltán Ádám és Szép Eszter.

A következő napokban a zsűri 15 tagúvá bővül, és a jelölt művek elolvasása után dönt a díjakról. A díjakat hagyományosan a Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon adjuk át, ám a járványügyi helyzet miatt elképzelhető, hogy idén másképp alakul ez is.

A "kép-regény" kategóriában 7 műre futott be nevezés. Az előzsűri az alábbi négyet jelölte (ABC sorrendben):

Szécsi Zoltán írása.

2020 remek év volt: nagyon hosszú idő után újra megnyerte az angol bajnokságot a Liverpool FC, és végre megjelent magyarul örökös kedvenc képregényem, a Bone, a hazai keresztségben a Konc címet kapva… Egy jóval tökéletesebb világban bátran kezdhetném írásomat ezzel A Hegylakóból ismert mondatszerkesztéssel. Azonban mindannyian tudjuk, mit hozott elsősorban 2020, így jelentősebb pozitívumai itt nagyjából véget is értek.

Inkább gyorsan vissza is tekerem az idő kerekét tizennégy évvel, és bevezetésképp aránylag röviden elmesélem, hogyan is találkoztam először ezzel a számomra mindenképpen meghatározó képregénnyel. A nagy eseményre Írország egy Dublinhoz közeli, ám a külvilágtól úgy általában kissé elszigetelt pontján, a Wicklow megyei Glencree-ben került sor. Jó néhány évtizede működik itt egy béketeremtéssel és konfliktuskezeléssel foglalkozó alapítvány, amelynek 2006 szeptemberében önkéntes munkatársául szegődtem. Igazi nemzetközi társaságként segítettük a „rendes” dolgozók munkáját, sőt, a festői, dombos vidéken lévő komplexum egyik épületében együtt is laktunk.

Lassan fél éve tartott már a kaland, amikor 2007 februárjában Courtney, egy igen rokonszenves amerikai leányzó csatlakozott csapatunkhoz. Az ő csomagjából került az emeleti társalgó asztalára egy Bone-kötet. Nem is akármelyik, hanem a brutálisan vaskos One Volume Edition, amely nem kevesebb, mint 1332 (!!!) oldalon át taglalja a három kuzin kalandjait, melyeket szerzőjük, Jeff Smith 1991 és 2004 között alkotott meg. Már maga a tárgy az újdonság erejével hatott rám, mivel sose láttam még ekkora képregénykötetet. Ami azt illeti, az előző bő tíz évben leginkább csak a Kretén Magazinban olvastam képregényeket, illetve időnként levettem a polcról a még a nyolcvanas években összegyűjtött Alfákat, Kockásokat, Zórádokat és efféléket. Nem tudom, hogyan történhetett ez, talán rossz társaságba keveredtem…

2021 februárjában az alábbi képregények jelentek meg önálló nyomtatott kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Amerikai képregények:
- DC gyűjtemény 108: Macskanő: Ha Rómában jársz (Eaglemoss)
- DC gyűjtemény 109: A bátor és vakmerő: A végzet könyve (Eaglemoss)
- Garfield 367 (Drize)
- Hihetetlen Pókember 55 (Kingpin)
- Legendás Batman 54: Földindulás 1 (Eaglemoss)
- Legendás Batman 55: Földindulás 2 (Eaglemoss)
- Marvel + különszám 2021/1 (Kingpin)
- Marvel albumok 5: Generációk (Kingpin)
- Marvel gyűjtemény 82: Nick Fury, a SHIELD ügynöke 1 (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 83: Nick Fury, a SHIELD ügynöke 2 (Hachette)
- Marvel Legendák 12: Oltalmazók (Kingpin)
- Thor, a mennydörgés istene 2 (Fumax)

Év elején máskor is ritkábbak a megjelenések, a járványhelyzet miatt pedig már tavaly is alig voltak rendezvények – és ma még teljesen bizonytalan, mikor jöhet az idei első. Szerencsére az újságosoknál nem lankad a pár évvel ezelőtt rendesen felpörgött ritmus, úgyhogy van bőven mit olvasnia egy képregénykedvelőnek, főleg, ha mindenevő.

Nagy Marvel-képregénygyűjtemény 82 és 83: Nick Fury, a SHIELD ügynöke 1-2

Ebből a sorozatból eddig csak azokat vettem meg, amiket én fordítottam (van néhány kiadó, amelynek rossz szokása nem küldeni tiszteletpéldányt a munkatársaknak), de ennek most nem tudtam ellenállni. Ezeknek a történeteknek a jelentős részét ugyanis közel ötven évvel ezelőtt olvastam először, méghozzá olaszul, az Editoriale Corno Devil című sorozatában, amelyben Daredevil mellett Iron Man és Nick Fury történetek futottak. A nosztalgiafaktor mindent legyőz.

Az eredetileg második világháborús amerikai katonahősként ismertté vált Nick Furyból a hatvanas évek közepén csinált Stan Lee titkosügynököt, pillanatig sem titkolva, hogy a James Bond-filmek és Az UNCLE embere tévésorozat sikerének a hatására. A Marvel persze nem hazudtolta meg önmagát, a világot védelmező SHIELD ügynökség és a világ leigázását megcélzó „idegen szervezetek”, mint a HYDRA és az AIM összecsapásaiban a féktelen bunyó dominál, és a számtalan bemutatott kütyü használatában nem sok következetességet lehet felfedezni. Az írók nem nagyon bajlódtak a karakterábrázolással sem, a párbeszédeket akár egy automata is írhatta volna, és persze a jók mindig nyernek, hiába tűnik úgy tízoldalanként, hogy ebből a slamasztikából kizárt, hogy élve másszon ki Fury vagy valamelyik ügynöktársa.

Amiért mégis érdekes, sőt képregénytörténileg fontos ez a sorozat, az a rajz. A kötet a Strange Tales-ben közölt rövidebb epizódok végét és az önálló Nick Fury/SHIELD sorozat elejét tartalmazza, és ez a választás egyértelműen jelzi, hogy Jim Steranko munkásságát akarja reflektorfénybe állítani. Ez sikerült is, és nagyon érdekes végigkövetni, ahogy Steranko Jack Kirby köpenyegéből kibújva lépésről lépésre alakítja ki saját, a maga korában szinte forradalmian újító stílusát, szétrobbantva a hagyományos panelkiosztást, op-art elemeket emelve be a háttérbe. Vannak képregények, amelyeknél a szöveg olvasása nem ad hozzá sokat az élményhez – ez egyértelműen azok közé tartozik. Ötven évvel ezelőtt minimálisan tudtam olaszul, mégis teljesen jól tudtam követni a fejleményeket. Ezt most visszaigazolja a magyar megjelenés.

Batman: Gotham gázlángfényben

A Kingpin tavaly koncepciót váltott a Batman-képregények kiadásában, és vastagabb, önálló történeteket mutat be. Bár sajnálhatjuk, hogy így megint nagyobb lesz a távolság az eredeti megjelenésekhez képest, el kell ismerni, hogy a döntés ésszerű volt. A sztorik kiválasztásával természetesen lehet vitatkozni, de ebben az esetben teljesen érthető, hogy a Hellboy-divatot kihasználva Mike Mignola egyik korai munkája került sorra. Az 1989-ből származó, egy alternatív valóságban játszódó epizód egy Batman-Hasfelmetsző Jack mix, tisztességes kivitelezésben, de különösebb eredetiség nélkül.

Az alábbi listában folyamatosan frissítjük a befutott és formailag jóváhagyott nevezéseket. A nevezési határidő 2021. február 15.

Kép-regény:
- Dudich Ákos-Oravecz Gergely: A Faith No More képes testamentuma (Konkrét Könyvek)
- Földes László Hobo-Garisa H. Zsolt-Varga Zerge Zoltán: Rejtő Dekameron (H-Blues)
- Gill-Goo: LovEyes (5Panels)
- Koska Zoltán: A nagy Csé (Szépirodalmi Figyelő)
- P. Vörös Panni: Initium: A kezdet peremén (szerzői kiadás)
- Pilcz Roland: YKX 3: Szökésben (OneWay Media)
- Varga Bálint Bánk-Tuli Krisztián: Az utolsó előtti huszár: Hamm! bekaplak! (szerzői kiadás)

Kép-novella:
- Cserkuti Dávid: Hogy elérjek a napsütötte sávig (Petri György verse nyomán, Szépirodalmi Figyelő 2020/2)
- Erhardt Domonkos: Akit fotóznak (Szépirodalmi Figyelő 2020/5)
- Felvidéki Miklós: A gazda hangja (Szépirodalmi Figyelő 2020/4)
- Fintor Gréta: Ctrl+N (Hullámtörés antológia)
- Hegedűs Márton-Oravecz Gergely: Forgószél szelídítők (Óbudai Anzix 2020. nyár)
- Hegedűs Márton-Oravecz Gergely: Hal volt, ha nem volt (Óbudai Anzix 2020. ősz-tél)
- Ray Henderson: A tökéletes pillanat (Hullámtörés antológia)
- Hudra Móni-Oravecz Gergely: Mit látsz a képen? (Műút 76)
- Kiss Judit: Az Oni tánca (Hullámtörés antológia)
- Koska Zoltán: Lyolyabi és Rizmiráng (Hullámtörés antológia)
- Molnár Gábor: Ahol az ösvény elágazik (Hullámtörés antológia)
- Nagy Marci: Venus (Hullámtörés antológia)
- Sárdi Katalin: Sok hal (Hullámtörés antológia)
- Sebesvári Soma-Haránt Artúr: Az ötlet (Szépirodalmi Figyelő 2020/6)
- Sváb József: Borús Bölény váltságdíja (O. Henry nyomán, Füles 2020/43-46)
- Sváb József: Két út (O. Henry nyomán, Füles 2020/39-42)
- Vadas Máté: Negyedik kör (Szépirodalmi Figyelő 2020/3)

Extra:
- Horváth Róbert: Atlantisz végnapjai
- Lénárd László: Nem az a járvány (képes hangjáték)
- Rédei Viktória - Gyuricza Márta: Az ezerfejű történetei

2021 januárjában az alábbi képregények jelentek meg önálló nyomtatott kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Amerikai képregények:
- Batman 42: Gotham gázlángfényben (Kingpin)
- DC gyűjtemény 106: Supergirl: Valódi erő (Eaglemoss)
- DC gyűjtemény 107: Flash: Teljes gázzal (Eaglemoss)
- Garfield 366 (Drize)
- Legendás Batman 52: Robin: Újjászületés (Eaglemoss)
- Legendás Batman 53: Első év (Eaglemoss)
- Marvel + 55 (Kingpin)
- Marvel gyűjtemény 80: Hulk: Az elszabadult szörny (Hachette)
- Marvel gyűjtemény 81: A Bosszú Titkos Angyalai: Mars mentőakció (Hachette)
- Orson 4: Díszes kis csapatunk (Drize)
- Peter Parker Pókember 2021/1 (Kingpin)
- Prédikátor 7 (Kingpin)
- Star Wars: Thrawn (Szukits)
- Star Wars: Lázadók és zsiványok (Szukits)
- Y az utolsó férfi 11 (Kingpin)

A Magyar Képregény Szövetség 2021-ben is meghirdeti a nevezést az Alfabéta-díjra.

Az Alfabéta-díj az előző naptári év legjobb új magyar képregényeit ismeri el.

„Kép-regény” kategóriában: A 2020. január 1. és december 31. között önálló nyomtatott kiadványban, kötetben vagy füzetben megjelent művek nevezhetők.

A nevezés további feltételei:

- A mű terjedelmének el kell érnie a 20 oldalt.

- A mű nyilvános terjesztésbe került. Nyilvános terjesztésnek számít a széles körű, ingyenes terjesztés is.

- A megvásárolható/beszerezhető példányok száma meghaladja a 30 darabot.

-  Korlátozott (100-nál alacsonyabb) példányszámú kiadvány esetében további feltétel, hogy legalább egy nagyobb képregényes rendezvényen szerzőjétől vagy kiadójától megvásárolható/beszerezhető legyen.

Megjegyzés: a jövőben a terjedelem alsó határát fel fogjuk emelni 20-ról 30 oldalra.

„Kép-novella” kategóriában: A 2020. január 1. és december 31. között  nyomtatott vagy online antológiákban, magazinokban, egyben vagy folytatásokban megjelent, 20 oldalnál rövidebb képregények vagy képsorok. Szintén ebben a kategóriában nevezhetők azok az önálló kiadványként megjelent képregények, amelyek terjedelme nem éri el a 20 oldalt.

Alfabéta-díj extra: A zsűri fenntartja magának a jogot további díjak kiadására. Ezekkel olyan kiemelkedő műveket ismer el, amelyek valamilyen okból nem illenek bele a „kép-regény” vagy „kép-regény” kategóriába.

Humoros képregényt csinálni igazán nem nagy ügy, gondolhatnánk. Karikatúraszerű rajzok, burleszk poénok és szóviccek, rájátszás néhány sztereotípiára, esetleg pár kétértelműség, hogy össze lehessen kacsintani a felnőtt olvasókkal, és már meg is vagyunk.

Nem nagyon gondolhatta ezt másképp Morris sem, amikor 1946-ban belevágott Lucky Luke kalandjainak a megrajzolásába. Aztán rájött, hogy ennél mégiscsak bonyolultabb a dolog, és mivel önkritikusan felismerte, hogy íróként nem tartozik a legélesebb pengék közé, szerencsésen becserkészte szerzőtársnak a korszak zsenijét, René Goscinnyt, aki az Asterixszel is fényesen bizonyította a szórakoztató műfaj korlátjainak tágíthatóságát, sőt lerobbanthatóságát.

De Goscinnynek is könnyű dolga volt napjaink íróihoz képest, hiszen az 1960-as és 1970-es években még nem kellett számolni olyan fogalmakkal, mint politikai korrektség, érzékenyítés vagy triggerelés. És főleg nem volt még internet, nem volt közösségi média. Az alkotók és az olvasók között tűzfalként emelkedtek a kiadók és szerkesztőségek, a visszajelzések lassan és szűrve jutottak el a szerzőkhöz, de többnyire egyáltalán nem. Ha pedig esetleg valamilyen mű kiverte a biztosítékot valakiknél, a botrány csak növelte az érdeklődést és az eladásokat. (Ráadásul a képregényeket akkoriban Franciaországban sem vették még annyira komolyan, mint a regényeket vagy a filmeket. Ellentétben az utóbbiakkal, a képregényeket érő esetleges vádak bírósági ügybe szinte sosem torkollottak, így alkotóik többnyire egy biztonságos buborékban dolgozhattak, saját maguk és lelkes olvasóik örömére.)

Franciaországban hat-hét évvel ezelőtt, magyarul tavaly jelent meg Nicolas Tackian történelmi tárgyú kétrészes képregénye, amelynek illusztrálására Farkas Lajost kérte fel a francia kiadó. Az első visszajelzések jelzik, hogy a hazai megjelenést főként ez utóbbi tény igazolja, a rajzoló valóban remek munkát végzett. A történetet illetően már nem ennyire lelkesek a vélemények, és nem is alaptalanul. Ugyanakkor egy kicsit könnyű elintézni a dolgot azzal, hogy ez is csak egy újabb „Hét szamuráj” történet, különösebb eredetiség nélkül.

Mielőtt belevágnánk az elemzésbe, azt is érdemes előrebocsátani, hogy Franciaországban két hét alatt jelenik meg annyi új képregény, mint nálunk egész évben, ráadásul a történelmi zsáner az egyik legnépszerűbb náluk, míg idehaza ritka, mint a fehér holló, különösen, ha csak a hazai készítésű műveket vesszük figyelembe. Szerencsére néhány francia történelmi képregény mégis beszivárog hozzánk, és azért ezekből látni, hogy nagyon különböző történelemfelfogásokat tükröznek – nem lehet tehát azt mondani, hogy a Megváltás írójának attitűdje cseppként tartalmazná magában a teljes francia történelmi képregény tengerét. Nem mintha bármi problémám lenne Tackian koncepciójával, csak jelzem, hogy például a tavaly indult Történelmet írtak című sorozat egészen másképp közelít témáihoz, van tehát választék.

Újabb képregényalkotók küldték meg válaszaikat a kérdéseinkre, öten hosszabban, hárman rövidebben írták le, mi történt velük a nemrég véget ért évben. A kérdések egy részét az MKSZ Képregényblog Faceboook-csoportban gyűjtöttük, köszönet Szécsi Zoltánnak, Telek Zsuzsának, Oroszlány Balázsnak és Kenesei Jánosnak a javaslatokért.

Hány új képregényed jelent meg 2020-ban, és milyen formában (hazai önálló kiadvány, antológia, nyomtatott sajtó, külföld)? Ez több vagy kevesebb a korábbi évek átlagánál? Jelentek-e meg képregényeid újrakiadásban, és ha igen, milyen formában (könyv/újság)?

Somogyi György: Egy sem, és újrakiadás sem volt.

Madarász Gergely: Egy új megjelenésem volt, a Red One House zenekar egyik dalához (Tolom a nőt) készült videoklip/képregény. Ennek a rajzolója voltam, a történetet a dal szövege adta. Saját képregényem most csak lassulva tudott készülni, és nem is készült el egy kiadványhoz elég mennyiség. Mindez nem a járvány miatt, hanem hogy közben apa lettem, és az új élethelyzet lefoglalt. Emellett a már említett videoklip/képregény is elvitte az időmet.

Németh Levente: A 2020-as év végére terveztük, hogy ha minden jól megy, akkor a Királyok és Keresztek sorozatot befejezzük, de már márciusban úgy alakult, hogy áttettük a jövő év közepére. Aztán volt egy gyors beugrásom a SZIF-nél, a februári számban… Év elején kiadták francia, német és holland nyelven az előző KK részt, így ott most a harmadik résznél tart a sorozat. A márciusi zárás előtti utolsó héten jártam a Brüsszeli Könyvfesztiválon dedikálni. Akkor nem sejtettem, hogy ez lesz 2020-ban gyakorlatilag az egyetlen esemény, ahol mint alkotó veszek részt. Itthon teljesen elfogyott a KK első része, ezért elkészítettem a francia (javított) kiadásból egy új, némileg javított változatot, amit aztán év közepén ki is nyomtattunk. Szerettük volna a képregényes eseményeken kicsit futtatni, de végül csak a nyár eleji képregénypiacon vettünk részt. Még nálam van az első kiadásból kb. 50 darab.

Tondora Judit: Három kötet, külföldön, kettő edukációs kiadványokban, a Benchmark kiadónál, illetve a Dragon Door Publicationsnél egy biográfia részei voltak a képregényoldalak. Újrakiadás nem volt.

Halter András: Csak a Kreténben jelentek meg stripjeim. És ezek sem újak voltak. Valamivel talán kevesebb a korábbi évek átlagánál, igen. Lesz majd új, de ez a jövő zenéje.

László Márk: 2020 nekem a megszokotthoz képest nagyon sűrű volt, januárban jött ki az első igazi nemzetközi képregényes megjelenésem a Hellboy Winter Specialben, ezt a képregényt gyűjtötte egybe extraként a Vad Virágok kiadó az ősszel itthon megjelent „Makoma” Hellboy kötetbe. Márciusban jelent meg az általam írt és rajzolt The Storyteller epizód, ez azóta azt hiszem azóta nem csak füzet, de gyűjteményes formátumban is kijött Amerikában. Valamint megkeresett egy spanyol indie kiadó (www.spacemanproject.com), akik az A kisfiú és a szellembohóc sztorimat fogják kiadni spanyol, francia és angol nyelven. A The boy who loved a ghost clown angol és spanyol kiadása karácsonykor jött ki a nyomdából , keményfedeles könyv formátumban jelennek majd meg valamikor idén év elején.

Pilcz Roland: Hoztam az utóbbi két év papírformáját, és májusban kikerült a nyomdából az YKX c. képregényem 3. epizódja. Utánközlés gyakorlatilag nem volt, bár egy cikkben lejött elvileg egy (két?) rééégi Kalyber-stripem, de szerintem ezt engedjük el…

2020 decemberében az alábbi képregények jelentek meg önálló kiadványként Magyarországon. Részletes adataik megtekinthetők a Kepregenydb.hu adatbázisban, illetve kiadóik honlapján.

Európai képregények:
- Diabolik 12: Maszk nélkül (olasz, Anagram Comics)
- Diabolik 13: Egy mágikus éjszaka (olasz, Anagram Comics)
- Dragonero 0: Eredet (olasz, GooBo)
- Julia 1 : Halálos házasság (olasz, Anagram Comics)
- Mozaik Digedag 50: A postarakéta (német, Időkapu kiadó - szeptemberi megjelenés)

Magyar képregények:
- Hobo-Garisa: Rejtő Dekameron (eredeti, H-Blues)
- Kiss-Németh-Podmaniczky: Jégvirág a pokolban (eredeti, Erdélyi Szalon)

Antológiák:
- Fekete-Fehér Kockás 2020/12 (Vitanum)
- Hahota Pörgető 14 (Ábra)
- Kockás 87 (Vitanum)

Folytatjuk 2020 kivesézését, ezúttal a képregényalkotók válaszaival. Hatan hosszabban, hatan rövidebben írták le, mi történt velük ebben az évben, reméljük, nemsokára befutnak továbbiak is. A kérdések egy részét az MKSZ Képregényblog Faceboook-csoportban gyűjtöttük, köszönet Szécsi Zoltánnak, Telek Zsuzsának, Oroszlány Balázsnak és Kenesei Jánosnak a javaslatokért.

Hány új képregényed jelent meg 2020-ban, és milyen formában (hazai önálló kiadvány, antológia, nyomtatott sajtó, külföld)? Ez több vagy kevesebb a korábbi évek átlagánál? Jelentek-e meg képregényeid újrakiadásban, és ha igen, milyen formában (könyv/újság)?

Németh Gyula: Idén jelent meg a Criminal Macabre: The Big Bleed Out (Dark Horse) gyűjteményes kiadása és a The Possessed (Clover Press) is. Mindkettőt Steve Niles írta, és összesen 140 oldal, amihez ha hozzászámolunk pár kisebb megjelenést, akkor biztos 200 oldalnyira rúg a megjelent oldalaim száma. Ez nyilván azért is rekord, mert ezek voltak az első sorozataim. (Szerkesztői megjegyzés: a kisebb megjelenésekből érdemes kiemelni a Múltébresztők című képregényt, amelyet a Mátyás templom megbízásából készített Gyula Dávid Ádámmal.)

Tebeli Szabolcs: Zéró képregényem jelent meg idén, de nem is terveztem komoly újdonságot. Egy kis pihenés jólesett a Seuso mozaik sztori után. Ez a zéró hárommal kevesebb, mint tavaly, és néggyel kevesebb, mint tavalyelőtt. De ebből a semmiből bármilyen következtetést levonni nem érdemes. Május körül történt – mialatt a babérjaimon ücsörögtem – hogy 2020-ban először kezdtem el újra gondolkodni képregények összehegesztésén. Újrakiadások: dolgoztam pár hónapot ezen az ügyön idén, úgyhogy jövőre lesz mit újra kiadni.

Molnár Gábor: Egyetlen hazai megjelenésem a Hullámtörés antológiában (5Panels) olvasható Ahol az ösvény elágazik. Ez egy részben önéletrajzi, részben Molnár Gábor (a vadász-író) életrajzi kísérleti munka. Létezik emellett még egy 2020-ban, Japánban kiadott mangaantológia (2018 Kumamoto International Manga Camp – „Thank you, Takamori!”) is, amibe bekerült egy képregényem. Habár ez még 2018-as megbízásra készült a Silent Manga Audition nemzetközi mangapályázat népszerűsítése céljából. A kiadványsorozat tudtommal nem kerül széles körű terjesztésre. Főként promóanyagként szolgál, például a Kumamotói Nemzetközi Mangafesztiválon.  Ez mindenképp több megjelenés, mint 2019-ben, mert akkor nem adtunk ki tőlem semmit. Oldalszámra ugyanott van, mint az elmúlt pár év átlaga. Újrakiadásom nem volt.

Halmi Zsolt: A Hármak képregény megjelenése után leálltam a képregényrajzolással egy időre, így nem jelent meg semmi, újrakiadásom sem volt.

Jáger Attila: Nem volt új képregényem 2020-ban. De az utóbbi években se készítettem már sok képregényt, csak pár oldalas dolgaim voltak, ami megrendelésre készült a Szépirodalmi Figyelőnek. Utánnyomások nem voltak.

Dudás Győző: Megjelent egy ötoldalas képregényem a Műút tavaszi számában, és megjelent 84 oldalnyi képregényünk Bosnyák Viktóriával közös könyvünkben, a Tikk-takk-ban (Tintató Kiadó). Ez a 84 oldal 41 önálló sztori, ugyanazokkal a szereplőkkel.

Bár a járványhelyzet súlyosan érintette a képregénykiadást és felborított számos tervet, mégis sok olyan mű jelent meg 2020-ban, amelyre nemigen számítottunk egy évvel ezelőtt. Idei utolsó cikkemben (egy kivétellel) ilyeneket ajánlok az olvasók figyelmébe.

Harari-Vandermeulen-Casanave: Sapiens 1: Az emberiség születése

Talán a 2020-as év legnagyobb szenzációja volt Yuval Noah Harari sikerkönyvének a képregényes adaptációja, méghozzá nem csak nálunk. Az izraeli történész két francia profi képregényalkotóval közösen dolgozta át a könyv első fejezetét, méghozzá remekül. Hirtelen nem is tudnék ehhez foghatóan színvonalas ismeretterjesztő képregényt mondani.

Én ezt a képregényt mindenkinek ajánlom – kivéve azokat, akik úgy gondolják, hogy már eleget tudnak a világ működéséről, és nem akarnak semmi olyasmit olvasni, amivel bővíthetnék ismereteiket, vagy pláne ami ellentmond eddigi magabiztos tudásuknak.

Nem arról van szó, hogy Hararinak feltétlenül mindenben igaza van, hanem arról, hogy nagyon okosan és élvezetesen magyarázza az emberiség kialakulásának valószínűsíthető eseménysorát, ahogy mondani szokás, „a tudomány jelen állása szerint”. Elgondolkodtat, kérdéseket vet fel, szinte kikényszerítve a nyitottságot olvasójából.

Közel az év vége, szokás ilyenkor összegezni. Elsőként a képregénykiadókat kérdeztük meg erről a rendhagyó évről. A válaszokat beérkezésük sorrendjében, csoportosítva adjuk közre. A harmadik részben a Ciceró Könyvstúdió, az Anagram Comics, a Comicsmania kiadó és Vad Virágok Könyvműhely válaszait olvashatjuk. (Amennyiben esetleg még befutnak további válaszok kiadóktól, frissítjük cikkünket.)

1) Hány képregényetek jelent meg ebben az évben, és mennyire borította fel a terveiteket a járvány? Volt-e konkrétan olyan kiadványotok, amelyről átmenetileg vagy véglegesen lemondtatok, illetve jövőre halasztottatok?

Ciceró Könyvstúdió (CK, Kleinheicz Csilla): Az idei évre tervezett képregényeink közül az Egérőrség: 1152. tél átcsúszott jövő év elejére, illetve egy magyar képregényről kellett lemondanunk, de a Micsoda idő-t, az Ánya kísértetét és a Nővéreket szerencsére sikerült kihoznunk – ha nem is pont akkor, amikor eredetileg akartuk.

Anagram Comics (AC, Horváth Antal): Az Anagram Comics 2020-ban hat képregényt jelentetett meg. Változás annyiban volt a tervhez képest, hogy minden eltolódott három-négyhónappal. Tényleges megjelenés először júniusban került a képbe. Úgy láttam, ez nagyjából a többi kiadónál is így volt. Kellett ennyi idő (és Gyöngy Balázsnak hála egy különleges hangulatú rendezvény), hogy visszajöjjön egy magabiztosság. Ami kimaradt, az a csúszás miatt átlóg a következő évbe. Illetve volt, ami kapacitáshiány miatt végül csak terv szintjén maradt. Ahogy a tavaszi körkérdésnél írtam, az Anagram fontos évnek szánta az ideit, a kínálat szélesítése és mélyítése volt a cél. Vagyis egy közepesen nagy lépés. Ebből lett egy közepes, de legalább lépés..

Comicsmania (CM, Orosz László): 2020-ban a „Comicsmania 10 év” antológiát tudtuk csak kihozni. Különösen frusztráltak voltunk a Szegedi Képregényfesztivál és a Hungarocomix elmaradása miatt. Egyéb esetben biztosan megjelent volna év végén Ghyczy Csongornak egy amerikai képzőművészről szóló életrajzi képregénye. Ez a jövő évi első rendezvényen fog debütálni.

Vad Virágok Könyvműhely (VV, Frank Zita): 11 újdonságunk jelent meg 2020-ban, ezen kívül három omnibus kötet, amely tartalmában nem, csak megjelenésében tér el a 11 kötetbe már beleszámolt kiadványoktól. Ha ezeket is hozzászámolom, akkor 14 kiadványunk jelent meg 2020-ban. A Black Hammer című képregényünk jelent volna meg az augusztusi Comic Conra, ahová sikerült meghívnunk a képregény rajzolóját, Dean Ormstont. A rendezvény elmaradása miatt úgy döntöttünk, hogy a – munkacímén – Fekete Pöröly kiadását is elhalasztjuk a 2021-es rendezvényre.

A képregények sokuknak élvezetet jelentenek, a fordítóknak viszont, akiknek köszönhetően megjelennek magyarul, nem kevés munkát. Hogyan érintette őket ez a rendhagyó év? Milyen képregényeket fordítanak szívesen, milyen kihívást jelent a képregények fordítása? Mi maradt ki az idén, mi az, amire vágynak? Megkérdeztünk néhány rutinos képregényfordítót, örömmel válaszoltak. És világossá vált, amit eddig is sejthettünk: a képregényfordítók nagyon szeretik a képregényeket.

Hány képregénykötetet fordítottál, ill. milyen más helyen megjelenő (pl. antológiaszerű kiadvány, újság) képregényfordításaid voltak 2020-ban?

Sepsi László: Négy képregényt (Batman: Fehér Lovag, Harleen, Kingsman, Ha/ver 4) és két kisebbeknek szóló marveles „szekunder irodalmat” (Tények zsebkönyve, Mítoszok és legendák). Emellett szerkesztőként dolgoztam a Tokyo Ghoston, a harmadik Sandman-gyűjteményen és a Smaragdzöld tanulmányon.

Oroszlány Balázs: Idén az első három Konc kötetet fordítottam, így a következő két kérdésre is adott a válasz.

Rusznyák Csaba: Talán ötöt-hatot, kevesebbet, mint a korábbi években.

Bayer Antal: Tíz kötet jelent meg idén az én fordításomban itthon: két Asterix-epizód, a Megváltás két része, Raina Telgemeiertől a Nővérek, saját kiadómál a Billie Holiday és három olasz thriller, valamint immár harmadik kiadásban az X-Men: A Főnix halála – ezt eredetileg még a Semicnek fordítottam közel húsz éve, tavaly a Képkocka kiadó, idén az Hachette jelentette meg újra. Fordítottam néhány francia képregényt az Ábra kiadónak, amely a Hahotában és a Pörgetőben jelent meg. A Királyok és keresztek következő epizódja pedig Belgiumban jött ki a nyáron, ezt is én fordítottam franciára.

Benes Attila: Idén hat kötetet fordítottam, azonkívül a Batman magazin és a Garfield Különszám magyar szövegeit írtam, hónapról hónapra fordítok a Garfield magazinba, valamint kaptam egy történetet a Peter Parker: Pókember 2020-as különszámában is.

Nagy Krisztián: Konkrétan albumban megjelenő kötetet egyet sem, de 10-12 albumnyi anyagot biztosan, amely részletekben jelent meg a Kockás magazin háromféle kiadványában (havi Kockás és Fekete-Fehér Kockás, negyedévente megjelenő retró Kockás). Az antológiajellegnek köszönhetően szerencsére sok és változatos fordítanivalóm volt, nem mondhatnám, hogy unatkoztam.